Lady Evanna:

Jól figyeljetek, gyerekek! Nekünk, az éjszaka teremtményeinek, nem lehetnek utódaink. Asszonyaink nem szülhetnek, férfiaink nem nemzhetnek gyermekeket. Így van ez azóta, amióta az első vámpír megjelent a fénylő hold alatt, és azt gondoltuk, hogy ez így is lesz mindig.

De ezerhétszáz esztendővel ezelőtt élt egy vámpír akit úgy hívtak, hogy Corza Jarn. Minden tekintetben közönséges vámpír volt, járta a világot, mígnem találkozott egy vámpírnővel, Sarfa Grall-lal, aki megszeretett, és aki a társa lett. Boldogan élet együtt vadászva és harcolva, és amikor véget ért élettársi szerződésük első szakasza, közös elhatározással újra egymás mellett döntöttek.

Együttlétük második szakaszának derekán Corzát különös nyugtalanság kerítette hatalmába. Vágyni kezdett arra, hogy Sarfával gyermekük lehessen, akit együtt nevelhetnek föl. Nem volt hajlandó elfogadni természetes korlátjaikat, és keresni kezdte a vámpírok sterilitásának orvosságát. Évtizedeken áttartó hasztalan kutatásában mindig mellette állt a hűséges Sarfa. Így múlt ez száz év. Kétszáz. Sarfa meghalt, de Corzát ez sem tántorította el a kereséstől. Sőt, ha lehet, még elszántabban kutatta a megoldást. Végül ezernégyszáz évvel ezelőtt, kutatóútja elvezette az órát viselő minden lében kanálhoz: Desmond Tinyhez.

Nem lehet tudni, hogy Mr. Tinynek pontosan mekkora hatalma van a vámpírokon. Van, aki szerint ő teremtett bennünket, mások azt mondják, egykor ő is közibénk tartozott, megint mások állítják, hogy egyszerűen csak egy érdeklődő megfigyelő. Corza Jarn sem tudott róla többet, mint a többiek, ám ő hitt abban, hogy a boszorkánymester tud rajta segíteni, ezért követte őt az egész világon keresztül, mindegyre könyörögve, hogy oldja fel a vámpírok klánját sújtó gyermektelenség átkát.

Mr. Tiny két évszázadon át csak nevetett Corza Jarnon, és könyörgését eleresztette a füle mellet. Azt felelte a vámpírnak - aki ekkor már öreg volt és gyenge, s a halál felé közelgett -, hogy ne gyötörje magát tovább. Gyerek nem való a vámpíroknak. De Corza továbbra sem fogadta el ezt a választást. Folyamatosan zaklattam, kínozta Tinyt, hogy nyújtson reményt a vámpíroknak. A saját lelkét ajánlotta fel cserébe a megoldásért, de Mr. Tiny gúnyosan kinevette, mondván, ha szüksége volna Corza lelkére, egyszerűen elvenné tőle.

Végül, ő tudja mért, de engedett. Azt mondta, hajlandó teremteni egy asszonyt, aki képes kihordani egy vámpír gyermekét, de megfejelte az ígéretét egy csalafintasággal - az asszony és gyermeke vagy minden eddiginél hatalmasabbá teszi a klánt... vagy megsemmisít bennünket!

Corzát feldúltál Tiny szavai, de már olyan régóta kereste lázasan a megoldást, hogy még ez a fenyegetés sem tudta visszariasztani. Elfogadta Tiny feltételeit, és hagyta hogy vért vegyen tőle. Tiny ezután összevegyítette Corza vérét egy vemhes farkaséval, és különös varázslatot bocsátott az állatra. A farkas 4 könyöknek adott életet. Két normális külsejű kölyök halva született, de a másik kettő élet - és ember formájú volt! Az egyik fiú a másik lány.

Lady Evanna volt az a szőrös nőstény farkaskölyök.

A gyermekek gyorsan cseperedtek. Egy év alatt felnőttek, s elhagyták az anyjukat és Corzát, hogy saját útjukat járják a vadonban. Előbb a fiú ment el anélkül hogy egy szót is szólt volna valakinek, és nem tudja senki, mi lett a sorsa.

Mielőtt a lány is elment volna, átadott egy üzenetet Corzának, hogy adja tovább a klánnak. Tudatnia kellett a többiekkel, hogy mi történt, és hogy ő nagyon komolyan veszi a kötelességét. Corzának azt is el kellett mondania, hogy a lány nem alkalmas az anyaságra, egyetlen vámpír se keresse őt azzal a szándékkal, hogy társul szegődjön mellé. Megüzente, hogy sok mindent végig kell gondolnia, és évszázadokba - talán még több időbe telik, mire eldönti, mi legyen.

Ezután 400 évig nem látta őt vámpír.

Vége