A Vámpír Inasa
Chikanae 2006.08.23. 10:04
BEVEZETÉS
A nevem Darren Shan. Félvámpír vagyok. Nem így születtem. Normális gyerek voltam. Otthon éltem a szüleimmel és Annie-val, a húgommal. Szerettem iskolába járni, és rengeteg barátom volt.
Kifejezetten szerettem rémtörténeteket olvasni és horrorfilmeket nézni. Amikor egy torzszülötteket mutogató cirkusz érkezett a városunkba, a legjobb barátom, Steve Leopard, szerzett rá jegyet, és elmentünk. Óriási volt, de tényleg kísérteties és hátborzongató. Az az este egyszerűen szuper volt.
De a legdurvább dolgok a műsor után következtek. Steve felismerte az egyik szereplőt... látott róla egy rajzot valami régi könyvben, és ebből megtudta, hogy az illető – vampír. A műsor után ott maradt, és megkérte a vámpírt, hogy őt is változtassa azzá! Mr. Crepsley – a vámpír – meg is tette volna, de rájött, hogy Steve-nek gonosz a vére, és így a dolog ennyiben maradt.
Ennyiben maradt volna, csakhogy én is ott maradtam, elbújva, hogy lássam, miben mesterkedik Steve.
Én semmit sem akartam a vámpíroktól, ezzel szemben odavoltam a pókokért – ha lehetett, mindig tartottam otthon –, és Mr. Crepsleynek volt egy idomított mérgespókja, Madame Octa, amely mindenféle szédületes mutatványokat csinált. Elloptam ezt a pókot, és egy levélben megírtam a vámpírnak, hogy ha üldözőbe vesz, akkor mindenkinek elmondom, hogy ő micsoda.
Nem akarom szaporítani a szót, a lényeg az, hogy Madame Octa megcsípte Steve-et, aki így kórházba került. A halálán volt, ezért elmentem Mr. Crepsleyhez, és megkértem, hogy mentse meg a barátomat. Ő hajlott rá, de cserébe félvámpírrá kellett válnom, és mint az inasa útitársául kellett szegődnöm!
Miután félvámpírrá változtatott (azzal, hogy a maga rettenetes véréből átpumpált valamennyit az én testembe), és megmentette Steve életét, megszöktem tőle. De aztán rá kellett jönnöm, hogy vérre szomjazom, és féltem, hogy ha otthon maradok, a végén elkövetek valami szörnyűséget (például megharapom a húgomat).
Így aztán Mr. Crepsley segítségével megjátszottam, hogy meghaltam. Elevenen eltemettek, majd az éj csendjében, amikor senki sem járt arra, kiásott, és útnak inltultunk, ő meg én. Ezzel véget értek emberként megélt napjaim, és kezdetét vették vámpírinasi éjszakáim.
|