A h�rom szolg�latban l�v� herceg Paris Skyle, Mika Ver Leth �s Ny�l volt. (A t�voll�v�t Vancha Marchnak h�vt�k.)
Paris Skyle-nak hossz�, �sz szak�lla �s leng� feh�r haja volt, a jobb f�le hi�nyzott, �s a nyolcsz�z vagy m�g ann�l is t�bb esztendej�vel � sz�m�tott a leg�regebb �l� v�mp�rnak. Mindenki tisztelte, �s nemcsak kora �s rangja, hanem ifj�kori h�stettei miatt is. A legend�k szerint Paris Skyle minden�tt megfordult, �s mindent v�gigcsin�lt. Sok k�l�n�s t�rt�net keringett r�la – hogy Kolumbusszal egy�tt haj�zott �t Amerik�ba, s � vezette be a v�mpirizmust az �jvil�gban; hogy � is ott harcolt Jeanne d'Arc oldal�n (bizony�ra mint v�mp�r szimpatiz�ns), �s � ihlette Bram Stoker h�rhedt Drakul�j�t. Mindez persze nem jelentette azt, hogy e t�rt�netek ne lenn�nek igazak – a v�mp�rok m�r a puszta l�tez�s�kn�l fogva is k�l�n�s teremtm�nyek.
Mika Ver Leth a maga "csek�ly" k�tsz�zhetven �v�vel a legfiatalabb v�mp�r herceg volt. F�nyes fekete haj�val �s �that� pillant�s� szem�vel holl�ra eml�keztetett, r�ad�sul �ltal�ban feket�ben is j�rt. M�g Mr. Crepsleyn�l is szigor�bbnak l�tszott – a homloka �s a sz�ja k�rny�ke csupa-csupa r�nc volt –, komors�g�r�l az jutott eszembe, hogy igen ritk�n mosolyoghat, vagy tal�n soha.
Ny�lnak, a vaskos fel�p�t�s�, kopasz v�mp�rnak mindk�t karj�t �s oldalt a fej�t ny�lvessz�ket �br�zol� tetov�l�sok d�sz�tett�k. F�lelmetes harcos h�r�ben �llt, a v�rszipolyok ir�nti gy�l�let�r�l legend�k keringtek. Miel�tt t�bornokk� v�lasztott�k volna feles�ge is volt, emberek k�z�l val� asszony; egy v�rszipoly �lte meg, aki az�rt j�tt, hogy megk�zdj�n Ny�llal. Akkor � visszat�rt a v�mp�rok k�z�; megfontolt volt �s mag�nak val�, �s szorgalmasan k�sz�lt a t�bornoks�gra. Az�ta minden m�st kiz�rva csak a munk�j�nak �lt.
Mindh�rom herceg j�l megtermett, izmos f�rfi volt. M�g a v�n Paris Skyle is �gy n�zett ki, mint aki k�nnyed�n fel tudna dobni ak�r f�l k�zzel is egy �kr�t a v�ll�ra.
– K�sz�ntelek, Larten – �llapodott meg Paris bar�ts�gos, meleg tekintete Mr. Crepsley arc�n, mik�zben elgondolkodva simogatta hossz� �sz szak�ll�t. – �r�m itt l�tni t�ged a Hercegek Term�ben. Nem rem�ltem, hogy m�g egyszer l�thatom az arcodat.
– Megfogadtam, hogy visszaj�v�k – felelte Mr. Crepsley, �s meghajolt a herceg el�tt.
– Nem is k�telkedtem benne – mosolygott Paris. – Csak nem gondoltam, hogy m�g �letben leszek, �s szem�lyesen k�sz�nthetlek itt. R�g elhullattam m�r a csik�fogaimat. Az �jszak�im meg vannak sz�ml�lva.
– T�l�lsz mindannyiunkat, Paris – felelte Mr. Crepsley.
– Megl�tjuk – s�hajtotta. Azt�n r�m szegezte a pillant�s�t, mik�zben Mr. Crepsley meghajolt a m�sik k�t herceg el�tt. Amikor a v�mp�r �jra meg�llt mellettem, az �reg herceg ism�t megsz�lalt: – � pedig nyilv�n az inasod – Darren Shan. Gavner Purl elismer�en nyilatkozott r�la.
– J� v�r�, er�s sz�v� fi� – mondta Mr. Crepsley. – �gyes inas, egy �jjel els� oszt�ly� v�mp�r v�lik majd bel�le.
– Na igen, majd egy �jjel! – horkant fel Mika Ver Leth, olyan szemmel n�zve v�gig rajtam, ami cseppet sem esett j�l. – Most m�g csak egy fi�! Nem olyan id�k j�rnak r�nk, hogy gyerekeket fogadjunk be magunk k�z�. Mi �t�tt bel�d, hogy...
– K�rlek, Mika – szak�totta f�lbe Paris Skyle. – Ne sz�ljunk elhamarkodottan. Mi itt mindny�jan tudjuk, milyen ember Larten Crepsley. Adjuk meg neki azt a tiszteletet, amit meg�rdemel. Nem tudom, mi�rt d�nt�tt �gy, hogy egy gyereknek ad v�rt, de biztos vagyok benne, hogy magyar�zattal fog szolg�lni.
– Szerintem akkor is �r�lts�g manaps�g – morogta Mika Ver Leth. Paris megv�rta, m�g elhallgat, s akkor �jra fel�m fordult.
– Bocs�ss meg, Darren, ami�rt ilyen udvariatlannak mutatkozunk – sz�lt mosolyogva. – Nem szoktunk gyerekekkel besz�lni. R�gen volt, amikor utolj�ra jelent meg el�tt�nk gyerek.
– �n val�j�ban m�r nem vagyok gyerek – motyogtam. – Nyolc esztendeje lettem f�lv�mp�r. Nem tehetek r�la, hogy a testem nem �regedett.
– �pp err�l van sz�! – h�rd�lt fel Mika Ver Leth. – Az a v�mp�r tehet r�la, aki megv�rezett. �...
– Mika! – sz�lt r� �lesen Paris. – Ez a nemes jellem�, k�ztiszteletben �ll� v�mp�r �s az inasa bizalommal �llt a sz�n�nk el�, hogy elnyerj�k a j�v�hagy�sunkat. Ak�r megadjuk nekik, ak�r nem, udvarias b�n�sm�dot �rdemelnek, nem pedig goromba felel�ss�gre von�st. F�leg nem a t�rsaik el�tt.
Mika �sszeszedte mag�t, fel�llt, �s meghajolt fel�nk.
– Bocs�nat – mondta �sszeszor�tott foggal. – Tiszteletlen hangot �t�ttem meg. Nem teszem t�bbet.
Halk moraj futott v�gig a termen. A sustorg�sb�l �t�lve mer�ben szokatlan dolognak sz�m�tott, hogy egy herceg bocs�natot k�rjen alacsonyabb rang�t�l, kiv�lt ha az illet� m�r t�bornok sem volt.
– Nos, Larten – mondta Paris, mik�zben sz�keket hoztak el�re nek�nk. – �ljetek le, �s mes�ld el, mi t�rt�nt veled, ami�ta utolj�ra tal�lkoztunk.
Le�lt�nk, �s Mr. Crepsley elmes�lte a t�rt�net�t. Besz�molt a hercegeknek arr�l, hogy be�llt a Cirque Du Freak t�rsulat�ba, hogy hol minden�tt j�rt, ki mindenkivel ismerkedett �ssze. Amikor a Murlough-val val� tal�lkoz�s ker�lt sorra, k�rte, hadd besz�ljen r�la csak �s kiz�r�lag a hercegeknek. Suttogva sz�molt be nekik az �r�lt v�rszipolyr�l, �s arr�l, hogy mik�nt v�gezt�nk vele. A hercegeket feld�lta a h�r.
– Aggaszt� – t�prengett fennhangon Paris. – Ha a v�rszipolyok megtudj�k, �r�gyk�nt haszn�lhatj�k egy h�bor� kirobbant�s�ra.
– Hogy tehetn�k? – felelte Mr. Crepsley. – �n m�r nem tartozom a kl�nhoz.
– Ha kell�k�ppen feld�h�dnek, el�fordulhat, hogy �tsiklanak ezen az apr� r�szleten – v�lekedett Mika Ver Leth. – Amennyiben a V�rszipolyok Ur�r�l sz�l� h�r igaz, akkor nagyon oda kell figyeln�nk mindenre, ami �sszef�gg az unokafiv�reinkkel.
– Ezzel egy�tt �n m�gsem hiszem azt, hogy Larten hib�zott – sz�lalt meg most els� �zben Ny�l. – M�s volna a helyzet, ha t�bornok lenne, de mint szabad embert nem k�tik a t�rv�nyeink. Az � hely�ben �n ugyanezt tettem volna. Tapintatosan j�rt el. Nem hinn�m, hogy hib�ztathatjuk �t emiatt.
– Nem – csatlakozott hozz� Mika is. Majd r�m n�zve hozz�tette: – Emiatt nem.
Most, hogy Murlough �gye leker�lt a napirendr�l, vissza�lt�nk a sz�k�nkre, s olyan hangosan sz�lhattunk, hogy a teremben �l�k mindny�jan hallhass�k.
– �s most t�rj�nk vissza az inasod dolg�ra – mondta fennhangon, komor �br�zattal Paris Skyle. – Mindny�jan tudjuk, hogy a vil�g nagyot v�ltozott az elm�lt p�r �vsz�zadban. Az emberek jobban v�delmezik egym�st, �s a t�rv�nyeik is szigor�bbak, k�l�n�sen a gyerekeik vonatkoz�s�ban. Ez�rt nem v�rez�nk m�r meg gyerekeket. Igaz, a m�ltban is csak ritk�n folyamodtunk ehhez. Kilencven �ve vett�nk be utolj�ra gyereket magunk k�z�. Mondd el nek�nk, Larten, mi�rt d�nt�tt�l �gy, hogy szak�tasz ezzel az �jabb hagyom�nnyal.
Mr. Crepsley megk�sz�r�lte a tork�t, majd egyenk�nt farkasszemet n�zett a hercegekkel, m�gnem tekintete v�g�l meg�llapodott Mika arc�n.
– Nincs r� megalapozott okom – mondta nyugodtan, mire a teremben ki�ltoz�s t�madt, s a nyom�ban fojtott hang�, izgatott t�rsalg�s vette kezdet�t.
– Csendet k�rek! – ki�ltotta Paris, mire azon nyomban n�ma csend lett. – K�rlek, Larten, hagyd most a tr�f�t – fordult vissza hozz�nk bossz�s arccal. – Nem adhatt�l v�rt csak �gy, sz�rakoz�sb�l, egy gyereknek. Kellett, hogy valami oka legyen. Tal�n meg�lted a sz�leit, �s �gy �rezted, neked kell felnevelni �t?
– �lnek a sz�lei – k�z�lte Mr. Crepsley.
– Mindkett�? – sz�lt k�zben �les hangon Mika.
– Igen.
– Ezek szerint keresik �t? – tudakolta Paris.
– Nem. Megrendezt�k Darren hal�l�t. El is temett�k �t. Halottnak hiszik.
– Ezt legal�bb j�l csin�ltad – mormolta Paris. – De mi�rt kellett egy�ltal�n megv�rezned? – Mivel Mr. Crepsley nem felelt, hozz�m fordult. – Nos, Darren? Te tudod, mi�rt v�rezett meg?
Abban a rem�nyben, hogy ezzel kih�zom a v�mp�rt a cs�v�b�l, azt feleltem:
– Megtudtam az igazs�got r�la, s �gy r�szben tal�n �nv�delemb�l tette – azt gondolhatta, vagy az inas�v� kell tennie, vagy meg kell �lnie.
– Ez �rthet� indok – v�lekedett Paris.
– Csak nem az igazs�g – s�hajtotta Mr. Crepsley. – Egy�ltal�n nem f�ltem att�l, hogy Darren leleplez. Val�j�ban csak az�rt j�tt r� az igazs�gra velem kapcsolatban, mert megpr�b�ltam megv�rezni egy bar�tj�t, egy vele egyid�s fi�t.
A teremben ism�t felcsapott a l�rma, �s ez�ttal hossz� percekbe telt, mire a hercegek le tudt�k csillap�tani a ked�lyeket. Amikor v�gre helyre�llt a rend, Paris az eddigin�l j�val aggodalmasabb arccal folytatta a k�rdez�sk�d�st.
– Meg akart�l v�rezni egy m�sik fi�t?
Mr. Crepsley b�lintott.
– De az � v�r�t megfert�zte a gonosz – nem lett volna j� v�mp�r bel�le.
– Teh�t ha j�l �rtem, megpr�b�lt�l megv�rezni egy fi�t, de nem tudtad; a bar�tja r�j�tt, �gyhogy helyette bel�je csorgatt�l v�mp�rv�rt? – morogta Mika.
– Nagyj�b�l �gy lehetne �sszefoglalni a dolgot – hagyta j�v� Mr. Crepsley. – M�g hozz�tartozik, hogy sietve kellett megv�reznem, an�lk�l, hogy felt�rhattam volna el�tte a teljes igazs�got magunkr�l, ami megbocs�thatatlan hiba volt. Csak annyit hozhatok fel ments�gem�l, hogy el�z�leg hosszasan megfigyeltem, �s a v�rad�s idej�n m�r meggy�z�dtem a becs�letess�g�r�l �s a jellemess�g�r�l.
– Mi vitt az els� fi�hoz – a rossz v�r�h�z? – k�rdezte Paris.
– Tudta, hogy ki vagyok. Egy r�gi k�nyvben megtal�lta a k�pemet, amit m�g akkor rajzoltak r�lam, amikor a Vur Horston nevet haszn�ltam. K�rte, hogy hadd lehessen az inasom.
– Nem mondtad el neki, hogy n�lunk mi a szok�s? – n�zett r� szigor�an Mika. – Nem mondtad meg neki, hogy nem szoktunk gyerekekb�l v�mp�rt csin�lni?
– Pr�b�ltam, de... – Mr. Crepsley cs�ggedten r�zta a fej�t. – Az eg�sz olyan volt, mintha nem lenn�k ura az akaratomnak. Tudtam, hogy rosszat teszek, de ha nem lett volna gonosz a v�re, megv�reztem volna. Nem tudom megmagyar�zni, mi�rt, mert magam sem �rtem.
– Enn�l elfogadhat�bb magyar�zattal kell szolg�lnod – figyelmeztette Mika.
– Nem tudok – v�laszolta halkan Mr. Crepsley. – Nincs elfogadhat� magyar�zatom.
Ekkor halk, udvarias k�hint�s hallatszott a h�tunk m�g�l, �s Gavner Purl l�pett el�.
– K�zbenj�rhatok a bar�tom �rdek�ben? – k�rdezte.
– A legnagyobb m�rt�kben – felelte Paris. – �r�mmel meghallgatjuk a szavaidat, ha azok a helyzet tiszt�z�s�t szolg�lj�k.
– Ezt nem tudhatom, annyit mindenesetre megjegyezn�k, hogy Darren nem k�z�ns�ges fi� – kezdte Gavner. – Megtette a nagy utat a V�mp�rok Hegy�hez – nem kis teljes�tm�ny az � kor�ban –, �s �tk�zben megk�zd�tt egy medv�vel, amit egy v�rszipoly v�re megm�rgezett. �s bizony�ra hallottatok a p�r �jszak�val ezel�tti, Arra Sailsszel v�vott m�rk�z�s�r�l.
– Hallottunk – kuncogott Paris.
– Darren �gyes �s b�tor, agyaf�rt �s becs�letes fi�. Hiszem, hogy j� v�mp�r lesz bel�le. S�t, kiv�l�, csak es�lyt kell kapnia. Igaz, hogy fiatal, de n�la fiatalabbak is bejutottak m�r k�z�nk. Te magad mind�ssze k�tesztend�s volt�l, amikor eret v�gtak rajtad, nemde, Fels�g? – n�zett Gavner egyenesen Paris Skyle szem�be.
– Itt most nem err�l van sz�! – ki�ltotta Mika Ver Leth. – Ez a fi� lehet fel�lem a m�sodik Khledon Lurt is, az sem sz�m�tana itt semmit! A t�nyekkel nem lehet vit�zni – a v�mp�rok ma m�r nem v�reznek meg gyerekeket. Veszedelmes precedens�l szolg�lna, ha hagyn�nk, hogy ez k�vetkezm�nyek n�lk�l maradjon.
– Mik�nak igaza van – sz�lalt meg csendesen Ny�l. – Itt most nem a fi� b�tors�g�r�l �s k�pess�geir�l van sz�. Larten hib�zott, amikor megv�rezte �t, �s ezt nek�nk tudom�sul kell venn�nk.
Paris megfontoltan b�lintott.
– Igazat mondanak, Larten. Rosszul cselekedn�nk, ha ezt nem venn�nk figyelembe. A mi hely�nkben te magad sem t�rn�d a szab�lyok ilyen megs�rt�s�t.
– Tudom – s�hajtotta Mr. Crepsley. – Nem is bocs�natot, csak kell� megfontol�st k�rek. �s hogy Darrent ne feddj�tek meg. A hib�t �n k�vettem el, egyed�l engem b�ntessetek.
– Semmif�le b�ntet�sr�l nem tudok – mondta Mika nyugtalanul. – Nem �ll sz�nd�komban megb�ntetni t�ged. Meg sem fordult a fejemben, hogy bes�rozzam a te becs�letes nevedet.
– Egyik�nk sem tenne ilyet – csatlakozott hozz� Ny�l. – De milyen lehet�s�g �ll m�g el�tt�nk? Olyat tett, ami rossz – �s nek�nk el kell �t�ln�nk ezt a rosszat.
– De �gy, hogy k�zben ne feledkezz�nk el a k�ny�r�letess�gr�l – gondolkodott hangosan Paris.
– Nem k�rek k�ny�r�letet – sz�lt hat�rozottan Mr. Crepsley. – Nem vagyok z�ldf�l� v�mp�r, aki tudatlans�gb�l tette, amit tett. Nem k�rek k�l�nleges elb�r�l�st sem. Ha �gy d�nt�t�k, hogy kiv�gz�st �rdemlek, zoksz� n�lk�l elfogadom az �t�leteteket. Ha...
– Nem �lhetik meg miattam! – ki�ltottam elsz�rnyedve.
– Ha �gy hat�roztok, hogy pr�b�ra bocs�totok – folytatta Mr. Crepsley, mintha meg se hallotta volna a kifakad�somat –, al�vetem magam minden pr�b�nak, �s ha kell, a hal�lt is v�llalom.
– Sz� se lehet r�la – fortyant fel Paris. – A pr�b�kat azoknak tartogatjuk, akik m�g nem bizony�tottak egy csat�ban sem. M�g egyszer mondom – a j� h�redhez k�ts�g sem f�r.
– De tal�n... – kezdte t�tov�n Ny�l, majd m�ly csendbe burkol�zott. Azt�n p�r pillanat m�lva folytatta. – Azt hiszem, kital�ltam. Most, hogy sz�ba ker�ltek az er�pr�b�k, t�madt egy �tletem. Igenis van megold�s ebben a dologban, olyan, amihez nem kell meg�ln�nk r�gi bar�tunkat, sem a nev�t nem kell meghurcolnunk. – Ujj�val r�m mutatott, �s h�v�sen annyit mondott: – Bocs�ssuk pr�b�ra a fi�t.
Hossz�, t�preng�ssel terhes cs�nd t�madt.
– Igen – mormolta v�g�l Paris Skyle. – A fi�t bocs�tjuk pr�b�ra.
– Mondtam, hogy nem akarom ebbe Darrent belekeverni! – tiltakozott Mr. Crepsley. Hangja m�r-m�r fenyeget�z� volt.
– Nem – sz�llt vele vit�ba Mika. – Azt mondtad, nem akarod, hogy �t b�ntess�k. Nos, nem is fogjuk – az er�pr�ba nem b�ntet�s.
– Ez �gy sportszer�, Larten – csatlakozott Mik�hoz Paris is. – Ha a fi� ki�llja a pr�b�t, elfogadjuk, hogy �gy d�nt�tt�l, megv�rezed �t, �s t�bb sz� nem esik a dologr�l.
– �s ha elbukik, a sz�gyen az �v� lesz – tette hozz� Ny�l.
Mr. Crepsley megvakarta az arc�n v�gigh�z�d� sebhelyet.
– Tisztess�ges megold�s – mondta elgondolkodva –, de a d�nt�s joga Darren�, nem az eny�m. �n nem k�nyszer�thetem bele egy er�pr�b�ba. – Fel�m fordult. – Hajland� vagy pr�b�ra tenni magad a kl�n el�tt, �s tiszt�ra mosni a nev�nket?
K�nyelmetlen�l izegtem-mozogtam a sz�kemben.
– H�t... tulajdonk�ppen pontosan milyen pr�b�r�l van sz�? – k�rdeztem.
– J� k�rd�s – mondta erre Paris. – Nem lenne tisztess�ges dolog oda�ll�tani, hogy k�zdj�n meg valamelyik harcosunkkal – egy f�lv�mp�r nem ellenf�l egy t�bornok sz�m�ra.
– A keres�s meg t�l sok�ig tartana – v�lekedett Ny�l.
– Akkor nem marad m�s, mint a megpr�b�ltat�sok – d�rm�gte az orra alatt Mika.
– Ne! – ki�ltotta valaki a h�tunk m�g�tt. K�r�ln�zve Kurd�t pillantottam meg, amint kiv�r�s�d�tt arccal, nagy l�ptekkel tartott az emelv�ny fel�. – Ezt nem t�rhetem! – mennyd�r�gte. – A fi� m�g nincs felk�sz�lve a megpr�b�ltat�sokra! Ha minden�ron pr�b�ra akarj�tok tenni, v�rj�tok ki, m�g id�sebb lesz!
– V�rakoz�sr�l sz� sem lehet – mordult fel Mika, s felugorva n�h�ny l�p�st tett Kurda fel�. – Itt nek�nk van jogunk parancsokat osztogatni, Kurda Smahlt – m�g nem vagy herceg, ne viselkedj h�t �gy, mintha az lenn�l.
Kurda megtorpant, s haragos arccal n�zett Mik�ra, majd f�lt�rdre ereszkedve fejet hajtott el�tte.
– Bocs�ss meg, Fels�g, ami�rt tiszteletlen�l sz�ltam.
– Megbocs�tok – morogta Mika, �s visszat�rt a tr�nsz�k�re.
– Megengedik Hercegs�getek, hogy sz�ljak? – k�rdezte Kurda.
Paris Mik�ra n�zett, aki megr�nd�totta a v�ll�t.
– Sz�lj – mondta az �reg herceg.
– Az Avat�si Pr�b�k tapasztalt v�mp�roknak val�k – kezdte Kurda. – Nem gyerekeknek sz�nt�k. Nem volna m�lt�nyos, ha Darrent k�telezn�nk r�juk.
– Az �let sohasem b�nt m�lt�nyosan a v�mp�rokkal – sz�lt k�zbe Mr. Crepsley. – Ezzel szemben lehet igazs�gos. Nem vagyok elragadtatva az �tlett�l, hogy Darrent al�vess�k a pr�b�knak, de a d�nt�s igazs�gos, �s ha � is beleegyezik, akkor �n t�mogatom.
– Eln�z�st – sz�laltam meg �n is –, mif�le pr�b�kr�l van sz�?
– Az Avat�si Pr�b�k olyan pr�bat�telekb�l �llnak amiket azoknak a v�mp�roknak kell teljes�teni�k, akik t�bornokok akarnak lenni – magyar�zta kedvesen mosolyogva Paris.
– Milyen feladatokat kell teljes�tenem?
– �t fizikai er�pr�b�t – v�laszolta. – Ezek v�letlenszer�en ker�lnek kiv�laszt�sra, �s minden v�mp�r sz�m�ra m�sok. Az egyikben al� kell mer�ln�d egy m�lyv�zben, s fel kell hoznod a fenek�r�l egy beleejtett med�lt. Egy m�sikban lez�dul� k�t�mb�k el�l kell f�lreugr�lnod. Megint egy m�sikban kereszt�l kell menned egy termen, melynek padl�ja �g� par�zzsal van tele. Vannak k�l�nlegesen neh�z pr�b�k, de k�nny� egy sincs k�zt�k. A kock�zat �ri�si, �s b�r a legt�bb v�mp�r t�l�li �ket, el�fordulnak v�letlen hal�lesetek.
– Nem szabad belemenned, Darren – sziszegte Kurda. – A pr�b�kat teliv�r v�mp�roknak tal�lt�k ki. Te m�g nem vagy el�g er�s, se gyors, se tapasztalt. Ha igent mondasz, azzal a saj�t hal�los �t�letedet �rod al�.
– Nem �rtek egyet – mondta erre Mr. Crepsley. – Darren igenis k�pes a pr�bat�telek teljes�t�s�re. Nem lesz k�nny� dolga, lehet, teljes erej�b�l k�zdenie kell, de nem engedn�m, hogy v�llalja, ha �gy gondoln�m: nincs es�lye a pr�b�kon val� megfelel�sre.
– Szavazzunk – ind�tv�nyozta Mika. – �n a pr�b�k mellett vagyok. Ny�l?
– Egyet�rtek – pr�b�k.
– Paris?
A leg�regebb �l� herceg t�tov�n ingatta a fej�t.
– Kurd�nak igaza van abban, hogy a pr�b�k nem gyerekeknek val�k. Megb�zom az �t�letedben, Larten, de att�l f�lek, hogy az optimizmusod itt nem hely�nval�.
– Tudsz m�st javasolni? – k�rdezte �les hangon Mika.
– Nem, de... – Paris mell�b�l m�ly s�haj t�rt fel. – Mit gondolnak a dologr�l a t�bornokok? – fordult a teremben �l� t�bornokok fel�. – Kurda �s Mika v�lem�ny�t hallottuk. Van valakinek hozz�tennival�ja?
A t�bornokok halkan tan�cskoztak egym�s k�z�tt, majd fel�llt egy ismer�s alak, �s megk�sz�r�lte a tork�t. Arra Sails volt.
– �n tisztelem Darren Shant – kezdte. – Kezet fogtam vele, �s akik ismernek, tudj�k, milyen sokat jelent ez sz�momra. Hiszek Gavner Purlnek �s Larten Crepsleynek, akik szerint a fi� nagy nyeres�ge lesz a v�mp�rnemzets�gnek. Ugyanakkor Mika Ver Lethszel is egyet�rtek – Darrennek ki kell pr�b�lnia mag�t. Mindny�junknak teljes�ten�nk kellett a pr�b�kat. Seg�tettek azz� lenn�nk, amik vagyunk. Nekem mint n�nek nem sok es�lyem volt, de mert gy�ztem, egyenl�k�nt �lhetek a t�bbiekkel ebben a teremben. Nem szabad kiv�telt tenn�nk. Semmire se megy�nk az olyan v�mp�rral, aki nem k�pes a v�gs�kig megfesz�tett er�vel harcolni. Nincs sz�ks�g�nk gyerekekre, akiket p�tyolgatni �s hajnalonta gondosan kopors�ba kell dugni.
De ezzel egy�tt – folytatta Arra – nem hiszem, hogy Darren csal�d�st okozna nek�nk. Szerintem ki fogja �llni a pr�b�kat, �s m�lt�nak fog bizonyulni a v�mp�rs�gra. �n teljes m�rt�kben megb�zom benne. – R�m mosolygott, majd szem�t d�h�sen Kurd�ra villantotta. – �s ne t�r�djetek azokkal, akik m�st mondanak – akik szerint k�m�letesen kell b�nnunk Darrennel. Csak sz�gyent hozn�nk r�, ha megtagadn�nk t�le a pr�b�kon val� r�szv�telt.
– Min� emelkedett szavak! – g�nyol�dott Kurda. – Elism�teln�d �ket Darren temet�s�n is?
– Jobb b�szk�n meghalni, mint sz�gyenben �lni – v�gott vissza Arra.
Kurda csendben elk�romkodta mag�t.
– Mit sz�lsz hozz�, Darren? – k�rdezte azt�n. – Hajland� vagy farkasszemet n�zni a hal�llal, csak hogy m�lt�nak bizonyulj ezeknek a bolondoknak a szem�ben?
– Nem – feleltem, s l�ttam, hogy Mr. Crepsley arc�n egy pillanatra f�jdalmas kifejez�s suhan �t. – De hajland� vagyok vele farkasszemet n�zni, hogy a magam szem�ben m�lt�nak bizonyuljak – tettem hozz�. Amikor a v�r�s k�penyes v�mp�r ezt meghallotta, b�szkes�gt�l ragyog� arccal intett fel�m az �kl�vel.
– Szavaztassuk meg az �sszes jelenl�v�t – javasolta Paris. – H�nyan gondolj�k azt, hogy Darrent vess�k al� az Avat�si Pr�b�knak?
Minden k�z a magasba emelkedett. Kurda, arc�n undorral, elfordult.
– Darren! Hajland� vagy al�vetni magad a pr�b�knak?
Mr. Crepsleyre n�ztem, �s intettem neki, hogy hajoljon k�zelebb. Azut�n suttogva megk�rdeztem, mi t�rt�nik, ha nemet mondok.
– Kegyvesztett lenn�l, �s sz�gyenszemre elzavarn�nak a V�mp�rok Hegy�r�l – felelte �nnep�lyes komolys�ggal.
– Emiatt mag�nak is sz�gyenkeznie kellene? – k�rdeztem, j�l tudva, milyen fontos neki, hogy ne essen folt a becs�let�n.
F�ls�hajtott.
– A hercegek el�tt nem, de saj�t magam el�tt igen. Miut�n �n v�lasztottalak �s �n v�reztelek meg, minden t�ged �rt sz�gyen egyszersmind az �n sz�gyenem is lenne.
Alaposan megh�nytam-vetettem magamban a dolgot. A nyolc esztend� alatt, m�g az inasak�nt szolg�ltam, sok mindent megtudtam Mr. Crepsleyr�l – az �let�r�l, a gondolkod�s�r�l.
– Ezt a sz�gyent nem tudn� elviselni, ugye? – k�rdeztem.
Arcvon�sai ell�gyultak.
– Nem – mondta halkan.
– Att�l kezdve minden alkalmat megragadna, hogy szemben�zhessen a korai hal�llal. Vad�llatokat venne �ld�z�be, v�rszipolyokkal harcolna, �s addig nem nyugodna, m�g egyik�k meg nem �ln�. �gy van?
– Valahogy �gy – felelte egy gyors fejb�lint�ssal.
Ezt nem engedhetem. Hat �vvel ezel�tt, amikor Murlough-t �ld�zt�k, az �r�lt v�rszipolyt, aki elrabolta Evr�t, Mr. Crepsley a saj�t �let�t k�n�lta fel neki a k�gy�fi� �let��rt cser�ben. Ugyanezt megtette, amikor �n ker�ltem a gyilkos keze k�z�. Annak alapj�n, amiket hallottam, nem lelkesedtem ezek�rt a pr�b�k�rt, de v�llalnom kellett, ha azt akartam, hogy Mr. Crepsley ne maradjon sz�gyenben. Tartoztam neki azzal, hogy ki merjek �llni a t�zvonalba.
A hercegekkel szembefordulva fel�lltam.
– Al�vetem magam a pr�b�knak – jelentettem ki hat�rozottan.
– A k�rd�s teh�t eld�lt – mosolygott helyesl�en Paris. – T�rj vissza holnap, amikor kisorsoljuk az els� pr�bat�telt, Most menj, �s pihenj.
Ezzel v�get is �rt a tal�lkoz�nk. Gavner, Harkat �s Kurda t�rsas�g�ban elhagytam a termet. Mr. Crepsley ott maradt, hogy valamit m�g megt�rgyaljon a hercegekkel – gondolom, a dolog Mr. Tinyvel, Harkat �zenet�vel �s az idevezet� �ton tal�lt halott v�rszipollyal �s v�mp�rral �llt �sszef�gg�sben.
– �r�l�k... hogy v�gre... elj�hett�nk – mondta Harkat, mik�zben visszafel� ballagtunk a sz�ll�sunkra. – Egyre jobban untam... mindig ugyanaz a l�tv�ny.
Elmosolyodtam, azt�n agg�dva pillantottam Gavnerre.
– Milyen nehezek ezek a pr�b�k? – k�rdeztem.
– Nagyon – felelte s�hajtva.
– Kem�nyek, mint a Hercegek Term�nek a sziklafala – morogta Kurda.
– Annyira az�rt nem – sz�lt Gavner. – Ne t�lozd el a vesz�lyt, Kurda, megijeszted a fi�t.
– A legkev�sb� sem szeretn�m – v�laszolta Kurda, �s b�tor�t�an r�m mosolygott. – De t�ny, hogy a pr�b�kat feln�tt v�mp�rok sz�m�ra tal�lt�k ki. �n magam, a t�bbi v�mp�rhoz hasonl�an, hat �ven �t k�sz�ltem r�juk, �s �gy is csak �ppen hogy �tcs�sztam.
– Darrennel nem lesz semmi baj – er�sk�d�tt Gavner, de a hangj�n �rezhet� volt a rosszul leplezett aggodalom.
– Egy�bk�nt meg b�rmikor kisz�llhatok, ha �gy �rzem, ez nekem nem megy – ki�ltottam nevetve, hogy kicsit felvid�tsam Kurd�t.
Kurda d�bbent arccal meredt r�m.
– Mondd, te nem figyelt�l oda? Nem �rtetted, mir�l van sz�?
– Mire gondolsz? – k�rdeztem.
– Az Avat�si Pr�b�k k�zben nem s�t�lhatsz ki – vil�gos�tott fel Gavner. – Megbukhatsz, de el nem mehetsz, a t�bornokok nem fogj�k megengedni.
– Akkor megbukom – r�ntottam egyet a v�llamon. – Ha l�tom, hogy a helyzet kezd rem�nytelenn� v�lni, egyszer�en bedobom a t�r�lk�z�t, �gy csin�lok, mintha kificamodott volna a bok�m vagy ilyesmi.
– Nem �rti! – ny�g�tt fel Gavner. – Rendesen el kellett volna magyar�znunk neki, miel�tt hagyjuk, hogy belemenjen. A szav�t adta r�, most m�r nem t�ncolhat vissza! �, hogy a Harnon Oan fekete v�re...!
– Mi az, amit nem �rtek? – n�ztem r� zavartan.
– Az Avat�si Pr�b�k sor�n a buk�s nem jelent m�st, mint hal�lt! – felelte zord k�ppel Kurda. Csak b�multam r�, �s egy sz� sem j�tt ki a torkomon. – A kudarcot vall�k majd mindegyike belehalt abba, hogy nem siker�lt v�grehajtania a feladatot. De ha fels�lsz, �s nem halsz meg, elvisznek a Hal�l Term�be, besz�jaznak egy ketrecbe, felf�ggesztenek a g�d�r f�l�, �s – nyelt egyet, elford�totta a tekintet�t, �s v�rfagyaszt� suttog�ssal fejezte be a mondatot: – addig dob�lnak le a ny�rsakra, am�g bele nem halsz!