A t�sk�s boz�ttal ben�tt �sv�ny h�tral�v� r�sz�t megkett�z�tt sebess�ggel, a sz�r�s t�visekkel mit sem t�r�dve hagytuk magunk m�g�tt. Akkor meg�lltunk, de csak annyi id�re, m�g magunkra vett�k a ruh�inkat, s m�ris siett�nk tov�bb. A k�zelben volt egy pihen�pont, amit Mr. Crepsley minden�ron el akart �rni m�g hajnal el�tt.

Az �t �tlagos sebess�ggel �r�kba telt volna, de mi k�t r�pke �ra alatt tett�k meg. Odabent, a mened�khely biztons�g�ban, a v�mp�rok izgatott vit�ba kezdtek. A vil�gnak ezen a r�sz�n m�g soha nem tal�lkoztak a v�rszipolyok t�nyked�s�nek jeleivel – a k�t nemzets�g k�z�tt l�tezett egy meg�llapod�s az eff�le birtokh�bor�t�sok kiv�d�s�re.

– Tal�n egy elmeh�borodott k�sza v�ndor – v�lekedett Gavner.

– M�g egy hibbant v�rszipolynak is van annyi s�tnival�ja, hogy jobban teszi, ha nem k�sz�l erre – vetette ellene Mr. Crepsley.

– Mi m�s magyar�zata lehet? – k�rdezte Gavner.

– Elk�pzelhet�, hogy k�m – k�z�lte n�mi m�rlegel�s ut�n Mr. Crepsley.

– Szerinted a v�rszipolyok v�llaln�k egy h�bor� kock�zat�t? – n�zett r� k�tked� arccal Gavner. – Mit tudhattak meg, ami igazolna sz�mukra egy ekkora kock�zatot?

– Lehet, hogy minket akarnak elkapni – sz�laltam meg csendesen. Nem akartam k�zbesz�lni, de �gy �reztem, meg kell tennem.

– Mire gondolsz? – k�rdezte Gavner.

– Tal�n megtudt�k, mi t�rt�nt Murlough-val.

Gavner els�padt, Mr. Crepsley szeme pedig �sszesz�k�lt.

– Honnan tudhatt�k volna meg? – rivallt r�m.

– Mr. Tiny tudott r�la – eml�keztettem.

– Mr. Tiny tud Murlough-r�l? – szisszent f�l Gavner.

Mr. Crepsley lassan b�lintott.

– De m�g ha elmondta is a v�rszipoly dolg�t, honnan tudhatt�k volna, hogy ezen az �ton fogunk j�nni? B�rmelyik m�sik �tvonalat is v�laszthattuk volna. Nem akadhattak a nyomunkra.

– Tal�n figyelik az �sszes �tvonalat – tal�lgatott Gavner.

– Nem – felelte hat�rozottan Mr. Crepsley. – Ez m�r t�nyleg t�lz�s. B�rmi hozta is ide a v�rszipolyt, biztos vagyok benne, hogy a dolognak semmi k�ze hozz�nk.

– Rem�lem, igazad van – mordult fel Gavner, s a hangj�n �rezni lehetett, hogy hiszi is, meg nem is.

Egy darabig m�g elvitatkoztunk ezen, meg azon is, hogy vajon ez a v�rszipoly �lte-e meg a v�mp�rt az el�z� pihen�ponton, de azt�n p�r �r�t aludnunk kellett. Ez�ttal felv�ltva �rk�dt�nk. �n alig aludtam valamicsk�t, annyira f�ltem, nehogy r�nk t�madjanak a b�borv�r�s k�p� gyilkosok.

Mihelyt az �jszaka lesz�llt, Mr. Crepsley azt javasolta, hogy tartsunk egy kis pihen�t, �s addig ne menj�nk tov�bb, m�g meg nem gy�z�d�nk az �t biztons�gos volt�r�l.

– Nem v�llalhatjuk annak kock�zat�t, hogy belerohanunk egy falka v�rszipolyba – mondta. – Felder�tj�k a k�rny�ket, hogy l�ssuk, nem vagyunk-e vesz�lyben. Csak azut�n megy�nk tov�bb, ahogy eddig.

– Van id�nk felder�t� utakra? – tudakolta Gavner.

– Szak�tanunk kell r� – er�sk�d�tt Mr. Crepsley. – Ink�bb �ldozzunk fel p�r �jszak�t, mint hogy csapd�ba ess�nk.

Mialatt �k felder�tett�k a terepet, �n a barlangban maradtam. Nem a magam j�sz�nt�b�l – sz�ntelen�l az j�rt a fejemben, hogy mi t�rt�nt azzal a m�sik v�mp�rral –, de azt mondt�k, csak �tban lenn�k... egy v�rszipoly sz�z m�terr�l meghallan�, hogy j�v�k.

A t�rp�k, a n�st�ny farkasok �s a k�ly�k velem maradtak a barlangban. Cs�kos a v�mp�rokkal tartott – a farkasok m�g n�lunk is hamarabb meg�rzik a v�rszipolyok k�zels�g�t, �gy neki alkalmasint nagy haszn�t vehett�k.

Mag�nyosnak �reztem magam a v�mp�rok �s Cs�kos n�lk�l. A t�rp�k t�vols�gtart�k voltak, mint mindig – a nap j� r�sz�ben k�k k�peny�ket varrogatt�k, hogy hordhat� �llapotba hozz�k �ket –, a n�st�ny farkasok pedig szuny�k�ltak. Csak a k�ly�k jelentett sz�momra valamelyes t�rsas�got. �r�kon �t j�tszottunk egym�ssal a barlangban �s a k�zeli kis erd� f�i k�z�tt. Rudinak neveztem el Rudolf, a v�r�s orr� r�nszarvas ut�n, mert el�szeretettel d�rg�lte hideg orr�t a h�tamhoz, mialatt aludtam.

Az erd�ben fogtam k�t m�kust, �gyhogy reggel, amikor visszat�rtek a v�mp�rok, f�tt �tellel v�rtam �ket. S�t�ttem mell�j�k bogy�kat �s gum�kat is – Mr. Crepsley megtan�totta, melyek a vadon term� ehet� n�v�nyek. Gavner megk�sz�nte az �telt, de Mr. Crepsley kim�rten viselkedett, �s nem besz�lt sokat. �jabb nyomait nem fedezt�k fel a v�rszipolyok jelenl�t�nek, �s ez nyugtalan�totta �ket – egy �r�lt v�rszipoly nem t�ntette volna el ilyen szakszer�en a nyomait. Ezek szerint egy – vagy t�bb – t�k�letes �nuralommal b�r� v�rszipollyal volt dolgunk.

Gavner el�re akart suhanni, hogy tan�cskozzon a t�bbi v�mp�rral, de Mr. Crepsley nem engedte el. A saj�t biztons�gunkn�l fontosabb, hogy betartsuk a t�rv�nyt, mely tiltja a V�mp�rok Hegy�re vezet� �ton val� suhan�st, jelentette ki.

K�l�n�s volt, mennyire engedelmeskedett Gavner szinte mindennek, amit Mr. Crepsley mondott. T�bornokk�nt b�rmire utas�thatott volna benn�nket. De egyszer sem l�ttam, hogy �rv�nyes�tette volna a hatalm�t Mr. Crepsleyvel szemben. Tal�n mert valamikor Mr. Crepsley is magas rang� t�bornok volt. M�r �ppen v�mp�r herceg lett volna bel�le, amikor lek�sz�nt. Lehet, hogy Gavner m�g mindig feljebbval�j�nak tartotta Mr. Crepsleyt.

Miut�n az eg�sz napot �taludt�k, a v�mp�rok ism�t felder�t� �tra indultak. �gy tervezt�k, ha mindent rendben l�v�nek tal�lnak, m�snap este folytatjuk utunkat a V�mp�rok Hegye fel�.

Egy egyszer� reggeli ut�n elindultam Rudival az erd�be j�tszani. Rudi boldog volt, ha t�vol lehetett a feln�tt farkasokt�l. Ilyenkor szabadon k�sz�lhatott, senki nem mordult r�, nem cib�lta meg a f�l�t, ha rosszul viselkedett. Megpr�b�lt f�ra m�szni, de a legt�bbj�hez t�l kicsi volt. V�g�l r�tal�lt egy alacsonyan lel�g� �gra, s azon f�lig f�lm�szott. Ott meg�llt, len�zett �s ny�sz�tett.

– Gyere le – nevettem. – Annyira az�rt nem m�szt�l magasra. Nincs mit�l f�lned.

De nem hallgatott r�m, csak ny�sz�tett tov�bb. Azt�n kivicsor�totta a t�p�fogait, �s morgott.

Nem �rtettem, mi�rt viselkedik ilyen k�l�n�sen, ez�rt k�zelebb l�ptem.

– Mi bajod van? – k�rdeztem. – Fennakadt�l? Seg�tsek?

A k�ly�k kaffogva csaholt. L�tszott rajta, hogy nagyon f�l.

– Ok�, Rudi – mondtam. – F�lmegyek, �s...

V�rfagyaszt� ord�t�s forrasztotta torkomra a sz�t. Amikor megfordultam, egy hatalmas fekete medv�t pillantottam meg, amint �pp �tl�dult egy h�torlasz felett. Nagyot huppanva �rt f�ldet, akkor megr�zta a pof�j�t, s fog�t vicsorgatva n�zett egyenesen r�m – azt�n villog� fogakkal, kimeresztett karmokkal elrugaszkodott, hogy r�m vesse mag�t!

Ha Rudi nincs, a medve v�gzett volna velem. A k�ly�k leugrott a f�r�l, egyenesen a medve fej�re, amit�l az kis ideig semmit se l�tott. Ord�tva csapott mancs�val a k�ly�kre, aki lebukott, �s beleharapott a medve egyik f�l�be. Ett�l a fenevad �jb�l felord�tott, �s vadul r�zni kezdte a fej�t. Rudi b�rta m�g p�r m�sodpercig, de azt�n nagy �vben ber�p�lt egy s�r� bokorba.

Akkor a medve ism�t ellenem fordult, �n azonban, kihaszn�lva a farkask�ly�kt�l kapott id�t, addigra megker�ltem a f�t, �s l�lekszakadva rohantam a barlang fel�.

De hirtelen megtorpantam, mert meghallottam a r�m�lt csahol�st. A v�llam f�l�tt visszapillantva l�ttam, hogy a k�ly�k visszam�szott a f�ra, melynek k�rg�t a medve nagy darabokban h�ntja le k�t karmos mancs�val. Rudi ugyan nem forgott k�zvetlen vesz�lyben, de tudni lehetett, hogy el�bb vagy ut�bb lecs�szik, vagy a medve r�zza le a f�r�l, �s az a v�g�t fogja jelenteni.

Nem vesztegettem az id�t, sarkon fordultam, f�lkaptam a f�ldr�l egy k�vet meg a legvastagabb botot, ami a szemem el� ker�lt, �s m�ris rohantam vissza, hogy megmentsem Rudit.

Amikor a medve �szrevett, elengedte a f�t, �s a h�ts� fert�ly�ra tottyanva harciasan szembefordult velem. Hatalmas bestia volt, legal�bb m�sf�l m�ter magas; el�l, a mell�n feh�r holdsarl� vir�tott fekete bund�j�n, �s a pof�ja is feh�rbe j�tsz� volt. Sz�ja habzott, szeme v�rben forgott, mintha megveszett volna.

Meg�lltam el�tte, �s a botommal megcsapkodtam a f�ldet.

– Gyere, mack�! – mordultam r�.

A medve felhorkant, �s megr�zta a fej�t. F�lpillantottam Rudira, h�tha volt annyi esze, hogy id�k�zben lecs�sszon a f�r�l, �s eliramodjon a barlang v�delm�be. De nem: ott gubbasztott hal�lra v�ltan, s l�tszott, hogy a f�lelemt�l moccanni sem b�r.

A medve les�jtott r�m, de elugrottam el�le. Akkor f�lemelkedett a h�ts� l�b�ra, s r�m vetette mag�t, hogy a puszta tests�ly�val sz�tmorzsoljon. Megint elhajoltam, de ez�ttal veszedelmesen k�zel ker�lt.

A bot v�g�vel a szem�t keresve d�fk�dtem a pof�j�t, amikor berohantak a sz�nt�rre a n�st�ny farkasok – nyilv�n meghallott�k Rudi csahol�s�t. A medve fel�v�lt�tt, amikor az egyik r�ugrott, �s fog�t belem�lyesztette a v�ll�ba, mik�zben a m�sik a l�bait marcangolta �les fog�val �s k�rm�vel. Az els�t igen gyorsan ler�zta, �gy le tudott hajolni, hogy elb�njon a m�sikkal. De ekkor j�ttem �n, �s botommal hatalmas �t�st m�rtem a bal f�l�re.

F�jhatott neki, mert mindj�rt elfordult a farkasokt�l, hogy nekem rontson. Siker�lt ugyan elhajolnom el�le, de egyik er�s mells� mancs�val eltal�lta oldalt a fejemet, s ez el�g volt ahhoz, hogy v�gigzuhanjak a f�ld�n.

A medve ekkor felugrott, s mancsa egy-egy mozdulat�val szertesz�t hajig�lva a farkasokat, megiramodott fel�m. �n n�gyk�zl�b m�sztam h�trafel�, de nem el�g gyorsan. Az �llat egy szempillant�s alatt ott �llt f�l�ttem, diadalmasan �v�ltve – siker�lt zs�km�nyul ejtenie! R�s�jtottam botommal a has�ra, a k�vet is odav�gtam, de � r� se heder�tett e gyenge piszk�l�d�sokra. Sanda pillant�st vetve r�m, ereszkedni kezdett lefel�...

...amikor v�ratlanul a t�rpe n�ps�g r�vetette mag�t a h�t�ra, �s ezzel kibillentett�k az egyens�ly�b�l. Jobb pillanatot nem is v�laszthattak volna!

A medve nyilv�n azt hitte, az eg�sz vil�g �sszeesk�d�tt ellene. Valah�nyszor a l�t�ter�be ker�ltem, megjelent valaki, szinte a semmib�l, hogy megk�zdj�n vele. Eget ver� ord�t�ssal, �rj�ngve vetette r� mag�t a t�rpe n�ps�gre. A biceg� ell�pett el�le, de a m�sik beszorult a hatalmas test al�.

A t�rpe szem�ly felemelte �s nekifesz�tette kurta karjait a medve t�rzs�nek, s megpr�b�lta f�lrel�kni. Er�s volt, de ekkora ellenf�llel szemben semmi es�lye nem lehetett: a medve val�s�ggal a f�ldh�z lap�totta. R�ms�ges recseg�s-ropog�s hallatszott, �s amikor a bestia felt�p�szkodott, l�ttam, hogy a t�rpe szem�ly ott fekszik darabokban, t�r�tt csontjai csupaszon, fur�bbn�l fur�bb sz�gekben kifacsarodva �llnak ki a test�b�l.

A medve f�lemelt fejjel felord�tott az �gre, majd �hesen b�mul� tekintet�t r�m sz�gezve n�gyk�zl�bra ereszkedett �s elindult fel�m. A farkasok r�rohantak, de egy mozdulattal ler�zta �ket, mintha csak legyek voln�nak. �n az �t�st�l j�form�n l�bra se tudtam �llni. Cs�szva-m�szva pr�b�ltam menek�lni a h�ban.

Amikor a medve gyilkos �lel�sre t�rta roppant karjait, a m�sik t�rpe szem�ly – akit Ball�bnak neveztem el – el�je l�pett, megragadta a k�t f�l�n�l fogva, �s lefejelte! �letemben nem l�ttam m�g ilyen furcsa jelenetet, de hatott! A medve felmordult, �s vaksin hunyorgatott. Ball�b �jb�l nekiment fejjel, �s m�r h�z�dott vissza, hogy harmadszor is nekimenjen, amikor a medve, mint valami bokszol�, beh�zott neki egy jobbegyenest.

A mell�n tal�lta el Ball�bat, aki elter�lt a f�ld�n. A csukly�ja vereked�s k�zben lecs�szott a fej�r�l, �s v�gre megl�thattam �sszevarrt, sz�rke arc�t �s z�ld sz�n�, kerek szem�t. A sz�ja f�l�tt maszkot viselt, olyasmit, mint amit az orvosok tesznek f�l oper�ci�hoz. F�lelem n�lk�l n�zett f�l a medv�re, v�rva a gyilkos �t�st.

– Ne! – rikoltottam, �s felh�zva magam t�rdel� �ll�sba, beh�ztam egyet a medv�nek. R�m vicsorgott, mire �jb�l bepancsoltam neki, s vill�mgyorsan egy mar�k havat v�gtam a szem�be.

Mialatt a szem�t t�r�lgette, gyorsan k�r�ln�ztem, mit kaphatn�k a kezembe. Mindenre el voltam sz�nva – a puszta kezemn�l minden t�bbet �rt, ha fegyverk�nt haszn�lhattam a bestia ellen. El�sz�r nem l�ttam semmit, de azt�n megpillantottam a halott t�rpe szem�ly test�b�l ki�ll� egyik t�r�tt csontv�get. �szt�n�sen odapender�ltem, megragadtam a hosszabbik csontdarabot, �s megr�ntottam. Csupa v�r volt, csak �gy cs�szk�lt a kezemben. Akkor er�sebben megmarkoltam, s r�ngatni kezdtem ide-oda. N�h�ny r�nt�s ut�n siker�lt kit�rn�m, �s �gy t�bb� m�r nem voltam fegyvertelen.

A medve ekkorra visszanyerte a l�t�s�t, �s �jb�l megl�dult fel�m. Ball�b m�g mindig a f�ld�n fek�dt. A farkasok d�h�dten ugattak, de semmit sem tehettek, amivel visszariaszthatt�k volna az ellent�mad�sba lend�l� medv�t. A k�ly�k m�g mindig odaf�nt kuksolt �s kaffogott lefel�.

Magamra voltam utalva. Egyed�l kellett �llnom a medve t�mad�s�t. Most nem volt senki, aki seg�thetett volna.

Minden v�mp�rk�pess�gemet mozg�s�tva kiperd�ltem a vad�llat r�m kulcsol�dni k�sz�l� karmai al�l, majd a k�vetkez� m�sodpercben felugrottam, s a csont �les �s egyenetlen v�g�t m�lyen beled�ftem a medve v�dtelen�l hagyott nyak�ba.

Az �llat megtorpant. A szeme kimeredt. Mells� l�bai lehullottak az oldal�hoz. Egy pillanatig �gy �llt ott, k�nosan kapkodva leveg� ut�n, a nyak�b�l ki�ll� csontv�ggel. Azt�n lerogyott a f�ldre. P�r m�sodpercig r�mesen r�ngat�zott – azt�n kim�lt.

R�zuhantam a medve tetem�re, �s szab�lyosan kifek�dtem rajta. S�rtam �s remegtem, ink�bb az ijedts�gt�l, mint a f�jdalomt�l. Kor�bban is n�ztem m�r farkasszemet a hal�llal, de ilyen vad k�zdelmet m�g senkivel sem kellett v�vnom.

V�g�l az egyik n�st�ny farkas – a m�skor t�bbnyire ijed�s – odakuporodott mell�m, �s k�rbenyaldosta az arcomat, hogy l�ssa, j�l vagyok-e. Megpaskokam a nyak�t, mintegy jelezve, hogy minden rendben van, majd odanyomtam az arcomat, a sz�r�ben t�r�lgetve le k�nnyeimet. Amikor valamelyest magamhoz t�rtem, f�l�lltam, �s k�r�ln�ztem.

A m�sik n�st�ny a fa alatt �llva csalogatta lefel� Rudit, aki m�g n�lam is jobban meg volt rettenve. Nem messze fek�dt a halott t�rpe szem�ly; v�re v�r�sre festette a havat. Ball�b m�r �lt: gondosan sz�mba vette a sebeit.

Odamentem hozz�, hogy megk�sz�njem a seg�ts�get. Kimondhatatlanul cs�ny�n festett a csukly�ja n�lk�l: hamusz�rke arc�t megsz�ml�lhatatlanul sok heg �s �lt�s r�t�totta el. Hi�nyzott a f�le �s az orra – vagy legal�bbis �n nem l�ttam –, kerek, z�ld szeme pedig felcs�szott a feje tetej�re, melyen egyetlen sz�l haj sem volt.

M�s k�r�lm�nyek k�z�tt megijedtem volna t�le, de ez a l�ny az �let�t kock�ztatta, hogy megmentse az eny�met, �s �gy csak h�l�t �reztem ir�nta, semmi m�st.

– J�l vagy, Ball�b? – k�rdeztem. F�ln�zett r�m, �s b�lintott. – Meleg helyzet volt – folytattam j�kedv�en.

Erre megint b�lintott. – K�sz�n�m, hogy megmentett�l. Ha nem l�psz k�zbe, nekem annyi. – Le�ltem mell� a f�ldre, s el�bb a medv�re, majd a halott t�rpe szem�lyre n�ztem. – Fogadd r�szv�tem a t�rsad�rt, Ball�b – mondtam halkan. – Eltemess�k?

A t�rpe megr�zta nagy fej�t, s megpr�b�lt fel�llni, de meggondolta mag�t. Egyenesen a szemembe n�zett, mire �n k�rd�n b�multam vissza r�. Az arckifejez�se l�tt�n m�r-m�r azt v�rtam, mindj�rt megsz�lal.

Ball�b f�lny�lt, s egy k�nnyed mozdulattal ler�ntotta az arca als� fel�t takar� maszkj�t. Sz�les sz�ja volt, telis-tele hegyes, s�rga fogakkal. Kidugta a nyelv�t – �ppolyan fura sz�rke volt, mint az arca –, �s megnyalta a sz�j�t. Azt�n g�rb�tgetni, h�zogatni, feszegetni kezdte benedves�tett ajk�t, s v�g�l elk�vette az egyetlen dolgot, amir�l azt gondoltam, hogy a t�rpe n�ps�g sz�m�ra lehetetlen. Lass�, csikorg�, g�pies hangon – megsz�lalt.

– N�v... nem Ball�b. N�v... Harkat... Harkat Mulds.

�s elh�zta f�r�szfogas has�t�kra eml�keztet� sz�j�t. Gondolom, ez volt n�la a mosoly.