A farkas n�m�n vizslatott, mik�zben egyenetlen t�p�fogai felett orr�t h�zogatva szimatolta a szagomat. Fogalmam sem volt, mit�v� legyek, ez�rt lass�, nyugodt mozdulattal letettem a kulacsot. Ha seg�ts�g�rt ki�ltok, esetleg megriad, �s elmenek�l – de az is lehet, hogy r�m t�mad. Ha nem mozdulok, tal�n r�m un, �s eloldalog vagy �ppens�ggel a gyenges�g jel�nek �rtelmezve mozdulatlans�gomat, v�gezni akar velem.               

K�ts�gbeesetten pr�b�ltam elsz�nni magam valami cselekv�sre, de akkor a farkas megfesz�tette a h�ts� l�bait, lesunyta a fej�t, �s egyetlen lend�lettel �tugrott a patakon – egyenesen a mellkasomra. H�trazuhantam. Megpr�b�ltam kikecmeregni al�la, de szab�lyosan r�m �lt, �s t�l neh�z volt, semhogy f�lre tudtam volna l�kni. Vadul kutattam a f�ld�n valami k� vagy bot ut�n, amivel r�s�jthatok, de ujjaim csak havat markoltak.

A farkas s�t�tsz�rke pof�ja, ferde v�g�s� s�rga szeme, s fekete orra �s �t-hat centim�ter hossz�, csupasz, feh�r fogai r�m�t� l�tv�nyt ny�jtottak ilyen k�zelr�l. Nyelve f�loldalt kics�ng�tt a sz�j�b�l, �s lassan zih�lt. A lehelet�n v�r �s nyers �llati h�s szaga �rz�d�tt.

Semmit sem tudtam a farkasokr�l – kiv�ve, hogy a v�mp�rok nem ihatj�k a v�r�ket –, �gy azt sem tudtam, hogyan viselkedjek: a pof�j�n vagy a test�n t�madjam meg? Vagy fek�djek nyugodtan, �s rem�nykedjek, hogy majdcsak elmegy? Vagy kiab�ljak, h�tha azzal elijesztem? M�g ezen f�tt a fejem, a farkas lehajolt, kiny�jtotta hossz�, nedves nyelv�t, �s... megnyalt!

�gy megd�bbentem, hogy csak fek�dtem, �s b�multam f�lfel�, a f�lelmetes vad�llat nyitott pof�j�ba. A farkas megint k�pen nyalintott, azt�n fel�llt, a patak fel� fordult, a v�zhez baktatott, �s leheveredett. �n p�r percig m�g mozdulatlanul fek�dtem ott, ahol voltam, azt�n fel�ltem, s eln�ztem, amint iszik a patakb�l. L�ttam, hogy h�m �llat.

Amikor eleget ivott, fel�llt, f�lemelte a fej�t, �s el�v�lt�tte mag�t. A patak t�ls� partj�n l�v� f�k k�z�l h�rom m�sik farkas j�tt el�, s leereszkedtek a partra. �k is ittak. K�t n�st�ny �s egy k�ly�k, s�t�tebb sz�r� �s kisebb, mint a t�bbiek.

A h�m figyelte, amint a t�bbiek isznak, azut�n le�lt mell�m. Odaf�szkelt az oldalamhoz, mint valami kutya, �s egyszer csak arra eszm�ltem f�l, hogy vakargatom a f�le t�v�t. A farkas boldogan vinnyogott, �s �gy forgatta a fej�t, hogy a m�sik f�le m�g�tt is meg tudjam vakarni.

Az egyik n�st�ny befejezte az iv�st, �s �tugrott az innens� partra. Megszagl�szta a l�bamat, majd letelepedett a m�sik oldalamra, �s odatartotta a fej�t, hogy �t is vakargassam. A h�m f�lt�kenyen r�mordult, de a n�st�ny oda se heder�tett.

Nemsok�ra a m�sik kett� is csatlakozott a mellettem let�boroz� farkasokhoz. A n�st�ny tart�zkod�bbnak t�nt, mint a t�rsai, �s p�r m�terrel arr�bb �lldog�lt. A k�ly�k a f�lelem legcsek�lyebb jele n�lk�l m�szott fel a l�bamon �s a hasamon, s k�zben �gy szimatolt, mint valami vad�szkutya. F�lemelte a h�ts� l�b�t, hogy megjel�lje a bal combomat, de a h�m �gy r�mordult, hogy ijedt�ben lebukfencezett r�lam. Onnan azt�n m�rgesen ugatott, �s visszasomford�lva �jra f�lm�szott r�m. De ez�ttal nem pr�b�lta megjel�lni a territ�rium�t – szerencs�re!

Nem is tudom, meddig �ltem ott, a k�ly�kkel hanc�rozva �s a feln�tt p�rt csiklandozva. A h�m hanyatt v�gta mag�t, hogy a has�t is meg tudjam simogatni. Itt vil�gosabb volt a sz�re, lesz�m�tva a hasa k�zep�n v�gigfut� fekete cs�kot. A "Cs�kos" nevet ill�nek tal�ltam egy farkasra, �gy megaj�nd�koztam ezzel a n�vvel.

K�v�ncsi voltam, tudnak-e valamilyen mutatv�nyt, ez�rt kerestem egy botot, �s elhaj�tottam.

– Hozd ide, Cs�kos! Hozd ide! – ki�ltottam, de a farkas nem mozdult. Azzal is megpr�b�lkoztam, hogy �lve figyeljen r�m.

– �lsz, Cs�kos! – parancsoltam. Csak n�zett r�m. – �lsz! �gy... – �s lekuporodtam a sarkamra. Egy kicsit h�tr�bb h�z�dott, mintha azt gondoln� mag�ban, hogy tal�n megbolondultam. A k�ly�k boldogan r�m ugrott. Elnevettem magam, �s tov�bb nem pr�b�ltam tr�kk�kre idom�tani �ket.

Azt�n elindultam vissza, a t�borhely fel�, hogy besz�moljak a v�mp�roknak �j bar�taimr�l. A farkasok a nyomomba szeg�dtek – Cs�kos mellettem, a t�bbiek m�g�ttem l�pdeltek.

Mr. Crepsley �s Gavner vastag r�ntakar�kba bugyol�lva aludtak, amikor meg�rkeztem. Gavner hangosan horkolt. �gy, hogy csak a fej�k l�tszott ki, beillettek volna a vil�g legrond�bb p�ly�sainak! Sok�rt nem adtam volna, ha van olyan f�nyk�pez�g�pem, amellyel le lehet kapni a v�mp�rokat!

M�r �ppen le akartam heveredni mell�j�k, amikor t�madt egy �tletem. A farkasok a f�k vonal�ban meg�lltak. Becsalogattam �ket a t�borba. Els�nek Cs�kos mer�szkedett be, s k�rbeszimatolt, hogy meg�llap�thassa, biztons�gos-e a hely. Amikor megbizonyosodott r�la, halkan felmordult, mire a t�bbiek is bel�ptek a t�borba, megtartva a tisztes t�vols�got az alv� v�mp�rokt�l.

A t�z t�loldal�n fek�dtem le, s a takar�t f�lemelve h�vogattam magam mell� a farkasokat. A takar� al� nem m�sztak be – a k�ly�k megpr�b�lta, de az anyja a tark�j�n�l fogva visszar�ntotta –, �m mihelyt elhelyezkedtem �s betakar�ztam, odak�sztak, �s r�heveredtek a takar�mra, bele�rtve a sz�gyenl�s n�st�nyt is. Nehezek voltak, �s a bund�jukb�l �rad� szag is b�ntotta az orromat, de f�ls�gesen meleg�tettek, �s annak ellen�re, hogy olyan k�zel fek�dtem ahhoz a barlanghoz, ahol nemr�giben meg�ltek egy v�mp�rt, t�k�letes k�nyelemesen �s biztons�gban alhattam.

D�h�s mordul�sokra �bredtem. Fel�lve azt l�ttam, hogy a h�rom feln�tt farkas, k�z�pen a h�mmel, f�lk�rben �llnak az �gyam el�tt. A k�ly�k a h�tam m�g�tt lapult, �s szemben vel�k a k�t t�rpe – sz�rke kez�ket az oldalukn�l behajl�tva nyomulnak a farkasok fel�.

– �llj! – �v�lt�ttem el magam, s talpra ugrottam. A t�z m�sik oldal�n – amely persze hamuv� lett, mialatt aludtam – Mr. Crepsley �s Gavner is felriadt �lm�b�l, s vill�mgyorsan kib�jtak a takar�juk al�l. �n Cs�kos el� sz�kkentem, s r�vicsor�tottam a t�rpe n�ps�gre. �k visszab�multak r�m k�k csukly�juk al�l. Tiszt�n l�ttam a hozz�m k�zelebb �ll� nagy, z�ld szem�t.

– Mi t�rt�nt? – ki�ltotta s�r� pislog�sok k�zepette Gavner.

A k�zelebbi t�rpe szem�ly, �gyet sem vetve Gavnerre, a farkasokra mutatott, azt�n megd�rzs�lte a has�t. Ez azt jelentette, hogy �hes. Megr�ztam a fejem.

– A farkasokat nem – mondtam neki. – �k a bar�taim. Nem! – ki�ltottam ellentmond�st nem t�r�en, amikor szavaim ellen�re ism�t megd�rzs�lte a has�t.

A t�rpe szem�ly tov�bb nyomult el�re, de a m�g�tte �ll� – Ball�b – ut�nany�lt, �s meg�rintette a karj�t. A t�rpe szem�ly tekintet�t Ball�b�ba f�rva egy percig mozdulatlanul �llt, azut�n elcsoszogott oda, ahol a vad�szatban elejtett patk�nyokat hagyt�k. Ball�b m�g ott �lldog�lt kis ideig, rejt�zk�d� z�ld szem�vel farkasszemet n�zve velem, azt�n � is csatlakozott a fiv�r�hez (mindig �gy gondoltam r�juk, mint testv�rekre).

– L�tom, megismerkedt�l n�h�ny unokatestv�r�nkkel – mondta Mr. Crepsley, mik�zben tenyer�t f�lfel� tartva, hogy a farkasok meg ne ijedjenek, lassan �tl�pett a kialudt t�z�n. Azok r�morogtak, de mihelyt meg�rezt�k a szag�t, megnyugodva le�ltek. Mindazon�ltal f�l szem�ket a nyammog� t�rpe n�ps�gen tartott�k.

– Unokatestv�r?

– A farkasok �s a v�mp�rok rokonok – magyar�zta Mr. Crepsley. – A legend�k szerint valaha egy faj voltunk, ak�rcsak eredetileg az emberek �s a majmok. N�h�nyan k�z�l�nk megtanultak k�t l�bon j�rni, �s v�mp�rokk� v�ltak – a t�bbiek megmaradtak farkasnak.

– Ez igaz? – n�ztem r� �lm�lkodva.

– A legend�kn�l sohasem lehet tudni – vont v�llat Mr. Crepsley. Lekuporodott Cs�kos el�, �s n�m�n szem�gyre vette. Cs�kos felegyenesedett �lt�ben, a nyak�n felborzolta a sz�rt, �s hegyezte a f�l�t. – Sz�p p�ld�ny – mondta a v�mp�r, �s v�gigsim�tott a farkas hossz� orr�n. – Sz�letett falkavez�r.

– Cs�kosnak h�vom a has�n v�gigfut� fekete cs�k miatt – k�z�ltem vele.

– A farkasoknak nincs sz�ks�g�k n�vre – hozta tudom�somra Mr. Crepsley. – �k nem kuty�k.

– Ne rontsd el a kedv�t – l�pett bar�tja mell� Gavner. – Hadd nevezze el �ket, ha akarja. Nem �rt vele senkinek.

– Szerintem sem – hagyta r� Mr. Crepsley. Kiny�jtotta a kez�t a n�st�nyek fel�, akik odal�ptek, �s megnyalt�k a tenyer�t. M�g a sz�gyenl�s is. – Mindig is �rtettem a farkasokhoz – jelentette ki leplezetlen b�szkes�ggel.

– Hogyhogy ilyen bar�ts�gosak? – k�rdeztem. – �n �gy tudtam, hogy a farkasok elh�z�dnak az emberekt�l.

– Az emberekt�l igen – v�laszolta Mr. Crepsley. – A v�mp�rokkal m�s a helyzet. Hasonl�t a szagunk a saj�tjuk�hoz. Rokonlelkeknek tartanak benn�nket. Nem minden farkas bar�ts�gos – ezeknek m�r eg�szen biztosan volt dolguk v�mp�rokkal –, de egyik�k sem t�madna soha a fajt�nkbelire, m�g akkor sem, ha ki lenne �hezve.

– L�tt�l t�bbet is? – k�rdezte Gavner. Megr�ztam a fejem. – Akkor val�sz�n�leg �k is a V�mp�rok Hegye fel� tartanak, hogy csatlakozzanak m�s falk�khoz.

– Mi�rt menn�nek a V�mp�rok Hegy�hez? – csod�lkoztam.

– A Vez�rkar �l�sei idej�n mindig megjelennek a farkasok is – magyar�zta Gavner. – Tapasztalatb�l tudj�k, hogy egy csom� hullad�k ennival�ra sz�m�thatnak ott. A V�mp�rok Hegy�nek gondnokai �veken �t hordj�k �ssze a k�szleteket egy-egy �l�s el�tt. Mindig van marad�k, amit azt�n kidobnak a vadon �l�knek, hogy nekik is legyen mit enni�k.

– El�g hossz� utat kell megtenni�k egy kis marad�k�rt – jegyeztem meg.

– M�s�rt is j�nnek, nemcsak az ennival��rt – vil�gos�tott fel Mr. Crepsley. – �sszegy�lnek, hogy egy�tt legyenek, hogy �dv�z�lj�k a r�gi bar�tokat, hogy �j p�rt tal�ljanak, �s hogy megossz�k egym�ssal az eml�keiket.

– A farkasok tudnak egym�ssal kommunik�lni? – k�rdeztem.

– Egyszer� gondolatokat k�pesek k�z�lni egym�ssal. Nem kimondottan besz�lget�sr�l van sz� – a farkasoknak nincsenek szavaik –, de tudnak k�peket tov�bb�tani, egyebek k�z�tt a megtett utat �br�zol� t�rk�pet is, amib�l a t�bbiek �rtes�lhetnek arr�l, hogy hol �rdemes vad�szni �s hol nem.

– Nek�nk viszont �rdemes lenne indulni – sz�lt k�zbe Gavner. – Lemen�ben van a nap. Ami azt illeti, Larten, olyan hossz� ker�l�utat v�lasztott�l, hogy ha nem l�p�nk ki, a v�g�n elk�s�nk az �l�sr�l.

– Vannak m�s �tvonalak is? – tudakoltam.

– Term�szetesen – felelte. – Tucatsz�m. Ez�rt nem tal�lkozunk �ssze m�s v�mp�rokkal – lesz�m�tva a megboldogult f�ldi maradv�nyait. Mindenki m�s �s m�s �ton j�n.

Felg�ngy�lt�k a takar�kat, �s elindultunk. Mr. Crepsley �s Gavner sz�ntelen�l az utat k�mlelt�k, keresve a jeleket, hogy ki �lhette meg a v�mp�rt a m�g�tt�nk hagyott �regben. A farkasok kiss� lemaradva szaladtak az erd�s vid�ken, majd n�h�ny �r�n �t mellett�nk futottak, hogy biztons�gban legyenek a t�rpe n�ps�gt�l, s v�g�l beleolvadtak az el�tt�nk elter�l� s�t�ts�gbe.

– Hov� mennek? – k�rdeztem.

– Vad�szni – v�laszolta Mr. Crepsley.

– Vissza fognak j�nni?

– Nem lepne meg – hangzott a v�lasz. �s hajnal k�zeledt�vel, ahogy nekil�ttunk, hogy t�bort �ss�nk, n�m�n, mint a szellemek, megjelent a n�gy farkas, �s �k is levackoltak mellettem �s rajtam. Imm�r m�sodik napja siker�lt egy j�t aludnom – csak a k�ly�k hideg orra csiklandozott, amikor f�nyes d�lben bem�szott a takar�m al�, �s �sszeg�mb�ly�dve odab�jt hozz�m.

A v�rfoltos barlanggal val� tal�lkoz�sunk ut�n p�r �jszak�n �t k�r�ltekint�en folytattuk utunkat. De miut�n semmif�le jel�t nem tal�ltuk, hogy a v�mp�rgyilkos erre haladt volna, f�lretett�k aggodalmainkat, �s amennyire t�l�nk telt, �tadtuk magunkat az utaz�s kezdetleges �r�meinek.

�ri�si volt p�ld�ul a farkasokkal val� versenyfut�s. Sokat tanultam abb�l, amiket t�l�k l�ttam �s amiket Mr. Crepsleyt�l hallottam, aki egyenesen farkasszak�rt�nek tartotta mag�t.

A farkasok nem k�l�n�sebben gyorsak, de f�radhatatlanok: n�ha negyven-�tven kilom�tert is megtesznek egy nap. Vad�szatkor rendszerint kisebb �llatokat ejtenek el, de olykor csapatostul megt�madnak nagyobb vadakat is. �rz�kszerveik – l�t�suk, hall�suk, szagl�suk – kiv�l�. Minden falk�nak van vez�re, �s az ennival�t egyenl�en osztj�k el maguk k�z�tt. Remek hegym�sz�k, �s minden viszontags�got k�pesek t�l�lni.

Gyakran vad�sztunk egy�tt. Kimer�t� volt csillagf�nyes �jszak�kon tartani vel�k az iramot a csillog� h�mez�k�n �t egy-egy szarvas vagy r�ka nyom�ban. Ut�na megosztoztunk a forr�, v�res zs�km�nyon. A farkasok t�rsas�g�ban gyorsabban telt az id�, �s szinte �szrev�tlen�l maradtak el m�g�tt�nk a kilom�terek.

Egy hideg, csillagf�nyes �jszak�n s�r�, t�vises boz�ttal ben�tt �sv�nyhez �rt�nk, mely megb�jva haladt k�t toronyszer�en felmagasod� hegy k�z�tt. A t�visek olyan vaskosak �s �lesek voltak, hogy m�g egy kifejlett v�mp�r b�r�t is �t tudt�k d�fni. A v�lgy bej�rat�n�l meg�lltunk, hogy Mr. Crepsley �s Gavner megtan�cskozhassa, hogyan haladjunk tov�bb.

– Felm�szhatn�nk az egyik hegyoldalba – t�prengett fennhangon Mr. Crepsley –, de Darren nem olyan gyakorlott hegym�sz�, mint mi vagyunk... Megs�r�lhet, ha meg tal�l cs�szni.

– �s mi lenne, ha megker�ln�nk? – tette f�l a k�rd�st Gavner.

– Az t�l sok id�be telne.

– Nem �shatn�nk utat alatta? – kock�ztattam meg.

– Az is t�l sok id�be telne – felelte Mr. Crepsley. – K�nytelenek lesz�nk, amilyen �vatosan csak tudunk, v�gighaladni rajta.

Levette a dzsekij�t, �s Gavner k�vette a p�ld�j�t.

– Mi�rt vetk�znek le? – n�ztem r�juk �rtetlen�l.

– A ruh�ink valamelyest megv�den�nek benn�nket, de a v�g�n cafatokban l�gn�nak rajtunk – magyar�zta Gavner. – Jobb, ha megk�m�lj�k �ket.

Amikor levette a hossz�nadr�gj�t is, megl�ttuk s�rga boxerals�j�t, amelybe r�zsasz�n elef�ntokat h�mzett valaki.

– Aj�nd�kba kaptam – mormolta, d�h�sen elv�r�s�dve.

– Gondolom, valami asszonyszem�lyt�l, akivel romantikus k�zels�gbe ker�lt�l – jegyezte meg Mr. Crepsley, �s rendes k�r�lm�nyek k�z�tt kem�ny vonal� sz�ja a k�t sark�n�l felfel� r�ndult, azzal fenyegetve, hogy mindj�rt elmosolyodik.

– Sz�p n� volt – s�hajtott f�l Gavner, �s ujj�t v�gigh�zta az egyik elef�nt k�rvonalain. – Am�gy az als�nem�k ter�n gyal�zatosan rossz �zl�s�...

– Nemk�l�nben a f�rfiak ter�n – tettem hozz� kiss� pimaszul.

Mr. Crepsleyb�l kirobbant a nevet�s, de �gy, hogy m�g a k�nnye is kicsordult. Soha nem l�ttam m�g �gy nevetni – nem is k�pzeltem, hogy k�pes r�! M�g Gavner is meglepettnek l�tszott.

Sok�ig tartott, mire Mr. Crepsley mag�hoz t�rt nevet�g�rcs�b�l. Amikor v�gre let�r�lte a k�nnyeit, �s �jra fel�lt�tte megszokott komor �br�zat�t, eln�z�st k�rt t�l�nk (mintha bizony a nevet�s b�n lenne). Ezek ut�n bekent egy b�d�s folyad�kkal, ami elz�rta a p�rusokat, �s ett�l a b�r kev�sb� volt s�r�l�keny. Nem is vesztegett�k tov�bb az id�t, hanem elindultunk. Lass�, gy�trelmes �t volt. B�rhogy pr�b�ltam is vigy�zni, n�h�ny m�terenk�nt biztos, hogy t�visbe l�ptem, vagy valami v�gigkaristolt. Amennyire csak lehetett, igyekeztem v�deni az arcomat, de v�rpatakok csordog�ltak rajta, mire eljutottunk a v�lgy k�zepe t�j�ra.

A t�rp�k nem vett�k le k�k k�peny�ket, pedig m�r foszl�nyokban l�gott rajtuk. Egy id� ut�n Mr. Crepsley el�rek�ldte �ket, hogy nekik jusson a t�visek java, s k�zben kitaposs�k el�tt�nk az �sv�nyt. Majdnem megsz�ntam a k�t t�rp�t, akik zoksz� n�lk�l, n�m�n trappoltak el�tt�nk.

A farkasoknak volt a legk�nnyebb. Testalkatuk �pp az ilyen vid�kre tette �ket alkalmass�, �gyhogy egykett�re utat tal�ltak a t�sk�s bokrok k�z�tt. Azonban �lland�an nyugtalannak t�ntek. Eg�sz �jjel k�l�n�sen viselkedtek: rosszkedv�en, k�szva haladtak mellett�nk, s id�nk�nt gyanakodva beleszimatoltak a leveg�be. �rezt�k az idegess�g�ket, de nem tudtuk mire v�lni.

Mialatt a l�bamra figyeltem, nehogy r�l�pjek egy sor villog� t�visre, nekimentem a hirtelen megtorpan� Mr. Crepsleynek.

– Mi van? – k�rdeztem, �tkukucsk�lva a v�lla f�l�tt.

– Gavner! – csattant fel, �gyet sem vetve a k�rd�semre.

Gavner zih�lva cs�rtetett el mellettem (gyakran cs�foltuk hangos zih�l�s��rt). Hallottam elf�l� ki�lt�s�t, ahogy oda�rt Mr. Crepsley mell�.

– Mi az? – k�rdeztem. – Hadd l�ssam.

A k�t v�mp�r sz�tv�lt el�ttem, �s �n egy kis anyagdarabk�t pillantottam meg egy t�visbokorra felt�zve. N�h�ny csepp megsz�radt v�r vir�tott a t�visek hegy�n.

– Ez olyan nagy �gy? – k�rdeztem.

A v�mp�rok nem v�laszoltak azonnal – nyugtalanul pillantottak k�r�l, eg�szen �gy, ahogy a farkasok.

– Nem �rzed a szag�t? – v�laszolt v�g�l egy �jabb, halk k�rd�ssel Gavner.

– Minek?

– A v�rnek.

Beleszimatoltam a leveg�be. Csak nagyon halv�nyan lehetett �rezni, hiszen a v�r m�r megsz�radt.

– Mi van vele?

– Jusson eszedbe, mi volt hat �vvel ezel�tt – intett Mr. Crepsley. Levette az anyagdarabk�t a t�visbokorr�l – a farkasok ekkor m�r hangosan morogtak –, �s az orrom al� nyomta. – Sz�vd be m�lyen a szag�t. Nem eml�keztet valamire?

Beletelt kis id�be – az �n �rz�keim nem voltak olyan kifinomultak, mint a teliv�r v�mp�rok�i –, de azt�n felr�mlett el�ttem egy hajdani �jszaka Debbie Hemlock h�l�szob�j�ban, �s eszembe jutott a padl�n haldokl� �r�lt Murlough v�r�nek a szaga. Elfeh�red� arccal d�bbentem r� – egy v�rszipoly v�re volt!