Az utaz�s felvillanyozott, ugyanakkor nyugtalan�tott – kock�zatos kalandnak �g�rkezett az ismeretlenbe, �s hat�rozottan �reztem, hogy nem lesz sima �t –, �gy azt�n eg�sz napot azzal t�lt�ttem, hogy id�h�z�s c�lj�b�l h�tizs�kokba rakosgattam a magam �s Mr. Crepsley holmij�t. (Egy val�di v�mp�r belehalna, ha p�r �r�n�l hosszabb id�t kellene napf�nynek kit�ve elt�ltenie, de a f�lv�mp�rokra a nap nincs ilyen hat�ssal.) Mivel nem tudtam, hov� megy�nk, azt sem tudhattam, mit csomagoljak be �s mit hagyjak itt. Ha a V�mp�rok Hegye jeges, zimank�s hely, vastag ruh�kra �s csizm�ra lesz sz�ks�g�nk; ezzel szemben ha valahol a tr�pusokon tal�lhat�, oda p�l� �s sort val�.

K�rdez�sk�dtem a cirkusz n�h�ny tagj�n�l, de senki sem tudott semmit. Egyed�l Mr. Tall tan�csolta azt, hogy havas vid�kre k�sz�ljek f�l. Mr. Tall azok k�z� tartozott, akik a jelek szerint mindenr�l tudni v�ltek valamit.

A k�rd�st illet�en Evra is igazat adott neki.

– K�tlem, hogy a napot ker�l� v�mp�rok a Karib-tengeren �p�ten�k fel a t�maszpontjukat! – jelentette ki.

Evra Von k�gy�fi� volt: test�t b�r helyett pikkelyek fedt�k. Pontosabban csak volt k�gy�fi� – ma m�r sokkal ink�bb k�gy�embernek illen�k neveznem. Az elm�lt hat �v alatt Evra magas, sz�les v�ll� fiatalember lett. Nem �gy, mint �n. F�lv�mp�r l�v�n, j�magam a norm�lis �temnek mind�ssze egy�t�d�vel �regedtem. Enn�lfogva a nyolc �v alatt, ami�ta Mr. Crepsley megv�rezett, azaz �sszekeverte a v�r�t az eny�mmel, legf�ljebb egy-m�sf�l �vvel l�tszottam id�sebbnek.

D�h�s voltam, ami�rt nem vagyok k�pes norm�lisan n�vekedni. Evr�val r�gebben a legjobb haverok voltunk, de mindez m�r a m�lt�. Tov�bbra is bar�tok maradtunk, egy s�torban laktunk, de �t ma m�r jobban �rdekelt�k a saj�t koroszt�lyabeli f�rfiak – �s n�k! A val�s�gban persze csak egy-k�t �vvel voltam fiatalabb n�la, de k�ls�re gyereknek l�tszottam, �s ami azt illeti, nehez�re esett egyenrang�k�nt kezelnie engem.

Voltak persze el�nyei is a f�lv�mp�r l�tnek – er�sebb �s gyorsabb voltam az emberekn�l, �s j�val hosszabb �let v�rt r�m –, de mindezt odaadtam volna, csakhogy �gy n�zzek ki, mint a kort�rsaim. Szerettem volna olyan norm�lis, h�tk�znapi �letet �lni, mint �k.

Mint mondtam, Evra �s �n m�r nem �lltunk olyan k�zel egym�shoz, mint r�gebben, de mindm�ig a bar�tom volt, ez�rt aggodalommal t�lt�tte el a h�r, hogy hamarosan indulunk a V�mp�rok Hegy�hez.

– Abb�l �t�lve, amit tudok, nem fogod �lvezni az utat – figyelmeztetett m�ly hangj�n, melyre p�r �ve tett szert. – Tal�n jobb lenne, ha �n is veled menn�k.

Legsz�vesebben ugr�ltam volna �r�m�mben aj�nlata hallat�n, de Evr�nak is megvolt a maga �lete. Nem lett volna tisztess�ges dolog elvonszolni �t a R�ms�gek Cirkusz�b�l.

– Nem – r�ztam meg a fejem. – Maradj itt, �s tartsd melegen a h�l�zs�komat. Elboldogulok. K�l�nben is, j�l tudom, a k�gy�k nem szeretik a hideget.

– Ez igaz – nevetett. – Nagy val�sz�n�s�ggel elaludn�k �s f�l se �bredn�k tavaszig!

De ha nem j�hetett is velem, mindenesetre seg�tett csomagolni. Nem sok holmim volt, amit magammal vihettem: v�lt�s ruha, egy p�r b�lelt csizma, k�l�nleges, �sszehajtogathat� f�z�ed�nyek, a napl�m – ezt mindenhov� magammal vittem – �s p�r apr�s�g. Evra azt tan�csolta, vigyek magammal k�telet is – j�l j�het, ha majd hegyet kell m�szni.

– A v�mp�rok kiv�l� hegym�sz�k – eml�keztettem.

– Tudom – v�laszolta –, de biztos, hogy a k�rmeiddel kapaszkodva akarsz lecs�ngeni egy szikl�s hegyoldalr�l?

– De m�g mennyire! – zengett f�l m�g�tt�nk egy hang, m�g miel�tt v�laszolhattam volna. – A v�mp�roknak kifejezetten j�t tesz a vesz�ly!

Megfordultam, �s a r�m�lett�l megfagyott a v�r az ereimben: a Mr. Tiny n�ven ismert balj�s alakkal tal�ltam szembe magam.

Mr. Tiny kicsi, k�v�r, �sz haj�, vastag p�paszemet �s magas sz�r�, z�ld csizm�t visel� emberke volt. El�szeretettel j�tszadozott egy sz�v alak� �r�val. �gy festett, mint egy ked�lyes �reg nagyb�csi, val�j�ban azonban kegyeden, gonosz sz�v� ember h�r�ben �llt, aki k�pes lett volna egy szempillant�s alatt kit�pni a nyelvedet. Senki nem tudott r�la valami sokat, de mindenki rettegett t�le.

A keresztneve Desmond volt, aminek a r�vid alakj�t a vezet�knev�hez illesztve a Mr. Destiny n�v kerekedett ki. Ami, mint j�l tudjuk, azt jelenti: Mr. V�gzet.

Mr. Tinyt nem l�ttam az�ta, ami�ta r�viddel azut�n, hogy bet�rsultam a R�ms�gek Cirkusz�ba, felbukkant itt. De sok t�rt�net keringett r�la – hogy gyerekeket eszik reggelire, �s v�rosokat k�pes felgy�jtani csak az�rt, hogy t�z�kn�l megmelengesse a l�b�t. Most itt �llt t�lem p�r m�terre, csillog� szemmel, a h�ta m�g�tt �sszekulcsolt k�zzel, �s hallgatta, mit besz�l�nk Evr�val. �sszeszorult a sz�vem.

– A v�mp�rok k�l�nleges teremtm�nyek – folytatta eggyel el�bbre l�pve, mintha legal�bbis kezdett�l r�szt vett volna a t�rsalg�sunkban. – Szeretik a kih�v�sokat. Ismertem egyet, aki hal�lra s�t�lta mag�t a napf�nyen, mert valaki azzal g�nyolta, hogy csak �jszaka k�pes el�b�jni a rejtekhely�r�l.

Kiny�jtotta fel�m a kez�t, �s ak�rmennyire is meg voltam r�m�lve, g�piesen megr�ztam. Evra nem – amikor Mr. Tiny a k�gy�emberrel is kezet akart fogni, � csak �llt remegve, �s d�h�sen r�zta a fej�t. Mr. Tiny elmosolyogva visszah�zta a kez�t.

– Sz�val hamarosan indultok a V�mp�rok Hegy�hez �sszegezte a hallottakat, majd f�lemelte a h�tizs�komat, �s an�lk�l, hogy enged�lyt k�rt volna r�, belekukucsk�lt. – Vigy�l magaddal gyuf�t, Shan �rfi. Hossz� az �t, �s hidegek a nappalok. A V�mp�rok Hegye k�rny�k�n s�v�t� szelek m�g egy ilyen vastag b�r� ifjoncoknak is, mint te vagy, a csontj�ig hatolnak.

– K�sz�n�m a tan�csot – b�lintottam.

Ez volt a legink�bb zavarba ejt� Mr. Tinyben: mindig udvariasan �s ny�jasan viselkedett, �gyhogy hi�ba tudtad, hogy m�g az �rd�g tekintet�t is rezzen�stelen�l �llja, olykor-olykor akaratlanul is rokonszenvesnek tal�ltad.

– Nincsenek itt valahol a t�rp�im? – k�rdezte. A t�rpe n�ps�g, e k�k csukly�s k�penyt visel� kis l�nyek, sohasem besz�ltek, �s mindent megettek, ami mozgott (bele�rtve az embereket is!). E titokzatos n�ps�g egyik csoportja szinte mindig a R�ms�gek Cirkusza t�rsulat�val tartott, jelenleg is nyolcan voltak vel�nk.

– Tal�n a s�trukban vannak – feleltem. – Egy �r�ja vittem nekik ennival�t, szerintem m�g most is esznek. – t�bbek k�z�tt az is az �n feladatom volt, hogy ennival�t vad�sszak a t�rpe n�ps�gnek. R�gebben Evra is velem tartott ilyenkor, de ami�ta feln�tt, m�r nem volt kaphat� erre a piszkos munk�ra. �jabban k�t embergyerek, a cirkusz t�mogat�inak gyerekei seg�tettek nekem.

– Nagyszer� – n�zett r�m sug�rz� mosollyal Mr. Tiny, �s elindult. – � – torpant meg hirtelen. – Van itt m�g valami! Sz�lj Lartennek, ne induljon el addig, am�g nem besz�ltem vele.

– Azt hiszem, siet�s az utunk – ellenkeztem. – Lehet, hogy nem lesz id�nk...

– Mondd csak meg neki, hogy besz�dem van vele – v�gott a szavamba Mr. Tiny. – Biztos vagyok benne, hogy r�m szak�t majd id�t. – Azzal p�paszem�t r�nk villantva b�cs�t intett, �s elment. Aggodalmas pillant�st v�ltottam Evr�val, azt�n kerestem egy doboz gyuf�t, bedobtam a h�tizs�komba, �s elsiettem, hogy felkeltsem Mr. Crepsleyt.

Mr. Crepsley igencsak ny�g�s volt, ami�rt f�l�bresztettem – ut�lt naplemente el�tt felkelni –, de amikor megmagyar�ztam, mi�rt zavartam meg az �lm�t, abbahagyta a morgol�d�st.

– Mr. Tiny – s�hajtotta a bal arc�n v�gigfut� hossz� sebhelyet vakargatva. – H�t � meg mit akarhat?

– Nem tudom – feleltem –, de meghagyta, hogy addig ne menj�nk el, am�g nem besz�lt mag�val. – Lehalk�tottam a hangom, �s szinte s�gva folytattam. – Ha siet�nk, �szrev�tlen�l megl�phet�nk. Nemsok�ra bealkonyul. Egy �r�t napvil�gn�l is ki fog b�rni, ha v�gig az �rny�kban haladunk, nem?

– Kib�rn�k – b�logatott Mr. Crepsley –, ha gy�va kutyak�nt, beh�zott farokkal meg akarn�k futamodni. De nem akarok. �llok Desmond Tiny el�be. Hozd ide a legjobb k�penyemet – a legel�ny�sebb sz�nben akarok mutatkozni a l�togat�m el�tt.

Ak�rmibe lefogadom, ezt tr�f�nak sz�nta – a v�mp�r nem �ppen a humor�rz�k�r�l volt h�res.

Egy �ra m�lva, napnyugtakor, felkerest�k Mr. Tall lak�kocsij�t, ahol Mr. Tiny egy �jabb kelet� f�ldreng�s helysz�n�n szerzett �lm�nyeivel sz�rakoztatta a Cirque du Freak tulajdonos�t.

– �, Larten! – zengedezett Mr. Tiny. – Pontos vagy, mint mindig.

– Desmond – k�sz�nt�tte kim�rten Mr. Crepsley.

– Foglalj helyet – mondta erre Mr. Tiny.

– K�sz�n�m, de ink�bb �llok. – Senki sem szeretett �lni Mr. Tiny jelenl�t�ben... ha net�n v�ratlanul menek�l�sre kell fogni a dolgot.

– Hallom, el akartok menni a V�mp�rok Hegy�hez – kezdte Mr. Tiny.

– M�ris indulunk – er�s�tette meg Mr. Crepsley.

– Ez lesz az els� vez�rkari �l�s, amelyen csaknem �tven �v �ta el�sz�r fogsz r�szt venni, igaz?

– J�l �rtes�lt�l – morogta Mr. Crepsley.

– Nyitva tartom a f�lemet.

Egyet koppantottak az ajt�n, �s Mr. Tall beengedte a t�rpe n�ps�g k�t tagj�t. Az egyik enyh�n bicegett. Csaknem olyan r�g�ta volt m�r a Cirque du Freakn�l, mint �n. Ball�bnak h�vtam, de ez csak amolyan becen�v – a t�rp�knek ugyanis nem volt nev�k.

– Felk�sz�ltetek, fi�k? – k�rdezte Mr. Tiny. A t�rp�k b�lintottak. – Nagyszer� – n�zett Mr. Tiny mosolyogva Mr. Crepsleyre. – A V�mp�rok Hegy�hez vezet� �t most is olyan veszedelmes, mint valaha volt, ugye?

– �szint�n sz�lva egy�ltal�n nem k�nny� – felelte �vatosan Mr. Crepsley.

– Nem gondolod, hogy sok vesz�ly leselkedik egy ilyen tapasztalatlan �joncra, mint amilyen Shan �rfi?

– Darren tud mag�ra vigy�zni – k�z�lte vele Mr. Crepsley, mire �n b�szk�n elvigyorodtam.

– Ebben biztos vagyok – b�logatott Mr. Tiny. – De m�giscsak szokatlan, hogy valaki ilyen fiatalon tegye meg ezt az utat, nem?

– De – v�gta r� Mr. Crepsley kurt�n.

– Ez�rt elk�ld�m veletek ezt a kett�t itt. �k lesznek a test�reitek – mutatott sz�les mozdulattal Mr. Tiny a k�t t�rp�re.

– Test�reink? – mordult fel Mr. Crepsley. – Nincs sz�ks�g�nk r�juk. M�r sokszor megtettem ezt az utat. Tudok vigy�zni Darrenre �s magamra.

– Persze, hogy tudsz – fuvol�zta Mr. Tiny –, de egy kis seg�ts�g sosem �rt, nincs igazam?

– Csak l�b alatt lesznek – morogta Mr. Crepsley. – Nem kellenek.

– Az �n t�rp�im? L�b alatt? – n�zett r� elk�pedve Mr. Tiny. – Amikor l�t�k egyetlen �rtelme, hogy szolg�ljanak? Olyanok lesznek, mint a p�sztorok: vigy�zni fognak r�tok, mialatt alusztok.

– De �n nem akarom, hogy...

– Ez nem valami aj�nlat – v�gott k�zbe Mr. Tiny. Halkan besz�lt, a hangj�b�l ennek ellen�re tiszt�n �s vil�gosan ki lehetett �rezni a fenyeget�st. – Veletek mennek. Nincs vita. Maguk fognak vad�szni, �s gondoskodnak az alv�hely�kr�l. Nektek csak annyi lesz a dolgotok, hogy ne "vesz�ts�tek el" �ket a havas puszt�kon.

– �s amikor oda�r�nk? – csattant fel Mr. Crepsley. – Azt v�rod, hogy �ket is bevigyem magammal? Azt nem lehet. A hercegek nem t�rn�k el.

– Dehogynem – sz�llt vele vit�ba Mr. Tiny. – Jusson eszedbe, kiknek a keze munk�j�val �p�lt f�l a hercegi palota. Paris Skyle-nak �s a t�bbieknek megvan a magukhoz val� esz�k. Nem lesz ellenvet�s�k.

Mr. Crepsley minden �z�ben remegett a d�ht�l, de ahogy belen�zett Mr. Tiny szem�be, �s l�tta, hogy hi�ba is vitatkozik a kis emberrel, lassank�nt elp�rolgott a haragja. B�lintott, �s sz�gyenkezve, ami�rt meg kell hajolnia ez el�tt az orr�t mindenbe bele�t� alak el�tt, elford�totta a tekintet�t.

– Tudtam, hogy be fogod l�tni, igazam van – mosolygott ny�jasan Mr. Tiny, majd hozz�m fordult. – Feln�tt�l – jegyezte meg. – Bel�l, �s ez a l�nyeg. A farkasemberrel �s a Murlough-val v�vott harcokban megedz�dt�l.

– Honnan tudsz te err�l? – kapkodott leveg� ut�n Mr. Crepsley. Az ugyan k�ztudott volt, hogy megverekedtem a f�lelmetes farkasemberrel, de a Murlough-val val� lesz�mol�sunkr�l senkinek sem besz�lt�nk. Ha a v�rszipolyok megtudj�k, a vil�g v�g�ig �ld�zni fognak benn�nket, hogy meg�ljenek.

– �n mindenr�l tudok – locsogott v�gan Mr. Tiny. – Ezen a vil�gon semmi sem maradhat titokban el�ttem.

– Nagy utat tett�l m�r meg – int�zte ism�t hozz�m a szavait –, de m�g hossz� utat kell bej�rnod. Nem lesz k�nny� s�tagalopp, �s most nem csak a V�mp�rok Hegy�re vezet� �tr�l besz�lek. Er�snek kell lenned, �s hinned kell magadban. Sohasem ismerheted be, hogy vesztett�l, m�g akkor se, ha a kudarc elker�lhetetlennek l�tszik.

Az igazat megvallva nem sz�m�tottam ilyen sz�noklatra. Elk�pedve hallgattam, zsibbadt agyamban egyre csak az a k�rd�s motoszk�lt, hogy vajon mi�rt mondja ezeket nekem.

– Ennyi volt a mondanival�m – k�z�lte befejez�s�l, a kez�ben tartott sz�v alak� �r�t d�rzs�lgetve. – Szor�t az id�. Mindannyiunkra v�r valahol a sz�munkra kijel�lt hely �s megszabott id�. �n is indulok a magam �tj�n. Hibernius, Larten, Darren. – Kurt�n meghajtotta mag�t sorban mindh�rmunk fel�. – Hamarosan �jra tal�lkozunk, ebben biztos vagyok.

H�tat ford�tott, s mik�zben az ajt� fel� tartott, gyors pillant�st v�ltott a t�rp�kkel. Azt�n kiment. A hirtelen t�madt csendben sz�tlanul n�zt�nk �ssze. Mi volt ez? – k�rdezt�k magunkt�l �s egym�st�l n�m�n.

Mr. Crepsley nem t�nt felh�tlen�l boldognak, de nem halaszthatta el az utaz�st – minden m�sn�l fontosabb, hogy id�ben megjelenj�nk a Vez�rkar sz�ne el�tt, mondta nekem. �gy azt�n, mik�zben a t�rpe n�ps�g a lak�kocsija el�tt v�rakozott, seg�tettem neki csomagolni.

– Ez a ruha nem lesz j� – mutatott rik�t� sz�n� kal�z�lt�z�kemre, amely ennyi �vi koptat�s �s haszn�lat ut�n is t�k�letesen j� volt r�m. – Ahov� megy�nk, ott nem p�v�skodhatsz ebben. Tess�k – l�k�tt oda nekem egy csomagot. Kibontottam: egy vil�gossz�rke zubbony �s nadr�g meg egy gyapj�sapka volt benne.

– Mi�ta k�sz�l erre az �tra? – k�rdeztem.

– J� ideje – ismerte be, mik�zben megszokott v�r�s ruh�j�t levetve az eny�mhez hasonl� sz�n� holmikat h�zott mag�ra.

– Nem sz�lhatott volna kor�bban r�la?

– Sz�lhattam volna – felelte a t�le megszokott d�h�t� egykedv�s�ggel.

�n is beleb�jtam az �j ruh�mba, �s kerestem a zoknit meg a cip�t. Ezt l�tva Mr. Crepsley megr�zta a fej�t.

– Cip� nincs – k�z�lte. – Mez�tl�b megy�nk.

– A havon �s a j�gen? – ki�ltottam felh�borodva.

– A v�mp�rok talpa kem�nyebb, mint az emberek� – felelte. – Alig fogod �rezni a hideget, k�l�n�sen gyalogl�s k�zben.

– �s a k�vek? Meg a t�visek? – zs�mbeltem.

– Csak m�g jobban megedzik a talpadat – vigyorgott, �s ler�gta a papucs�t. – Ez minden v�mp�rn�l �gy van. A V�mp�rok Hegy�hez vezet� �t nem puszt�n utaz�s, hanem egyszersmind pr�ba is. Csizma, dzseki, k�t�l – ilyesmi tilos.

– Tiszt�ra �r�lts�g – s�hajtottam, de az�rt kivettem a zs�komb�l a k�telet, a v�lt�s ruh�t �s a csizm�t. Amikor elk�sz�lt�nk, Mr. Crepsley megk�rdezte, hol van Madame Octa. – Csak nem akarja �t is elvinni? – h�rd�ltem fel. Egy percig sem volt k�ts�ges, kinek kell gondoznia, ha elvissz�k magunkkal – nem Mr. Crepsleynek!

– Meg akarom mutatni valakinek – felelte.

– Rem�lem, valami p�kev�nek – fintorogtam, de az�rt kivettem �t a kopors� m�g�l, ahol k�t fell�p�s k�z�tt tartottam. Amikor f�lemeltem a kalitk�j�t, hogy betegyem a h�tizs�komba, Madame Octa m�szni kezdett, de mihelyt �jra s�t�tben tal�lta mag�t, r�gt�n visszah�z�dott a sarokba.

Elj�tt az indul�s pillanata. Evr�t�l m�r kor�bban elb�cs�ztam – aznap �jjel � is fell�pett, �gyhogy k�sz�lnie kellett –, �s Mr. Crepsley is b�cs�t mondott m�r Mr. Tallnak. Senki m�s nem fog hi�nyolni benn�nket.

– K�szen vagy? – k�rdezte.

– K�szen – feleltem nagy s�hajjal.

Kil�pve a lak�kocsi biztons�g�b�l magunk m�g�tt hagytuk a t�bort, �s nyomunkban a n�ma �rny�kokk�nt oson� k�t t�rp�vel, elindultunk a vad �s veszedelmes kalandokkal teli �ton a t�voli, idegen, j�ggel �s v�rrel bor�tott vid�kre.