BEVEZET�S

– Csomagolj – mondta egy �jszaka Mr. Crepsley, m�r �tban a kopors�ja fel�. – Holnap indulunk a V�mp�rok Hegy�re.

Megszoktam, hogy a legv�ratlanabb pillanatokban jelent be valamit – egy�ltal�n nem tartotta sz�ks�gesnek, hogy a d�nt�seit velem is megbesz�lje –, de ez az�rt m�g t�le is szokatlan volt.

– A V�mp�rok Hegy�re? – jajdultam fel, �s ut�na iramodtam. – Minek megy�nk oda?

– Hogy bemutassalak a Vez�rkarnak – felelte. – Ideje.

– A V�mp�r Vez�rkarnak? Mi�rt kell elmenn�nk oda? �s mi�rt �ppen most?

– Az�rt, mert ez a dolgok rendje – felelte. – �s az�rt most, mert a Vez�rkar tizenk�t �venk�nt egyszer �l �ssze. Ha az idei tan�cskoz�sukat elmulasztjuk, sokat kell v�rnunk a k�vetkez�ig.

Mind�ssze ennyit mondott, s a tov�bbiakban mintha meg se hallotta volna a k�rd�seimet. M�g napkelte el�tt bef�szkelte mag�t a kopors�j�ba, �n meg v�gigizgulhattam az eg�sz napot.

A nevem Darren Shan. F�lv�mp�r vagyok. Ember voltam nyolc �vvel ezel�ttig, amikor is a sorsom �sszehozott Mr. Crepsley�vel, �s k�nytelen-kelletlen az inas�v� lettem. Keserves id�ket �ltem �t, m�g v�gre siker�lt alkalmazkodnom a v�mp�rhoz �s az �letm�dj�hoz, de v�g�l beadtam a derekamat, elfogadtam a sorsomat, �s megtanultam elboldogulni ebben az �letform�ban.

Egy k�l�n�s utaz� cirkusz tagjaik�nt j�rtuk a vil�got bizonyos Hibernius Tall vezet�s�vel, �s elk�peszt� el�ad�sokat tartottunk a mi furcsa �s csod�latos k�pess�geinket nagyra �rt�kel� k�z�ns�g�nk sz�m�ra. Hat �v telt el az�ta, hogy Mr. Crepsley �s �n visszat�rt�nk k�l�n �tjainkr�l a R�ms�gek Cirkusz�ba. Annak idej�n az�rt hagytuk el a t�rsulatot, hogy megf�kez�nk egy Murlough nev� �r�lt v�rszipolyt, aki retteg�sben tartotta a v�mp�r sz�l�v�ros�t. A v�rszipolyok eredetileg szint�n v�mp�rok voltak, de elszakadtak t�l�k: �k ugyanis meg�lik azokat, akiknek a v�r�t sz�vj�k. A v�mp�rok nem – mi csak kis mennyis�g� v�rt vesz�nk t�l�k, azut�n tov�bbmegy�nk, s�rtetlen�l sors�ra hagyva azt, akit kicsit megcsapoltunk. A v�mp�rm�toszok nagy r�sze, melyekb�l a k�nyvek �s a filmek tud�s�tanak, val�j�ban a v�rszipolyok tetteiben gy�kerezik.

J� volt ez a hat esztend�. Rendszeresen fell�ptem a cirkuszban Madame Oct�val, Mr. Crepsley gyilkos m�rges p�kj�val, s a k�z�ns�g minden este retteg� �mulattal n�zte a produkci�nkat. Megtanultam ezenlk�v�l n�h�ny b�v�s tr�kk�t is, melyekkel tov�bb sz�nes�tettem a mutatv�nyunkat. J�l kij�ttem a t�rsulat t�bbi tagj�val is. Lassank�nt megszoktam, s m�r kifejezetten �lveztem a v�ndor�letet.

�s most, hat�vi �lland�s�g ut�n, megint arra k�sz�lt�nk, hogy elinduljunk az ismeretlenbe. Csak nagyon keveset tudtam a Vez�rkarr�l �s a V�mp�rok Hegy�r�l. A v�mp�roknak a saj�t t�bornokaik parancsoltak, akik megk�vetelt�k a t�rv�nyeiknek val� engedelmess�get. V�geztek a megt�bolyodott vagy gonossz� v�lt v�mp�rokkal, �s rendet tartottak a t�bbi �lveholt k�z�tt. Mr. Crepsley egykor maga is v�mp�r t�bornok volt, de m�r r�gen lemondott a rangj�r�l, hogy mi�rt, azt sohasem �rulta el.

A t�bornokok bizonyos id�k�z�nk�nt – mint most megtudtam, tizenk�t �venk�nt – egybegy�ltek egy titkos er�d�tm�nyben, hogy megvitass�k azt, aminek megvitat�s�ra az �jszaka e v�rsz�v� teremtm�nyei �sszej�ttek. Ilyenkor nem csak a t�bornokok j�nnek �ssze – hallottam, hogy k�z�ns�ges v�mp�rok is elmehetnek oda –, de a t�bbs�get rendszerint �k alkotj�k. Mindeddig senki sem mes�lte el, hol van ez az er�d�tm�ny, se azt, hogyan lehet eljutni oda, vagy hogy mi�rt kell engem bemutatni a Vez�rkarnak – de nemsok�ra meg fogom tudni!