Amikor magamhoz t�rtem, egy kopony�val tal�ltam magam szemt�l szembe. De nem valami �sr�gi darabbal – ezen m�g l�gott n�mi h�s, �s az egyik szeme is megvolt az �reg�ben.
Felsikoltottam, �s arr�bb akartam h�z�dni, de nem tudtam. Feln�ztem (fel? mi�rt nem le?) a testemre, �s l�ttam, hogy �ssze vagyok k�t�zve. P�r pillanatnyi zavar �s r�m�let ut�n egy m�sik k�telet fedeztem fel a bok�m k�r�l, �s ekkor d�bbentem csak r�: fejjel lefel� cs�ng�k.
– Fogadok, hogy onnan m�sk�pp fest a vil�g, he? – sz�lalt meg Murlough. Odafordultam – a tagjaimat nem tudtam mozgatni, csak ide-oda r�ngatni a testemet. A kopony�t�l nem messze �lt, �s a k�rm�t r�gta. Kiny�jtotta egyik l�b�t, �s megbillegtette a kopony�t. – K�sz�nj sz�pen Evr�nak – kuncogott.
– Nem! – sikoltottam, �s el�relend�ltem. Kivicsor�tott foggal megpr�b�ltam beleharapni a l�b�ba. Sajnos a k�t�l nem engedett. – Meg�g�rted, hogy nem �l�d meg kar�csony el�tt! – ki�ltottam.
– Mi�rt, szerinted most nem kar�csony van? – k�rdezte nagy �rtatlanul Murlough. – Hopp�! Bocs, hogy megijesztettelek.
– Meg�llek! – �rj�ngtem. – Esk�sz�m, hogy...
Ny�g�st hallottam, �s elhallgattam. Ahogy megfordultam, �szrevettem, hogy nem vagyok egyed�l. N�h�ny m�terre t�lem valaki m�s is l�gott fejjel lefel�.
– Ki az? Ki van ott? – k�rdeztem, arra gondolva, hogy csakis Mr. Crepsley lehet.
– D-D-D-Darren? – sz�lt egy v�konyka hang.
– Evra? – k�rdeztem elfull� hangon.
Murlough nevetett, �s felkapcsolt egy er�sebb f�ny� zsebl�mp�t. Beletelt p�r m�sodpercbe, mire a szemem alkalmazkodott a vil�goss�ghoz. Ezut�n m�r ki tudtam venni a k�gy�fi� ismer�s alakj�t �s von�sait. Ki�hezettnek, kimer�ltnek �s hal�losan r�m�ltnek l�tszott – de �lt.
Evra �lt!
– J�l becsaptalak, mi? – kacar�szott Murlough, �s k�zelebb csoszogott.
– Mit keresel itt, Darren? – ny�sz�r�gte Evra. Az arc�n cs�nya v�g�sok �s horzsol�sok �ktelenkedtek, a jobb karj�n �s v�ll�n pedig r�zsasz�nes foltok mutatt�k a kegyeden�l let�pdesett pikkelyek hely�t. – Hogy tudott...
– El�g a sz�b�l, te kis h�ll� – mordult fel Murlough, s r�gott egyet a k�t�len l�g� Evr�n.
– Hagyd abba! – �v�lt�ttem r�.
– Jaj nekem! – nevetett Murlough. – Maradj csendben – figyelmeztette Evr�t. – Ha m�g egyszer enged�ly n�lk�l megsz�lalsz, azok lesznek az utols� szavaid. Meg�rtetted?
Evra er�tlen�l b�lintott. Minden k�zdeni akar�st kivertek bel�le. Sz�nalmas l�tv�nyt ny�jtott. De legal�bb �lt, �s ez volt a f�.
Szem�gyre vettem a helyet. Egy t�gas �regben "l�gtunk". Ahhoz t�l s�t�t volt, hogy meg�llap�thassam, term�szetes vagy emberk�z gy�rtotta �reg-e. Evra �s �n egy ac�lr�dr�l l�gtunk lefel�. A padl�n szertesz�t kopony�k hevertek. Hallottam, hogy valahol v�zcseppek kopognak. Az egyik sarokban egy heveny�szett fekv�helyet is tal�ltam.
– Mi�rt hozt�l ide engem? – k�rdeztem.
– K�gy�cska mag�nyosnak �rezte mag�t – vonta meg a v�ll�t Murlough. – Gondoltam, te j� t�rsas�g leszel neki, he? – Csak �gy szikr�zott a szeme, ahogy fel�m fordult.
– Hogy tal�lt�l r�m?
– Nem volt neh�z – hangzott a v�lasz. – Nem volt neh�z. Kilom�terekr�l hallottam, hogy j�tt�k... te meg a v�mp�r. K�vettelek benneteket. Murlough �gy ismeri ezeket a j�ratokat, mint a tenyer�t, �gy bizony! AMurlough gyereknek van �m s�tnival�ja. El�g r�g�ta �lek idelent, �s elhiheted, nem �l�k �lbe tett k�zzel.
– Mi�rt nem t�madt�l meg minket? �gy tudom, meg akarod �lni Mr. Crepsleyt.
– Meg is fogom – v�gta r� Murlough. – Csak kiv�rom az alkalmas pillanatot. Most viszont te csapt�l akkora ribilli�t, hogy m�g. A Murlough gyerek nem utas�tja vissza a t�lc�n felk�n�lt aj�nd�kot. A v�mp�r v�rhat. Pillanatnyilag te is megteszed... Te meg K�gy�cska.
– Mr. Crepsley egyed�l volt. L�mpa n�lk�l. A s�t�tben. M�gis �gy d�nt�tt�l, hogy engem k�vetsz – hecceltem. – Gy�va vagy. F�lt�l olyanra t�madni, aki m�lt� ellenfeled lett volna. Nem vagy k�l�nb, mint...
Murlough �kle hatalmasat csattant az �llamon, amit�l a csillagokat l�ttam.
– Ha m�g egyszer ilyet mondasz, let�pem az egyik f�ledet – sziszegte.
Undorral n�ztem a v�rszipolyra, de befogtam a sz�mat.
– Murlough nem f�l semmit�l – jelentette ki. – K�l�n�sen nem egy olyan gyenge, �reg v�mp�rt�l, mint Crepsley. Mif�le v�mp�r az olyan, aki gyerekekkel t�rsul, he? Nem is �rdemes foglalkozni vele. Majd k�s�bb vele is elb�nok. Te t�bbet �rsz. Te forr�bb v�r� vagy. – Lehajolt, �s belecs�pett az arcomba. – Szeretem a forr� v�rt – mondta halkan.
– Nem ihatod az �n v�remet – mondtam. – F�lv�mp�r vagyok. Tilalmi list�n szerepelek.
– Ugyan ki t�r�dik a list�kkal? Szabad vagyok, nem tartozom besz�molni senkinek. Idelent nem �rv�nyesek r�m a v�rszipolyok t�rv�nyei. Azt csin�lok, amit akarok.
– Az �n v�rem m�reg. A v�mp�rv�r m�reg egy v�rszipolynak – zih�ltam.
– Csakugyan?
– Igen. �s a k�gy�v�r is. Egyik�nk v�r�b�l sem ihatsz.
Murlough elfintorodott.
– Ami a k�gy�v�rt illeti, igazad van – morogta. – Ittam bel�le egy kicsit – �pp csak megk�stoltam, �rted, ugye, csak megk�stoltam –, �s �r�kig ok�dtam t�le.
– Nem megmondtam? – ki�ltottam diadalmasan. – Mi nem vagyunk j�k neked. �rt�ktelen a v�r�nk. Nem ihat�.
– Igazad van – mormolta Murlough. – Nem ihat�, de kionthat�. Meg�lhedek �s megehetlek mindkett�t�ket, m�g ha a v�reteket nem ihatom is meg.
L�kd�sni kezdett benn�nket, �gyhogy nemsok�ra vadul himb�l�ztunk a r�don. Felkavarodott a gyomrom.
Ezut�n elment valami�rt. Amikor visszaj�tt, k�t hatalmas k�s volt a kez�ben. Evra halkan ny�sz�r�gni kezdett.
– Aha! K�gy�cska eml�kszik r�, mire val�k ezek – nevetett gonoszul Murlough. Egym�shoz fente a peng�ket; az �les, csikorg� hangt�l v�gigfutott a h�tamon a hideg. – Mi m�r sz�rakoztunk ezekkel, igaz-e, kis h�ll�?
– Ne haragudj, Darren – zokogta Evra, – Kiszedte bel�lem, hogy hol vagytok. Nem tehettem m�st. Lev�gta a pikkelyeimet, �s... �s...
– Nincs semmi baj – mondtam csendesen. – Nem a te hib�d. �n is besz�ltem volna. K�l�nben sem ott kapott el. Elj�tt�nk a sz�llod�b�l, m�g miel�tt megtal�lta volna.
– Nyilv�n elment az a cs�pp eszetek is, ami volt – sz�lt k�zbe Murlough. – Vagy t�nyleg azt hitt�tek, hogy sz�pen les�t�ltok ide, a tany�mra, kiszabad�tj�tok a k�gy�fi�t, �s mint hazat�r� b�r�nyk�k a legel�r�l, sz�pen visszakocogtok? Az meg se fordult a fejetekben, hogy idelent �n vagyok az �r, �s minden er�mmel meg foglak akad�lyozni benneteket?
– Az �n fejemben megfordult – feleltem halkan.
– �s m�gis lej�tt�l?
– Evra a bar�tom – mondtam egyszer�en. – B�rmit megtenn�k, hogy seg�tsek rajta.
Murlough a fej�t cs�v�lta.
– Ez a benned lak� ember – horkant fel. – Ha teljes �rt�k� v�mp�r voln�l, m�sk�pp gondolkodn�l. Meglep, hogy Crepsley ilyen messzire elj�tt veled, s csak azt�n pucolt el.
– Nem pucolt el! – ki�ltottam.
– De igen, de igen – vihogott Murlough. – Eg�szen a felsz�nig k�s�rtem. Ez�rt nem j�ttem ut�nad hamarabb, na mit sz�lsz hozz�? �gy futott, mintha a nap kergette volna.
– Hazudsz. Nem szaladt volna el. Nem hagyott volna magamra.
– Nem? – vigyorgott a v�rszipoly. – Nem ismered olyan j�l, mint k�pzeled, fi�. Elment. Kisz�llt a j�t�kb�l. Az�ta m�r f�l�ton van vissza oda, ahonnan j�tt. Fark�t a l�ba k�z� beh�zva iszkol sebesen.
Murlough minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l el�reugrott, �s k�toldalt az arcom fel� s�jtott a k�seivel. Felsikoltottam, �s becsuktam a szemem. De a k�sek hegye az arcomt�l egy-k�t millim�terre meg�llt; Murlough enyh�n megpaskolta vel�k a f�lemet, azt�n visszah�zta �ket.
– Csak pr�ba volt – mondta. – L�tni akartam, mennyi tart�s van benned. Nem sok, he? K�gy�cska csak a negyedik vagy �t�dik rohamra sik�totta el mag�t. Nem is leszel olyan sz�rakoztat�, mint gondoltam. Lehet, hogy nem is �rdemes megk�nozni t�ged. Lehet, hogy egyb�l meg�llek. Ink�bb ezt szeretn�d, f�lv�mp�r? Ez lenne a legjobb: nincs f�jdalom, nincs szenved�s, nincsenek lid�rcnyom�sok. K�gy�csk�nak vannak lid�rcnyom�sai. Mes�lj neki, kis h�ll�. Mes�ld el neki, hogyan szokt�l sikoltozva, b�gve, r�gkap�lva f�i�bredni... mint egy kisbaba.
Evra szorosan �sszez�rta a sz�j�t, �s nem sz�lt semmit.
– Oh�! – mondta neg�des mosollyal Murlough. – A bar�tod el�tt �sszeszedted a b�tors�godat, ugye? �jra felfedezted magadban a kur�zsit, he? Na ne agg�dj... hamarosan ism�t kiverj�k bel�led.
�jra egym�shoz fente a k�seket, �s k�r�zni kezdett a h�tunk m�g�tt, ahol nem l�thattuk. – Melyik�t�kkel kezdjem? – t�prengett fennhangon, ide-oda sz�kd�cselve m�g�tt�nk. – Azt hiszem... m�r tudom is... – Elhallgatott, s a n�ma csendben �reztem, hogy a tark�mon felborzol�dik a haj.
– Veled! – �v�lt�tte hirtelen, �s m�r ugrott is... r�m.

Murlough h�trar�ntotta a fejemet. �reztem, hogy a k�spenge benyom�dik a nyakam l�gy r�sz�be. Eg�sz testemben megmerevedve v�rtam a nyisszant�st. Sikoltani akartam, de a penge megakad�lyozott benne. Ez az, gondoltam. Ez a v�g. Milyen vacak, milyen �rtelmetlen hal�l.
De a v�rszipoly csak j�tszott velem. Lassan levette a nyakamr�l a k�s�t, �s gonoszul nevetett. Rengeteg ideje volt, semmit sem kellett elkapkodnia. Gondolta, elj�tszadozik vel�nk egy ideig.
– Nem kellett volna idej�nn�d – motyogta Evra. – H�lyes�g volt. – Kis sz�net ut�n m�g hozz�tette: – De az�rt k�sz.
– Te sorsomra hagyt�l volna engem? – k�rdeztem.
– Igen – felelte.
Tudtam, hogy hazudik.
– Ne agg�dj, valamit ki fogunk tal�lni, hogy kiszabaduljunk innen – mondtam.
– Kiszabadulni innen? – b�mb�lte Murlough. – Ne besz�lj ostobas�gokat. Hogy akarsz innen kimenek�lni? Elr�god a k�teleket? K�pes lenn�l, ha el�rn�d a fogaddal, de nem �red el. Elszak�tod a szuper v�mp�rer�ddel? Nem tudod. T�l er�sek. Kipr�b�ltam, he! Nyugodj bele, Darren Shan – v�ged van! Innen senki sem fog kimenteni. Idelent nem tal�lnak r�d. Ne f�lj, nem sietem el a dolgot: f�ldarabollak incifinci darabk�kra, s behintem veled a v�rost – mint a konfettivel. Nem tehetsz ellene semmit, �gyhogy maradj nyugton!
– Legal�bb Evr�t engedd el – k�ny�r�gtem. – Itt vagyok neked �n. R� nincs sz�ks�ged. Gondold csak el, milyen sz�rny� lenne sz�m�ra, ha elengedn�d: azzal a tudattal kellene tov�bb �lnie, hogy �n haltam meg helyette. Rettenetes teher lenne – m�g rosszabb, mint ha meg�ln�d.
– Lehet – mordult fel Murlough. – De �n egy egyszer� l�lek vagyok. Szeretem az egyszer� �r�m�ket. Az �tlet j�, de ha neked mindegy, akkor ink�bb a lass� k�nt jelent� felszeletel�st v�lasztom. Az kevesebb bonyodalommal j�r.
– K�rlek, engedd el – zokogtam. – Mindent megteszek, amit csak akarsz. �n... �n... �n neked adom Mr. Crepsleyt!
– K�r er�lk�dni – nevetett Murlough. – Megtehetted volna kor�bban, de elpusk�ztad a dolgot. K�l�nben is, most m�r nem tudsz elvezetni hozz�. Az�ta nyilv�n megint �j sz�llod�ba k�lt�z�tt. Vagy el is menek�lhetett a v�rosb�l.
– Csak van valami, amit adhatn�k neked! – ki�ltottam k�ts�gbeesetten. – Kell, hogy legyen valami, amivel...
Elhallgattam.
Esk�dni mertem volna r�, hogy hallom, amint Murlough hegyezi a f�l�t.
– Mi az? – k�rdezte n�h�ny m�sodpercnyi cs�nd ut�n k�v�ncsian. – Mit akart�l mondani?
– V�rj egy pillanatra! – f�rmedtem r�. – V�gig kell gondolnom valamit. – �reztem, hogy Evra szeme f�lig rem�nykedve, de kil�t�stalan helyzet�nk miatt egyben lemond�an szegez�dik r�m.
– Siess – s�rgetett Murlough, �s oda�llt el�m. A hom�lyosan megvil�g�tott barlangban nem tudtam tiszt�n kivenni a lila arc�t: szeme �s sz�ja h�rom szabadon lebeg� piros g�mbnek l�tszott, sz�ntelen haja pedig valami fura denev�rre eml�keztetett. – Nem akarok itt �llni eg�sz �jszaka. Addig besz�lj, am�g tudsz.
– Csak gondolkoztam – v�gtam r� gyorsan. – Ugye, ezut�n el kell menned majd a v�rosb�l?
– Elmenni? – b�mb�lte Murlough. – Elhagyjam az �n gy�ny�r� alag�tjaimat? Soha! Szeretek itt lenni. Tudod, hogy �rzem magam itt lent? Mintha a v�ros test�ben lenn�k! Ezek az alagutak a v�ros test�nek az erei. A barlang a sz�v: ide folyik be, �s innen �ramlik ki a v�ros v�re. – Elmosolyodott, �s a n�z�se most el�sz�r nem t�nt gonosznak. – El tudod k�pzelni? – k�rdezte halkan. – Benne �lsz egy testben, �s szabadon bebarangolhatod az ereit – a v�r alag�tjait.
– �s m�gis el kell menned innen – mondtam nyersen �s kertel�s n�lk�l.
– Mit besz�lsz folyton? – csattant fel, �s megb�k�tt a k�s hegy�vel. – Kezdesz az agyamra menni.
– Csak pr�b�lok gyakorlatiasan gondolkodni – feleltem. – Nem maradhatsz itt. Mr. Crepsley tudja, hol vagy. Vissza fog j�nni.
– Az a gy�va alak? K�tlem. T�ls�gosan...
– Visszaj�n, de nem egyed�l – szak�tottam f�lbe. – M�s v�mp�rokkal egy�tt.
– A v�mp�rt�bornokokra gondolsz? – nevetett Murlough.
– Igen – feleltem.
– T�vedsz! �k nem �ld�zhetnek engem. L�tezik egy meg�llapod�s k�zt�k �s k�zt�nk. Nem fognak beavatkozni. Crepsley nem t�bornok, ugye?
– Nem. Nem az.
– Na l�tod! – ki�kotta diadalmasan. – M�g ha az lenne, akkor se j�hetne ut�nam. �gy rendelkeznek az �letm�dra vonatkoz� szab�lyok �s t�rv�nyek. Legal�bb annyira �rv�nyesek a v�mp�rokra, mint a v�rszipolyokra.
– A t�bornokok akkor is �ld�zni fognak – mondtam makacsul. – Azel�tt nem tehett�k, de most megtehetik. Tal�n m�r ma �jjel. De holnap biztosan. Val�sz�n�leg mindv�gig ez volt Mr. Crepsley sz�nd�ka.
– Mir�l hablatyolsz itt? – n�zett r�m idegesen Murlough.
– Az im�nt mondt�l valami �rdekeset – feleltem. – Meglepett, hogy Mr. Crepsley lej�tt ide velem. Akkor nem gondoltam r�, de most, hogy megh�nytam-vetettem magamban, k�nytelen vagyok egyet�rteni veled: t�nyleg furcsa volt t�le. Azt hittem, az�rt j�tt velem, hogy seg�tsen felkutatni Evr�t, de most...
– Micsoda? – rik�csolta Murlough, l�tva, hogy elhallgatok. – Mondd ki, amire gondolsz. Ki vele, k�l�nben... – �s fenyeget�en f�lemelte a k�st.
– A v�mp�rok �s v�rszipolyok k�z�tti egyezm�ny kimondja, hogy egyik f�l sem avatkozhat bele a m�sik dolg�ba, igaz? – hadartam.
– Igaz – hagyta r� Murlough.
– Hacsak nem v�dekez�sb�l vagy hogy megbosszulja mag�t.
– �gy van – b�lintott Murlough.
– H�t nem �rted? – mosolyogtam savany�an. – �n f�lv�mp�r vagyok. Ha meg�lsz, az �r�gy lesz a t�bornokoknak, hogy �ld�z�be vegyenek. Biztos, hogy Mr. Crepsleynek kezdett�l fogva ez volt a terve. – Vettem egy nagy l�legzetet, �s egyenesen Murlough szem�be n�ztem. – Hagyta, hogy r�m tal�lj. Azt akarta, hogy elkapj. Azt tervezte, hogy meg fogsz �lni.
– Nem – ny�gte t�gra meresztett szemmel Murlough. – Ilyen nincs.
– Crepsley v�mp�r – mondtam. – De m�g mennyire, hogy � akarta �gy. Ez az � v�rosa. �n csak az inasa vagyok. Te melyiket �ldozn�d fel a kett� k�z�l?
– De... de h�t... – A v�rszipoly idegesen megvakarta f�rtelmes arc�t. – Hiszen nem is �n kezdtem! – ki�ltotta. – Te j�tt�l ut�nam!
Megr�ztam a fejem.
– Mr. Crepsley ment ut�nad. �n �rtatlan vagyok. �n nem jelentek fenyeget�st. Ha meg�lsz, felel�ss�gre vonnak. A t�bornokok rajtad �tnek, �s egyetlen v�rszipoly sem fog k�zbeavatkozni, hogy megv�djen.
Murlough n�m�n v�giggondolta a hallottakat, majd d�h�sen szitkoz�dva toporz�kolni kezdett. Hagytam, hadd d�h�ngje ki mag�t, azt�n �gy folytattam:
– M�g most sincs k�s�. Engedj el. Engedd el Evr�t is. Menek�lj el a v�rosb�l. Akkor nem ny�lhatnak hozz�d.
– De mikor �gy a sz�vemhez n�ttek ezek az alagutak – morogta Murlough.
– Annyira, hogy hajland� vagy meghalni is �rt�k?
– Agyafurt fick� vagy, he? – horkant fel, �s �sszeh�zott szemmel n�zett r�m.
– Nem k�l�n�sebben – v�laszokam. – Ha az lenn�k, nem j�ttem volna le ide. De felismerem az igazs�got, ha szemt�l szemben l�tom. �lj meg, Muriough, �s azzal al��rtad a saj�t hal�los �t�letedet.
Hirtelen megereszkedett a v�lla, �s ebb�l tudtam, hogy megmenek�ltem. M�r csak Evra miatt kellett agg�dnom...
– K�gy�cska – sz�lalt meg Murlough fenyeget�en. – � nem v�mp�r. Semmi sem g�tolhat meg benne, hogy �t meg�ljem, he?
– Nem! Ha egy ujjal is hozz�ny�lsz Evr�hoz, magam megyek a t�bornokokhoz, �s elmondom nekik...
– Mit? Ugyan mit mondasz el nekik? – v�gott a szavamba Murlough. – Azt hiszed, t�r�dnek vele? Azt hiszed, megkock�ztatn�nak egy h�bor�t egy h�ll� miatt? – Hahot�zni kezdett. – A Murlough gyerek gyilkos kedv�ben van. J�l van, nem kapom meg a kis f�lv�mp�rt, de K�gy�csk�r�l nem hagyom magam lebesz�lni. Most figyelj, Darren Shan. Figyeld, hogyan v�gok egy �j sz�jat a k�gy�fi�ra... a has�ra!
Bal kez�vel megragadta az Evra test�n k�rbefut� k�telet, k�zelebb r�ntotta �t mag�hoz, s f�lemelte az egyik k�st, hogy belev�gja Evr�ba.
– V�rj! – �v�lt�ttem. – Ne csin�ld! Ne csin�ld!
– Mi�rt ne? – vigyorgott g�nyosan Murlough.
– Hadd cser�ljek helyet vele!
– Nem j� – ingatta a fej�t Murlough. – Te f�lv�mp�r vagy. Nincs alku.
– Adok valaki m�st! Egy jobbat!
– Kit? – nevetett Murlough. – Kit tudn�l adni nekem, Darren Shan?
– Odaadom neked... – Nagyot nyeltem, becsuktam a szemem, �s suttogva kimondtam a rettenetes szavakat.
– Tess�k? – k�rdezte Murlough gyanakodva. – Besz�lj hangosabban. Nem hallom.
– Azt mondtam... – Megnyaltam a sz�mat, �s �jra, ez�ttal hangosabban, kipr�seltem rajta: – Azt mondtam, neked adom a bar�tn�met. Ha megk�m�led Evra �let�t, odaadom neked... Debbie-t.
D�bbent csend fogadta visszatasz�t� aj�nlatomat. Evra t�rte meg els�nek.
– Nem! – s�kokotta. – Ne tedd! Nem teheted!
– Debbie-t Evr��rt cser�ben. Mit sz�lsz hozz�? – mondtam, �gyet sem vetve Evra k�ny�rg�s�re.
– Debbie? – Murlough elm�ly�lten vakar�szta az arc�t. Beletelt p�r m�sodpercbe, mire r�j�tt, kir�l van sz�. Amikor v�gre esz�be jutott, elvigyorodott. – Aha! Debbie! Darren Shan finom kis bar�tn�je. – Felcsillan� szemmel gondolt vissza r�.
– � t�bbet �r neked, m�nt Evra. Ihat� a v�re. Mondtad, hogy szeretn�l inni bel�le. Azt mondtad, finom v�re van – hadartam egy szuszra.
– Igen – b�logatott Murlough. – S�s. �zes. – H�tr�bb l�pett Evr�t�l. – De mi�rt kellene v�lasztanom? Mi�rt ne lehetne mindkett� az eny�m? Meg�l�m a k�gy�fi�t most, �s majd k�s�bb iszom Debbie-b�l. Nem lesz neh�z megtal�lni. Holnap figyelni fogom a teret, kider�tem, melyik h�zban lakik, �s azt�n �jszaka... – Megint elvigyorodott.
– Nincs r� id�d – mondtam. – M�g ma �jjel el kell hagynod a v�rost. Nem v�rhatsz.
– M�g mindig err�l locsogsz? – horkant fel. – Ha t�ged elengedlek – mert meggy�zt�l r�la –, akkor nem kell elmennem a v�rosb�l.
– Dehogynem – ellenkeztem. – Id�be telik, mire a v�mp�rok r�j�nnek, hogy �lek. Mihelyt a t�bornokok meg�rkeznek, r�gt�n idej�nnek, az alagutakba. V�g�l ki fogj�k der�teni az igazs�got velem kapcsolatban, de t�ged addigra m�r meg�ltek...
– Nem mer�szelik! Abb�l h�bor� lenne!
– Csakhogy �k ezt nem fogj�k tudni – vitatkoztam vele. – Azt fogj�k gondolni, hogy nekik van igazuk. Dr�g�n megfizetnek majd a t�ved�s�k�rt, de ez rajtad m�r nem seg�t. Amilyen gyorsan csak lehet, el kell menned. P�r h�t m�lva visszaj�hetsz, de ha most itt maradsz, abb�l biztosan katasztr�fa lesz.
– A Murlough gyerek nem akar elmenni – duzzogott a v�rszipoly. – J� nekem itt. Nem akarok elmenni. De igazad van – s�hajtotta. – Legal�bb p�r �jszak�ra ki kell vonulnom innen. Egy elhagyott, kellemes kis pinc�be. Ott megh�zom magam. Lefekszem.
– Ez�rt volna Debbie jobb, mint Evra – �t�ttem tov�bb a vasat. – Biztosan �hes vagy. Miel�tt elm�sz, enned kell, nem?
– De – b�logatott Murlough, korg� has�t d�rzs�lve.
– Tervszer�tlen�l vad�szni vesz�lyes. A v�mp�rok �gy szokt�k, de a v�rszipolyok nem, ugye?
– Mi nem – felelte Murlough. – Mi okosabbak vagyunk a v�mp�rokn�l. El�re gondolkozunk. Terveket k�sz�t�nk. El�re kiszemelj�k a t�pl�l�kunkat.
– Ezt most nem teheted – eml�keztettem. – Gyorsan be kell kapnod valamit, hogy kib�rd, am�g t�vol vagy. Majd �n gondoskodom r�lad. Fogadd el a felt�teleimet, �s akkor elvezetlek Debbie-hez. �szrev�tlen�l be tudlak vinni hozz�, �s ki is hozlak t�le.
– Darren! Hallgass! – ki�ltotta Evra. – Nem akarom! Nem teheted...
Murlough hasba v�gta Evr�t, hogy elhallgasson.
– Mi�rt b�zzak meg benned? – sziszegte. – Honnan tudjam, hogy nem akarsz �tverni?
– Hogy verhetn�lek �t? Legyen tov�bbra is �sszek�tve a kezem a h�tam m�g�tt. Tartsd a kezed �gy�ben a k�st, hogy b�rmikor a torkomnak szegezhesd. Hagyd itt Evr�t, ahol van – majd k�s�bb, ha m�r ett�l �s elment�l, visszaj�v�k �rte. Ha b�rmivel pr�b�lkozom, azzal mindkett�nket hal�lra �t�lem. Nem vagyok h�lye. Tudom, mi forog kock�n.
Murlough mag�ban d�nny�gve v�giggondolta a dolgot.
– Nem szabad ezt tenned – ny�sz�r�gte Evra.
– Ez az egyetlen lehet�s�g – feleltem halkan.
– Nem akarom Debbie-t f�l�ldozni az�rt, hogy �n �letben maradjak – mondta. – Ink�bb haljak meg �n.
– K�rd�s, hogy holnap is �gy gondolod-e – mordultam r�.
– Hogy tehetsz ilyet? – jajdult fel. – Hogy �rulhatod el �t, mintha csak egy... egy...
– Ember volna – fejeztem be a mondatot.
– �n �llatot akartam mondani.
Halv�nyan elmosolyodtam.
– Egy v�mp�r szem�ben ez egyet jelent. Te vagy a legjobb bar�tom, Evra. Debbie csak egy ember, akibe bele voltam habarodva.
– Nem ismerek r�d – r�zta meg a fej�t Evra, �s szomor�an elfordult t�lem.
– J�l van – hat�rozta el mag�t Murlough. Visszah�zta a k�seit, majd el�relend�tette �ket. Ijedten �sszerezzentem, de csak a bok�mat szor�t� k�telet v�gta el. Lezuhantam a f�ldre. – �gy csin�ljuk, ahogy mondtad – jelentette ki a v�rszipoly. – De ha csak egyetlen rossz l�p�st is teszel...
– Nem teszek – mondtam, mik�zben f�l�lltam. – �s most... mi a helyzet veled?
– Hogyhogy?
– Te m�g nem adtad a szavadat nekem. An�lk�l nem indulok el.
A v�rszipoly elvigyorodott.
– Okos fi� – t�rt ki bel�le a nevet�s. – J�l van. A szavamat adom – a l�ny�rt cser�ben tied lehet K�gy�cska. Debbie-�rt Evr�t. Ennyi el�g neked?
Megr�ztam a fejem.
– Mondd, hogy elengedsz, ha v�gezt�l Debbie-vel. Mondd, hogy nem akad�lyozod meg, hogy visszaj�jjek, �s kiszabad�tsam Evr�t. Ig�rd meg, hogy ut�na sem b�ntasz egyik�nket sem.
– Eszes fi� vagy – nevetett Murlough. – Majdnem olyan agyafurt, mint a Murlough gyerek. J�l van. Elengedlek. Nem akad�lyozom meg, hogy visszagyere, �s nem b�ntlak, ha m�r kiszabadult�l. – F�lemelte az ujj�t. – De ha m�g egyszer visszaj�ssz ebbe a v�rosba, vagy ha a j�v�ben �tjaink keresztezik egym�st, az a hal�lod lesz. Csak �tmenedleg f�ggesztem f�l a hal�lb�ntet�sedet; hossz� t�v� garand�t nem adok. Megegyezt�nk?
– Megegyezt�nk.
– Nagyon helyes. Indulhatunk?
– Nem oldozn�l ki m�g n�h�ny k�telet rajtam? – k�rdeztem. – �gy l�pni is alig tudok.
– Az alig �ppen el�g – nevetett Murlough. – Ha r�lad van sz�, semmi kock�zatot nem v�llalok. Van egy olyan �rz�sem, hogy egyetlen cselt sem hagyn�l ki. – Kem�nyen h�tba v�gott. Megbotlottam, azt�n visszanyertem az egyens�lyomat, �s elindultam. A v�llam f�l�tt visszapillantottam Evr�ra.
– Nem maradok sok�ig. Hajnal el�tt visszaj�v�k, �s mindketten hazamegy�nk a Cirque du Freakbe, j�?
Evra nem v�laszolt. M�g csak r�m se n�zett. S�hajtva megfordultam, �s elindultam kifel� az od�b�l. Murlough mutatta, hogy merre, s k�zben r�mes kis dalocsk�kat �nekelve ugr�ndozott ut�nam; e dalocsk�k arr�l sz�ltak, hogy mit fog tenni Debbie-vel, ha egyszer r�teheti a mocskos mancs�t.

Gyorsan kijutottunk az alagutakb�l. Murlough a k�rmeivel jeleket karistolt a falba, amerre elhaladtunk. Nem a maga j�sz�nt�b�l tette: �n mondtam, hogy csin�lja, k�l�nben felmondom az egyezs�get. �gy majd egyszer�bb lesz a vissza�t. Sokkal k�nnyebb, mint minden kanyart �s fordul�t az eszembe v�sni.
Ott, ahol m�szni vagy kapaszkodni kellett, Murlough k�nytelen volt cipelni engem. Undor�t� volt a k�zels�ge – a lehelete emberv�rt�l b�zl�tt –, de bele kellett t�r�dn�m. Ak�rmilyen neh�zs�gei is ad�dtak, nem volt hajland� meglaz�tani a karjaim k�r� csavart k�telet.
Egy a t�rhez k�zel es� kan�lison �t j�tt�nk fel az alag�tb�l. Murlough f�lh�zott, de vissza is r�ntott r�gt�n, amikor a k�zelben elrobogott egy aut�.
– R�sen kell lenni – sziszegte. – A rend�r�k �gy ellept�k a v�rost, mint a legyek, ami�ta megtal�lt�k a hull�kat. Az idegeimre mennek. Ezent�l gondosabban �som el a csontokat.
Fel�llt, �s les�p�rt valami piszkot a feh�r �lt�ny�r�l.
Az �n ruh�mra �gyet sem vetett. Bossz�san f�st�lg�tt mag�ban:
– Ha visszaj�v�k, �j �lt�nyt kell vennem. Kellemetlen. M�sodszorra m�r nem mehetek vissza ugyanahhoz a szab�hoz, he?
– Mi�rt nem? – k�rdeztem.
– Szerinted ezt az arcot el lehet felejteni egyik napr�l a m�sikra? Senki sem felejten� el. Ez�rt kell meg�ljek minden szab�t, mihelyt levette a m�reteimet, �s elk�sz�tette az �lt�ny�met. Ha tehetn�m, az �zletekb�l lopn�k magamnak �lt�nyt, de az alakom nem mondhat� �tlagosnak. – �s megveregette hatalmas pocakj�t. – Gyere. Vezess. H�tulr�l k�zel�tj�k meg a h�zat, �gy kev�sb� val�sz�n�, hogy megl�tnak.
Az utc�k gyakorlatilag n�ptelenek voltak – kar�csony �jszak�ja l�v�n, r�ad�sul az olvad� h� s�koss� tette az utakat –, nem tal�lkoztunk senkivel. V�gigcaplattunk a latyakos j�rd�n, s valah�nyszor elhaladt egy aut�, Murlough egyszer�en lel�k�tt a f�ldre. M�r nagyon untam – mivel a kezemmel nem tudtam felfogni az es�s erej�t, rendre arccal el�re zuhantam a lucsokba –, de � csak nevetett a m�ltadankod�somon.
– Edz�dj�l, he? Fesz�tsd meg az izmaidat.
V�gre el�rkezt�nk Debbie-�k h�z�hoz. Murlough meg�llt az els�t�t�tett h�ts� ajt�n�l, �s idegesen k�rbek�mlelt. A k�rnyez� h�zakban s�t�ts�g honolt, � m�gis habozott. Egy pillanatig arra gondoltam, tal�n visszamondja a meg�llapod�sunkat.
– Megijedt�l? – k�rdeztem halkan.
– A Murlough gyerek nem ijed meg semmit�l! – csattant fel.
– Akkor mire v�rsz?
– Nagyon t�r�d magad, hogy miel�bb a bar�tn�dh�z vezethess – jegyezte meg gyanakodva.
Amennyire a k�teleim engedt�k, megr�ntottam a v�llam.
– Min�l tov�bb v�runk, ann�l rosszabbul �rzem magam. Tudom, mi az, aminek meg kell t�rt�nnie, �s egy�ltal�n nincs �nyemre, ut�na meg egyenesen sz�rnyen fogom �rezni magamat. De most semmi m�st nem akarok, mint hogy legy�nk v�gre t�l rajta, �s kiszabad�thassam Evr�t, azt�n keress�nk valami j� meleg helyet, ahol lefekhet�nk �s kipihenhetj�k magunkat. Olyan hideg a l�bam, mint egy darab j�g.
– Szeg�ny kicsi f�lv�mp�r – kuncogott Murlough, majd �les k�rmeivel egy k�rt v�gott az ajt� ablak�ba. �vatosan beny�lt, majd kinyitotta az ajt�t, �s betasz�tott.
N�m�n figyelte, hallatszik-e valami zaj a h�zb�l.
– H�nyan laknak itt? – k�rdezte.
– H�rman – feleltem. – Debbie �s a sz�lei.
– Testv�rei nincsenek?
Megr�ztam a fejem.
– H�t alb�rl�k?
– Csak �k h�rman.
– Ha v�gzek a l�nnyal, esetleg belek�stolhatn�k az egyik sz�l�j�be is – d�nny�gte maga el�.
– Err�l nem volt sz�! – sziszegtem.
– H�t azt�n? Egy sz�val se mondtam, hogy �ket megk�m�lem. Nem hinn�m, hogy �hen maradok, de visszaj�hetek egy m�sik �jjelen, �s egyenk�nt megeszegethetem �ket is. Azt fogj�k gondolni, ez valami csal�di �tok. – �s megint kuncogott.
– Undor�t� vagy – morogtam.
– Csak az�rt mondod, mert kedvelsz engem – nevetg�lt. – Na, menj�nk – ford�totta ism�t komolyra a sz�t. – Indul�s f�l, a l�pcs�n. Els�k�nt a sz�l�k h�l�szob�j�ba. Meg akarom n�zni, hogy t�nyleg alszanak-e.
– Persze hogy alszanak – mondtam. – Az �jszaka kell�s k�zep�n j�runk. Ha �bren voln�nak, hallan�d �ket.
– Nem akarom, hogy rajtakapjanak.
– J�l van, ha ellen�rizni akarod Jesse-t �s Donn�t, odavezetlek hozz�juk, de csak az id�det vesztegeted – s�hajtottam. – Nem volna jobb, ha a lehet� legr�videbb id�n bel�l v�gezn�nk, �s elt�nn�nk innen?
A v�rszipoly v�giggondolta a dolgot.
– Helyes – mondta. – De ha v�ratlanul megjelenn�nek, a Murlough gyerek meg�li �ket, �s annak te leszel az oka.
– Rendben – v�laszoltam, �s megindultam felfel� a l�pcs�n.
Hossz�, idegfesz�t� �t volt. A k�telek miatt k�ptelen voltam olyan csendben mozogni, ahogy szoktam. Valah�nyszor megreccsent a l�pcs�, �sszerezzentem �s megtorpantam. Murlough is fesz�lt volt: valah�nyszor zajt csaptam �s meg�lltam, megr�ndult a keze, �s hallhat�an elakadt a l�legzete.
Amikor oda�rtem Debbie ajtaj�hoz, nekit�masztottam a fejemet, �s mogorv�n fels�hajtottam:
– Ez az.
– El az �tb�l – csattant fel Murlough, �s f�lrel�k�tt. Meg�llt, szagl�szott, azt�n elmosolyodott.
– Igen – buggyant ki bel�le az el�gedett nevet�s. – �rzem a v�re szag�t. Fogadok, te is �rzed, he?
– Igen – feleltem.
Elford�totta a kilincs gombj�t, �s benyitott. Odabent s�t�t volt, de a szem�nk m�r hozz�szokott az alagutak s�r� s�t�ts�g�hez, �gyhogy gyorsan alkalmazkodott az ittenihez.
Murlough k�r�lpillantott a szob�ban, szemrev�telezte a ruh�s- �s fi�kos szekr�nyeket, azt a n�h�ny posztert, b�tordarabot �s az ablak k�zel�ben �ll� csupasz kar�csonyf�t.
Debbie test�nek k�rvonalai kirajzol�dtak az �gyban, a takar� alatt; mocorgott, mint aki rosszat �lmodik. V�r�nek szaga val�s�ggal meg�lte a szoba leveg�j�t.
Murlough megindult el�re, de azt�n esz�be jutottam. Odak�t�tt a kilincshez, j� szorosan, azt�n arc�t az arcomhoz dugva g�nyos vigyorral megk�rdezte:
– L�ttad m�r a hal�lt k�zelr�l, Darren Shan?
– L�ttam – feleltem.
– Gy�ny�r�, igaz?
– Nem – feleltem vakmer�en. – Rettenetes.
– K�ptelen vagy megl�tni a sz�ps�g�t – s�hajtotta a v�rszipoly. – Na, nem baj, M�g fiatal vagy. Mire megn�sz, megtanulod. – Lila ujjai k�z� vette az �llamat. – Azt akarom, hogy v�gign�zd. Figyeld, hogyan szak�tom fel a tork�t. Figyeld, hogyan sz�vom ki a v�r�t. Figyeld, hogyan lopom el, s teszem a magam�v� a lelk�t.
Megpr�b�ltam elford�tani a tekintetemet, de m�g er�sebben megmarkolta az �llamat. – Ha nem n�zel oda – sziszegte -, akkor ut�na egyenesen a sz�l�k szob�j�ba megyek, �s mindkett�j�ket meg�l�m. Meg�rtetted?
– Sz�rnyeteg vagy – zih�ltam.
– Meg�rtetted? – ism�telte fenyeget�en.
– Igen – feleltem, �s kir�ntottam a kez�b�l az �llamat. – Figyelni fogok.
– J� gyerek vagy – kuncogott. – Okos gyerek. Sohasem tudhatod... m�g az is lehet, hogy tetszeni fog. M�g a v�g�n megcsin�lod a szerencs�det, �s velem j�ssz, ha ennek v�ge lesz. Na, mit sz�lsz hozz�, Darren Shan? Mi lenne, ha otthagyn�d azt az unalmas v�n v�mp�rt, �s elszeg�dn�l a Murlough gyerek inas�nak?
– Te csak ezzel t�r�dj most – intettem, �s nem pr�b�ltam leplezni undoromat.
Murlough lassan, hangtalanul �tment a szob�n. K�zben el�h�zta a k�seit, �s megp�rgette �ket. F�ty�lni kezdett, de olyan halkan, hogy csak a leg�lesebb f�l volt k�pes meghallani. A mocorg�s egy pillanatra sem hagyott al�bb a takar� alatt.
H�borg� gyomorral figyeltem, hogyan csap le �ldozat�ra. M�g ha nem kaptam volna parancsot r�, akkor sem tudtam volna elford�tani a tekintetemet. F�lelmetes, ugyanakkor lebilincsel� l�tv�ny volt. Mint amikor a p�k lecsap egy l�gyre. Csak �ppen ez a p�k k�ssel t�madott, embereket evett, �s egy eg�sz v�ros volt a h�l�ja.
Az ajt�hoz legk�zelebb es� oldal fel�l k�zeledett az �gyhoz, s t�le f�l m�terre megtorpant. Hirtelen el�r�ntott valamit a zseb�b�l. Meresztenem kellett a szememet, hogy l�ssam, mi az. Egy zacsk� volt. Kinyitotta, valami s�hoz hasonl� anyagot vett ki bel�le, �s lesz�rta a padl�ra. Szerettem volna megk�rdezni, mi az, de nem mertem megsz�lalni. Gondoltam, valami szertart�s lehet, amit a v�rszipolyok akkor v�geznek, amikor az otthon�ban �lnek meg valakit. Mr. Crepsley eml�tette, hogy nagy cerem�niamesterek.
Murlough megker�lte az �gyat, s k�zben sz�momra �rthetetlen szavak k�s�ret�ben hintette a "s�t". Amikor v�gzett, visszakacs�zott az �gy l�b�hoz, s k�zben r�m pillantott, hogy figyelek-e. Majd egy vill�mgyors mozdulattal – de annyira, hogy alig tudtam k�vetni – f�lugrott az �gyra, k�t l�b�val k�zrefogva az alv�t, ler�ntotta r�la a takar�t, s odav�gott a k�t k�ssel, hogy egy pillanat alatt felhas�tsa vele Debbie tork�t.