BEVEZET�

�mely�t� a v�r szaga. �llattetemek sz�zai l�gnak ez�stkamp�kon, merev test�k�n csillog a r�juk fagyott v�r. Tudom, hogy csak �llatok – marh�k, diszn�k, birk�k –, m�gis mindig arra gondolok, hogy emberek.

�vatosan el�rel�pek egyet. Az er�s fels� vil�g�t�s nappali f�nyt �raszt. Vigy�zva kell l�pkednem. Az �llati hull�k m�g� rejt�zve. Lassan mozogva. A padl� s�kos a v�zt�l �s a v�rt�l, s ez m�g ink�bb megnehez�ti a halad�st.

Ott, el�l v�gre megl�tom... a v�mp�rt... a mentoromat... Mr. Crepsleyt. Olyan csendesen mozog, mint �n, tekintet�t az el�tte nem messze l�pked� k�v�r emberre szegezve.

A k�v�r ember. Miatta vagyok itt, ezen a j�ghideg v�g�h�don. � az az ember, akit Mr. Crepsley meg akar �lni. � az, akit meg kell mentenem.

A k�v�r ember meg�ll, �s szem�gyre veszi az egyik lecs�ng� darabot. Puf�k, v�r�s arca van. �tl�tsz� m�anyag keszty�t visel. Megpaskolja a d�g�t – a kamp� csikorog, amikor a tetem megl�dul, s a hangt�l vacogni kezd a fogam –, majd f�ty�r�szni kezd. Azt�n tov�bbmegy. Mr. Crepsley a nyom�ban. �n is.

Evra valahol messze, h�tul van. Kint hagytam. Semmi �rtelme, hogy ketten tegy�k kock�ra az �let�nket.

Gyors�tok, s mind k�zelebb �rek. Egyik�j�k sem tudja hogy itt vagyok. Ha minden a terv szerint t�rt�nik, nem is fogj�k tudni, am�g Mr. Crepsley meg nem indul. Am�g k�nytelen nem leszek akci�ba l�pni.

A k�v�r ember megint meg�ll. Lehajol, hogy megn�zen valamit. Gyorsan visszal�pek, nehogy �szrevegyen, de ekkor megl�tom, hogy Mr. Crepsley k�zel�t hozz�. A fen�be! Nincs id� elb�jni. Ha ezt a pillanatot v�lasztotta ki a t�mad�sra, akkor k�zelebb kell mennem.

El�reiramodok p�r m�tert, megkock�ztatva, hogy meghallja a l�pteim zaj�t. Szerencs�re Mr. Crepsley minden figyelm�t a k�v�r emberre �sszpontos�tja.

Most mind�ssze h�rom vagy n�gy m�terre vagyok a v�mp�rt�l. F�lemelem a hossz� hentesk�st, melyet eddig az oldalamn�l tartottam. A szemem m�gnesk�nt tapad Mr. Crepsleyre. Cselekedni csak akkor fogok, amint � – minden es�lyt megadok neki, hogy megc�folja sz�rny� gyan�mat –, de mihelyt �szreveszem, hogy izmai megfesz�lnek...

Er�sebben markolom a k�s nyel�t. Eg�sz �ll� nap a mozdulatot gyakoroltam. Hajsz�lpontosan tudom, hol kell les�jtanom. Egyetlen vill�mgyors mozdulat, �s elv�gtam Mr. Crepsley nyak�t. Volt, nincs v�mp�r. Egy �jabb tetem – ennyi az eg�sz.

Lassan v�nszorognak a m�sodpercek. Nem merek odan�zni, mit vizsg�l ennyi ideig a k�v�r ember. H�t m�r sohasem fog fel�llni?

�s akkor bek�vetkezik. A k�v�r ember felt�p�szkodik. Mr. Crepsley sziszeg� hangot hallat. Felk�sz�l a t�mad�sra. �n be�ll�tom a k�st a megfelel� sz�gbe, �s minden idegsz�lamat megfesz�tem. A k�v�r ember m�r �ll. Hall valamit. F�ln�z a mennyezetre – nem arra, te bolond! –, s ebben a pillanatban Mr. Crepsley megl�dul. A v�mp�rral egy id�ben hangos rikolt�ssal, gyilkol�sra k�szen, fel� suhintva a k�ssel, �n is ugrom...