Az utols� pillanatban k�t k�z ny�lt ki a s�t�tb�l, �s megragadta a farkasember �llkapcs�t. A k�t k�z oldalra csavarta a fej�t, amit�l a farkasember fel�v�lt�tt, �s lefordult r�lam.

T�mad�ja a h�t�ra m�szott, �s leszor�totta a f�ldre. K�t �kle gyorsabban j�rt, semhogy a szemem k�vetni tudta volna, �s v�g�l a farkasember eszm�let�t vesztve lent maradt a f�ld�n. T�mad�ja f�l�llt, �s engem is talpra �ll�tott. Azon kaptam magam, hogy Mr. Crepsley felhev�lt, sebhelyes arc�ba b�mulok f�lfel�.

– Amilyen gyorsan csak tudtam, j�ttem – mondta a v�mp�r a leveg�t kapkodva, s k�zben gyeng�den jobbra-balra forgatta a fejemet, hogy l�ssa, nem esett-e bajom. – Evra meghallotta a farkasember �v�lt�s�t. R�lad �s a fi�r�l nem tudott. � csak azt gondolta, hogy kiszabadult a fenevad.

Akkor sz�lt Mr. Tallnak, aki lef�jta az el�ad�st, �s kutat�csoportot szervezett. Akkor jutott�l az eszembe. Amikor l�ttam, az �res �gyad, terepszeml�t tartottam, �s megtal�ltam a nyomodat.

– Azt hittem... meg fogok... halni – ny�sz�r�gtem. Csupa z�z�d�s voltam, �s m�g nem t�rtem magamhoz sokkos �llapotomb�l. – Biztos voltam benne. Azt hittem... nem j�n senki. �n...

�p karommal �t�leltem Mr. Crepsleyt.

– K�sz�n�m – zokogtam. – K�sz�n�m. K�sz�n�m. K�sz�...

Hirtelen elhallgattam. Eszembe jutott elesett bar�tom.

– Sam! – ki�ltottam k�ts�gbeesetten. Elengedtem Mr. Crepsleyt, �s odarohantam, ahol a bar�tom fek�dt.

A farkasember felszak�totta Sam has�t, �s sokat megevett m�r a bels� r�szeib�l. Sam meglep� m�don m�g �letben volt, amikor oda�rtem hozz�. A szemh�ja megrebbent, �s gyeng�n pihegett.

– Sam, j�l vagy? – k�rdeztem. Idi�ta k�rd�s volt, de csak ez j�tt ki megviselt sz�mon. – Sam! – Ujjaimmal v�gigsim�tottam a homlok�n, de nem adta jel�t, hogy hallana vagy �rezn� a kezem �rint�s�t. V�gtelen�l b�k�snek l�tszott, der�kt�l felfel� legal�bbis.

M.r. Crepsley let�rdelt mell�, �s szem�gyre vette.

– Meg tudja menteni? – k�rdeztem. Lassan ingatta a fej�t. – Meg kell tennie! – kiab�ltam. – Be tudja forrasztani a sebeket! H�vjunk orvost. Itassa meg valamivel. Kell hogy legyen valami m�dja...

– Darren – sz�lalt meg halkan –, semmit sem tudunk tenni. Haldoklik. T�l nagy a s�r�l�se. M�g n�h�ny perc, �s... – Fels�hajtott. – Legal�bb nem fog �rezni semmit. Nem lesznek f�jdalmai.

– Nem! – sikoltottam, �s r�borultam Samre. Olyan keservesen zokogtam, hogy f�jt.

– Sam! Nem halhatsz meg! Sam! Maradj �letben! Csatlakozhatsz a cirkuszhoz, �s bej�rhatod vel�nk a vil�got! J�hetsz... vel�nk j�hetsz...

Nem tudtam t�bbet mondani, csak lehajtottam a fejem, odasimultam Samhez, �s s�rtam. Az elhagyott, hajdani vas�t�llom�son, valahol a h�tam m�g�tt hevert az eszm�leden farkasember. Mr. Crepsley n�m�n �lt mellettem. Alattam Sam Grest – a bar�tom, aki megmentette az �letemet – fek�dt teljes mozdulatlans�gban, �s lassank�nt mindjobban belecs�szott abba az utols� �lomba, amely nem m�s, mint a rettenetes �s id�tlen hal�l.

Egy id� m�lva �reztem, hogy gyeng�den megr�ngatj�k a bal ingujjamat. Odan�ztem. Mr. Crepsley �llt mellettem, �s sz�nni val� k�ppel n�zett le r�m.

– Darren – mondta –, l�tszatra nem ez a legalkalmasabb pillanat, de m�gis meg kell tenned valamit. Sam kedv��rt. �s a saj�tod�rt.

– Mir�l besz�l? – Let�r�ltem a k�nnyeimet, �s f�ln�ztem r�. – Meg tudjuk menteni? Mondja meg. Mindent megteszek!

– Semmit sem tehet�nk, hogy megments�k a test�t – mondta Mr. Crepsley. – Haldoklik, �s ezen semmi sem v�ltoztat. De van valami, amit megtehet�nk a lelk��rt. Darren – mondta –, ki kell sz�vnod Sam v�r�t.

Csak n�ztem r� mereven, de m�r nem rem�nykedve, hanem mint aki nem hisz a f�l�nek.

– Hogy k�pes erre? – k�rdeztem halk, fojtott hangon. – Haldoklik a legjobb bar�tom, �s maga csak erre gondol... Maga beteg! Elfajzott, beteg lelk� sz�rnyeteg. Mag�nak k�ne haldokolnia, nem Samnek. Gy�l�l�m mag�t. Menjen innen!

– Nem �rtett�l meg – mondta.

– De igen, meg�rtettem! – ki�ltottam. – Sam haldoklik, de maga tov�bb gy�t�r engem. Tudja, mi maga? Egy elvetem�lt...

– Eml�kszel, amikor arr�l besz�lgett�nk, hogy a v�mp�rok magukba tudj�k sz�vni az ember lelk�nek egy r�sz�t? – k�rdezte.

�ppen valami sz�rnyus�gnek akartam nevezni, de a k�rd�s�t�l �sszezavarodtam.

– Hogy j�n ez ide? – n�ztem r�.

– Ez most nagyon fontos, Darren. Eml�kszel?

– Igen – feleltem halkan. – �s?

– Sam a hal�l�n van – mondta Mr. Crepsley. – Perceken bel�l elmegy. �r�kre. De egy r�szt bel�le �letben tarthatsz �nmagadban, ha most kisz�vod a v�r�t, �s v�get vetsz az �let�nek, miel�tt a farkasember okozta sebek v�gezn�nek vele.

Nem hittem a f�lemnek.

– Azt akarja, hogy �n �ljem meg Samet? – �v�lt�ttem magamon k�v�l.

– Nem – s�hajtotta. – Samet m�r meg�lt�k. De ha te most v�gzel vele, miel�tt megtenn�k ezt a farkasember harap�sai, meg�rizhetn�l valamennyit az eml�keib�l �s az �rz�seib�l. Benned � is tov�bb �lhetne.

– Nem tudom meginni a v�r�t – r�ztam meg a fejem. – Sam�t nem. – Len�ztem sz�tmarcangolt, t�r�keny kis test�re. – Nem tudom megtenni – suttogtam.

– Nem k�nyszer�thedek r� – s�hajtott ism�t Mr. Crepsley. – De gondold �t alaposan. Ami ma �jjel t�rt�nt, az olyan trag�dia, amely nagyon sok�ig k�s�rteni fog, de ha iszol a v�r�b�l, �s magadba sz�vod l�nye egy r�sz�t, a hal�l�t is k�nnyebb lesz feldolgoznod. Neh�z elvesz�ten�nk azt, akit szerett�nk. �gy nem kellene mindent elvesz�tened bel�le.

– Nem tudom meginni a v�r�t – zokogtam. – A bar�tom volt.

– Az�rt kell meginnod, mert a bar�tod volt – mondta Mr. Crepsley, majd megfordult, �s magamra hagyott, hogy meghozzam a d�nt�st.

Len�ztem Samre. Olyan �lettelennek t�nt, mintha m�ris elsz�llt volna bel�le az, ami emberiv�, elevenn�, egyed�l�ll� szem�lyis�gg� tette. Visszagondoltam a tr�f�ira, az el�szeretettel haszn�lt hossz� szavaira, a rem�nyeire �s �lmaira, s hogy milyen sz�rny� lenne, ha a hal�val egy�tt mindez csak �gy, egyszer�en elt�nne a semmibe.

Let�rdeltem, �s bal kezem ujjait r�tettem v�r�s nyak�ra. – Bocs�ss meg, Sam – ny�sz�r�gtem, majd �les k�rmeimet belev�jtam a h�s�ba, �s el�rehajolva r�tapasztottam a sz�mat a sebek ny�l�s�ra.

A v�r vastag sug�rban �ml�tt a sz�mba. �melyg�s fogott el, f�l akartam ugrani, de minden er�met �sszeszedve ott maradtam, �s lenyeltem a v�rt. Sam forr�, s�s v�re s�r�, olvasztott vajk�nt cs�szott le a torkomon.

Mik�zben ittam, Sam pulzusa egyre gyeng�lt, majd teljesen elt�nt. �n csak ittam tov�bb, m�g az utols� cseppig ki nem sz�vtam a v�r�t. Akkor elfordukam Samt�l, �s von�tani kezdtem az �gre, ahogy a farkasember tette. Sok�ig nem is tudtam m�st csin�lm, csak von�tani, jajgatni �s s�rni, mint az �jszaka vadjai, amiv� magam is v�ltam.

Valamivel k�s�bb meg�rkezett Mr. Tall �s m�g n�h�nyan a cirkuszb�l, k�zt�k n�gy t�rpe is. �n ott �ltem Sam mellett; m�r a von�t�shoz is f�radt voltam, csak b�multam a semmibe, azt figyelve, hogy a v�re hogyan telepszik le a gyomromban.

– Mi t�rt�nt? – k�rdezte Mr. Tall Mr. Crepsleyt. – Hogy szabadult ki a farkasember?

– Nem tudom, Hibernius – felelte Mr. Crepsley. – Nem k�rdeztem, �s nem is akarom megk�rdezni, legal�bbis m�g p�r napig nem. Darren nincs abban az �llapotban, hogy k�rd�seket tegy�nk fel neki.

– Kim�lt? – k�rdezte Mr. Tall.

– Nem – felelte Mr. Crepsley. – Csak le�t�ttem.

– H�la legyen az �gnek ezek�rt az apr� sz�vess�gek�rt – s�hajtotta Mr. Tall. Csettintett az ujj�val, mire a t�rp�k megl�ncolt�k az eszm�letlen farkasembert. Odag�rd�lt a cirkusz egyik furgonja, �s bedobt�k a h�tulj�ba.

Arra gondoltam, hogy k�vetelnem k�ne a farkasember hal�l�t, de mit haszn�lt volna az? Hiszen nem volt gonosz, csak term�szett�l fogva v�rszomjas. �rtelmetlen �s kegyetlen dolog lett volna meg�lni.

Amikor a t�rpe n�ps�g v�gzett a farkasemberrel, figyelm�k Sam sz�tmarcangolt f�ldi maradv�nyaira terel�d�tt.

– V�rjanak – mondtam, amikor lehajoltak, hogy f�lnyal�bolj�k �s elsz�ll�ts�k. – Mit fognak csin�lni Sammel?

Mr. Tall k�nosan k�h�cselt.

– Nos h�t... �n �gy k�pzelem, hogy az a sz�nd�kuk hogy elint�zz�k.

Beletelt kis id�be, mire r�j�ttem, mit jelent ez.

– Meg akarj�k enni �t? – rikoltottam.

– Nem hagyhatjuk itt – pr�b�lt �rvelni Mr. Tall -, arra pedig nincs id�nk, hogy eltemess�k. Ez a legegyszer�bb...

– Nem – mondtam ellentmond�st nem t�r� hangon.

– Darren – sz�lalt meg Mr. Crepsley is –, nem kellene beleavatkoznunk a...

– Nem! – ki�ltottam, s m�r ugrottam is, hogy ell�kd�ssem a t�rp�ket. – Ha meg akarj�k enni Samet, el�bb engem kell megenni�k!

A t�rp�k n�m�n b�multak r�m. Z�ld szem�k �hesen villogott.

– Azt hiszem, ezt a k�v�ns�godat boldogan teljes�ten�k – jegyezte meg fanyarul Mr. Tall.

– Komolyan besz�lek – mordultam r�. – Nem engedem, hogy megegy�k Samet. Kij�r neki a tisztess�ges temet�s.

– Mi�rt, a f�rgek megehetik? – k�rdezte Mr. Tall, de sz�r�s, vasvillatekintetem l�tt�n fels�hajtott, �s bossz�san megr�zta a fej�t.

– Hagyd, Hibernius, hadd tegye a fi�, ahogy � akarja – sz�lalt meg csendesen Mr. Crepsley. – Visszamehetsz a cirkuszba a t�bbiekkel egy�tt. �n itt maradok, �s seg�tek meg�sni a s�rt.

– J�l van – r�ntott egyet a v�ll�n Mr. Tall. F�ttyentett, �s ujj�val a t�rp�kre b�k�tt. Azok t�tov�ztak, majd h�tr�bb vonultak, �s k�r�lvett�k a Cirque du Freak tulajdonos�t. Magamra maradtam a halott Sam Gresttel.

Mr. Tall �s seg�t�i elmentek. Mr. Crepsley le�lt mell�m.

– Hogy vagy? – k�rdezte.

Megr�ztam a fejem. Erre a k�rd�sre nem volt egyszer� v�lasz.

– Er�sebbnek �rzed magad?

– Igen – v�laszoltam halkan. J�llehet nem sok id� telt el az�ta, hogy Sam v�r�t ittam, m�ris �reztem a k�l�nbs�get. A l�t�som megjavult, ak�rcsak a hall�som, �s �sszevert testem sem sajgott �gy, ahogy illett volna.

– Sok�ig nem kell �jra innod – mondta Mr. Crepsley.

– Nem �rdekel. Nem magam�rt tettem. Sam�rt.

– D�h�s vagy r�m?

– Nem – s�hajtottam.

– Darren, rem�lem, hogy...

– Nem akarok besz�lni r�la! – rivalltam r�. – F�zom, rosszkedvem van, szerencs�tlen �s mag�nyos vagyok. Samr�l akarok gondolkodni, �s mag�ra egy sz�t sem �hajtok vesztegetni.

– Ahogy akarod – mondta, �s �sni kezdett a kez�vel. �n p�r percig n�m�n �stam mellette, majd meg�lltam, �s r�n�ztem.

– Most m�r igazi v�mp�rinas vagyok, ugye? – k�rdeztem.

– Igen, az vagy – b�lintott szomor�an.

– Ez mag�t boldogg� teszi?

– Nem – felelte. – Sz�gyellem magam miatta.

Mik�zben zavartan b�multam r�, egy alak jelent meg f�l�tt�nk. A biceg� t�rpe volt az.

– Ha azt k�pzeled, hogy elviheted Samet... – sz�ltam r� szigor�an, �s m�g f�ldt�l fekete kezemet is f�lemeltem, de miel�tt tov�bb mondhattam volna, beugrott a sek�ly g�d�rbe, �s sz�rke b�r� lap�tujjait a f�ldbe m�lyesztve nagy r�g�ket kezdett kiemelni.

– Seg�t nek�nk? – k�rdeztem zavartan.

– �gy l�tszik – felelte Mr. Crepsley, �s a v�llamra tette a kez�t. – Pihenj – mondta. – Ketten gyorsabban tudunk �sni. Majd sz�lok, ha m�r beletehetj�k a bar�todat.

Bel�ttam, hogy jobb lesz �gy. B�lintottam, kim�sztam a g�d�rb�l, �s lefek�dtem a sz�l�re halmozot f�ldkupac mell�. Egy id� m�lva itt is �tban voltam �gyhogy arr�bb h�z�dtam, �s a r�gi �llom�s�p�let �rny�k�ban �lve v�rakoztam. Itt magamra maradhattam gondolataimmal. �s Sam s�t�tpiros v�r�vel a sz�mon �s az �nyemen.

Minden k�l�n�sebb felhajt�s n�lk�l eltemett�k Samet – nem jutott eszembe semmi alkalomhoz ill� sz�veg –, �s betemett�k a s�rt. Nem �lc�ztuk, hogy a rend�rs�g felfedezze, �s egykett�re temess�k el annak rendje �s m�dja szerint.

Azt akartam, hogy a sz�lei el tudjanak t�le b�cs�zni, �s ez�ltal annak is elej�t vegy�k, hogy az �llatok (�s a t�rpe n�ps�g) martal�k�v� v�lj�k.

M�g hajnal el�tt t�bort bontottunk. Mr. Tall mindenkivel k�z�lte, hogy hossz� �t �ll el�tt�nk. Sam elt�n�se nagy botr�nyt fog kavarni, ez�rt el kell t�nn�nk innen, amilyen messze csak lehet.

Indul�s k�zben eszembe jutott, vajon mi t�rt�nhetett R. V.-vel. Elv�rzett valahol az erd�ben? Vagy siker�lt id�ben eljutnia egy orvoshoz? Vagy az�ta is fut, rohan valahol, �v�ltve, hogy "A kezem! A kezem!"?

Nem �rdekelt. Hab�r j�t akart, az eg�sz az � hib�j�b�l t�rt�nt. Ha nem kezdi babr�lni a farkasember ketrec�nek a z�rj�t, Sam m�g most is �lne. Nem k�v�ntam R. V. hal�l�t, de egy foh�szt sem voltam k�pes mondani �rte. Az volt a v�lem�nyem, hogy szenvedje el, ami a sors r�m�r.

Evra mellettem �lt az egyik furgon h�tulj�ban. Valamit elkezdett mondani, de azt�n elhallgatott. Megk�sz�r�lte a tork�t. Azt�n egy h�tizs�kot tett az �lembe.

– Tal�ltam – motyogta. – Gondoltam, h�tha meg akarod tartani.

�g� szemmel olvastam a c�mk�n – "Sam Grest" – azt�n k�nnyekben t�rtem ki, �s keserves s�r�ssal r�borultam. Evra �tkarolt, szorosan mag�hoz �lelt, �s egy�t s�rt velem.

– Mr. Crepsley elmondta, mi t�rt�nt – sz�lalt meg v�g�l, amikor valamelyest mag�hoz t�rt, �s megt�r�lte k�nnyes arc�t. – Azt mondta, kiittad Sam v�r�t, hogy �letben tartsd a lelk�t.

– Nyilv�n az�rt – hagytam r� nem sok meggy�z�d�ssel.

– Figyelj – mondta Evra –, �n tudom, mennyire nem akart�l emberv�rt inni, de megtetted, mert Samr�l volt sz�. J� cselekedet volt, �s nem gonoszs�g. Nem kell rossznak �rezned magad, ami�rt a v�r�t sz�vtad.

– Tal�n – ny�gtem, majd a feltolul� eml�k hat�s�r megint s�rtam egy sort.

Eltelt a nap, a Cirque du Freak tov�bbvonult, de �n semmi m�sra nem tudtam gondolni, mint Samre. Elj�tt az �jjel, s egy r�vid pihen�re leh�z�dtunk az �t sz�l�re. Evra elment, hogy valami ennival�t �s friss�t�t szerezzen.

– Hozzak neked valamit? – k�rdezte.

– Ne – v�laszoltam, arcomat a sz�lv�d� �veg�hez nyomva. – Nem vagyok �hes.

Evra elindult.

– V�rj csak – h�vtam vissza.

Valami k�l�n�s �zt �reztem. Sam v�re m�g mindig forr�n, s�san �s r�m�t�en �gette a sz�mat, de nem ez az bizsergette a nyelvem t�v�n elhelyezked� �zlel�bimb�imat. Valami olyasmire v�gytam, amire kor�bban m�g soha. Zavarba ejt� pillanatok teltek el �gy, hogy nem tudtam, mi lehet az. Azt�n egyszer csak felismertem e k�l�n�s s�v�rg�st, �s halv�ny mosoly �lt ki az arcomra. Felt�rtam Sam h�tizs�kj�t, de a doboz valahov� elkeveredhetett a t�borbont�skor.

F�ln�ztem Evr�ra, let�r�ltem a k�nnyeimet, megnyaltam a sz�mat, �s olyan hangon, amely nagyon eml�keztetett egy furcsa, okoskod� kisk�ly�k�re, akit ismertem, megk�rdeztem t�le:

– Van nek�nk ecetes hagym�nk?