Est�re �ssze tudtam volna esni a f�radts�gt�l. Kimer�tett a sok tennival�. Evra intett, hogy ma �jjel ne aludjak a s�tr�ban; a k�gy�j�t megviseli a v�rus, �s el�fordulhat, hogy megmar. �gy azt�n Mr. Crepsleyn�l vetettem �gyat a f�ld�n, Madame Octa ketrece mellett.

Percekkel azut�n, hogy lefek�dtem, m�r aludtam is.

Valamivel k�s�bb, �ppen egy �lom k�zep�n, �reztem, hogy valami megakad a torkomban, s f�lkavarodik t�le a gyomrom. A k�h�g�semre f�l�bredtem.

Egy alak hajolt f�l�m: egy kis �veget tartott a sz�mhoz, �s er�nek erej�vel meg akart itatni. Az els� furcsa, r�m�lt gondolatom ez volt: "Mr. Tiny!"

Leharaptam az �veg nyak�t, ami persze elv�gta a sz�mat, �s kik�ptem a folyad�kot. Az alak szitkoz�dva megragadta az �llamat, sz�tfesz�tette a sz�mat, �s megpr�b�ka a folyad�k utols� cseppjeit bel�m dikt�lni. Azt is kik�ptem.

Az illet� �jfent k�romkodott egy sort, de azt�n elengedett, �s leroskadt a f�ldre. �r�lt sz�vver�sem csillapodt�val arra is r�j�ttem, hogy nem Mr. Tiny az.

Hanem Mr. Crepsley.

– Mi a fen�t akart csin�lni? – ki�ltottam d�h�dten.

Olyan indulat fogott el, hogy nem is �reztem felhas�tott sz�m f�jdalm�t. Felmutatta a kis palack maradv�ny�t... az egyiket, amelyben az emberv�rt tartal�kolta.

– Meg akarta itatni velem! – ki�ltottam elsz�rnyedve.

– Meg kell innod – felelte Mr. Crepsley. – Egyre jobban legyeng�lsz, Darren. Ha �gy folytatod, egy h�ten bel�l meghalsz. Ha nincs b�tors�god meginni, musz�j bel�d dikt�lnom.

Olyan b�sz tekintettd n�ztem r�, hogy nem �llta a pillant�somat: f�lrefordult.

– Seg�teni akartam – mondta.

– Ha m�g egyszer megpr�b�lja, meg�l�m – mondtam lassan. – Megv�rom a nappalt, azt�n belop�dzok, �s lecsapom a fej�t.

Nyilv�n elhitte, hogy komolyan besz�lek, mert gy�szos k�ppel b�lintott.

– Nem teszem t�bbet – �g�rte. – Tudtam, hogy nem fog menni, de meg kellett pr�b�lnom. Ha csak egy kicsit is itt�l volna bel�le, valamivel tov�bb b�rtad volna er�vel, �s ha meg�rezted volna az �z�t, tal�n nem f�ln�l annyira, hogy �jra megk�stold.

– Sohasem akarom �rezni az �z�t! – ord�tottam. – Nem iszom emberv�rt! Nem �rdekel, ha meghalok is! Nem iszom bel�le.

– J�l van – s�hajtotta. – �n megtettem, ami t�lem telt. Ha minden�ron ostoba akarsz maradni, h�t csak menj a magad feje ut�n.

– Nem vagyok ostoba... ember vagyok – morogtam.

– Nem vagy ember – mondta erre halkan.

– Tudom – v�laszoltam. – De az akarok lenni. Olyan akarok lenni, mint Sam. Csal�dot akarok, �s rendes bar�tokat. A megszokott �temben akarok fejl�dni �s �regedni. Nem akarom azzal t�lteni az �letemet, hogy emberek v�r�t iszom, bujk�lok a napf�ny meg a v�mp�rvad�szok el�l.

– K�r – mondta erre Mr. Crepsley.

– Gy�l�l�m mag�t! – mordultam r�.

– K�r – mondta ism�t. – Hozz�m vagy k�tve. Ha ez kicsit is megvigasztal, �n sem rajongok �rted – tette hozz�. – �letem legnagyobb t�ved�s�t k�vettem el azzal, hogy t�ged f�lv�mp�rr� tettelek.

– Akkor mi�rt nem szabadul meg t�lem? – jajdultam fel.

– Nem tehetem – hangzott a v�lasz. – Ha lehetne, megtenn�m. Term�szetesen te b�rmikor szabadon elmehetsz.

– T�nyleg? – n�ztem r� gyanakodva.

– T�nyleg – felelte. – �n nem b�nom. Ami azt illeti, szeretn�m is. �gy nem lenn�k t�bb� felel�s �rted. Nem kellene v�gign�znem a haldokl�sodat.

– Egy�ltal�n nem �rtem mag�t – mondtam a fejemet cs�v�lva.

– �n se t�ged – felelte egy ak�r gyeng�d mosollyal.

Ezen elnevett�k magunkat, �s a dolgok visszat�rtek a megszokott medr�kbe. Nem tetszett, amit Mr. Crepsley csin�lt, de meg�rtettem, mi�rt tette. Az ember nem gy�l�lhet valakit, aki a jav�t akarja.

Elmes�ltem neki, mivel telt el a napom; hogy Sammel kiment�nk az elhagyott vas�t�llom�sra, �s hogy hogyan mentette meg az �letemet. Azt is elmes�ltem, hogy majdnem Sam v�rtestv�r�v� v�ltam.

– J�l tetted, hogy akkor meg�llt�l – mondta Mr. Crepsley.

– Mi t�rt�nt volna, ha nem teszem? – k�v�ncsiskodtam.

– A v�red megfert�zte volna az �v�t. Mindig nyers h�sra v�gyakozott volna. Sz�ntelen�l a hentes�zletek k�r�l �l�lkodott volna, a kirakatokat b�mulva. A norm�lisn�l valamivel lassabban �regedett volna. Nem sok k�l�nbs�get tapasztalna, de az a kev�s is �pp el�g lenne.

– El�g? Mire? – k�rdeztem.

– Hogy meg�rj�tse – v�laszolta Mr. Crepsley. – Nem �rtette volna, mi t�rt�nik vele. Azt gondolta volna, hogy � a gonosz. Nem tudta volna, mi�rt v�ltozott meg az �lete. T�z �v leforg�sa alatt k�sz idegronccs� v�lt volna.

Megborzongtam a gondolatra, hogy milyen k�zel j�rtam ahhoz, hogy t�nkretegyem Sam �let�t. �ppen az ilyen dolgok miatt kellett megmaradnom Mr. Crepsley mellett, am�g meg nem tanulok mindent arr�l, hogy mit jelent f�lv�mp�rnak lenni.

– Mit gondol Samr�l? – k�rdeztem.

– Nem sokat l�ttam bel�le – v�laszolta Mr. Crepsley. – rendszerint nappal j�n ide. De rendes gyereknek l�tszik. Nagyon j� esz� fi�.

– Sokat seg�t Evr�nak �s nekem a napi munk�nkban – mondtam.

– Tudom.

– �gyesen dolgozik.

– �n is �gy hallottam.

Idegess�gemben megnyaltam a sz�m sz�l�t.

– Be akar �llni a cirkuszhoz – mondtam. Mr. Crepsley arca elborult. – Meg akartam k�rdezni Mr. Tallt, de elfelejtettem. Holnap megk�rdezem. Maga szerint mit fog v�laszolni?

– Azt, hogy k�rdezz meg engem. Gyerek csak akkor csatlakozhat a Cirque du Freakhez, ha egy �n�ll� tag hajland� a gy�mj�ul szeg�dni.

– Lehetn�k �n a gy�mja – javasoltam.

– Te nem vagy el�g id�s. Csak �n lehetn�k az. Nekem kellene enged�lyt adnom r�. De �n nem j�rulok hozz�.

– Mi�rt nem? – k�rdeztem.

– Mert �r�lt �detnek tartom – felelte. – Egy gyerek is �pp el�g teher. Sz� sem lehet r�la, hogy egy m�sodikat is a nyakamba vegyek. K�l�nben is a bar�tod ember. T�led nem szabadulhatok, mivel v�mp�rv�r folyik az ereidben, de mi�rt tenn�m kock�ra a nyakam egy ember�rt?

– � a bar�tom – mondtam. – Nekem is lenne t�rsas�gom.

– Madame Octa el�g t�rsas�gnak – horkant fel Mr. Crepsley.

– Az nem ugyanaz – ny�g�sk�dtem.

– Mondd csak, mi t�rt�nne, ha r�j�nne, hogy v�mp�r vagy? – k�rdezte Mr. Crepsley elgondolkodva. – Szerinted meg�rten�? Gondolod, hogy nyugodtan tudna aludni abban a tudatban, hogy a legjobb bar�tj�nak nincs h�bb v�gya, mint hogy elv�gja a tork�t, �s az utols� cseppig kisz�vja a v�r�t?

– Soha nem tenn�k ilyet! – �v�lt�ttem felh�borodva.

– Tudom – b�lintott Mr. Crepsley. – De �n v�mp�r vagyok, �s tudom, hogy val�j�ban milyen vagy. Tudja Mr. Tall, Evra �s a t�bbiek is. De mit gondolsz, milyennek fog l�tni egy k�z�ns�ges ember?

– Teh�t nem engedi, hogy csadakozzon hozz�nk? – s�hajtottam b�natosan.

Mr. Crepsley megr�zta a fej�t, majd hirtelen abbahagyta, �s b�lintott.

– J�l van – mondta. – Csatlakozhat.

– T�nyleg? – n�ztem r� d�bbenten. Noha Sam �rdek�ben gy�zk�dtem �t, val�j�ban egy percig sem gondoltam, hogy beengedik k�z�nk.

– Igen – felelte Mr. Crepsley. – Csatlakozhat hozz�nk, utazgathat vel�nk, �s seg�thet neked �s Evr�nak a munk�ban. Egy felt�tellel. – Mr. Crepsley eg�szen k�zel hajolt hozz�m, �s a leggonoszabb vigyor�val sziszegte az arcomba: – Neki is f�lv�mp�rr� kell v�lnia.

Neh�z volt a sz�vem, amikor m�snap kora reggel l�ttam, hogy Sam berobog a t�borba. Nagyon rossz �rz�s volt, hogy csal�d�st kell okoznom neki, de tudtam, hogy ezt kell tennem. Nem engedhettem, hogy Mr. Crepsley f�lv�mp�rr� v�ltoztassa.

Sokat t�prengtem a dolgon az �jszaka, �s az eg�szben az volt az ijeszt�, hogy szerintem, ha v�laszt�si lehet�s�get k�n�ln�k neki, Sam belemenne a f�lv�mp�rs�gba. Ak�rmilyen okos volt is, nem hiszem, hogy v�giggondoln�, milyen mag�nyos �s sz�rny�s�ges �lete van egy v�mp�rnak.

Amikor megl�tott, odarohant hozz�m – olyan izgatott volt, hogy �szre sem vette az �j ruh�mat �s a leny�rt hajamat.

– Megk�rdezted? Igen? – k�rdezte lelkendezve, izgalomt�l ragyog� arccal.

– Igen – feleltem szomor�an mosolyogva.

– �s?

– Sajn�lom, Sam – r�ztam meg a fejem. – Nemet mondott.

Sam arca megny�lt.

– De mi�rt? – ki�ltotta.

– T�l fiatal vagy – v�laszoltam.

– Te sem vagy n�lam sokkal id�sebb! – csattant fel.

– De nekem nincsenek sz�leim – hazudtam. – Nem volt saj�t otthonom, amikor csatlakoztam a R�ms�gek Cirkusz�hoz.

– Nem �rdekelnek a sz�leim – h�zta el az orr�t.

– Ez nem igaz – mondtam. – Hi�nyozn�nak.

– Hazamehetn�k a vak�ci�kra.

– Nem lenne j�. Te nem vagy alkalmas a Cirque du Freak-beli �letre. Tal�n k�s�bb, majd ha id�sebb leszel.

– Nem �rdekel a "k�s�bb"! – kiab�lta. – �n most akarok csatlakozni hozz�tok! Kem�nyen dolgoztam. Bizony�tottam. Hallgattam, amikor tegnap hazudt�l R. V.-nek a farkasemberr�l. Ezt is elmondtad Mr. Tallnak?

– Mindent elmondtam neki – s�hajtottam.

– Nem hiszek neked – k�z�lte Sam. – Azt sem hiszem el, hogy egy�ltal�n besz�lt�l vele. �n magam akarok elmenni hozz�.

V�llat vontam, �s a kezemmel odamutattam Mr. Tall lak�kocsij�ra.

– Ott megtal�lod – mondtam.

Sam meg is l�dult hirtelen haragj�ban, de p�r l�p�s ut�n lelass�tott, majd meg�llt. Szerencs�tlen�l rugdosta cip�je orr�val a f�ldet, majd visszaj�tt, �s le�lt mell�m.

– Ez nem j�rja – mondta elkeseredve. L�ttam, hogy k�nnyek g�rd�lnek le az arc�n. – M�r eld�nt�ttem, hogy be�llok k�z�tek. Olyan j� lett volna. M�r mindent sz�pen elterveztem.

– Lesznek m�g m�s alkalmak is – mondtam.

– Mikor? Azel�tt sohasem hallottam, hogy ilyen r�mcirkusz j�rt volna ezen a k�rny�ken. Mikor tal�lok �jra egy ilyet?

Nem v�laszoltam.

– Egy�bk�nt nem is tetszene neked – pr�b�lkoztam. – Nem olyan j� buli, mint gondolod. K�pzeld csak el, milyen lehet a t�l kell�s k�zep�n, amikor hajnali �tkor kell kelni, j�ghideg v�zben kell mosdani, �s jeges h�viharban is kint kell dolgozni a szabadban.

– Az engem nem zavar – jelentette ki Sam. Hirtelen abbahagyta a s�r�st, �s ravasz pillant�ssal n�zett r�m.

– Lehet, hogy m�giscsak veletek j�v�k – mondta. – Besurranok az egyik lak�kocsiba, �s elrejt�z�m valahol. Akkor Mr. Tall k�nytelen lesz mag�val vinni.

– Meg ne pr�b�ld! – csattantam fel. – Ezt nem szabad!

– Ha akarom, mi�rt ne? – szaladt f�lig a sz�ja. – Nem akad�lyozhatsz meg benne.

– De igen – mordultam r�.

– Hogyan? – k�rdezte cs�fond�rosan.

Vettem egy m�ly l�legzetet. Elj�tt a pillanat, hogy �r�k id�re elijesszem Sam Grestet. Nem mondhattam el az igazs�got magamr�l, de kital�lhattam egy majdnem olyan r�m�t� mes�t, amelynek hallat�n biztosan el fog menek�lni.

– Ugye, Sam, m�g nem mes�ltem el neked, hogy mi t�rt�nt a sz�leimmel? – k�rdeztem halk �s sz�ntelen hangon.

– Nem – felelte nyugodtan Sam. – Gyakran t�n�dtem rajta, de nem akartam megk�rdezni.

– Meg�ltem �ket, Sam.

– Micsoda? – S az arca elfeh�redett.

– N�ha d�h�ng� �r�ltt� v�ltozom. Mint a farkasember. Senki sem tudja, mikor vagy mi�rt j�n r�m. Kisebb koromban k�rh�zban is voltam, de azt�n �gy l�tszott, hogy jobban vagyok. A sz�leim hazahoztak kar�csonyra. Vacsora ut�n, mik�zben a pap�rnmal egy durran�cukron huzakodtunk, h�rtelen begurultam. Darabokra t�ptem �t. A mam�m megpr�b�lt elvonszolni, de �t is meg�ltem. A kish�gom elrohant seg�ts�g�rt, de elkaptam. �gy t�ptem kett�, mint a durran�cukor pap�rj�t. Miut�n mindh�rmukat meg�ltem... – pillant�somat belef�rtam Sam szem�be. J�l kell alak�tanom, hogy elhiggye – megettem �ket.

Sam d�bbenten meredt r�m.

– Nem igaz – suttogta. – Ez nem lehet igaz.

– Meg�ltem �s megettem �ket, azt�n elsz�ktem – hazudtam. – Mr. Tall tal�lt r�m, �s hajland� volt elrejteni. Van egy k�l�nleges ketrec�k, abba szoktak bez�rni, ha r�m j�n a roham. Csak az a baj, hogy senki se tudja, mikor j�n r�m. A legt�bben ez�rt nagy �vben elker�lnek. Evr�val nincs gond, mert � er�s. Ugyanez a helyzet a cirkusz n�h�ny m�s tagj�val is. De a k�z�ns�s emberek... Egy szempillant�s alatt meg tudom �lni �ket.

– Hazudsz – mondta Sam.

F�lkaptam a f�ldr�l egy vastag botot, megforgattam, majd betettem a sz�mba, �s kett�haraptam, mint egy r�p�t.

– �gy r�gn�m sz�t a csontjaidat, mintha csak porcok voln�nak – jelentettem ki. – Nem tudn�l megakad�lyozni, mert ha vel�nk j�nn�l, egy s�torban lakn�nk, �gy te lenn�l az els�, akit megt�madn�k. Ez�rt nem csatlakozhatsz a Cirque du Freakhez. Pedig szeretn�m ha lenne, ha volna egy bar�tom –, de nem lehet. El�bb-ut�bb meg�ln�lek.

Sam v�laszolni akart, de nem mozgott a sz�ja. Elhitte ezt a r�mt�rt�netet. Eleget l�tott a m�sorb�l, hogy tudja: ilyen dolgok itt csakugyan megeshetnek.

– Menj el, Sam – mondtam szomor�an. – Menj el, �s soha t�bb� ne gyere vissza. Ez a biztos. Jobb lesz �gy. Mindkett�nknek.

– Darren, �n... �n... – T�tov�n megr�zta a fej�t.

– Menj! – �v�lt�ttem, �s k�t k�zzel d�ngettem a f�ldet. Fogamat kivicsor�tva morogtam. Sokkal jobban el tudtam m�ly�teni a hangomat, mint egy ember, �gyhogy vad�llati morg�sra eml�keztetett.

Sam ijedt ki�lt�ssal sz�k�tt talpra, �s h�tra sem pillantva elinalt a f�k oltalmaz� s�r�j�be.

Neh�z sz�vvel n�ztem ut�na. Biztos voltam benne, hogy siker�lt a csel, nem fog visszaj�nni, soha t�bb� nem l�tom viszont. �tjaink elv�ltak, t�bb� nem tal�lkozunk.

Ha tudtam volna, mekkor�t t�vedek – ha fogalmam lett volna az el�tt�nk l�v� borzalmas �jszak�r�l –, ut�narohanok, �s soha t�bb� nem t�rek vissza ebbe a v�res cirkuszba, ebbe a hal�losan rettenetes cirkuszba.

Ott �ld�g�ltem leverten, b�slakodva, amikor az egyik t�rpe megveregette a h�tamat. A biceg� volt.

– Mit akarsz? – k�rdeztem.

A k�k csukly�s ruh�t visel� apr� ember – ha ember volt – k�t kez�vel megd�rzs�lte a has�t. Ez volt a jele, hogy � �s fiv�rei �hesek.

– Csak most reggeliztetek – mondtam.

�jra megd�rzs�lte a has�t.

– M�g kor�n van az eb�dhez.

�jra megd�rzs�lte a has�t.

Tudtam, hogy ha hagyom, ez �gy fog menni �r�kon �t. A nyomomban lesz, ak�rhov� megyek, s addig fogja d�rzs�lgetni a has�t, m�g megunom, �s elmegyek vad�szni neki valamit.

– J�l van, na! – csattantam fel inger�lten. – Megyek, �s keresek neked valamit. De ma eg�sz nap egyed�l vagyok, �gyhogy ne v�rd, hogy teli zs�kkal j�v�k vissza.

�jra megd�rzs�lte a has�t.

D�h�sen felhorkantam, �s otthagytam. Nem kellett volna vad�sznom, ugyanis nagyon gyenge voltam. M�g mindig gyorsabban futottam, mint az emberek, �s er�sebb voltam, mint a velem egykor� gyerekek t�lnyom� t�bbs�ge, de m�r kor�ntsem voltam j� er�ben. Mr. Crepsley megmondta, hogy egy h�ten bel�l meghalok, ha nem iszom emberv�rt, �s tudtam, hogy igazat mond. Magam is �reztem, hogy fogy az er�m. M�g n�h�ny nap, �s az �gyb�l sem leszek k�pes f�lkelni.

Megpr�b�ltam elkapni egy nyulat, de nem voltam el�g gyors. M�g hajszoltam, kivert a ver�t�k, �s p�r percre le kellett �ln�m. Azt�n az �ton elg�zolt �llatokat kerestem, de nem tal�ltam egyet sem. V�g�l, mivel elf�radtam, �s kicsit tartottam t�le, hogy mi lesz, ha �res k�zzel megyek vissza (a t�rp�k majd engem akarnak megenni.), utamat egy birk�kt�l hemzseg� legel� fel� vettem.

B�k�sen legel�sztek, amikor oda�rtem. Hozz� voltak szokva az emberekhez, �s j�form�n a fej�ket sem emelt�k fel, amikor elvegy�ltem k�z�tt�k.

Egy �reg juhot kerestem, vagy olyat, amelyiken l�tszik, hogy beteg; �gy nem kell olyan gonosznak �reznem magam, ami�rt meg�l�m. V�g�l tal�ltam is egy sov�ny, reszket� l�b� �s bamba tekintet� birk�t, s �gy d�nt�ttem, ez megteszi. �gy n�zett ki, mint akinek m�r am�gy sincs sok h�tra.

Ha er�m telj�ben lettem volna, el�g, ha odacsapok a nyak�ra, �s az �llat egy pillanat alatt, minden f�jdalom n�lk�l, kim�lik. Csakhogy gyenge voltam, �s neh�zkes mozg�s�, ez�rt els�re nem tudtam v�gezni vele. A birka f�jdalmasan b�getni kezdett.

Megpr�b�lt elf�tni, de a l�ba nem engedelmeskedett. Elesett, s ott fek�dt szerencs�tlen b�getve.

�jra megpr�b�ltam elt�rni a nyak�t, de nem siker�lt. A v�g�n felkaptam egy k�vet, �s azzal tettem pontot a dolog v�g�re. Sz�rny� hentesmunka �gy meg�lni egy �llatot; sz�gyenkezve ragadtam meg a h�ts� l�b�n�l fogva, �s kivonszoltam a ny�jb�l.

M�r majdnem a s�v�nyhez �rtem, amikor �szrevettem, hogy valaki a tetej�n �l. Elejtettem a birk�t, �s f�ln�ztem – fel voltam k�sz�lve r�, hogy a d�h�s gazda v�r r�m.

De nem.

R. V. volt az.

�rj�ngve a d�ht�l.

– Hogy tehetted? – ki�ltotta. – Hogy tudt�l ilyen kegyeden�l lem�sz�rolni egy szeg�ny, �rtatlan �llatot?

– Megpr�b�ltam gyorsan v�gezni vele – szabadkoztam. – El akartam roppantani a nyakcsigoly�j�t, de nem tudtam. Azt�n meg nem akartam otthagyni, mert l�ttam, hogy k�nl�dik. Gondoltam, jobb, ha v�gzek vele, mint ha hagyom szenvedni.

– Te azt�n nagylelk� vagy, �reg – mondta g�nyosan. – Gondolod, hogy ezzel ki�rdemelted a Nobel-b�ked�jat?

– K�rlek, R. V., ne haragudj r�m – mondtam. – Ez a birka m�r beteg volt. A gazd�ja �gy is, �gy is lev�gta volna. Ha �letben marad, a v�g�n akkor is elviszik a m�sz�roshoz.

– Ett�l m�g nem volt jogod ezt tenni vele – k�z�lte m�rgesen. – Csak mert m�sok aljasak, neked m�g nem musz�j aljasnak lenned.

– Az �llatok meg�l�se nem aljass�g – ellenkeztem. – Ha �lelem c�lj�ra t�rt�nik, akkor nem.

– Mi bajod a n�v�nyekkel? – k�rdezte harciasan. – Nem musz�j h�st enn�nk, �reg. Nem musz�j gyilkolnunk.

– Bizonyos embereknek sz�ks�g�k van h�sra – emeltem f�l a hangom. – Van, aki nem lehet meg n�lk�le.

– Az ilyen haljon �hen! – mennyd�r�gte R. V. – Ez a juh soha �let�ben nem b�ntott senkit. Szerintem nagyobb gal�ds�g �t meg�lni, mint egy embert. Gyilkos vagy, Darren Shan!

Szomor�an cs�v�ltam meg a fejem. Nem volt �rtelme vit�ba sz�llni egy ilyen makacs emberrel. R. V. a maga szem�vel l�tta a vil�got, �n meg a magam�val.

– N�zd, R. V. – mondtam. – Nekem nem �lvezet a gyilkol�s. Fel�lem azt�n a vil�gon mindenki lehetne veget�ri�nus. De az emberek nem azok. Mit tegy�nk, ha egyszer szeretnek h�st enni? �n csak azt teszem, amit tennem kell.

– J�l van, majd megl�tjuk, mit mondanak erre a rend�rs�gen – jelentette ki R. V.

– A rend�rs�gen? – h�ztam �ssze a szem�ld�k�met. – Nekik meg mi k�z�k ehhez?

– Meg�lted valakinek a birk�j�t – nevetett hidegen. – Azt k�pzeled, hogy ezt meg�szod sz�razon? Nyulak �s r�k�k �ld�kl�s��rt nem tart�ztatnak le – sajnos –, de egy birka legyilkol�s��rt bizony felelned kell a b�r�s�g el�tt. �gy r�d szabad�tom a rend�rs�get �s a k�zeg�szs�g�gyiseket, mint a sicc! – �s gonoszul vigyorgott hozz�.

– Ezt nem teheted! – kapkodtam leveg� ut�n. – Ki nem �llhatod a rend�r�ket. Mindig is harcban �llsz vel�k.

– Ha k�nytelen vagyok r� – b�logatott. – De ha a saj�t oldalamra �ll�thatom �ket... – �s megint gunyorosan nevetett. – El�bb t�ged tart�ztatnak le, azt�n felforgatj�k a t�borodat. Alaposan megn�ztem, mi folyik ott. L�ttam, hogyan b�ntok azzal a szerencs�tlen sz�rm�k emberrel.

– A farkasemberrel?

– Igen. Bez�rva tartj�tok, mint valami �llatot.

– Mert az – mondtam.

– Nem – ellenkezett R. V. – Te vagy az �llat, �reg.

– Figyelj ide, R. V. – mondtam. – Nem musz�j ellens�gekk� v�lnunk. Gyere velem vissza a t�borba. Besz�lj Mr. Tall-lal �s a t�bbiekkel. N�zd meg, hogyan �l�nk. Nincs sz�ks�g arra, hogy...

– K�r a g�z�rt! – v�gott k�zbe d�h�sen. – Megyek a rend�rs�gre. Nem tudsz olyat mondani, amivel megakad�lyozn�l ebben.

Vettem egy nagy leveg�t. Kedveltem R. V.-t, de tudtam, nem engedhetem meg, hogy t�nkretegye a Cirque du Freaket.

– J�l van – mondtam. – Ha abb�l, amit mondok, semmi nem �ll�that meg, akkor tal�n majd arra reag�lni fogsz, amit teszek.

Minden marad�k er�met �sszeszedtem, �s hozz�v�gtam a birkatetemet. A mell�n tal�lta el, s az �t�st�l ler�p�lt a s�v�ny tetej�r�l. El�bb meglepet�s�ben, majd f�jdalm�ban fel�v�lt�tt. Miel�tt mozdulhatott volna, �tugrottam a s�v�nyen, �s m�r rajta voltam.

– H�t ezt hogy csin�ltad, �reg? – k�rdezte a d�bbenett�l elakad� l�legzettel.

– Ne t�r�dj vele! – f�rmedtem r�.

– K�lyk�k nem szoktak birk�kkal dob�l�zni. Hogyan...

– Pofa be! – rivalltam r�, �s meg�t�ttem szak�llas arc�t. Megrettenve b�mult r�m. – Ide figyelj, Reggie Veggie – morogtam, sz�nd�kosan haszn�lva azt a nevet, amelyet gy�l�lt –, de nagyon j�l figyelj. Nem fogsz elmenni sem a rend�rs�gre, sem az eg�szs�g�gyisekhez. Mert ha igen, nem a birk�� lesz az egyetlen tetem, amelyet ma el fogok vonszolni a Cirque du Freakbe.

– Mi vagy te? – k�rdezte remeg� hangon, �s a szeme megtelt r�m�lettel.

– �n vagyok a te gy�szos v�ged, ha szembesz�llsz velem – jelentettem ki balj�san, majd ujjaimat k�toldalt az arc�ba m�lyesztve �sszenyomtam a fej�t, csak annyira, hogy �rezze, milyen er�s vagyok. – T�nj el innen, Reggie – mondtam. – Menj, �s keresd meg a THV-s bar�taid. Ti csak tiltakozzatok az �j utak �s hidak �p�t�se ellen. Itt nincs semmi keresnival�d. �n �s a cirkuszbeli bar�taim sz�rnysz�l�ttek vagyunk, �s a sz�rnysz�l�ttek nem ugyanazoknak a t�rv�nyeknek engedelmeskednek, mint a t�bbi ember. �rted?

– Te �r�lt vagy – mondta halkan.

– Igen – s�hajtottam. – De nem annyira, amennyire te leszel, ha itt maradsz, �s beleavatkozol a dolgainkba.

Fel�lltam, �s a v�llamra dobtam a birkatetemet.

– Egy�bk�nt is hi�ba menn�l a rend�rs�gre – mondtam. – Mire ki�rnek a t�borba, ez a birka sz�r�st�l-b�r�st�l elt�nik. T�gy, amit akarsz, R. V. D�ntsd el: m�sz vagy maradsz. Jelents f�l a rend�rs�gen, vagy tartsd a sz�d. D�ntsd el, mit akarsz. �n csak annyit mondok: nekem �s a fajt�mbelieknek te csak annyi vagy, mint ez a birka itt. Nek�nk �des mindegy, hogy t�ged �l�nk-e meg, vagy a mez�n legel� �llatok k�z�l valamelyiket.

– Te sz�rnyeteg vagy! – ny�gte zih�lva R. V.

– Igen – hagytam r�. – Vagyis m�g csak sz�rnyeteg pal�nta. L�tnod kellene, milyenek vannak k�z�tt�nk. – Gonoszul vigyorogtam r�, s k�zben ut�ltam magam, hogy ilyen ocsm�nyul viselkedem vele, de tudtam, hogy �gy kell lennie. – Viszl�t, Reggie Veggie – mondtam, �s elballagtam.

Nem n�ztem h�tra. Nem volt r� sz�ks�g. Gyakorlatilag eg�sz �ton, vissza a t�borig, hallottam r�m�lt fogvacog�s�t.