A t�bor eg�sz d�lut�n �gy n�zett ki, mint egy ny�zsg� hangyaboly. Sokan dolgoztak p�ld�ul a nagys�tor fel�ll�t�s�n. Ezt most l�ttam el�sz�r. Amikor elk�sz�lt, tiszteletet parancsol� l�tv�ny volt: magas, kerek �s piros, �s k�r�s-k�r�l a fell�p�k k�pei d�sz�tett�k.

Evr�val egy�tt kivett�k a r�sz�nket a munk�b�l: bevert�k a s�torc�vekeket a f�ldbe, elrendezt�k bent a sz�keket, fel�ll�tottuk a sz�npadot, el�k�sz�tett�k a fell�p� m�v�szek kell�keit (konzervdobozokat, sz�geket �s csavarokat kellett keresn�nk, hogy legyen mit ennie K�tgyomr� Rhamusnak, seg�ten�nk kellett bevinni a s�torba a farkasember ketrec�t �s hasonl�k).

E nagyszab�s� hadm�veletet hiheteden gyorsas�ggal hajtottuk v�gre. A t�bor minden lak�ja tudta, hol a helye, �s hogy mit v�rnak el t�le, �s soha semmif�le riadalom nem t�madt a dolgok kimenetel�t illet�en. Mindenki egy csapat tagjak�nt v�gezte a maga feladat�t, �s a v�g�n minden sz�pen �ssze�llt.

Sam kora d�lut�n bukkant fel a t�borban. �n magunk mellett akartam tartani, hogy k�zn�l legyen, ha seg�ts�g kell, de Evra azt mondta, csak �tban lenne, ez�rt elk�ldt�k. Nagyon rosszul esett neki; rosszkedv�en elkullogott egy �res konzervdobozt rugdosva. Megsajn�ltam, �s ki is tal�ltam r�gt�n, hogyan vid�thatn�m f�l.

– Sam! V�rj egy kicsit! – ki�ltottam ut�na. – Mindj�rt j�v�k – sz�ltam oda Evr�nak, �s elrohantam Mr. Tall lak�kocsij�hoz.

�pp csak egyet koppantottam az ajtaj�n, m�ris kiny�lt. Mr. Tall �llt ott, �s miel�tt egy sz�t is sz�lhattam volna, odany�jtott k�t bel�p�jegyet a Cirque du Freak el�ad�s�ra.

Elk�pedve b�multam a jegyekre, majd Mr. Tallra.

– Honnan tudta...?

– Vannak m�dszereim – felelte mosolyogva.

– Nincs p�nzem – figyelmeztettem.

– Majd levonom a b�redb�l – v�laszolta.

– Hisz maga semmit sem fizet nekem – n�ztem r� �rtetlen arccal.

– B�lcs dolog t�lem – szaladt f�lig Mr. Tall sz�ja. Kezembe nyomta a jegyeket, �s miel�tt megk�sz�nhettem volna, becsukta az orrom el�tt az ajt�t.

Visszasiettem Samhez, �s �tadtam neki a jegyeket.

– Mik ezek? – k�rdezte.

– Jegyek a ma esti m�sorra – feleltem. – Egy neked, egy pedig R. V.-nek.

– H�, ez remek! – Sam gyorsan zsebre v�gta, mintha att�l f�lne, elf�jja a sz�l, vagy k�mforr� v�lnak. – K�sz, Darren.

– Sz�ra sem �rdemes – feleltem. – Csak az a b�kken�, hogy nagyon k�s�n, �jjel tizenegykor kezd�dik, �s hajnali egy el�tt ritk�n �r v�get. Menni fog?

– Persze – felelte Sam. – Majd ell�gok. A mam�m �s a pap�m minden este f�l t�zkor fekszenek le. Mindketten kor�nkel�k.

– Ha elkapnak, ne mondd meg nekik, hov� m�sz – figyelmeztettem.

– Lakat lesz a sz�mon – �g�rte, s futott, hogy megkeresse R. V.-t.

Ezut�n egy gyors vacsor�t lesz�m�tva meg sem �lltunk m�sorkezd�sig. Mialatt Evra oda volt, hogy ell�ssa a k�gy�j�t, �n gyerty�kat helyeztem el a cirkuszs�torban. Volt m�g �t hatalmas csill�r is, n�gy a n�z�t�r, egy pedig a sz�npad f�l�tt, de azokat a t�rp�k szerelt�k f�l.

Mags – az egyik csinos l�ny, aki j�t�kot �s �dess�get �rult a sz�netekben – megk�rt, hogy seg�tsek neki a t�lc�k elk�sz�t�s�ben, �gyhogy egy �r�n kereszt�l rakosgattam a cukor p�kh�l�kat, ehet� "�veg"-figur�kat �s a farkasember sz�rcsom�it. Volt egy �jdons�g is, amit m�g nem l�ttam: kis V�gtag Cormac-szobrocsk�k. Ha az ember let�rt r�luk egy darabk�t, �j darab n�tt a hely�be.

Megk�rdeztem Magset, hogy m�k�dik, de nem tudta.

– Mr. Tall egyik tal�lm�nya ez is – mondta. – Azok k�z�l, amiket itt l�tsz, sokat � maga k�sz�t.

Leharaptam a modell fej�t, azt�n belekukucsk�ltam a nyak�ba, hogy l�ssam, mi van benne, de addigra m�r ki is n�tt az �j fej.

– Nem tartanak �r�kk� – jegyezte meg Mags. – N�h�ny h�nap m�lva elrohadnak.

– Megmondod az embereknek, amikor megveszik? – k�rdeztem.

– Persze – felelte. – Mr. Tall szerint a vev�knek tudniuk kell, hogy mit v�s�rolnak. Nem helyesli, ha �tejtj�k az embereket.

Mr. Crepsley f�l �r�val a m�sorkezd�s el�tt �zent �rtem. Amikor bel�ptem, m�r a fell�p�ruh�j�ban v�rt.

– F�nyes�tsd ki Madame Octa ketrec�t – utas�tott –, azt�n kef�ld ki az �lt�ny�det, �s mosakodj meg.

– Minek? – k�rdeztem.

– J�ssz velem – felelte.

– �gy �rti, �n is fell�pek a sz�mban? – k�rdeztem felcsillan� szemmel.

– Lesz egy kis szereped – v�laszolta. – Te hozod be a ketrecet, �s te fogsz fuvol�zni, amikor az a r�sz j�n, hogy Madame Octa h�l�t sz� a sz�mra.

– Ezt Mr. Tall szokta csin�lni, nem?

– � szokta – b�lintott Mr. Crepsley –, de ma este kev�s a szerepl�, ez�rt � maga is saj�t sz�mmal l�p fel. K�l�nben is, hozz�d jobban illik ez a szerep, mint hozz�.

– Hogyhogy?

– H�tborzongat�bb a k�ls�d – felelte. – A s�padt arcoddal meg ezzel a sz�rny� �lt�nnyel olyan vagy, mintha egy horrorfilmb�l l�pt�l volna ki.

Ez fel�rt egy kisebbfajta megr�zk�dtat�ssal. Sohasem gondoltam volna, hogy h�tborzongat� a k�ls�m. Megn�ztem magam egy t�k�rben, �s l�ttam, hogy csakugyan ijeszt�en n�zek ki. Mivel nem ittam emberv�rt, sokkal s�padtabb voltam, mint kellett volna, a piszkos �lt�nyben pedig m�g k�s�rtetiesebb l�tv�nyt ny�jtottam. El is hat�roztam, hogy reggel ker�tek magamnak valami m�s ruh�t.

A m�sor pontban tizenegykor kezd�d�tt. Nem sz�m�tottam valami nagy t�megre – a pusztas�g kell�s k�zep�n vert�nk t�bort, �s nem sok id�nk volt �rtes�teni az embereket az esti show-m�sorr�l –, de a s�tor zs�fol�sig megtelt.

– Honnan j�tt ez a sok ember? – k�rdeztem Evr�t�l s�gva, mik�zben Mr. Tallt figyelt�k, aki �ppen a farkasembert mutatta be.

– Mindenhonnan – felelte csendes, nyugodt hangon Evra. – Az emberek mindig megtudj�k, ha valahol fell�p�nk. Egy�bk�nt pedig att�l, hogy nek�nk csak ma sz�lt r�la, Mr. Tall val�sz�n�leg az�ta tudja, ami�ta let�boroztunk itt, hogy ma este m�sort adunk.

A sz�nfalak m�g�l figyeltem az el�ad�st, s mivel m�r ismertem a szerepl�ket �s val�s�ggal �gy �reztem, hogy egy nagy csal�d vagyunk, tal�n m�g jobban �lveztem, mint amikor el�sz�r l�ttam.

A farkasember ut�n Kezes Hans k�vetkezett, ut�na pedig K�tgyomr� Rhamus. Ezut�n j�tt az els� sz�net, majd Mr. Tall jelent meg a sz�npadon �s minden�tt – de �gy, hogy sohasem l�ttuk mozogni, csak azt, hogy hol itt bukkan f�l, s t�nik el, hogy a k�vetkez� pillanatban egy eg�szen m�s helyen bukkanjon fel. �t Triska k�vette, ut�na pedig nekem kellett sz�nre l�pnem Mr. Crepsleyvel �s Madame Oct�val.

A f�nyek eg�szen elhalv�nyultak, de v�mp�rk�pess�gemn�l fogva j�l ki tudtam venni a t�megben Sam �s R. V. arc�t. D�bbenten ismertek r�m a sz�npadon, �s mindenki m�sn�l hangosabban tapsoltak. K�nytelen voltam elrejteni boldog mosolyomat: Mr. Crepsley meghagyta, hogy v�gjak szerencs�tlen �s komor k�pet, hogy ezzel is hassak a k�z�ns�gre.

F�lre�lltam, mialatt Mr. Crepsley arr�l szavalt, hogy milyen veszedelmes l�ny Madame Octa, majd kinyitottam a ketrece ajtaj�t, mik�zben egy seg�d f�lvezetett egy kecsk�t a sz�npadra.

Egy hangos, d�h�s ki�lt�s hallatszott, amikor Madame Octa meg�lte a kecsk�t... R. V.-t�l sz�rmazott. Ekkor m�r tudtam, hogy nem lett volna szabad megh�vni �t – elfelejtettem, mennyire odavan az �llatok�rt –, de t�l k�s� volt, a megh�v�st m�r nem lehetett visszavonni.

Kicsit ideges lettem, amikor elj�tt a pillanat, hogy fuvolaj�t�kommal ir�ny�tsam Madame Oct�t – �reztem, hogy a s�torban minden tekintet r�m szegez�dik. Soha nem l�ptem m�g f�l ilyen sok ember el�tt, �s p�r pillanatig att�l f�ltem, hogy meg se b�rom mozd�tani a sz�mat, vagy elfelejtem a dallamot. De mihelyt belefogtam, �s gondolataimat k�z�lni kezdtem Madame Oct�val, r�gt�n belelend�ltem.

Mik�zben a p�k a h�l�j�t sz�tte Mr. Crepsley sz�ja f�l�tt, hirtelen bel�m v�gott, hogy ha akarn�m, most megszabadulhatn�k t�le.

Ha hagyn�m, hogy a p�k megmarja.

Az �tlet megr�m�tett. Azel�tt is gondoltam r�, hogy meg�l�m, de ez sohasem volt komoly, �s az�ta nem jutott eszembe, ami�ta csatlakoztunk a cirkuszhoz. Most itt van: az �lete a kezemben volt. El�g egy m�sodpercnyi "kihagy�s". Nyugodtan mondhatom, hogy baleset volt. Senki sem tudn� r�m bizony�tani az ellenkez�j�t.

N�ztem, hogyan mozog a p�k ide-oda, f�l-le, s hogyan csillan meg a csill�r f�nye a m�regfogain. A gyerty�k l�ngja csak �gy ontotta a h�s�get. D�lt r�lam a ver�t�k. Eszembe jutott, mondhatn�m azt is, hogy az izzads�gt�l megcs�sztak az ujjaim.

A p�k Mr. Crepsley sz�j�n sz�tte a h�l�j�t. Av�mp�r k�t keze az oldal�n�l, �gyhogy meg se tudn� �ll�tani... el�g lenne egy fals hang a fuvol�n... egy rosszul eltal�lt hang, amely megszak�tan� a gondolat�raml�st kett�nk k�z�tt, �s...

Nem tettem meg. T�k�letesen �s nagy biztons�ggal j�tszottam v�gig a dallamot. Magam sem tudtam, mi�rt k�m�ltem meg a v�mp�r �let�t. Tal�n mert Mr. Tall tudn�, hogy �n �ltem meg. Tal�n mert sz�ks�gem volt Mr. Crepsleyre, hogy megtan�tsa, hogyan maradjak �letben. Tal�n mert nem akartam gyilkoss� v�lni. Vagy tal�n – de csak tal�n – mert kezdtem megkedvelni a v�mp�rt. V�gt�re is behozott engem a cirkuszba, �s fell�ptetett a saj�t sz�m�ban. Ha � nincs, Evr�val �s Sammel sem tal�lkoztam volna. Kedves volt hozz�m, m�r amennyire kedves tudott lenni.

Ak�rmi volt is az oka, nem engedtem, hogy Madame Octa meg�lje a gazd�j�t, �s a sz�m v�g�n egy�tt hajoltunk meg, majd egy�tt ment�nk le a sz�npadr�l.

– Elj�tszott�l a gondolattal, hogy meg�lsz – sz�lalt meg Mr. Crepsley, amikor a sz�nfalak m�g� �rt�nk.

– Hogy �rti ezt? – j�tszottam az ostob�t.

– Tudod j�l, hogy �rtem – felelte. Kis sz�net ut�n hozz�tette: – Nem siker�lt volna. A fell�p�s el�tt a m�reg nagy r�sz�t lefejtettem. Csak annyi m�rge maradt, amennyi a kecske meg�l�s�hez kellett.

– Ez valami pr�ba volt? – n�ztem r� �jra felt�mad� gy�l�lettel. – �n meg azt hittem, hogy rendes hozz�m! – ki�ltottam. – Pedig eg�sz id� alatt csak vizsg�ztatott!

– Meg kellett tudnom – felelte hal�losan komoly arccal. – Meg kellett tudnom, hogy sz�m�thatok-e r�d.

– H�t ide figyeljen – mordultam fel, �s l�bujjhegyre �lltam, hogy a szem�nk egy vonalba ker�lj�n. – A nyavaly�s tesztje fabatk�t sem �r. Ez�ttal nem �ltem meg, de ha m�g egyszer az �letben alkalmam ny�lik r�, meg fogom tenni!

D�h�mben kiviharzottam; m�g ahhoz is t�l feld�lt voltam, hogy megn�zzem V�gtag Cormac sz�m�t, vagy megv�rjam az el�ad�s v�g�t. �gy �reztem, el�rultak, j�llehet a lelkem m�ly�n tudtam, hogy amit mondott, nem volt butas�g.

M�g m�snap reggel is zaklatott voltam. Evra egyre k�rdezgette, mi bajom, de nem �rultam el neki. Nem akartam, hogy tudja: arra gondoltam, meg�l�m Mr. Crepsleyt.

Evra elmes�lte, hogy az el�ad�s ut�n tal�lkozott Sammel �s R. V.-vel.

– Samnek tetszett – mondta –, k�l�n�sen V�gtag Cormac. Bent kellett volna maradnod, hogy l�sd Cormacot. Amikor p�ld�ul lef�r�szelte a l�b�t...

– Majd megn�zem legk�zelebb – v�gtam k�zbe. – Hogy fogadta R. V.?

– Nem volt t�le t�l boldog – felelte a homlok�t r�ncolva Evra.

– A kecske miatt?

– Igen, de nem csak amiatt – hangzott Evra v�lasza. – Mondtam neki, hogy a kecsk�t egy m�sz�rost�l vett�k, �gyhogy mindenk�ppen meg�lt�k volna. Legink�bb a farkasember, a k�gy� �s Mr. Crepsley p�kja zavart�k �t.

– H�t ezekkel meg mi baja volt? – n�ztem r� �rtetlen�l.

– Att�l tart, hogy nem b�nunk j�l vel�k. Kifog�solta, hogy ketrecben tartjuk �ket. Megnyugtattam, hogy a p�kot kiv�ve nincsenek bez�rva. Azt mondtam, hogy sz�npadon k�v�l a farkasember olyan szel�d, mint egy b�r�ny. �s megmutattam neki a k�gy�mat �s azt is, hogyan alszunk egy�tt.

– Elhitte, amit a farkasemberr�l mondt�l? – tudakoltam.

– Azt hiszem, igen – felelte Evra –, �mb�r m�g akkor is l�tszott rajta, hogy gyanakszik, amikor elmentek. �s nagyon, de nagyon �rdekelt�k a t�pl�lkoz�si szok�saik. Tudni akarta, hogy mivel �s milyen gyakran etetj�k �ket, �s hogy honnan szerezz�k be az �lelmet. R. V.-vel vigy�znunk kell – okozhat m�g gondokat nek�nk. Szerencs�re egy vagy k�t napon bel�l lel�pnek, de addig is: f� az �vatoss�g!

Nyugodtan telt a napunk. Sam csak k�s� d�lut�n jelent meg, �s egyik�nknek sem volt kedve j�tszani. Bor�s nap volt, �s mindny�jan kicsit nyomott hangulatban voltunk. Sam mind�ssze f�l �r�t maradt, azt�n ism�t haza�getett.

R�viddel napnyugta ut�n Mr. Crepsley a s�tr�hoz rendelt. Nem akartam menni, de gondoltam, jobb lesz, ha nem ingerlem fel t�ls�gosan. V�gt�re is � a gy�mom, �s ha minden igaz, ak�r ki is r�gathat a Cirque du Freakb�l.

– Mit akar? – k�rdeztem d�h�sen, amint meg�rkeztem.

– �llj ide, ahol jobban l�tlak – mondta a v�mp�r. Csontos ujjaival h�trabillentette a fejemet, �s felh�zta a szemh�jamat, hogy megn�zze a szemem feh�rj�t. R�m sz�lt, hogy nyissam ki a sz�mat, �s belen�zett a torkomba. Azt�n ellen�rizte a pulzusomat �s a reflexeimet.

– Hogy �rzed magad? – k�rdezte.

– F�radtan – �eleltem.

– Gyenges�g? – faggatott. – Rosszull�t?

– Kicsit.

– Mennyi v�rt itt�l mostan�ban?

– Amennyit kellett – mondtam.

– De emberv�rt nem?

– Nem – sz�ltam halkan.

– J�l van – mondta erre. – K�sz�lj. Elmegy�nk.

– Vad�szni? – k�rdeztem.

Megr�zta a fej�t.

– Megl�togatjuk egy bar�tomat.

A s�tor el�tt felugrottam a h�t�ra, �s m�ris fut�snak eredt. A t�boron k�v�l �tv�ltott suhan�sra, �s a vil�g k�pe �sszefolyt k�r�l�tt�nk.

Nem nagyon figyeltem, merre megy�nk. T�ls�gosan aggasztott a ruh�m. Megfeledkeztem arr�l, hogy �jat szerezzek, �s most min�l jobban szem�gyre vettem, ann�l rosszabbnak l�ttam. Tele volt apr� lyukakkal �s szakad�sokkal, a sz�ne pedig a sok port�l �s piszokt�l hamvas �rnyalat�ra v�lt. Itt-ott l�gott bel�le a c�rna, vagy az anyag feslett ki, �s valah�nyszor megr�ztam a karomat vagy a l�bamat, olyan volt, mintha hajsz�lak potyogn�nak r�la.

Soha nem adtam valami sokat az �lt�zk�d�sre, de az�rt azt sem akartam, hogy �gy n�zzek ki, mint egy csavarg�. Holnap mindenk�ppen szerzek valami �j holmit.

Be�rt�nk egy v�rosba, �s Mr. Crepsley lelass�tott, majd meg�llt egy magas �p�let h�ts� bej�rat�n�l. Szerettem volna megk�rdezni, hol vagyunk, de a sz�j�ra tett ujj�val jelezte, hogy maradjak csendben.

A h�ts� ajt� be volt z�rva, de Mr. Crepsley r�tette a kez�t, a m�sikkal csettintett, mire az ajt� nyomban kiny�lt. V�gigvezetett egy hossz�, s�t�t folyos�n, majd f�l egy l�pcs�n, v�g�l egy kivil�g�tott el�csarnokba �rkezt�nk. A k�zep�n egy feh�r �r�asztal �rv�lkodott. Mr. Crepsley k�r�ln�zett, hogy val�ban egyed�l vagyunk-e, majd megnyomta az egyik cseng�t. Az �r�asztal m�g�tti �vegfal t�loldal�n egy alak jelent meg. Kiny�lt az �vegfalban az ajt�, �s kil�pett rajta egy v�r�sessz�ke haj�, feh�r egyenruh�t �s z�ld maszkot visel� f�rfi. �gy n�zett ki, mint egy orvos.

– Hogyhogy... – kezdte, majd hirtelen elhallgatott. – Larten Crepsley! Mi a poklot keresel itt, te s�t�nfajzat?

Leh�zta a maszkj�t, �s l�ttam, hogy teli sz�jjal vigyorog.

– Hell�, Jimmy – k�sz�nt�tte Mr. Crepsley. Mosolyogva r�ztak kezet egym�ssal. – R�g�ta nem l�ttalak.

– Nem olyan r�g�ta, mint amilyen hossz�nak �g�rkezett – felelte a Jimmy nev� ember. – Azt hallottam, hogy meg�ltek. Hogy egy r�gi ellens�ged felny�rsalta azt az odvas sz�vedet, vagy valami ilyesmi.

– Nem kellene mindent elhinned, amit mondanak – felelte Mr. Crepsley. Egyik kez�t a v�llamra tette, �s el�bbre terelt. – Jimmy, ez itt Darren Shan, az �tit�rsam. Darren, � Jimmy Ovo, r�gi bar�tom, �s a vil�g legjobb patol�gusa.

– Hell� – mondtam.

– �r�l�k, hogy megismertelek – mondta Jimmy, �s megr�zta a kezemet. – Te nem vagy... �gy �rtem, a klubhoz tartoz� vagy?

– V�mp�r – k�z�lte Mr. Crepsley.

– Csak f�lig – sz�ltam k�zbe inger�lten. – Nem vagyok teljesen az.

– K�rlek – mondta Jimmy, �s �sszerezzent –, ne haszn�lj�tok ezt a sz�t. Tudom, hogy mik vagytok, �s nincs is vele semmi bajom, de ez a v� bet�s sz� mindig hal�lra r�m�t. – M�k�san megborzongott. – Gondolom, a sok horrorfilm miatt van, amiket gyerekkoromban l�ttam. Tudom, hogy nem vagytok olyanok, mint azok a mozisz�rnyek, de neh�z megszabadulni az eml�k�kt�l.

– Mit csin�l egy patol�gus? – �rdekl�dtem.

– Felnyitom a holttesteket, hogy l�ssam, miben haltak meg – magyar�zta Jimmy. – Nem sok holttesten v�gzem el ezt a m�veletet, csak azokon, akik gyan�s k�r�lm�nyek k�z�tt haltak meg.

– Ez a v�rosi hullah�z, Darren – mondta Mr. Crepsley. – Azoknak a tetemeit t�rolj�k itt, akik k�rh�zba sz�ll�t�s k�zben vagy m�r bent a k�rh�zban haltak meg.

– Ott tartj�tok �ket? – k�rdeztem Jimmyt�l, az �vegfal m�g�tti helyis�g fel� mutatva.

– Aha – felelte vid�man. F�lcsapta az asztallap egyik sz�l�t, �s beinvit�lt benn�nket.

Ideges lettem. Arra sz�m�tottam, hogy asztalok tucatjain hevernek majd felv�gott has� hull�k. De nem mind�ssze egyetlen tetem volt ott, azt is egy hossz� lepel takarta. A hatalmas, j�l megvil�g�tott terem falain nagym�ret�, be�p�tett iratszekr�nyek sorakoztak, �s mindenfel� orvosi m�szerek sokas�g�t lehetett l�tni.

– Hogy megy az �zlet? – �rdekl�d�tt Mr. Crepsley, mik�zben le�lt�nk, nem messze az asztalon fekv� holttestt�l. Jimmy �s Mr. Crepsley �gyet sem vetettek a hull�ra, �s mivel nem akartam kil�gni a sorb�l, �n is �gy tettem.

– El�g vontatottan – felelte Jimmy. – J� az id�, nincs sok k�zleked�si baleset. Nincsenek ismeretlen eredet� j�rv�nyok, se �telm�rgez�sek, �s �p�letek sem d�ltek �ssze. Jut eszembe... p�r �ve itt j�rt n�lam egy r�gi bar�tod.

– Nocsak – mondta udvarias �rdekl�d�ssel Mr. Crepsley. – Ki volt az?

Jimmy er�teljesen megsz�vta az orr�t, majd megk�sz�r�lte a tork�t.

– Gavner Purl? – kurjantotta vid�man Mr. Crepsley. – Hogy van a v�n csib�sz – m�g most is olyan k�tbalkezes?

Besz�lgetni kezdtek k�z�s bar�tjukr�l, Gavner Purlr�l. Ek�zben �n k�v�ncsian k�rbepillantottam, hogy vajon hol tartj�k a hull�kat. V�gre, amikor egy l�legzetv�telnyi sz�netet tartottak, megk�rdeztem Jimmyt�l. � fel�llt, �s h�vott, hogy menjek ut�na. Odavezetett a nagy iratszekr�nyekhez, �s kih�zta az egyik fi�kot.

Sziszeg� hang hallatszott, �s a fi�k belsej�b�l fagyos p�ra gomolygott ki. Amikor sz�toszlott, megpillantottam egy leped�vel letakart testet, �s meg�rtettem, hogy ezek nem iratszekr�nyek, hanem fagyaszt�kopors�k!

– Itt t�roljuk a tetemeket, am�g el nem k�sz�l�nk vel�k – magyar�zta Jimmy –, vagy am�g a legk�zelebbi hozz�tartoz�juk el nem j�n �rt�k.

K�rbepillantva gyorsan �sszesz�moltam a fi�kok sorait.

– Mindben van holttest? – k�rdeztem.

Jimmy megr�zta a fej�t.

– Pillanatnyilag csak hatan vend�geskednek n�lunk, lesz�m�tva azt, aki az asztalon fekszik. Ahogy eml�tettem, csendes id�szak van. Mellesleg m�g a legnagyobb forgalom idej�n is �res a legt�bb f�r�hely. M�g a f�lh�z is ritkas�g. De szeret�nk felk�sz�lni a legrosszabbra.

– Egyetlen friss hull�tok sincs? – k�rdezte Mr. Crepsley.

– V�rj egy pillanatra, mindj�rt megn�zem – v�laszolta Jimmy. Belen�zett egy vastag k�nyvbe, �s lapozott benne egyet-kett�t. – Van egy harmincas f�rfi – mondta. – Alig t�bb mint nyolc �r�ja halt meg aut�balesetben.

– Frissebb nincs? – k�rdezte Mr. Crepsley.

– Sajnos nincs – felelte Jimmy.

– Akkor be kell �rn�nk ezzel – s�hajtotta Mr. Crepsley.

– V�rjon csak – sz�ltam k�zbe. – Ugye, nem akarja egy hulla v�r�t sz�vni?

– Nem – nyugtatott meg Mr. Crepsley. Beny�lt a k�peny�be, �s j� n�h�ny olyan kis �veget var�zsolt el�, mint amilyenekben a tartal�k emberv�rt rakt�rozta. – Ezeket akarom �jrat�lteni.

– Nem teheti! – sz�ltam elakad� l�legzettel.

– Mi�rt nem? – n�zett r�m �rdekl�dve.

– Nem rendes dolog. Nem val� halottb�l v�rt inni. K�l�nben is m�r biztosan megromlott.

– T�nyleg nem lesz m�r olyan finom – b�lintott Mr. Crepsley –, de tartal�knak megteszi. �s nem �rtek veled egyet: egy holttest ide�lis alany, hiszen neki m�r nincs sz�ks�ge a v�rre. Sok kell �m ezeknek az �vegeknek a megt�lt�s�hez. T�l sok lenne egy �l� embert�l.

– Akkor nem, ha t�bb embert�l venne el egy keveset – tiltakoztam.

– Ez igaz – hagyta r�. – De t�l sok id�t, er�fesz�t�st �s kock�zatot ig�nyelne. �gy k�nnyebb.

– Darren nem �gy besz�l, mint egy v�mp�r – jegyezte meg Jimmy.

– M�g csak tanulja – mordult fel Mr. Crepsley. – K�rlek, akkor vezess el ahhoz a holttesthez. Nem id�zhet�nk itt eg�sz �jjel.

Tudtam, hogy a tov�bbi vitatkoz�snak semmi �rtelme; becsuktam h�t a sz�mat, �s n�m�n ballagtam ut�nuk.

Jimmy kih�zott egy magas, sz�ke haj� f�rfitetemet, �s felhajtotta a leped�t. A fej�n cs�nya s�r�l�s �ktelenkedett, s a teste feh�r volt, de ett�l eltekintve �gy n�zett ki, mintha aludna.

Mr. Crepsley m�ly v�g�st ejtett a f�rfi mell�n, felt�rva a sz�v�t. A kis palackokat sorba rendezte a test mellett, majd el�vett egy cs�vet, �s az egyik v�g�t beledugta az els� palack nyak�ba. A cs� m�sik v�g�t bevezette a halott sz�v�be, majd a mark�ba vette, �s pump�lni kezdte a sz�vet.

A cs�v�n �t lassan cs�rgedezni kezdett a v�r az �vegbe. Amikor m�r majdnem tele volt, Mr. Crepsley kih�zta bel�le a cs�vet, �s dug�t nyomott az �veg nyak�ba. A cs� v�g�t beledugta a m�sodik palackba, �s hozz�fogott, hogy azt is megt�ltse.

A sz�j�hoz emelte az els� �veget, ivott egy kortyot, s megforgatta a sz�j�ban, ahogy a bort szokt�k.

– J� – morogta, megnyalva a sz�ja sz�l�t. – Tiszta. Haszn�lhat�.

Nyolc kis �veget t�lt�tt tele, majd komoly arccal hozz�m fordult:

– Darren – mondta –, tudom, hogy nem akarsz emberv�rt inni, de ideje, hogy legy�zd a f�lelmedet.

– Nem – v�gtam r� haboz�s n�lk�l.

– Rajta, Darren – mordult r�m. – Ez az ember halott. A v�re m�r semmit sem �r neki.

– Nem tudom megtenni – mondtam. – Egy hull�b�l nem.

– De amikor �l� emberb�l nem akarsz inni! – robbant ki a d�h Mr. Crepsleyb�l. – A v�g�n mindenk�ppen innod kell emberv�rt. Kezdetnek ez a legjobb.

– Figyeljetek, gyerekek – sz�lt Jimmy –, ha most itt t�pl�lkozni akartok, akkor szerintem �n most ki...

– Csend legyen! – f�rmedt r� Mr. Crepsley. �g� tekintet�t val�s�ggal bel�m furta. – Innod kell – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon. – V�mp�rinas vagy. Ideje, hogy ahhoz m�lt�n viselkedj.

– Ma �jjel m�g ne – k�ny�r�gtem. – Majd m�skor. Ha vad�szni megy�nk. Eleven emberb�l. Hull�b�l nem tudok. Olyan gusztustalan.

Mr. Crepsley s�hajtva ingatta a fej�t.

– Elj�n az az �jszaka, amikor r� fogsz j�nni, milyen buta vagy. Rem�lem, hogy nem lesz t�l k�s�, �s nem bizonyulsz menthetedennek.

Mr. Crepsley megk�sz�nte Jimmy Ov�nak a seg�ts�g�t, �s �jra a m�lt meg a k�z�s bar�tok ker�lt ter�t�kre. M�g �k csevegtek, �n magamba roskadva �ltem, s azon t�prengtem, vajon meddig h�zhatom an�lk�l, hogy emberv�rt igyak.

Amikor befejezt�k az eszmecser�t, lement�nk a l�pcs�n. Jimmy kik�s�rt, �s integetett ut�nunk. Kedves ember volt, sajn�ltam, hogy ilyen nyomaszt� k�r�lm�nyek k�z�tt kellett megismerkedn�nk egym�ssal.

Mr. Crepsley hazafel� menet egy sz�t sem sz�lt, de amikor vissza�rkezt�nk a Cirque du Freakbe, d�h�sen ledobott a h�t�r�l, �s mutat�ujj�t r�m szegezve azt mondta:

– Nem az �n hib�m lesz, ha meghalsz.

– Ok� – feleltem.

– Ostoba k�ly�k – morogta, �s elviharzott a kopors�ja ir�ny�ba.

�n m�g f�nt maradtam, �s megn�ztem, hogyan kel f�l a nap. Sokat gondolkoztam a helyzetemen, �s hogy mi fog t�rt�nni, ha elfogy az er�m, �s elkezdek haldokolni. Egy f�lv�mp�r, aki nem akar v�rt inni; muris volna, ha nem lenne olyan sz�rny�.

Mit tegyek? Ez a k�rd�s tartott �bren j�val napfelkelte ut�n is. Mit tegyek? Adjam fel az elveimet, �s igyak emberv�rt?, vagy maradjak h� ember voltomhoz, �s... haljak meg?

A nap nagy r�sz�t a s�tramban t�lt�ttem, �s m�g Sam �dv�zl�s�re se mentem ki, amikor meg�rkezett a t�borba. Olyan rossz kedvem volt, mint m�g soha. �gy �reztem, nem tartozom t�bb� sehov�. Nem tudn�k ember lenni, de v�mp�r sem akarok lenni. Itt �lltam a kett� k�z�tt, tan�cstalanul.

Azon az �jszak�n nagyot aludtam, �gyhogy m�snap m�r jobban �reztem magam. A nap magasan j�rt, �s noha mdtam, hogy a probl�m�m nem old�dott meg, egyel�re t�l tudtam tenni magam rajta.

Evra k�gy�ja rossz b�rben volt. Elkapott valami v�rusfert�z�st, �s Evr�nak mellette kellett maradnia, hogy �polhassa.

Sammel elhat�roztuk, hogy elmegy�nk arra a r�gi, elhagyott vas�t�llom�sra, amelyr�l r�gebben mes�lt. Evra nem b�nta, hogy otthon hagyjuk. Majd m�skor � is vel�nk j�n.

A vas�t�llom�s szuper volt. Egy hatalmas, k�r alak�, k�vel kirakott udvar, egy k�temeletes h�z, amelyben r�gen a p�lya�r lakott, p�r f�szer, barakk �s j� n�h�ny elhagyott vas�ti kocsi. �s amerre n�zt�nk, mindenf�le ir�nyba gyommal meg f�vel ben�tt v�g�nyok futottak.

V�gigl�pdelt�nk a v�g�nyokon, �s k�zben �gy tett�nk, mintha a magasban kifesz�tett k�teleken l�pkedn�nk. Valah�nyszor lecs�szott a l�bunk a s�nr�l, nagy �v�lt�ssel zuhan�st tettetve elv�g�dtunk a f�ld�n. Ebben a j�t�kban sokkal jobb voltam, mint Sam, mert v�mp�rer�mn�l fogva az emberek�n�l fejlettebb volt az egyens�ly�rz�kem.

Felfedez��tra indultunk n�h�ny kimustr�lt vagonba. Voltak k�zt�k siralmas �llapotban l�v�k is, de a legt�bb hib�tlannak t�nt. Igaz, hogy bel�l por �s piszok lepett mindent, de am�gy rendben voltak. Nem is �rtettem, mi�rt hagyt�k itt �ket ebek harmincadj�ra.

Felm�sztunk az egyik vagon tetej�re, �s elny�jt�zva �lvezt�k a naps�t�st.

– Tudod, mit k�ne csin�lnunk? – k�rdezte egy id� m�lva Sam.

– Mit?

– V�rtestv�rs�get kellene k�tn�nk.

Felh�ztam magam f�lk�ny�kre, �s r�b�multam.

– V�rtestv�rs�get? – k�rdeztem. – Minek? �s hogy kell azt csin�lni?

– J� buli volna – felelte. – Mindketten ejt�nk egy kis v�g�st valamelyik kez�nk�n, azt�n egym�shoz illesztj�k, �s megesk�sz�nk, hogy mind�r�kre bar�tok maradunk.

– J�l hangzik – mondtam erre. – Van n�lad k�s?

– �vegcserepet is haszn�lhatunk – javasolta Sam.

Odak�szott a vagontet� sz�l�re, leny�lt, �s lepattintott egy darabka �veget az egyik kit�rt vonatablakb�l. Amikor visszam�szott, kis v�g�st metszett vele a tenyere h�sos r�sz�be, azt�n odany�jtotta nekem.

M�r �pp bele akartam v�gni a tenyerembe, amikor eszembe jutott, hogy v�mp�rv�r csordog�l az ereimben. Nem gondoltam, hogy ez a kis mennyis�g �rthatna Samnek, de m�gis...

Leeresztettem az �vegcserepet, �s megr�ztam a fejem.

– Nem. Nem akarom.

– Na! – unszolt Sam. – Nincs mit�l f�lni. Egy apr� v�g�s az eg�sz.

– Nem – mondtam �jra.

– Gy�va! – horkant fel Sam. – F�lsz! Ded�s! Gy�va kukac! F�l�s kisbaba, nem lesz katona – �nekelte cs�fol�dva.

– Rendben van, gy�va vagyok – mondtam nevetve. K�nnyebb volt hazudni, mint megmondani az igazat. – Mindenki f�l valamit�l. A m�ltkor p�ld�ul nem l�ttam, hogy rohant�l volna lecsutakolni a farkasembert.

– Az m�s – h�zta el a sz�j�t Sam.

– �res hord� nagyot kong! – mondtam �nel�g�lten.

– Ez mit jelent? – k�rdezte.

– Nem tudom biztosan – vallottam be. – Ap�m szokta mondani.

M�g elsoroltunk p�r tr�f�s mond�st, azt�n leugrottunk, �s az udvaron �tv�gva a p�lya�r h�z�hoz ment�nk.

Az ajt�k m�r �vekkel ezel�tt elkorhadtak, �s az ablakokb�l is nagyr�szt hi�nyzott az �veg. K�t kisebb szob�n �t egy nagyobba jutottunk, amely valaha nappalik�nt szolg�lt.

A padl� k�zep�n egy hatalmas lyuk t�tongott, azt gondosan kiker�lt�k.

– N�zz f�l! – ki�ltott Sam.

A plafon helyett egyenesen a tet�ig l�ttam. Az �vek sor�n ugyanis a szob�k padl�i sz�tm�llottak, �s csak a sz�lek ment�n maradt bel�l�k valami. A tet� lyukain kereszt�l bes�t�tt a nap.

– Gyere ut�nam – mondta Sam, �s egy l�pcs�h�z vezetett a szoba mellett. Elindult f�lfel�. En lassan l�pkedtem ut�na; nem voltam biztos benne, hogy okos dolog-e f�lmenni – a l�pcs� v�szesen recsegett-ropogott, �s �gy n�zett ki, mintha b�rmelyik pillanatban leszakadhatna –, de nem szerettem volna, ha megint gy�va kukacnak nevezne.

A l�pcs� a harmadik szintre vezetett. Itt meg�lltunk – a kez�nkkel innen m�r el tudtuk �rni a tet�t; meg is tett�k.

– Ki lehet innen m�szni a tet�re? – k�rdeztem.

– Ki – felelte Sam. – De t�l vesz�lyes. A pal�k ki vannak lazulva, k�nnyen lecs�szhat az ember. De van idefent valami, ami sokkal jobb, mint a tet�.

Elindult a legfels� szoba sz�l�n h�z�d� k�r�lbel�l f�l m�ter sz�les padl�maradv�nyon. �n h�tamat a falnak vetve l�pkedtem ut�na.

– Ugye, nem fog leszakadni? – k�rdeztem idegesen.

– Eddig m�g sohasem szakadt le – v�laszolta Sam. – De az is igaz, hogy mindig van egy legels� alkalom.

– K�sz, hogy �gy megnyugtatt�l – morogtam.

Sam r�viddel ezut�n meg�llt. A nyakamat ny�jtogatva igyekeztem ell�tni f�l�tte; nem t�l messze t�le hat vagy h�t gerenda �tny�lt a szoba egyik sz�l�t�l a m�sikig.

– Ez volt a padl�s – mondta Sam.

– Sejtettem – v�gtam r�.

Visszan�zett r�m, �s elvigyorodott.

– �s azt is sejted, hogy most mit fogunk csin�lni?

El�sz�r r�n�ztem, azt�n le, a gerend�kra.

– Csak nem azt akarod mondani... Csak nem akarsz... Itt akarsz �tmenni oda?

– �gy van – felelte, �s a bal l�b�t r�helyezte a gerend�ra.