Kor�n kelt�nk, �s elindultunk, hogy �lelmet vad�sszunk a t�rp�knek. F�radtak voltunk, �s mogorv�k, �s id�be telt, mire magunkhoz t�rt�nk.

Egy id� m�lva megk�rdeztem Evr�t�l, hogy mit szeretnek enni a t�rp�k.

– H�st – felelte. – B�rmilyen �llatot, nem sz�m�t, milyet.

– Mennyit kell fognunk bel�le?

– H�t, tizenketten vannak, de nem esznek sokat. Gondolom, egy ny�l vagy egy s�ndiszn� el�g kett�j�knek. Egy nagyobb �llattal – r�k�val vagy kuty�val – h�rman-n�gyen is j�llaknak.

– A s�ndiszn�t meg lehet enni? – h�ledeztem.

– A t�rp�k megeszik – felelte Evra. – Nem v�logat�sak. Megeszik a patk�nyt �s az egeret is, de abb�l rengeteget k�ne vinn�nk, hogy jusson el�g mindny�juknak, ez�rt nem �rdemes vesz�dn�nk vel�k.

Fogtunk egy-egy zs�kot, �s elindultunk, ki erre, ki arra. Evra felvil�gos�tott, hogy a h�snak nem sz�ks�ges frissnek lennie, �gyhogy ha r�akadok egy d�gl�tt borzra vagy m�kusra, azt is bedughatom a zs�kba, azzal is id�t sp�rolok meg.

P�r percnyi vad�szat ut�n megpillantottam egy r�k�t. Egy csirk�t vitt a sz�j�ban, �s hazafel� tartott. Elindultam a nyom�ban, �s a kell� pillanatban egy bokor m�g�l r�vetettem magam.

Kiejtette a d�gl�tt csirk�t a sz�j�b�l, �s a fog�t vicsor�tva kapott fel�m, hogy megharapjon. De �n gyorsabb voltam: megragadtam a nyak�t, �s vill�mgyorsan balra csavartam. Hangos reccsen�s hallatszott, �s ezzel a r�k�nak v�ge volt.

A csirk�t bedobtam a zs�kba – nem v�rt jutalom -, de a r�k�t p�r percig m�g magamn�l tartottam. Sz�ks�gem volt v�rre, ez�rt kerestem rajta egy eret, s egy kis v�g�st ejtve rajta sz�vni kezdtem.

�nem egy r�sze ut�lta, amit csin�lok – olyan embertelen volt –, de eml�keztettem magam, hogy m�r nem vagyok ember. F�lv�mp�r vagyok. Az �n fajt�m �gy viselkedik. Az els� n�h�ny alkalommal rosszul �reztem magam, amikor r�k�t, nyulat, diszn�t vagy birk�t �ltem, de azt�n hozz�szoktam. Musz�j volt.

Meg tudn�m szokni azt is, hogy emberv�rt igyak? Ez volt a k�rd�s. Rem�nykedtem benne, hogy el tudom ker�lni, de abb�l �t�lve, hogy milyen rohamosan cs�kkent az er�m, tudtam, v�g�l k�nytelen leszek r�... vagy meghalok!

Behaj�tottam a r�ka tetem�t a zs�kba, �s folytattam a vad�szatot. R�tal�ltam egy ny�lcsal�dra; �pp f�let mostak egy k�zeli tavacska viz�ben. Amilyen k�zel csak tudtam, odalop�ztam, majd v�ratlanul lecsaptam. R�m�lten ugrottak sz�t, de �les k�rmeimmel �gy is elkaptam h�rom kisnyulat.

�k is beker�kek a zs�kba, �s �gy d�nt�ttem, ennyi m�ra el�g is lesz. A r�ka, a csirke �s a h�rom nyuszi ak�r hat vagy h�t k�k csukly�snak is el�g lesz reggelire.

A t�borhoz vissza�rve �sszefutottam Evr�val. � tal�lt egy d�gl�tt kuty�t meg egy borzot, �s nagyon el�gedett volt mag�val.

– Nappal m�g sohasem volt ilyen k�nny� a vad�szat – mondta. – R�ad�sul r�bukkantam egy mez�re, amely tele volt tehenekkel. Ma �jjel kimegy�nk, �s ellopunk egyet. Az legal�bb egy vagy k�t napra el�g lesz a t�rpe n�ps�gnek.

– A tulajdonosuk nem fogja �szrevenni? – k�rdeztem.

– T�bbtucatnyi teh�n van ott – legyintett Evra. – Mire hozz�fog, hogy megsz�molja �ket, mi m�r r�g �rkon-bokron t�l lesz�nk.

– A tehenek sokba ker�lnek – agg�lyoskodtam. – Ha vadat kell �lni, azt nem b�nom, de parasztt�l lopni megint m�s.

– Majd hagyunk neki p�nzt – s�hajtotta Evra.

– Honnan szerz�nk p�nzt? – k�rdezteni.

Evra elmosolyodott.

– A p�nz az egyetlen dolog, amiben a Cirque du Freak sohasem sz�k�lk�dik – nyugtatott meg.

K�s�bb, amikor m�r elv�gezt�k a munk�nkat, �jra csadakoztunk Samhez. �r�k �ta v�rt r�nk a boz�tosban.

– Mi�rt nem j�tt�l be a t�borba? – k�rdeztem.

– Nem akartam a nyakatokba akaszkodni – felelte. – K�l�nben is, arra gondoltam, h�tha valaki kiengedte a farkasembert. Amikor tegnap tal�lkoztam vele, �gy l�ttam, hogy nem kedvel k�l�n�sebben.

– Mindenkivel �gy viselkedik – mondta Evra.

– Lehet – hagyta r� Sam –, de jobb nem kock�ztatni.

Sam k�rdezget�s kedv�ben volt. Nyilv�n tegnap �ta sokat t�prengett rajtunk.

– Te sohasem hordasz cip�t? – k�rdezte Evr�t�l.

– Soha – felelte Evra. – Nagyon kem�ny a talpam.

– �s ha t�visbe vagy sz�gbe l�psz?

Evra mosolyogva le�lt, �s Sam kez�be adta a l�b�t.

– Pr�b�ld megkarcolni egy hegyes �ggal.

Sam let�rt egy gallyat, �s beleb�kte Evra talp�ba. �rdekl�dve n�ztem �ket. Olyan volt, mintha egy kem�ny b�rt akarna kilyukasztani.

– Lehet, hogy egy �les �vegcser�p f�ls�rten�, de ilyesmi nem t�rt�nik gyakran, �s a b�r�m minden �vben kem�nyebb lesz – magyar�zta Evra.

– B�rcsak nekem is ilyen b�r�m lenne! – s�hajtotta irigykedve Sam. Azt�n fel�m fordult: – Hogy lehet, hogy mindig ugyanez a ruha van rajtad?

V�gign�ztem az �lt�ny�n, amelyben �lve eltemettek. M�r gondoltam r�, hogy k�rek valami �j �lt�z�ket, de azt�n elfelejtettem.

– Nekem tetszik – feleltem.

– M�g sohasem l�ttam, hogy egy gyerek ilyen �lt�nyben j�rjon – folytatta Sam. – Legf�ljebb ha esk�v�re vagy ha temet�sre megy. Musz�j ezt hordanod?

– Nem – v�laszoltam.

– Megk�rdezted a sz�leidt�l, hogy elszeg�dhetsz-e a cirkuszba? – k�rdezte Evra, hogy elterelje Sam figyelm�t.

– Nem – s�hajtotta Sam. – Persze mes�ltem nekik a cirkuszr�l, de �gy gondoltam, legjobb lesz apr�nk�nt beadni nekik. Majd csak akkor sz�lok, miel�tt elmegyek, vagy ha m�r elmentem.

– M�g mindig csatlakozni akarsz hozz�nk? – k�rdeztem.

– De m�g mennyire! Tudom, hogy megpr�b�ltatok ler�zni, de valahogy m�gis be fogok jutni. Csak v�rjatok. Mindig el fogok j�nni, �s elolvasok mindent, amit csak tudni lehet a r�ms�gek cirkusz�r�l, azt�n elmegyek a f�n�k�t�kh�z, �s el�adom neki az �gyemet. Nem fog tudni elutas�tani.

Evra �s �n egym�sra mosolyogtunk. Tudtuk, hogy Sam �lma sohasem v�lhat val�ra, de nem volt sz�v�nk megmondani neki.

K�s�bb elment�nk egy k�t kilom�terrel messzebb tal�lhat�, r�gi, elhagyott vas�t�llom�sra, amelyr�l Sam mes�lt nek�nk.

– Kir�ly – mondta. – R�gen itt jav�tott�k a vas�ti kocsikat, festett�k �ket meg hasonl�k. Akkoriban nagyon forgalmas hely volt. Azt�n egy �j c�get hoztak l�tre k�zelebb a v�roshoz, �s ez a hely t�nkrement. Nagyon j�l lehet j�tszani benne. Van egy csom� r�gi, rozsd�s v�g�ny, �res rakt�rak, �rh�z �s egy-k�t vagon.

– Biztons�gos? – k�rdezte Evra.

– A mam�m szerint nem az – v�laszolta Sam. – Kev�s olyan hely van, amire azt mondja, hogy ne menjek oda, �s ez azok k�z� tartozik. Szerinte k�nnyen leeshetek egy vagon tetej�r�l, vagy elbotolhatok egy s�nben meg ilyesmi. De m�r rengetegszer j�rtam ott, �s semmi nem t�rt�nt.

Sz�pen s�t�tt a nap, �s lassan bandukoltunk a f�k alatt, amikor valami furcsa szag �t�tte meg az orromat. Meg�lltam, �s beleszimatoltam a leveg�be. Evra is �rezte a szagot.

– Mi ez? – n�ztem r�.

– Nem tudom – felelte egyet-egyet szippantva a leveg�b�l. – Honnan j�n?

– Nem tudom meg�llap�tani – mondtam. S�r�, neh�z, savany� szag volt.

Sam nem �rzett semmit, csak l�pkedett tov�bb el�tt�nk. Amikor �szrevette, hogy lemaradtunk, meg�llt, �s visszafordult, hogy l�ssa, mi tart vissza benn�nket.

– Mi a baj? – ki�ltotta. – Mi�rt nem...

– Megvagy! – b�d�lt el egy hang a h�tam m�g�tt, �s miel�tt megmoccanhattam volna, egy k�z v�llon ragadott, �s h�trapender�tett. Egy hatalmas, sz�r�s arcot l�ttam magam el�tt, azt�n a k�z erej�t�l egyens�lyomat vesztve hanyatt zuhantam.

�gyetlen�l estem, �s megr�nd�tottam az egyik karomat. F�jdalmamban felki�ltottam, �s megpr�b�ltam eg�sz testemmel elfordulni a f�l�ttem �ll� sz�r�s alakt�l. Miel�tt megtehettem volna, � feld�lt arccal lekuporodott mell�m.

– H�, �reg, ugye nem sebes�tettelek meg? – J�pofa hangja volt, �s mindj�rt r�j�ttem, hogy az �letem nem forog vesz�lyben; arc�t nem a d�h, hanem az aggodalom torz�totta el.

– Nem gondoltam, hogy �gy r�d hozom a fr�szt – mondta. – Csak meg akartalak kicsit ijeszteni, �reg, puszt�n a m�ka kedv��rt.

Fel�ltem, �s megd�rzs�ltem a k�ny�k�met.

– J�l vagyok – mondtam.

– Biztos? Nem t�rt el? Vannak gy�gyf�veim, ha sz�ks�g lenne r�.

– A gy�gyf�vek nem forrasztj�k �ssze a t�r�tt csontot – k�z�lte Sam, aki visszaj�tt, �s most ott �llt Evra mellett.

– Azt nem – b�lintott r� az idegen –, de olyan tudati szintekre k�pesek emelni, ahol aff�le vil�gi bajok, mint holmi t�r�tt csontok, csak apr�cska radarjelekk�nt t�nnek fel a kozmikus t�rk�pen. – Sz�netet tartott, �s v�gigsim�tott a szak�ll�n. – Na persze, ugyanakkor ki�getik az agysejtjeidet is...

Sam kifejez�stelen arca arr�l �rulkodott, hogy ezt az eszmefuttat�st m�g � sem �rtette.

– J�l vagyok – ism�teltem meg. F�l�lltam, �s k�r�ztem egyet a karommal. – Csak megr�ndult. P�r perc, �s teljesen rendbe j�v�k.

– H�t ez j� h�r, �reg – s�hajtott megk�nnyebb�lten az idegen. – Nagyon nem szeretn�k k�rt okozni m�sok testi �ps�g�ben. A f�jdalom okozta k�bulatban nincs semmi �lvezet, �reg.

Alaposabban szem�gyre vettem �t. Nagydarab, vaskos f�rfi volt, bozontos, fekete szak�llal �s hossz�, gubancos hajjal. A ruh�ja csupa kosz, �s f�rd�vizet sem l�thatott mostan�ban, mert orrfacsar� b�z �radt bel�le. Ez volt az a furcsa szag, amit �reztem. Olyan bar�ts�gosnak t�nt, nem is �rtettem, hogy ijedhettem meg t�le ennyire.

– Itteni klamb�k vagytok? – �rdekl�d�tt a f�rfi.

– �n igen – felelte Sam. – �k ketten a cirkusszal vannak.

– Cirkusz? – mosolygott a f�rfi. – Van itt egy cirkusz? Hogy lehet, hogy nem vettem �szre? Hol van? Szeretem a cirkuszt. A boh�cokat p�ld�ul a vil�g�rt el nem mulasztan�m.

– Ez nem olyan cirkusz – mondta Sam. – Ebben sz�rnysz�l�ttek l�pnek f�l.

– Sz�rnysz�l�ttek? – n�zett d�bbenten a f�rfi Samre, azt�n Evr�ra, akinek a pikkelyei �s a sz�ne r�gt�n el�rult�k, hogy � is a fell�p�k egyike. – Te is a sz�rnysz�l�ttek k�z�tt l�psz fel, �reg? – k�rdezte.

Evra sz�gyenl�sen b�lintott.

– De ugye, nem b�nnak veled durv�n? – k�rdezte tov�bb az idegen. – Nem korb�csolnak meg, nem �heztetnek, vagy nem k�nyszer�tenek olyasmire, amit nem akarsz megtenni?

– Nem – mosolyodott el Evra.

– Szabad akaratodb�l vagy ott?

– Igen – mondta Evra. – Mindannyian. Ez az otthonunk.

– �. Nos, akkor rendben van – nyugt�zta a f�rfi, �s �jra mosolygott. – Az ember hall ezt-azt ezekr�l a kis v�ndort�rsulatokr�l. Ti... – Hirtelen a homlok�ra csapott. – �regem, hisz m�g be sem mutatkoztam, igaz? Hogy �n n�ha milyen ostoba fajank� vagyok! A nevem R. V.

– R. V.? Vicces n�v – jegyeztem meg.

Zavartan k�h�cselt.

– Nos – mondta suttog�ra v�ve a hangj�t -, ez a Reggie Veggie r�vid�t�se.

– Reggie Veggie? – t�rt ki bel�lem a nevet�s.

– Igen – fintor�totta el az arc�t. – Reggie az igazi nevem. Az iskol�ban neveztek el Reggie Veggie-nek, mert veget�ri�nus vagyok. Ami azt illeti, nekem nem tetszett ez a n�v, ez�rt megk�rtem �ket, hogy h�vjanak ink�bb R. V.-nek. Voltak, akik megtett�k, de nem sokan. – Eg�szen elszomorodott az eml�kt�l. – Ha akartok, h�vhattok Reggie Veggie-nek – mondta.

– Nekem az R. V. megfelel – bizonygattam.

– Nekem is – csatlakozott Evra.

– �s nekem is – tette hozz� Sam.

– Kir�ly! – ragyogott fel R. V. arca. – Az �n nevem teh�t m�r kider�lt. H�t a ti�tek?

– Darren Shan – mondtam, �s kezet fogtunk.

– Sam Grest.

– Evra Von.

– Evra Von micsoda? – k�rdezte R. V., ahogy magam is, amikor megismerkedtem Evr�val.

– Csak sim�n Von – v�laszolta Evra.

– � – mosolyodott el R. V. – Kir�ly!

R. V. �koharcos volt, az�rt tart�zkodott itt, hogy megakad�lyozzon egy �t�p�t�st. A THV – a Term�szet Harcos V�delmez�i – tagjak�nt ide-oda utazgatott az orsz�gban, hogy erd�ket, tavakat, �llatokat �s nevezetes helyeket v�delmezzen. Felaj�nlotta, hogy megmutatja a t�borukat, �s mi kapva kaptunk az alkalmon. A vas�t�llom�s v�rhat. Ilyen lehet�s�g nem mindennap ad�dik az �letben.

�tk�zben meg�ll�s n�lk�l besz�lt a k�rnyezetr�l. Elmes�lte, hogy mi minden aljass�got k�vetnek el Term�szet Any�nk ellen, hogyan puszt�tjuk el az erd�ket, szennyezz�k el a foly�kat, m�rgezz�k meg a leveg�t, �s �t�lj�k kihal�sra az �llatokat.

– �s mindezt egyed�l a mi orsz�gunkban! – tette hozz�. – Nem besz�lek arr�l, hogy m�sutt mi t�rt�nik. Mindezt mi m�velj�k, a saj�t f�ld�nk�n!

A THV az�rt harcol, hogy megv�dje a f�ldet a kapzsi �s veszedelmes emberekt�l, akik nem t�r�dnek azzal, hogy mit m�velnek vele. Beutazz�k az orsz�got, hogy felh�vj�k az emberek figyelm�t a vesz�lyekre. R�piratokat �s k�nyveket jelentetnek meg a k�rnyezetv�delemr�l.

– A helyzet tudatos�t�sa azonban m�g nem el�g – sz�gezte le R. V. – Ez csak a kezdet, enn�l t�bbet kell tenni. Meg kell �ll�tanunk a k�rnyezet szennyez�s�t �s rombol�s�t. Vegy�k csak ezt a helyet: egy utat akarnak �p�teni egy �skori haloms�ros temet�n kereszt�l, ahov� �vezredekkel ezel�tt a druid�k temett�k a halottaikat. El tudj�tok ezt k�pzelni? Elpuszt�tan�k a m�lt egy darabj�t, csak hogy az aut�sok t�z vagy h�sz percet megsp�roljanak!

�s szomor�an ingatta a fej�t.

– Esztelen kor, �n mondom... Amiket ezzel a bolyg�val m�vel�nk... Ha majd a j�v� – felt�ve, hogy lesz – emberei visszatekintenek arra, amit tett�nk, idi�ta barb�roknak fognak nevezni benn�nket.

Szenved�lyesen �rdekelte a k�rnyezet, �s �t hallgatva kezdt�nk mi is ugyan�gy �rezni. Kor�bban nem sokat foglalkoztam ezzel a dologgal, de el�g volt p�r �r�t egy�tt t�ltenem R. V.-vel, r�j�ttem, hogy foglalkoznom kell vele. Ahogy � mondta, azok, akik most nem gondolnak erre, �s nem tesznek semmit, k�s�bb se panaszkodjanak, amikor majd a vil�g �sszeomlik k�r�l�tt�k.

A t�boruk �rdekes hely volt. Az emberek – k�r�lbel�l h�szan lehettek – leveles �gakb�l �s gallyakb�l saj�tkez�leg �p�tett kunyh�kban aludtak. A t�bbs�g ugyanolyan koszos �s b�d�s volt, mint R. V., de ugyanolyan vid�m, kedves �s j�lelk� is, mint �.

– Hogyan akad�lyozt�tok meg, hogy meg�p�ts�k az utat? – k�rdezte Sam.

– Alagutat �stunk a f�ld alatt – v�laszolta R. V. – �s megrong�ltuk a munkag�peiket. �s riasztottuk a m�di�t. A p�nzes palik nem b�rj�k, ha kamer�kat sz�geznek r�juk. Egyetlen t�v�st�b fel�r h�sz akt�v �koharcossal.

Evra megk�rdezte R. V.-t, hogy keveredett-e valaha is k�zelharcba. R. V. azt felelte, a THV nem hisz az er�szakos konfront�ci�ban, de mi l�ttuk az arc�n, hogy ez nem teszi �t boldogg�.

– Ha rajtam m�lna – mondta –, �n ahhoz tartan�m magam, hogy k�lcs�nkeny�r visszaj�r. N�ha t�ls�gosan is szel�dek vagyunk. �regem, ha �n lenn�k a f�n�k, bizony megmutatn�nk, ki a leg�ny a g�ton!

Megh�vott benn�nket eb�dre. A kaja nem volt valami j� – h�s semmi, csak egy rak�s z�lds�g meg rizs �s gy�m�lcs –, de udvariass�gb�l b�s�gesen ett�nk bel�le.

�k sok gomb�t is ettek – nagy, sz�nes gomb�kat –, de R V. nem engedte, hogy azokb�l is vegy�nk.

– Ha majd id�sebbek lesztek, �reg – kuncogott.

Eb�d ut�n hamarosan elb�cs�ztunk t�l�k. A THV tagjainak megvolt a maguk k�teless�ge �s munk�ja, �s nem akartuk ebben megakad�lyozni �ket.

R. V. azt mondta, b�rmikor elj�het�nk, amikor csak kedv�nk tartja, de lehet, hogy p�r napon bel�l tov�bb�llnak.

– M�r majdnem megnyert�k itt a csat�t – mes�lte. – M�g n�h�ny nap, �s �t az �ra, amikor �j legel�re kell vonulnunk. Csat�k j�nnek �s elm�lnak, �reg, de a h�bor� sohasem �r v�get.

B�cs�t intett�nk, �s elindultunk hazafel�.

– Fura alak – jegyezte meg egy id� m�lva Sam. – K�pzelj�tek csak el: mindent feladott, hogy harcba sz�lljon az �llatok�rt �s a vid�k �ps�g��rt.

– Azt csin�lja, amiben hisz – v�lekedett Evra.

– Tudom – mondta Sam. – �s �r�l�k neki. Sz�ks�g van olyan emberekre, mint amilyen �. K�r, hogy nincs bel�l�k t�bb. De az�rt m�gis furcsa lehet �gy �lni, nem? Nagyon elt�k�ltnek kell lenni hozz�. Nem hiszem, hogy bel�lem valaha is v�lhatna harcos k�rnyezetv�d�.

– Bel�lem se – csatlakoztam hozz�.

– �n el tudom k�pzelni – mondta Evra.

– Te nem lehetn�l az! – horkantam fel.

– Mi�rt nem? – h�zta fel az orr�t. – Magammal vihetn�m a k�gy�mat, �s egy�tt �lhetn�k, egy�tt harcolhatn�k vel�k.

– Nem tehetn�d – er�sk�dtem.

– Mi�rt nem?

– Mert nem vagy el�g b�d�s! – ki�ltottam nevetve. Evra elfintor�totta az arc�t, azt�n sz�lesen elmosolyodott.

– Kicsit olyan volt, mint egy majomketrecben, nem? – ismerte el.

– B�d�sebbek voltak, mint a l�bam, ha egy h�tig nem veszek tiszta zoknit! – pukkadozott Sam.

– De m�g �gy sok rosszabb dolgot el tudok k�pzelni, amivel feln�ttkoromban elt�lthetem az id�t – sz�gezte le Evra. – Ha id�sebb leszek, szeretn�k olyan lenni, mint R. V.

– �n is – mondta Sam.

V�llat vontam.

– Azt hiszem, meg tudn�m szokni – mondtam egyet�rt�en.

J� hangulatban tett�k meg a t�borba visszavezet� utat, �s mindv�gig a THV-r�l �s R. V.-r�l besz�lgett�nk. Egyik�nk sem sejtette, hogy a der�k �koharcos micsoda bajt z�d�t r�nk hamarosan... �s hogy tudt�n k�v�l milyen trag�dia okoz�j�v� v�lik.

A k�vetkez� p�r nap r��r�sen telt el. Evra �s �n v�gezt�k a napi munk�t, �s enni adtunk a t�rpe n�ps�gnek. Egyszer-k�tszer megpr�b�ltam sz�t v�ltani a hallgatag k�k csukly�sokkal, de m�g csak r�m se n�ztek, amikor sz�ltam hozz�juk.

Lehetetlen volt megk�l�nb�ztetni �ket. Volt ugyan egy (f�rfi? n�? vagy m�s?), aki magasabbra n�tt, mint a t�bbi, egy m�sik meg alacsonyabbra, egy harmadik pedig bicegett a bal l�b�ra. De a t�bbi t�k�letesen egyform�nak t�nt.

Sam egyre t�bbet seg�dkezett a t�borban. Vad�szni nem vitt�k el magunkkal, de minden m�s munk�nkban megengedt�k, hogy seg�tsen. Kem�nyen dolgozott, nagyon meg akart felelni. Azt hiszem, szerette volna el�rni, hogy teljes �rt�k� munk�sa lehessen a cirkusznak.

Mr. Crepsleyt nem sokat l�ttam. Tudta, hogy kor�n kell kelnem, hogy h�st vad�sszak a t�rp�k �lelmez�s�re, �gy legt�bbsz�r magamra hagyott. Ennek nagyon �r�ltem; nem akartam mindig azt hallgatni, hogy mikor iszom m�r emberv�rt.

Azt�n egy hajnalon meg�rkezett V�gtag Cormac, nagy izgalmat v�ltva ki mindenkib�l.

– Ezt a pasit l�tnod kell – mondta Evra, �s m�r h�zott is mag�val. – Olyan sz�ma van, amilyet m�g �letedben nem l�tt�l!

Mr. Tall lak�kocsij�n�l (mert mondt�k, hogy oda �rkezett) m�r nagy sokas�g vette k�r�l Cormacot. Az emberek bar�ts�gosan h�tba veregett�k, s k�rdezgett�k, hogy mi j�ratban van, meg hogy hol j�rt eddig. � mindenkire r�mosolygott, mindenkivel kezet r�zott, �s minden k�rd�sre v�laszolt. Lehet, hogy szt�r volt, de egy�ltal�n nem volt bek�pzelt. B�rmilyen helyzet ad�dott is, mindig norm�lisan viselkedett.

– Evra Von! – ki�ltotta, amikor megl�tta a k�gy�test� fi�t. Odah�zta mag�hoz, �s meg�lelte Evr�t. – Hogy van az �n kedvenc k�tl�b� cs�sz�m�sz�m?

– J�l – felelte Evra.

– Levedletted a b�r�d mostan�ban? – tudakolta Cormac.

– Mostan�ban nem – felelte Evra.

– Ne felejtsd el – figyelmeztette Cormac –, kell nekem. �rt�kes holmi. Az emberi k�gy�b�r egyes orsz�gokban t�bbet �r m�g az aranyn�l is.

– Annyit kapsz bel�le, amennyit csak akarsz – �g�rte Evra. Azt�n maga el� tolt. – Cormac, ez itt Darren Shan, a bar�tom. �j fi� a cirkuszban, �s m�g sohasem l�tott t�ged.

– M�g sohasem l�tta V�gtag Cormacot?!? – ki�kotta Cormac, mint aki nem tud hov� lenni a d�bbent csod�lkoz�st�l. – H�t ez meg hogy lehet? Azt hittem, hogy a vil�gon m�r mindenki l�tta a csod�latos V�gtag Cormac mutatv�ny�t.

– Soha m�g csak nem is hallottam r�lad – t�d�tottam.

�sszekulcsolt kez�t a mell�re szor�totta, mintha sz�vroham ker�lgetn�.

– Mit adsz el�? – k�rdeztem.

Cormac k�rben�zett a sokas�gon.

– Tartsak egy bemutat�t?

– �! Igen! – ki�ltozt�k lelkesen az emberek, mik�zben �temesen tapsoltak.

Cormac r�n�zett a t�megben h�tul �ll� Mr. Tallra. � fels�hajtott, �s b�lintott.

– Megteheted �ppen – mondta. – Addig �gysem hagynak b�k�n.

– J�l van – mondta Cormac. – H�z�djatok h�tr�bb, �s hagyjatok helyet.

A t�meg azon nyomban h�tr�bb h�z�dott. �n is mentem vel�k, de Cormac a v�llamra tette a kez�t, �s felsz�l�tott, hogy maradjak.

– H�t – sz�lt oda a sokas�gnak –, nagyon r�g�ta �ton vagyok m�r, sz�rnyen elf�radtam, �gyhogy most nem adom el� az eg�sz m�soromat, csak egy kis r�szlettel kedveskedek nektek.

Jobb kez�t �k�lbe szor�totta, majd kiny�jtotta a mutat�ujj�t.

– Darren! Bevenn�d ezt az ujjamat a sz�dba? – k�rdezte.

Evr�ra n�ztem, aki intett, hogy tegyem meg.

– �s most – folytatta Cormac –, harapd meg, l�gy sz�ves.

Gyeng�n beleharaptam az ujj�ba.

– Er�sebben – mondta Cormac.

Kicsit kem�nyebben r�haraptam.

– Rajta, fi� – ki�ltotta Cormac. – Adj bele apait-anyait! Dolgozzon az az �llkapocs! Mi vagy te: c�pa, vagy kiseg�r?

Ok�. Harapjak r� er�sebben? Ha csak az kell!

Kinyitottam a sz�mat, �s hogy r�ijesszek, j� er�sen megharaptam. De �n ijedtem meg, mert leharaptam az ujj�t!

R�m�letemben h�trah�k�ltem, �s kik�ptem az ujj�t a sz�mb�l.

Azt v�rtam, hogy V�gtag Cormac �v�lteni fog az iszony� f�jdalomt�l, de � csak nevetett, �s a magasba emelte a kez�t.

Ott, ahol leharaptam az ujj�t, v�rt nem l�ttam, mind�ssze egy feh�r, egyenetlen sz�l� csonkot. Mik�zben n�ztem, �mulatomra az ujj kezdett visszan�ni!

Azt gondoltam, biztosan k�pzel�d�m, de ahogy m�ltak a m�sodpercek, egyre csak n�tt �s n�tt, �s csakhamar teljesen kin�tt. Cormac n�h�ny pillanadg m�g mereven tartotta, de azt�n behajl�totta, majd �jra kiegyenes�tette, hogy mutassa: �ppolyan j�, mint amilyen �j.

A t�meg felujjongott, s �n �reztem, hogy a sz�vem nagyot dobban. Len�ztem a f�ldre, ahov� az ujjat kik�ptem, �s l�ttam, hogy kezd elrothadni. Egy perc sem telt bel�, �s mind�ssze egy sz�rke kis pen�szkupac maradt a hely�n.

– Ne haragudj, hogy �gy r�d ijesztettem – mondta Cormac, megpaskolva a fejemet.

– Semmi baj – feleltem. – Mostan�ra m�r meg kellett volna tanulnom, hogy itt a legv�ratlanabb dolgokra kell sz�m�tani. Megfoghatom az �j ujjadat?

B�lintott.

Nem �reztem, hogy k�l�nb�zne a t�bbit�l.

– Hogy csin�lod? – k�rdeztem d�bbenten. – Ill�zi�?

– Nem ill�zi� – felelte. – Ez�rt h�vnak V�gtag Cormacnak. Kisfi�korom �ta k�pes vagyok �j v�gtagokat n�veszteni – ujjakat, l�bfejet, kart, l�bat. A sz�leim akkor fedezt�k fel ezt a k�pess�gemet, amikor egy balesetben egy konyhak�s lemetszett az orromb�l egy darabot. Gyakorlatilag b�rmelyik testr�szemet �jra tudom n�veszteni. Kiv�ve a fejemet. Azt m�g nem pr�b�ltam lev�gni. Jobb, ha az ember nem h�vja ki maga ellen a sorsot.

– Nem f�j? – �rdekl�dtem.

– Egy kicsit – felelte -, de nem nagyon. A lev�gott v�gtag hely�n szinte azonnal n�ni kezd az �j, �gy azt�n csak egy-k�t pillanatig �rzem a f�jdalmat. Egy kicsit olyan, mint...

– El�g, el�g! – b�d�lt el Mr. Tall, f�lbeszak�tva Cormacot. – R�szletes besz�mol�ra most nincs id�nk. T�l sok�ig heny�lt�nk, ideje, hogy �jra k�z�ns�g el� l�pj�nk, miel�tt m�g elfelejten�nek benn�nket, vagy azt hinn�k, hogy nyugalomba vonultunk. – Emberek! – ki�ltotta, �s �sszecsapkodta a tenyer�t. – Terjessz�tek a h�rt. A pihen� v�get �rt. A j�t�k ma este folytat�dik!