Evra maga fejte le a m�rget – �ri�si megk�nnyebb�l�semre –, majd kivonszoltuk a k�gy�t a s�torb�l, �s lefektett�k a f�be. Azt�n t�bb v�d�r v�zzel �s nagyon puha szivaccsal lecsutakoltuk.

Ezut�n meg kellett etetn�nk a farkasembert. Az � ketrece a t�borhely h�ts� v�g�ben volt. Amikor megl�tta, hogy k�zeled�nk, �v�lteni kezdett. Olyan d�h�snek �s veszedelmesnek l�tszott, mint azon az �jjelen, amikor Steve-vel elmentem a cirkuszba. R�zta a r�csokat, �s r�nk is csapott volna, ha t�l k�zel mer�szked�nk – amit persze nem tett�nk!

– Mi�rt ilyen d�h�s? – k�rdeztem, mik�zben behaj�tottam neki egy darab nyers h�st, amit r�pt�ben elkapott, �s m�r bele is harapott.

– Az�rt, mert igazi farkasember – felelte Evra. – Nem egy rettenetesen sz�r�s valaki, hanem f�lig ember, f�lig pedig igazi farkas.

– Nem kegyetlens�g �gy megl�ncolva tartani? – tudakoltam, egy �jabb darab h�st dobva be neki.

– Ha nem tenn�nk, megvadulna, �s gyilkoln� az embereket. Az emberv�r �s farkasv�r kever�ke �rjitette meg ennyire. Nem csak akkor �lne, amikor �hes. Ha szabadon k�sz�lhatna, sz�net n�lk�l gyilkolna.

– Nem lehet kigy�gy�tani bel�le? – k�rdeztem sajn�lkozva.

– Nem, mert ez nem betegs�g – magyar�zta Evra. – Nem olyasmi, amit elkapott; egyszer�en ilyennek sz�letett. Ilyen, �s k�sz.

– Hogy t�rt�nt? – faggattam tov�bb.

– T�nyleg tudni akarod? – n�zett r�m Evra komoly arccal.

T�gra meresztett szemmel b�multam a ketrecbe z�rt sz�r�s vad�llatot, amint �gy t�pdesi a h�st, mintha vattacukor lenne, azt�n nagyot nyelve feleltem:

– Nem, azt hiszem, nem akarom.

A legk�l�nb�z�bb munk�kat v�gezt�k el ezut�n. Krumplit h�moztunk az aznapi vacsor�hoz, seg�tett�k megjav�tani az egyik aut� t�nkrement gumiabroncs�t, egy �r�t t�lt�tt�nk el azzal, hogy festett�k az egyik lak�kocsi tetej�t, �s kuty�t s�t�ltattunk. Evra szerint a legt�bb nap �gy telik el: az ember j�n-megy a t�borban, l�tja, hol kell valamiben seg�teni, �s megteszi, amit tud.

Este fogtunk egy halom konzervdobozt �s t�r�tt �vegcserepet, �s elvitt�k K�tgyomr� Rhamus s�tr�hoz. � az a rettent�en k�v�r ember, aki mindent meg tud enni. Szerettem volna ott maradni �s v�gign�zni, ahogy eszik, de Evra elr�ncig�lt onnan. Rhamus nem szereti, ha a sz�npadon k�v�l n�zik, ahogy eszik.

Rengeteg id�nk maradt, am�vel szabadon rendelkezt�nk, �s nyugodtabb pillanatainkban az �let�nkr�l mes�lt�nk egym�snak – honnan j�tt�nk, �s hogyan neveltek benn�nket.

Evra norm�lis sz�l�k gyermekek�nt sz�letett. �k elsz�rnyedtek, amikor megl�tt�k. Otthagyt�k egy �rvah�zban; ott �lt n�gy�ves kor�ig, amikor egy gonosz cirkusztulajdonos megv�s�rolta.

– Nagyon komisz id�k voltak – mondta csendesen. – Sokszor megvert, �s �gy b�nt velem, mintha t�nyleg k�gy� voln�k. �vegezett ketrecben tartott, �s p�nzt szedett az emberekt�l, akik megb�multak, �s nevettek rajtam.

H�t hossz�, nyomor�s�gos �vet t�lt�tt abban a cirkuszban; j�rt�k a kisv�rosokat, s � mindv�gig cs�fnak, sz�rnysz�l�ttnek �s haszontalannak �rezte mag�t.

V�g�l Mr. Tall sietett a megment�s�re.

– Egy �jszaka elj�tt – mes�lte Evra. – Hirtelen jelent meg, mint aki a s�t�ts�gb�l l�pett el�, �s hossz� ideig �llt a ketrecem el�tt. Csak n�zett, �s nem sz�lt egy sz�t sem. �n sem sz�ltam. J�tt a cirkusz tulajdonosa. Nem tudta, kicsoda Mr. Tall, de arra gondolt, valami gazdag ember lehet, aki tal�n meg akar v�s�rolni. Mondott egy �rat, �s h�tr�bb l�pve v�rta a v�laszt.

Mr. Tall erre sem sz�lt, de p�r perc m�lva a nyak�n�l fogva megragadta a cirkuszigazgat�t. Egyet szor�tott rajta, azzal a fick�nak v�ge volt. Holtan rogyott le a f�ldre. Mr. Tall kinyitotta a ketrecem ajtaj�t, �s azt mondta:

"Menj�nk, Evra." Azt hiszem, Mr. Tall gondolatolvas�, ez�rt tudta a nevemet.

Evra ezut�n sok�ig �lt csendben, valahov� a messzes�gbe n�z� tekintettel.

– Akarsz l�tni valami k�l�nlegeset? – k�rdezte nagy sok�ra, kil�pve borong�s hangulat�b�l.

– Persze – mondtam.

Akkor szembefordult velem, kidugta a nyelv�t, fel a sz�ja f�l�, majd fel az orr�ra!

– H�! Ez durva! – ki�ltottam elragadtatva.

Visszah�zta a nyelv�t, �s boldogan vigyorgott.

– Nekem van a vil�gon a leghosszabb nyelvem – jelentette ki. – Ha el�g nagy lenne az orrom, v�gig tudn�m dugni rajta a nyelvem, azt�n le a torkomra, �s onnan megint vissza, �s ki a sz�mon.

– Ezt m�r nem hiszem! – nevettem.

– Lehet, hogy nem tudn�m – kuncogott –, de �gy is hat�sos!

�jra ki�lt�tte a nyelv�t, �s ez�ttal k�rbenyalta az orrlyukait, egyiket a m�sik ut�n. Undor�t� volt, de j�kedvre der�kem t�le.

– Enn�l ocsm�nyabb dolgot m�g sohasem l�ttam – d�l�ng�ltem a nevet�st�l.

– Fogadok, hogy szeretn�d ut�nam csin�lni – mondta Evra.

– Ha tudn�m, se tenn�m meg – hazudtam. – Nem lett taknyos a nyelved?

– Az �n orromban nincsen takony – k�z�lte Evra.

– Micsoda? Nincs benne takony?

– Nincs – mondta a bar�tom. – Az �n orrom m�s, mint a tietek. Nincs benne se takony, se piszok, se sz�rsz�l. Az orrlyukam a legtiszt�bb hely az eg�sz testemen.

– �s milyen �z�? – k�rdeztem.

– Nyald meg a k�gy�m has�t, �s megtudod – felelte. – Egyforma �z�k van.

Megint elnevettem magam, �s k�z�ltem, hogy annyira az�rt nem �rdekel.

K�s�bb, amikor Mr. Crepsley megk�rdezte, mit csin�ltam eg�sz nap, egyszer�en azt feleltem:

– Szereztem egy bar�tot.

K�t nap, k�t �jszaka voltunk m�r a cirkuszban. A nappalaimat Evr�val t�lt�ttem, seg�tve �t a munk�j�ban, az �jszak�imat pedig Mr. Crepsleyvel, a v�mp�rokr�l sz�l� ismereteimet gyarap�tva.

Eleinte �gy t�nt, hogy kor�bban fekszem le, mint r�gebben szoktam, m�gis ritk�n mentem hajnali egy vagy k�t �r�n�l el�bb aludni.

Szoros bar�ts�got k�t�ttem Evr�val. Id�sebb volt n�lam, de – tal�n zaklatott m�ltja miatt – f�l�nk, visszah�z�d�, �gyhogy nagyon j�l �sszeillett�nk.

A harmadik nap v�ge fel� azon kaptam magam, hogy �gy tekintek a lak�kocsik, aut�k �s s�trak kis csoportj�ra, mintha �vek �ta k�z�j�k tartozn�k.

Kezdtem megs�nyleni, hogy oly r�g�ta �lek emberv�r n�lk�l. M�r nem voltam olyan er�s, sem olyan gyors, mint kor�bban. A l�t�som elhom�lyosult, �s gyeng�lt a hall�som, valamint a szagl�som is. M�g mindig sokkal er�sebb �s gyorsabb voltam, mint emberkoromban, de �reztem, hogy mindennap kevesebb �s kevesebb lesz az er�m. Nem b�ntam. Ink�bb legyek gyeng�bb, mint hogy ember v�r�t sz�vjam.

Aznap d�lut�n a t�borhely sz�l�n �ld�g�lt�nk Evr�val, amikor �szrevett�nk egy alakot a bokrok k�z�tt.

– Ki az? – k�rdeztem.

– Egy gyerek a k�zeli falub�l – felelte Evra. – M�r kor�bban is l�ttam itt �l�lkodni.

Figyeltem a bokrok k�z�tt megb�j� fi�t. Nagyon igyekezett �szrev�tlen maradni, de a hozz�m hasonl� k�pess�g� l�ny sz�m�ra – m�g ha ereje gyeng�l�ben volt is – olyan felt�n� volt, mintha egy elef�nt lapulna a bokrokban. K�v�ncsi lettem, mit akar, ez�rt azt mondtam Evr�nak:

– Tr�f�ljuk meg.

– Mire gondolsz? – k�rdezte.

– Hajolj ide, elmondom.

Belesuttogtam a tervemet a f�l�be. Sz�les mosollyal b�lintott, majd fel�llt, �s �gy tett, mintha �s�tana.

– Megyek, Darren – mondta. – Majd k�s�bb tal�lkozunk.

– Viszl�t, Evra – feleltem hangosan. Megv�rtam, m�g elmegy, azt�n fel�lltam, �s visszamentem a t�borba.

Amikor a bokrok k�z�tt lapul� fi� m�r nem l�thatott, a lak�kocsik �s s�trak fedez�k�ben visszaszaladtam. Sz�z m�tert mehettem balra, majd k�szva folytattam az utat tov�bb, am�g egy vonalba nem ker�ltem a fi�val. A f�ldh�z lapulva k�sztam fel�je.

T�z m�terre t�le meg�lltam. Kicsit m�g�je ker�ltem, �gyhogy nem l�thatott. A szeme m�g mindig a t�borra szegez�d�tt. A feje f�l�tt, a t�volban megl�ttam Evr�t, aki m�g k�zelebb volt hozz�, mint �n. H�velyk- �s mutat�ujj�val "ok�t" intett nekem.

Lelapukam a f�ldre, �s ny�sz�r�gni kezdtem.

– ���� – ny�gtem. – Jjjaaajjjj.

A fi� megmerevedett, �s idegesen h�trapillantott. Nem l�thatott meg.

– Ki van ott? – k�rdezte.

– Hrrrrr – mordult fel a m�sik oldalon Evra.

A fi� odakapta a fej�t.

– Ki van ott? – ki�ltotta hangosan.

– ���-���-��� – morogtam, mint egy gorilla.

– Nem f�lek – mondta a fi�, �s h�tr�lni kezdett. – Ez csak valami �cska tr�kk.

– H�jj-h�jj-h�jj-h�jj – rikoltozott Evra.

Megr�ztam egy �gat, Evra megz�rgetett egy bokrot, majd k�zveden�l a fi� orra el� dobtam egy k�vet. �gy kapkodta a fej�t ide-oda, mint valami b�bu, s l�tszott rajta, hogy nem tudja, mi lenne a jobb: elfutni vagy itt maradni.

– N�zz�tek, �n nem tudom, kik vagytok – kezdte –, de...

Evra odak�szott m�g�, �s mik�zben a fi� besz�lt, ki�lt�tte hiheteden�l hossz� nyelv�t, �s sziszeg� hangot hallatva v�gigsim�tott vele a fi� nyak�n. Ez m�r sok volt neki. Fel�v�lt�tt, �s elrohant. Evra �s �n a nevet�st�l vis�tozva, �ri�si ricsajt csapva a nyom�ba eredt�nk. � meg t�skebokrokon, csal�non �t rohant l�lekszakadva, seg�ts�g�rt ki�ltozva.

P�r perc m�lva belef�radtunk a j�t�kba, �s m�r hagytuk volna, hadd menjen, de akkor a fi� megbotlott, �s elter�lt a magas f�ben.

Meg�lltunk, �s pr�b�ltuk kital�lni, hol lehet a nagyra n�tt gazban, de nem l�ttuk sehol.

– Hol van? – k�rdeztem.

– Nem l�tom – felelte Evra.

– Gondolod, hogy nincs semmi baja?

– Nem tudom – v�laszolta aggodalmas arccal Evra. – Beleeshetett valami m�ly g�d�rbe.

– H�, k�ly�k! – ki�ltottam. – Nem esett bajod? – Semmi v�lasz. – Ne f�lj, nem b�ntunk! Csak bolondoztunk. Nem akartunk...

Suhog� nesz hallatszott a h�tunk m�g�tt, azt�n egy kezet �reztem a h�tamon, s valaki el�rel�k�tt, be a f�be. Evra is elesett velem egy�tt, �s amikor d�bbenten, k�pk�dve felt�p�szkodtunk, hallottuk, hogy valaki hars�nyan nevet m�g�tt�nk.

Lassan megfordultunk, �s a k�lyk�t l�ttuk ott, amint az oldal�t fogva hahot�zik.

– �gy kellett! �gy kellett! – �nekelte, �s sz�kd�csek hozz�. – Kezdett�l fogva l�ttalak benneteket! Csak tettettem, hogy f�lek. T�rbe csaltalak benneteket! Ha-ha-ha! Ho-ho-ho! Hi-hi-hi!

�gy cs�fol�dott rajtunk, �s b�r el�g h�ly�n �rezt�k magunkat, m�gis, ahogy �gy egym�sra n�zt�nk, bel�l�nk is kirobbant a nevet�s. Egy olyan ter�letre csalt minket, amely tele volt valami ragad�s z�ld term�ssel, �s tet�t�l talpig csupa z�ldek lett�nk t�le.

– �gy n�zel ki, mint egy k�t l�bon j�r� z�lds�g – viccel�dtem.

– Te meg mint a ny�ri Mikul�s – v�gott vissza Evra.

– Mindketten h�ly�n n�ztek ki – jelentette ki a fi�. R�meredt�nk, amit�l kicsit lehervadt az arc�r�l a mosoly. – Ez az igazs�g – d�nny�gte.

– Gondolom, te ezt mulats�gosnak tartod – fortyantam fel. � n�m�n b�lintott. – Van egy h�rem a sz�modra, gyerek! – mondtam, �s �d�z k�pet v�gva k�zelebb l�ptem hozz�. Fenyeget�en meg�lltam, majd sz�les vigyorral kib�ktem: – T�nyleg az!

Boldogan, megk�nnyebb�lve felnevetett, majd egyik kez�t kiny�jtotta fel�nk.

– Sziasztok – mondta, mik�zben kezet fogtunk. – nevem Sam Grest. �r�l�k, hogy megismerkedt�nk.

– Szervusz, Sam Grest – mondtam, �s magamban hozz�tettem: "�gy l�tom, � lesz a m�sik bar�tom."

�s t�nyleg a bar�tom lett. Mire a Cirque du Freak tov�bbindult, teljes sz�vemb�l azt k�v�ntam, b�rcsak a nev�t se hallottam volna soha.

Sam onnan k�r�lbel�l egy kilom�terre lakott a mam�j�val, a pap�j�val, k�t �ccs�vel, kisbaba h�g�val, h�rom kuty�jukkal, �t macsk�jukkal, k�t t�rpepapag�jjal, egy tekn�ssel �s egy akv�riumra val� d�ltengeri hallal.

– Tiszt�ra mintha No� b�rk�j�ban �ln�nk – mes�lte nevetve. – Amennyi id�t csak lehet, megpr�b�lok h�zon k�v�l elt�lteni. Anya �s apa nem b�nj�k. Szerint�k a gyerekeknek szabadon kell kibontakoztatniuk az egy�nis�g�ket. Am�g az esti lefekv�s idej�re megjelenek otthon, addig boldogok. Azt sem b�nj�k, ha id�nk�nt iskol�t ker�l�k. Az a v�lem�ny�k, hogy az iskola a tan�t�snak azzal a c�llal ki�p�tett zsarnoki rendszere, hogy elpuszt�tsa a szellemis�get, �s meg�lje a kreativit�st.

Sam mindig �gy besz�lt. Fiatalabb volt, mint �n, de a besz�d�t hallgatva nem gondoltad volna.

– Sz�val ti ketten a t�rsulathoz tartoztok? – k�rdezte, ecetes hagym�val a sz�j�ban (nagyon szerette az ecetes hagym�t, mindig volt n�la egy kis m�anyag dobozra val�). Visszament�nk a tiszt�s sz�l�re. Evra a f�ben hever�szett, �n egy alacsonyra leny�l� fa�gon �ltem, Sam pedig f�lm�szott a fejem f�l�, a f�ra.

– �s mib�l �ll a m�sorotok? - k�rdez�sk�d�tt tov�bb, m�g miel�tt az els� k�rd�sre v�laszolhattunk volna. – Nincsenek rekl�mfeliratok az aut�kon. El�sz�r azt hittem, utaz� �gyn�k�k vagytok. De azt�n figyeltelek benneteket, �s arra gondoltam, hogy csak valami el�ad�m�v�szek lehettek.

– Gy�szszertart�smesterek vagyunk – k�z�lte Evra. – Mut�ns �gyn�k�k. A val�s�g f�l�tti val�s�g urai. – Az�rt besz�lt �gy, hogy megmutassa, � is tud olyan k�l�nlegesen b�nni a nyelvvel, mint Sam. Szerettem volna, ha �n is �gy tudom ontani magamb�l a fellengz�s kifejez�seket, de a besz�d sohasem volt az er�ss�gem.

– B�v�szmutatv�nyokat adtok el�? - k�rdezte izgatottan Sam.

– Sz�rnysz�l�tteket mutogatunk – v�laszoltam.

– Sz�rnysz�l�tteket? – �gy elt�totta a sz�j�t, hogy kiesett bel�le a hagyma. Gyorsan el kellett hajolnom, nehogy a fejemre essen. – K�tfej� embereket �s hasonl� abnorm�lis l�nyeket?

– �gy valahogy – feleltem –, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy a mi m�v�szeink nem egyszer�en a norm�list�l elt�r� k�lsej� emberek, hanem k�l�nleges var�zserej�k is van.

– Szuper! – ki�ltotta Sam, �s Evr�ra n�zett. – Term�szetesen kezdett�l fogva l�ttam, hogy te egy k�l�nleges dermatol�giai eset vagy – Evra b�r�r�l besz�lt (ut�bb kikerestem a sz�t egy sz�t�rb�l) –, de azt nem sejtettem, hogy vannak a t�rsulatotokban m�s, hozz�d hasonl� tagok is.

Eln�zett a t�bor fel�, s a szem�ben izgatott k�v�ncsis�g gy�lt.

– H�, milyen izgalmas! – s�hajtotta. – �s mif�le bizarr emberp�ld�nyok vannak m�g a csapatban?

– Ha arra c�lzol, hogy milyen m�v�szek l�pnek m�g f�l a m�sorainkban, akkor a v�lasz �gy sz�l, hogy nagyon sokf�le – feleltem. – Szak�llas n� is van k�zt�k, term�szetesen.

– �s farkasember – tette hozz� Evra.

– �s k�tgyomr� f�rfi – folytattam �n.

V�gigment�nk az eg�sz t�rsulaton; Evra m�g olyanokat is eml�tett, akiket sohasem l�ttam. A Cirque du Freak tagjai gyakran cser�l�dtek. M�v�szek j�ttek �s mentek, att�l f�gg�en, hogy hol mutatt�k be a m�sort.

Samre m�ly benyom�st gyakoroltak a hallottak, annyira, hogy ismerets�g�nk kezdete �ta most el�sz�r sz�lni sem tudott. N�m�n, t�gra ny�lt szemmel, ecetes hagym�j�t szopogatva hallgatott, s csak a fej�t r�zta, valah�nyszor olyat hallott, ami hihetetlennek t�nt sz�m�ra.

– Hihetetlen – sz�lalt meg halkan, amikor a v�g�re �rt�nk. – Ti vagytok a f�ldgoly� legszerencs�sebb fick�i. Egy�tt �lni eleven, val�s�gos cirkuszi sz�rnyekkel, s�lyos �s nagyszer� titkok birtok�ban beutazni vel�k a vil�got... Mit nem adn�k, ha helyet cser�lhetn�k veletek...

Magamban mosolyogtam. Nem hinn�m, hogy akkor is sz�vesen helyet cser�lt volna velem, ha mindent tud r�lam.

– H�! – ki�ltott fel hirtelen, mint akinek esz�be jutott valami. – Nem tudn�tok valahogy elint�zni, hogy �n is be�llhassak k�z�tek? Kem�nyen �s sz�pen tudok dolgozni, �s megszoktam, hogy vannak k�telezetts�geim. Nyeres�g lenn�k a csapat sz�m�ra. Csadakozhatn�k hozz�tok? Mint kiseg�t�? K�rlek...

Evra �s �n egym�sra mosolyogtunk.

– Nem hinn�m, Sam – v�laszolta Evra. – Nem vesz�nk fel gyerekeket. M�s lenne, ha id�sebb voln�l, vagy ha a sz�leid is szeretn�nek csatlakozni.

– De �k nem b�nn�k – er�sk�d�tt Sam. – �r�ln�nek neki. Mindig azt mondogatj�k, hogy az utaz�s t�g�tja az ember l�t�k�r�t. Tetszene nekik az �tlet, hogy bej�rjam a vil�got, kalandokat �ljek �t, �s csod�latos, titokzatos l�tv�nyokban legyen r�szem.

– Ne haragudj – r�zta meg Evra a fej�t. – Tal�n majd k�s�bb, ha id�sebb leszel.

Sam elfintorodott, �s d�h�sen beler�gott egy k�zeli �gba. Levelek hullottak le r�la, �s kett� megakadt a hajamban.

– Ez nem igazs�g! – morogta. – Mindig azt mondj�k: "majd ha id�sebb leszel". Hol tartana a vil�g, ha Nagy S�ndor is megv�rta volna, m�g id�sebb lesz? �s Szent Johanna? Ha � is arra v�rt volna, hogy "majd id�sebb lesz", k�nnyen lehet, hogy az angolok legy�zt�k �s gyarmatos�tott�k volna Franciaorsz�got. Ki d�nti el, hogy mikor v�lik az ember el�g id�ss� ahhoz, hogy maga d�nthessen a dolgair�l? R� kellene b�zni az egy�nre.

�gy sz�nokolt tov�bb m�g egy darabig: szidta a feln�tteket meg a "nyavaly�s, korrupt rendszert", �s arr�l papolt, hogy el�bb-ut�bb meg�rik az id� a gyerekek forradalm�ra. Tiszt�ra olyan volt, mintha egy h�lye politikust hallgatn�nk a t�v�ben.

– Ha egy gyerek csokol�d�gy�rat akar nyitni, hagyj�tok, hadd nyisson – szavalta Sam. – Ha zsok� akar lenni, �m legyen. Ha felfedez�k�nt t�voli, kannib�lok lakta szigetekre v�gyik, hadd menjen! Mi vagyunk a modern gener�ci� rabszolg�i. Mi vagyunk a...

– Sam – szak�totta f�lbe Evra. – Szeretn�d megn�zni a k�gy�mat?

– M�g hogy szerem�m-e? – szaladt f�lig Sam sz�ja. – Azt hittem, soha az �letben nem fogod megk�rdezni. Gyer�nk! – Leugrott a f�r�l, s minden sz�noklatot feledve v�gt�zni kezdett a t�borhely fel�. Mi ketten lassan, egym�s k�zt halkan nevetg�lve ballagtunk ut�na, �s sokkalta �regebbnek �s okosabbnak �rezt�k magunkat, mint amilyenek voltunk.