Min�l tov�bb besz�lgett�nk r�la, ann�l jobban megtetszett az �tlet.

Mr. Crepsley elmondta, hogy a cirkusz tagjai tudni fogj�k, mi vagyok, �s akkor elfogadnak. A m�sor fel�p�t�se gyakran v�ltozott, �s szinte mindig akadt valaki, aki hasonl� kor� volt, mint �n. �gy majd nekem is lehet bar�tom.

– �s ha rosszul �rzem magam a cirkuszban? – k�rdeztem.

– Akkor elmegy�nk – felelte. – �n nagyon szerettem a cirkusszal utazni, de nem esem k�ts�gbe, ha ott kell hagynom. Ha tetszik neked, akkor maradunk. Ha nem, akkor megint �tra kel�nk.

– �s nem tartanak majd koloncnak a nyakukon? – k�rdeztem.

– Ki kell majd venned a r�szed a munk�b�l – vil�gos�tott fel Mr. Crepsley. – Mr. Tall megk�veteli, hogy mindenki csin�ljon valamit. Seg�teni fogsz a sz�kek fel�ll�t�s�ban, a vil�g�t�sban, az eml�kt�rgyak �rus�t�s�ban.

– �s mi a helyzet a mennyorsz�ggal? – k�rdez�sk�dtem tov�bb.

– Hisz�nk egy csillagokon t�li Paradicsomban. Ha j� �letet �lt�nk, hal�lunk ut�n a lelk�nk a test�nkb�l kiszabadulva elhagyja a f�ldet, s a csillagok �s galaxisok ter�t �tszelve v�g�l eljut a vil�gegyetem t�loldal�n l�v� csod�latos vil�gba – a Paradicsomba.

– �s akik nem �ltek j� �letet?

– Azok itt maradnak – felelte. – Szellemekk�nt �lnek tov�bb a f�ldh�z l�ncolva, �s a vil�g v�gezet�ig itt kell k�borolniuk.

Elgondolkodtam ezen.

– Mit jelent a j� �let egy v�mp�r sz�m�ra? – k�rdeztem v�g�l. – Hogyan lehet eljutni a Paradicsomba?

– Rendesen kell �lni – hangzott a felelet. – Nem szabad �lni, ha nem sz�ks�ges. Nem szabad b�ntani az embereket. Nem szabad t�nkretenni a vil�got.

– A v�riv�s nem gonosz dolog? – k�rdeztem.

– Nem, ha nem �l�d meg azt, akinek a v�r�t iszod – v�laszolta Mr. Crepsley. – �s olykor m�g az is lehet j� dolog.

– Meg�lni valakit lehet j� dolog? – h�kkentem meg.

Mr. Crepsley komolyan b�lintott.

– Az embereknek van lelk�k, Darren. Amikor meghalnak, a lelk�k f�lmegy a mennybe vagy Paradicsomba. De lehets�ges, hogy egy r�szt bel�l�k itt marasztaljunk a f�ld�n. Amikor kis mennyis�geket iszunk a v�r�kb�l, semmit sem vesz�nk el abb�l, ami l�nyeges egy szem�lyben. De ha sokat iszunk, akkor l�ny�k egy r�sz�t �letben tartjuk �nmagunkban.

– Hogyan? – k�rdeztem �sszeh�zott szem�ld�kkel.

– A v�rrel egy�tt magunkba sz�vjuk az illet� szem�ly eml�keinek �s �rz�seinek egy r�sz�t is – magyar�zta. – Ezek a mi szem�lyis�g�nk r�sz�v� v�lnak, amit�l olyannak l�thatjuk a vil�got, ahogyan � l�tta, �s olyan dolgokra eml�kez�nk, melyek m�sk�ppen feled�sbe mer�ltek volna.

– Mint p�ld�ul?

Egy pillanatra elgondolkodott.

– Az egyik legkedvesebb bar�tomat Paris Skyle-nak h�vj�k – mondta. – M�r nagyon �reg. Sok �vsz�zaddal ezel�tt bar�tok voltak William Shakespeare-rel.

– Azzal a William Shakespeare-rel? Azzal, aki a sz�ndarabokat �rta?

– A sz�ndarabokat �s szonetteket – b�logatott Mr. Crepsley. – De nem minden Shakespeare-k�ltem�nyt jegyeztek fel; a legh�resebbek k�z�l n�h�ny elveszett. Amikor Shakespeare haldoklott, Paris ivott a v�r�b�l – Shakespeare k�rte meg r� –, �s �gy �t�mlesztette mag�ba az elveszett k�ltem�nyeket, k�s�bb pedig le�rt�k �ket. N�lk�l�k szeg�nyebb volna a vil�g.

– De... – elakadtam, majd �jrakezdtem. – De csak olyanokkal teszik ezt meg, akik k�rik, �s akik a hal�lukon vannak?

– Igen – felelte Mr. Crepsley. – Gonosz dolog volna egy eg�szs�ges embert meg�lni. Olyan bar�taink v�r�t inni azonban, akik m�r k�zel j�rnak a hal�lhoz, �s �gy �letben tartani az eml�keiket �s az �lm�nyeiket... – Elmosolyodott. – Ez val�ban dics�retes cselekedet. No, de ezen �tk�zben is elt�prenghetsz – mondta azt�n. – Most indulnunk kell.

Amikor k�szen �lltunk az indul�sra, felpattantam Mr. Crepsley h�t�ra, �s m�r suhantunk is. Az�ta sem magyar�zta el, hogy tud ilyen gyorsan mozogni. Nem mintha sebesen futott volna; ink�bb a vil�g l�tszott tovasiklani fut� l�ba alatt. Azt mondta, minden igazi v�mp�r tud suhanni.

J� volt l�tni, hogyan sodr�dik tova m�g�tt�nk a vid�k. Hegyekre iramodtunk f�l, �s a sz�ln�l is gyorsabban kelt�nk �t hatalmas s�ks�gokon. M�g suhantunk, t�k�letes volt k�r�l�tt�nk a csend, �s soha senki sem l�tott meg benn�nket. Olyan volt, mintha valami b�v�s g�mbben utazn�nk.

Suhan�s k�zben elgondolkodtam azon, amit Mr. Crepsley mondott: az emberek eml�keit �letben lehet tartani az�ltal, hogy v�rt sz�vunk bel�l�k. Nem nagyon �rtettem, hogyan m�k�dik ez a dolog... majd ezt is megk�rdezem t�le.

A suhan�s kimer�t� dolog volt; a v�mp�rr�l �ml�tt az izzads�g, �s l�ttam rajta, hogy egyre jobban k�nl�dik. Hogy seg�tsek rajta, el�vettem egy palack emberv�rt, kinyitottam, �s odatartottam a sz�ja el�.

Egy b�lint�ssal n�m�n megk�sz�nte, majd let�r�lte az izzads�got a homlok�r�l, �s folytatta az utat.

Nagysok�ra vil�gosodni kezdett az �g alja, s akkor meg�llt. Leugrottam a h�t�r�l, �s k�r�ln�ztem. Egy orsz�g�t k�zep�n voltunk, k�r�l�tt�nk, amerre a szem ell�tott, sehol egy h�z, csak mez�k, r�tek �s erd�k.

– Hol van a Cirque du Freak? – k�rdeztem.

– P�r kilom�terre innen – mutatta az ir�nyt. Let�rdelt a f�ldre, �s zih�lva kapkodta a leveg�t.

– Kifogyott mag�b�l a szusz? – k�rdeztem, �s nem tudtam meg�llni, hogy ne vigyorogjak.

– Nem – vigyorgott vissza. – Meg tudtam volna csin�lni, csak nem akartam kimelegedve meg�rkezni.

– J� lesz, ha nem h�zza sok�ig a pihen�st – figyelmeztettem. – Nemsok�ra hajnalodik.

– Nagyon j�l tudom, hogy mennyi az id�! – csattant fel. – T�bbet tudok a reggelekr�l �s hajnalokr�l, mint b�rki �l� emberfia. M�g rengeteg id�nk van. Teljes negyvenh�rom perc.

– Ha maga mondja.

– �n mondom. – Bossz�san fel�llt, �s elindult gyalog. V�rtam, m�g egy kicsit t�volabb �r, azt�n ut�naszaladtam.

– Nyom�s, �reg – sz�ltam r� cs�fol�dva. – M�g a v�g�n lemarad.

– Fogd be – morgott vissza. – K�l�nben k�nnyen kij�rhat egy f�les meg egy farba r�g�s.

P�r perc m�lva megszapor�zta a l�pteit, �s �gy �gett�nk egym�s mellett. J� kedvem volt, h�napok �ta el�sz�r �reztem j�l magam. �r�ltem, hogy v�gre van valami, amit v�rhatok.

Elhaladtunk egy szakadt k�lsej� t�boroz� t�rsas�g mellett. �pp akkor �bredeztek. Egy p�r integetett is nek�nk. Fur�n n�ztek ki: hossz� volt a hajuk, k�l�n�s ruh�kat viseltek, �s tele voltak f�lbeval�kkal meg kark�t�kkel.

A s�trak k�z�tt z�szl�kat meg t�bl�kat lehetett l�tni. Megpr�b�ltam elolvasni, mi �ll rajtuk, de f�t�s k�zben nem tudtam kibet�zni, meg�llni meg nem akartam. Amennyire ki tudtam venni, a t�boroz�k egy �j elterel� �t meg�p�t�se ellen tiltakoztak.

Az �t tele volt kanyarokkal. Az �t�dik kanyar ut�n v�gre egy foly�parti tiszt�son megpillantottuk a Cirque du Freaket. A t�bor k�r�l csend honolt – gondoltam, alszanak –, �s ha aut�val haladtunk volna el mellette, �s nem figyelj�k, hol bukkannak fel a kocsik �s a s�trak, k�nnyen elsiklott volna felett�k a tekintet�nk.

Szinte �rthetetlen volt, hogy egy cirkusz ezen a helyen �sse fel a s�tr�t. Nem volt itt semmif�le el�ad�terem vagy nagys�tor, ahol a r�ms�gek fell�phettek volna. Gondoltam, bizony�ra itt pihennek meg k�t v�ros k�z�tt f�l�ton.

Mr. Crepsley magabiztosan kanyarodott hol ide, hol oda a szem�lyaut�k �s furgonok k�z�tt. Pontosan tudta, hov� tart. �n k�vettem, igaz, sokkal kevesebb �nbizalommal: eml�keztem arra az �jszak�ra, amikor a sz�rnyek mellett elosonva elloptam Madame Oct�t.

Mr. Crepsley meg�llt egy hossz�, ez�stsz�n� lak�kocsi mellett, �s bekopogott. Szinte azon nyomban kiny�lt, �s megjelent Mr. Tall h�rihorgas alakja. Szeme a hajnali sz�rk�letben m�g feket�bbnek t�nt, mint valaha. Ha nem tudom, ak�r megesk�dtem volna, hogy nincs is szemgoly�ja, csak k�t fekete �reg t�tong a hely�n.

– �, ti vagytok – mondta halk, m�ly hangj�n, alig mozdul� sz�jjal. – �gy �reztem, mintha keresn�l – hajolt Mr. Crepsley fel�, majd lepillantott oda, ahol �n �lltam remegve. – L�tom, magaddal hoztad a fi�t is.

– Bej�het�nk? – k�rdezte Mr. Crepsley.

– Persze. Mit felelhet erre az ember nektek, v�mp�roknak? – tette hozz� mosolyogva. – L�pjetek be saj�t szabad akaratotokb�l?

– Valami ilyesmit – hagyta r� Mr. Crepsley, �s az arc�ra ter�l� mosolyb�l meg�rtettem, hogy ez valami r�gi tr�fa lehet k�z�tt�k.

Bel�pt�nk a lak�kocsiba, �s le�lt�nk. El�g gy�r volt a berendez�s: n�h�ny polc, rajtuk a cirkuszt rekl�moz� plak�tok �s sz�r�lapok, a v�r�s cilinder �s a keszty�k, amelyeket m�r l�ttam rajta, n�h�ny csecsebecse �s egy felcsaphat� �gy.

– Nem rem�ltem, hogy ilyen hamar visszaj�ssz, Larten – sz�lt Mr. Tall. M�g �gy �lve is hatalmasnak l�tszott.

– Nem volt napirenden a gyors visszat�r�s, Hibernius.

Hibernius? Milyen k�l�n�s n�v. Mindazon�ltal illett r�. Hibernius Tall. Volt valami furcsa cseng�se.

– Bajba ker�lt�l? – �rdekl�d�tt Mr. Tall.

– Nem – felelte Mr. Crepsley. – Darren volt boldogtalan. �gy hat�roztam, jobb lesz neki itt, ahol a maga fajt�ja k�z�tt lehet.

– �rtem. – Mr. Tall k�v�ncsian szem�gyre vett. – Hossz� utat tett�l meg, ami�ta utolj�ra l�ttalak, Darren Shan – mondta.

– Jobban szerettem ott, ahol voltam – morogtam.

– Akkor mi�rt ment�l el onnan? – k�rdezte.

R�b�multam.

– Tudja, hogy mi�rt – feleltem hidegen.

Lassan b�lintott.

– Akkor h�t maradhatunk? – k�rdezte Mr. Crepsley.

– Term�szetesen – v�gta r� r�gt�n Mr. Tall. – �r�mmel l�tunk viszont benneteket. Pillanatnyilag megcsappant kicsit a l�tsz�munk. Bord�s Alexander, Sive �s Seersa, valamint Vasfog� Gertha szabads�gon vagy �zleti �ton vannak. V�gtag Cormac �ton van hozz�nk, de csak k�s�bb fog meg�rkezni. Larten Crepsley �s idom�tott p�kja nagyban fogja emelni el�ad�sunk f�ny�t.

– K�sz�n�m – mondta Mr. Crepsley.

– �s velem mi lesz? – k�rdeztem vakmer�en.

– Te nem vagy olyan �rt�kes – mosolyodott el Mr. Tall –, de az�rt t�ged is sz�vesen l�tunk.

Felhorkantam, de nem sz�ltam semmit.

– Hol fogunk fell�pni? – hangzott Mr. Crepsley k�vetkez� k�rd�se.

– Itt – felelte Mr.Tall.

– Itt? – csipogtam bele meglepetten.

– Mi�rt, zavar t�ged? – �rdeld�d�tt Mr. Tall.

– Itt semmi sincs, csak a nagy pusztas�g – mondtam. – Azt hittem, csak v�rosokban l�pnek fel, nagy n�z�k�z�ns�g el�tt.

– Nek�nk mindig nagy n�z�k�z�ns�g�nk van – jelentette ki Mr. Tall. – Mindegy, hol j�tszunk, az emberek elj�nnek, hogy megn�zz�k. Rendszerint s�r�n lakott helyeken �t�nk t�bort, de az �vnek ebben a szak�ban lass�bbra szoktuk venni az iramot. Mint eml�tettem, n�h�ny kiv�l�s�gunk t�vol van, ak�rcsak... t�rsulatunk bizonyos m�s tagjai.

Lopva k�l�n�s pillant�st v�ltottak egym�ssal, �s �n �reztem, hogy most valamib�l kimaradtam.

– Egysz�val most pihen�nk – folytatta Mr. Tall. – P�r napig nem tartunk el�ad�st. Kif�jjuk magunkat.

– �tk�zben elhaladtunk egy s�toroz� csapat mellett – jegyezte meg Mr. Crepsley. – Nem okoznak semmi gondot?

– A THV gyalogosai? – nevetett Mr. Tall. – T�ls�gosan lefoglalja �ket a f�k �s k�vek v�delmez�se, nem �rnek r� vel�nk t�r�dni.

– Mi az a THV? – k�rdeztem.

– A Term�szet Harcos V�delmez�i – v�laszolta Mr. Tall. – �koharcosok. K�rberohang�lj�k az orsz�got, s pr�b�lj�k le�ll�tani az �j utak �s hidak �p�t�s�t. Itt vannak m�r p�r h�napja, de hamarosan tov�bb kell menni�k.

– Igazi katon�k? – k�rdeztem. – Vannak pusk�ik, k�zigr�n�tjaik meg tankjaik?

Mindketten a hasukat fogt�k nevett�kben.

– N�ha t�nyleg nagyon h�lye tud lenni szeg�nyk�m – ny�gte ki Mr. Crepsley k�t nevet�roham k�z�tt –, de az�rt nem olyan buta, mint amilyennek l�tszik.

�reztem, hogy az arcom elv�r�s�dik, de nem sz�ltam semmit. Tapasztalatb�l tudtam, hogy nincs �rtelme, ha az ember d�h�s lesz a feln�ttekre, amikor azok kinevetik; ett�l csak m�g jobban nevetnek rajtad.

– Katon�knak nevezik magukat – magyar�zta Mr. Tall –, de val�j�ban nem azok. F�khoz l�ncolj�k magukat, homokot sz�rnak a munkag�pek motorj�ba, rajzsz�geket a kocsik kereke el� meg ilyesmiket.

– Mi�rt... – kezdtem, de Mr. Crepsley k�zbev�gott:

– K�rd�sekre most nincs id�nk. P�r perc, �s f�lkel a nap. – F�l�llt, �s kezet fogott Mr. Tall-lal. – K�sz�n�m, hogy visszafogadsz minket, Hibernius.

– �r�mmel – v�laszolta Mr. Tall.

– B�zom benne, hogy vigy�zt�l a kopors�mra...

– Term�szetesen.

Mr. Crepsley boldogan elmosolyodott, �s �sszed�rzs�lte a k�t kez�t.

– Ez hi�nyzik a legjobban, ha t�vol vagyok. De j� lesz megint k�nyelmesen aludni!

– Mi legyen a fi�val? – k�rdezte Mr. Tall. – Akarod, hogy neki is �ssze�ss�nk egy kopors�t?

– Esz�be ne jusson! – ki�ltottam. – M�g egyszer be nem fekszem egy ilyenbe! – Visszaeml�keztem, milyen volt kopors�ban fek�dni mint �l� halott, �s �sszer�zk�dtam.

– K�lt�ztess�tek �ssze Darrent valamelyik el�ad�m�v�sszel. Ha lehet, egy vele egykor� gyerekkel – mondta mosolyogva Mr. Crepsley.

Mr. Tall r�vid ideig gondolkodott.

– Mit sz�ln�l Evr�hoz?

A mosoly sz�tter�lt Mr. Crepsley arc�n.

– Igen. Szerintem remek megold�s volna �sszek�lt�ztetni �t Evr�val.

– Ki az az Evra? – k�rdeztem idegesen.

– R� fogsz j�nni – �g�rte Mr. Crepsley, �s kinyitotta a kocsi ajtaj�t. Most itthagylak. Mr. Tall majd gondodat viseli. Nekem mennem kell.

Azzal elt�nt, hogy megkeresse kedvenc kopors�j�t. H�trapillantottam. Ott tal�ltam Mr. Tallt, k�zvetlen�l a h�tam m�g�tt �llt. Nem is tudom, hogy termett ott ilyen hirtelen a helyis�g m�sik v�g�b�l. M�g azt sem hallottam, hogy fel�llt volna.

– Menj�nk? – k�rdezte.

Nyeltem egyet, �s b�lintottam.

Mutatta az utat a t�boron �t. Most, hogy hajnalodott, egy-k�t cirkuszkocsiban �s s�torban felkapcsolt�k a villanyt. Mr. Tall egy �reg, sz�rke s�torhoz vezetett, amely akkora volt, hogy �ten-hatan is elf�rhettek benne.

– Itt van n�h�ny takar� – mondta, �s �tny�jtott egy halom gyapj�takar�t. – �s egy p�rna. – Nem tudom, honnan szedte �ket – semmi ilyesmi nem volt n�la, amikor kil�pt�nk a lak�kocsib�l –, de t�l f�radt voltam ahhoz, hogy megk�rdezzem. – Addig alhatsz, ameddig csak akarsz. �rted j�v�k, ha m�r fel�bredt�l, �s elmondom, mi lesz a dolgod. Addig Evra fog vigy�zni r�d.

Felemekem a s�torlapot, �s ben�ztem. S�t�t volt odabent, nem l�ttam semmit.

– Ki az az Evra? – k�rdeztem, visszafordulva Mr, Tallhoz. De � addigra m�r elt�nt, a maga megszokott, hangtalan �s vill�mgyors m�dj�n.

Fels�hajtottam, �s az �gynem�t a mellemhez szor�tva bel�ptem a s�torba. Visszaengedtem a s�torlapot, azt�n csak �lltam ott, �s v�rtam, hogy a szemem hozz�szokjon a s�t�ts�ghez. Hallottam, hogy valaki k�nnyed�n szuszog, �s a s�tor t�ls� v�g�ben megl�ttam egy h�l�zs�kos alak k�rvonalait. K�r�ln�ztem, hogy hov� vessem meg a magam fekhely�t. Nem szerettem voba, ha a h�l�t�rsam fel�bredve elbotolna bennem.

Vakt�ban el�bbre mentem p�r l�p�st. Hirtelen valami fel�m siklott a s�t�tben. Meg�lltam, �s k�ts�gbeesetten meredtem a s�t�tbe (a csillagok vagy a hold f�nye n�lk�l m�g egy v�mp�r sem l�tja a k�r�l�tte l�v� t�rgyakat).

– Hell�! – mondtam halkan. – Te vagy Evra? �n Darren Shan vagyok. �n vagyok az �j...

Elhallgattam. A csusszan�s nesze oda�rt a l�bamhoz. Ahogy ott �lltam f�ldbe gy�kerezett l�bbal, valami puha �s s�kos dolog csavarodott a l�bamra. R�gt�n tudtam, hogy mi az, de nem mertem len�zni, m�g f�lig f�l nem k�szott a testemre. V�gre, amikor m�r a mellem k�r� kezdte csavarni mag�t, �sszeszedtem a b�tors�gomat, �s odaford�tottam a tekintetemet. Pillant�som tal�lkozott egy hossz�, vastag, sziszeg�... k�gy��val!

A f�lelemt�l mozdulatlann� dermedve �lltam ott t�bb mint egy �r�ig, szememet a k�gy� j�ghideg, hullamerev szem�re szegezve, s v�rva, hogy mikor csap le r�m. V�gre, amikor a reggeli nap f�nyes sugarai �thatoltak a s�tor vastag v�szn�n, megmozdult a h�l�zs�kban alv� �s�tott, fel�lt, �s k�r�ln�zett.

A k�gy�test� fi� volt. Nagyon megijedt, amikor megl�tott. Nyomban visszab�jt a h�l�zs�kba, s mintha v�dekezne, m�g a cipz�rt is beh�zta rajta. Azt�n megl�tta a k�r�m tekeredett k�gy�t, �s l�that�an megk�nnyebb�lt.

– Ki vagy te? – ki�ltotta �les hangon. – Mit keresel itt?

Lassan ingattam a fejem. Nem mertem megsz�lalni, h�tha a leveg�v�telt�l megmozdul� mellkasom t�mad�sra ingerli a k�gy�t.

– J� lesz, ha v�laszolsz – figyelmeztetett –, k�l�nben sz�lok neki, hogy v�jja ki a szemedet.

– �n... �-�n... Da-Darren Sh-Sh-Shan va-vagyok – dadogtam. – Mr. Ta-Tall mondta, hogy j�-j�-j�jjek be... Azt mondta, �n le-le-leszek az �j lala-la-lak�t�rsad.

– Darren Shan? – r�ncolta a k�gy�fi� a homlok�t, majd r�m mutatott, mint aki m�r �rti. – Te vagy Mr. Crepsley inasa, ugye?

– Igen – mondtam halkan.

A k�gy�fi� elvigyorodott.

– �s tudta, hogy Mr. Tall velem fog �sszek�lt�ztetni? – B�lint�somra elnevette mag�t. – Ah�ny v�mp�rt ismertem �letemben, mindnek ilyen r�m�t� humor�rz�ke volt.

Kiugrott a h�l�zs�kb�l, odasietett hozz�m, s a k�gy�t a fej�n�l megragadva kezdte letekerni r�lam.

– Biztons�gban vagy – mondta megnyugtat�an. – Az az igazs�g, hogy eddig sem volt�l vesz�lyben. A k�gy� eg�sz id� alatt aludt. Arra sem �bredt volna f�l, ha lecib�lod magadr�l. Nagyon m�lyen szokott aludni.

– Alszik? – k�rdeztem elv�konyodott hangon. – De h�t... akkor hogy tudott r�m csavarodni?

– Alvam�sz� – mondta a fi� mosolyogva.

– Alvam�sz�! – D�bbenten meresztettem a szemem Evr�ra, majd a k�gy�ra. Meg sem mozdult, mialatt a fi� letekerte r�lam. V�gre az utols� gy�r� is leker�lt r�lam, �s �n egy l�p�ssel arr�bb tudtam l�pni. A l�bam megmerevedett, �s milli�nyi t�sz�r�s helye zsiborgott benne. – Alvam�sz� k�gy�! – nevettem el magam k�nyszeredetten. – M�g j�, hogy nem alvaev� k�gy�!

A k�gy�fi� bedugta egy sarokba kedvenc�t, �s gyeng�den v�gigsim�tott a fej�n.

– Akkor sem evett volna meg, ha t�rt�netesen f�l�bred – adta tudtomra. – Tegnap evett meg egy kecsk�t. A hozz� hasonl� m�ret� k�gy�kat nem kell s�r�n etetni.

A k�gy�t mag�ra hagyva Evra felhajtotta a s�tor lapj�t, �s kil�pett. �n gyorsan k�vettem, nehogy egyed�l kelljen maradnom a cs�sz�m�sz�val.

Odakint alaposabban megn�ztem. Pontosan olyan volt, ahogy az eml�kezetemben �lt: p�r �vvel id�sebb n�lam, nagyon v�kony, hossz� haja s�rg�sz�ld, a szeme keskeny v�g�s�, k�z- �s l�bujjai k�z�tt k�l�n�s h�rtya fesz�lt, test�t pedig z�ld, arany, s�rga �s k�k pikkelyek bor�tott�k. Csak egy sort volt rajta, semmi m�s.

– Engem k�l�nben Evra Vonnak h�vnak. – Ny�jtotta a kez�t, �n pedig megr�ztam. A tenyere s�kos volt, de sz�raz. N�h�ny pikkelye leesett, �s a kezemre ragadt. Sz�nes, sz�raz b�rlemezk�re hasonl�tott.

– Tudom – b�lintottam.

– Nem vagy �hes?

– De – feleltem, �s elindultam Evr�val, hogy egy�nk valamit.

A t�bor ny�zsg�tt az �lett�l.

Mivel el�z� este nem volt el�ad�s, a sz�rnyek �s idom�raik kor�n nyugov�ra t�rtek, �gy a rendesn�l kor�bban is �bredtek.

Elb�v�lt a zsivaj �s a s�rg�s-forg�s. Nem is tudtam, hogy ilyen sok ember dolgozik a cirkuszban. Azt hittem, csak a fell�p�k �s azok a kiszolg�l� alkalmazottak �lnek itt, akiket azon az �jszak�n l�ttam, amikor Steve-vel elj�ttem megn�zni az el�ad�st. De most, ahogy k�r�ln�ztem, r�j�ttem, hogy az csak a j�ghegy cs�csa volt. Legal�bb k�t tucat olyan ember j�tt-ment, t�rsalgott, mosott vagy f�z�tt, akiket m�g sohasem l�ttam.

– Kik ezek az emberek? – k�rdeztem.

–A Cirque du Freak motorja – felelte Evra. – �k azok, akik az aut�kat vezetik, a s�trakat felverik, �k mosnak, f�znek, jav�tj�k a fell�p�ruh�kat, �k takar�tanak az el�ad�sok ut�n. Ez egy nagy�zem.

– Norm�lis emberek?

– Legt�bbj�k.

– Hogy j�ttek ide dolgozni?

– N�h�nyan az el�ad�m�v�szek rokonai, n�h�nyan pedig Mr. Tall bar�tai. Van olyan is, aki csak bet�vedt, megtetszett neki, amit l�tott, �s itt maradt.

– Ilyet is lehet? – �lm�lkodtam.

– Ha Mr. Tall rokonszenvesnek tal�lja az illet�t – v�laszoka Evra. – A Cirque du Freakben mindig van �resed�s.

Evra meg�llt egy nagy t�bort�z mellett, �gy azt�n �n is meg�lltam. Kezes Hans (az a f�rfi, aki a kez�n is tud j�rni, s�t gyorsabban fut rajta, mint a vil�g leggyorsabb sprintere) egy fat�nk�n �lt, mik�zben Truska (a szak�llas asszony, aki akkor n�vesztette ki a szak�ll�t, amikor csak akarta) ny�rson kolb�szt s�t�tt. K�r�l�tt�k emberek �ltek vagy hevertek a f�ld�n.

– J� reggelt, Evra Von – mondta Kezes Hans.

– Neked is, Hans – viszonozta a k�sz�nt�st Evra.

– Kit tisztelj�nk ifj� bar�todban? – k�rdezte Hans, �s gyanakodva m�regetett.

– � Darren Shan – v�laszolta Evra.

– Az a Darren Shan? – h�zta f�l Hans a szem�ld�k�t.

– Senki m�s – vigyorgott Evra.

– Hogy �rted azt, hogy... "Az a Darren Shan"? – k�rdeztem.

– H�res ember vagy ebben a t�rsas�gban – felelte Hans.

– Mi�rt? Mert �n... – lehalk�tottam a hangom – f�lv�mp�r vagyok?

Hans j��z�en elnevette mag�t.

– A f�lv�mp�rok a mi sz�munkra nem jelentenek �jdons�got. Ha annyi aranyp�nzem lenne, ah�ny f�lv�mp�rt l�ttam �letemben, akkor l�ssuk csak... – �sszer�ncolt homlokkal gondolkozott. – Huszonkilenc aranyam lenne. De hogy valaki fiatalon legyen f�lv�mp�r... Sohasem l�ttam, m�g csak nem is hallottam arr�l, hogy egy olyan id�s fi�, mint te, bebocs�ttat�st nyerjen a k�t l�bon j�r� holtak k�z�. Mondd csak: elj�ttek m�r a v�mp�rt�bornokok, hogy megn�zzenek maguknak?

– Kik azok a v�mp�rt�bornokok? – k�rdeztem.

– �k azok...

– Hans! – mordult fel egy asszony, aki valami ruh�t mosott �ppen. Hans elhallgatott, �s b�ntudatosan n�zett k�r�l. – Gondolod, hogy Larten �r�lni fog, ha meghallja, miket fecsegsz? – hangzott a szigor� k�rd�s.

– Bocs�nat – mondta Hans megny�lt k�ppel. – A friss reggeli leveg� teszi. Nem vagyok hozz�szokva, ez�rt besz�lek olyasmiket, amiket nem kellene.

Szerettem volna, ha mes�l a v�mp�rt�bornokokr�l, de udvariadans�g lett volna megk�rni r�.

Truska megszeml�lte a kolb�szokat, majd kett�t leh�zott a ny�rsr�l, �s �tny�jtotta nekem. Mosolyogva k�rdezett valamit a maga k�l�n�s, idegen nyelv�n.

Evra elnevette mag�t.

– Azt k�rdezi, szereted-e a kolb�szt, vagy veget�ri�nus vagy.

– Ez j�! – kuncogott Hans. – Egy veget�ri�nus v�mp�r!

– Te besz�lsz az � nyelv�n? – fordultam Evr�hoz.

– Igen – v�laszolta b�szk�n. – M�g tanulom... a legnehezebb nyelv, amit valaha pr�b�ltam megtanulni, de a t�borban �n vagyok az egyetlen, aki �rd, amit mond. Kiv�l� nyelv�rz�kem van – tette hozz� henceg�n.

– �s hogy h�vj�k ezt a nyelvet? – tudakoltam.

– Azt nem tudom – felelte a homlok�t r�ncolva. – Nem akarja el�rulni.

Ez k�l�n�snek t�nt, de nem akartam semmi olyat mondani, amivel megb�nthatn�m. Ink�bb elvettem az egyik kolb�szt, �s mosolyogva megk�sz�ntem. Beleharaptam, de azon nyomban el is kaptam a sz�mat: t�zforr� volt! Evra hahot�zva ny�jtott oda egy b�gre vizet. El se vettem a sz�mt�l, m�g le nem h�t�tte teljesen, s ut�na is sok�ig f�jtam a kolb�szt.

Egy darabig ott �lt�nk Hansszal �s Tmsk�val: ett�nk, besz�lgett�nk, �s �lvezt�k a reggeli naps�t�st.

A f� m�g nedves volt a harmatt�l, de egyik�nk sem b�nta. Evra sorra mindenkinek bemutatott a t�rsas�gban. A sok nevet nem tudtam egyszerre mind megjegyezni, ez�rt csak mosolyogva kezet r�ztam mindenkivel, �s igyekeztem elrakt�rozni az arcokat.

Nemsok�ra megjelent Mr. Tall is. Egyik pillanatban m�g sehol nem volt, a k�vetkez�ben m�r ott �llt Evra m�g�tt, s melengette a kez�t a t�z f�l�tt.

– Kor�n f�lkelt, Shan �rfi – jegyezte meg.

– Nem tudtam aludni – mondtam. – T�ls�gosan... – Evr�ra pillantottam, �s elmosolyodtam – fel voltam csig�zva.

– Rem�lem, ett�l m�g fogsz tudni dolgozni – mondta Mr. Tall.

– J�l vagyok – feleltem. – K�szen �llok b�rmif�le munk�ra.

– Biztos?

– Biztos.

– Ezt m�r szeretem. – El�teremtett valahonnan egy nagy jegyzetf�zetet. – L�ssuk – mondta v�gigpergetve a lapokat –, milyen munk�t tal�lhatn�nk neked m�ra. Mondd csak: j�l tudsz f�zni?

– Tudok ragut k�sz�teni. Mr. Crepsley tan�tott meg r�.

– F�zt�l valaha harminc vagy negyven f� sz�m�ra?

– Nem.

– K�r. Tal�n majd megtanulod. – Ism�t lapozgatott.

– H�t varrni tudsz-e?

– Nem.

– Most�l valaha?

– K�zzel?

– Igen.

– Nem.

– Hm. – Lapozgatott m�g egy kicsit, azt�n becsapta a jegyzetf�zetet. – Rendben – mondta. – Am�g nem tal�lunk valami �lland�bb elfoglalts�got a sz�modra, maradj Evra mellett, �s seg�ts neki a napi munk�j�ban. J� lesz �gy?

– Nekem j� – feleltem.

– Nincs ellenedre, Evra? – fordult Mr. Tall a k�gy�fi�hoz.

– Egy�ltal�n nincs – v�laszolta �.

– Nagyszer�. Akkor ezt elrendezt�k. Tov�bbi int�zked�sig Evra gondjaira b�zlak. Tedd azt, amit � mond. Ha majd f�l�bred v�rbeli koll�g�d – Mr. Crepsleyre c�lzott –, �s �gy k�v�nja, akkor az �jszak�t vele t�ltheted. Megl�tjuk, mik�nt boldogulsz, �s annak alapj�n eld�ntj�k, hogyan tudn�nk a legjobban kamatoztatni a k�pess�geidet.

– K�sz�n�m – mondtam.

Azt v�rtam, hogy egy szempillant�s alatt elt�nik, ehelyett azonban megfordult, �s lassan, f�ty�r�szve, �lvezve a naps�t�s meleg�t, elballagott.

– Nos, Darren – mondta Evra, �s pikkelyes karj�val �tfogta a v�llam –, �gy l�tszik, mostant�l kezdve partnerek lesz�nk. Milyen �rz�s?

– J� �rz�s... partnernek lenni.

– Remek! – R�csapott a v�llamra, �s lenyeke az utols� falat kolb�szt. – Akkor l�ssunk is munk�hoz!

– Mivel kezdj�k? – k�rdeztem.

– Amivel minden reggel kezdeni fogunk – mondta Evra, �s f�l�llt. – Lefejj�k a m�rget a k�gy�m m�regfogair�l.

– � – mondtam, �s megtorpantam. – Vesz�lyes?

– Csak ha el�bb harap, miel�tt befejezn�nk – v�laszolta Evra, majd arckifejez�semet l�tva elnevette mag�t, �s maga el�tt tolva bel�pt�nk a s�torba.