V�r...

Mr. Crepsley ideje jav�t azzal t�lt�tte, hogy a v�rrel kapcsolatos tudnival�kra tan�tott. A v�r l�tfontoss�g� a v�mp�rok sz�m�ra. N�lk�le elgyeng�l�nk, meg�regsz�nk �s meghalunk. A v�r tart meg minket fiatalnak. A v�mp�rok t�zszer olyan lassan �regszenek, mint az emberek (a v�mp�rok t�z�venk�nt csak egy �vvel lesznek �regebbek), de ha nem iszunk emberv�rt, m�g n�luk is gyorsabban v�n�l�nk: egy vagy k�t �v helyett ak�r h�sz vagy harminc �vet is. Nekem mint f�lv�mp�rnak, aki �tsz�r olyan lassan �regedtem, mint az emberek, nem kellett annyi emberv�rt innom, mint Mr. Crepsleynek, de valamennyit m�giscsak musz�j volt, hogy �letben maradjak.

Az �llatok – kuty�k, tehenek, birk�k – v�re arra el�g egy v�mp�rnak, hogy valahogy elveget�ljon, de van n�h�ny �llat, amelynek a v�re sz�mukra – sz�munkra – nem ehet�. Ilyen p�ld�ul a macska. Ha egy v�mp�r macskav�rt inna, az olyan lenne, mintha m�rget �ntene le a tork�n. Ugyan�gy nem ihatjuk majmok, b�k�k, a legt�bb hal �s a k�gy�k v�r�t. Mr. Crepsley nem sorolta fel az �sszes veszedelmes �llatot.

Rengeteg ilyen van, id�be telik, mire megtanulom, melyik biztons�gos, �s melyik nem. Azt tan�csolta, hogy mindig k�rdezzem meg el�re, miel�tt valami �jat ki akarok pr�b�lni.

A v�mp�roknak nagyj�b�l havonta egyszer kell emberv�rt inniuk. A t�bbs�g egyszer egy h�ten csap ilyen lakom�t. �gy nem kell sokat sz�vniuk. Ha valaki havonta csak egyszer csillap�tja �h�t, akkor ez alkalommal sok v�rt fog inni.

Mr. Crepsley azt mondta, vesz�lyes dolog t�l sok�ig halogatni a v�riv�st. A szomj�s�g moh�v� teszi az embert, �s el�fordulhat, hogy v�g�l valaki meg�li azt, akinek a v�r�t sz�vja.

– Az a v�mp�r, aki gyakran �s kis kortyokban iszik, k�pes uralkodni mag�n – mondta. – Aki viszont csak akkor iszik, amikor m�r musz�j, a v�g�n elvadul. A benn�nk l�v� �hs�get csillap�tani kell, csak �gy tudjuk kord�ban tartani.

A friss v�r a legjobb. Ha �l� emberb�l sz�rmazik, a v�r tele van �rt�kes anyagokkal, �s ez�rt nem kell bel�le sok. De amikor valaki meghal, a v�re megsavanyodik. Halott ember v�r�b�l sokkal nagyobb mennyis�gre van sz�ks�g.

– Az �ltal�nos szab�ly �gy sz�l, hogy nem szabad olyan ember v�r�t inni, aki m�r t�bb mint egy napja halott – magyar�zta Mr. Crepsley.

– Honnan tudom, hogy valaki mennyi ideje halott? – k�rdeztem.

– A v�re �z�b�l – hangzott a v�lasz. – Meg kell tanulnod k�l�nbs�get tenni j� �s rossz v�r k�z�tt. A rossz v�r olyan, mint a savany� tej, csak rosszabb.

– Vesz�lyes dolog rossz v�rt inni? – tudakoltam.

– Igen. Beteg leszel, vagy meg�r�lsz, vagy ak�r meg is halhatsz t�le.

Brrrr!

�vegekben is t�rolhattunk friss v�rt, �s sz�ks�g eset�re korl�tlan ideig eltarthattuk �gy. Mr. Crepsley t�bb palackkal is hordott mag�val a k�peny�ben. Volt, hogy �tkez�shez felbontott egyet, �s �gy itta, mint egy kis �veg bort.

– �lhet valaki palackozott v�ren is? – k�rdeztem egy �jjel.

– Egy ideig – v�laszolta. – De hossz� t�von nem.

– Hogy tudja bepalackozni? – tettem f�l k�v�ncsian a k�rd�st, mik�zben egy ilyen �veget n�zegettem. K�mcs�re eml�keztetett, de az �vege kicsit s�t�tebb �s vastagabb volt.

– Az ravasz mutatv�ny – mondta mosolyogva. – A legk�zelebbi tankol�sn�l majd megmutatom.

V�r...

Erre volt a legnagyobb sz�ks�gem, de ett�l f�ltem a legjobban. Ha emberv�rt iszom, t�bb� nincs vissza�t. �r�k �letemre v�mp�r maradok. Ha ki tudom v�deni, akkor tal�n egyszer �jra ember lehetek. Lehet, hogy az ereimben foly� v�mp�rv�r lassan elveszd az erej�t. Lehet, hogy m�gsem kell meghalnom. Tal�n csak a bennem �l� v�mp�r halna meg, �s akkor visszat�rhetn�k a csal�domhoz �s a bar�taimhoz.

Nem volt r� sok rem�ny – Mr. Crepsley megmondta, hogy lehetetlens�g �jra emberr� v�lnom, �s �n hittem neki –, de ez volt az egyetlen �lom, amelybe belekapaszkodhattam.

M�ltak az �jszak�k �s a nappalok, mi pedig v�ndoroltunk tov�bb, v�rosr�l falura, falur�l nagyv�rosba. Nem voltam valami j� viszonyban Mr. Crepsleyvel. Ak�rmilyen kedves volt is, nem tudtam elfelejteni, hogy � pump�lt v�mp�rv�rt az ereimbe... amivel lehetetlenn� tette, hogy megmaradjak a csal�domban.

Gy�l�ltem �t. Nappal n�ha eszembe jutott, mi lenne, ha mialatt alszik, ny�rsat sz�rn�k a sz�v�be, �s magam venn�m k�zbe a dolgokat. Megtehettem volna, de tudtam, hogy n�lk�le nem maradn�k �letben. Ez id� szerint sz�ks�gem volt Larten Crepsleyre. De ha majd elj�n a nap, hogy egyed�l is boldogulok...

Nekem kellett gondj�t viselnem Madame Oct�nak: �lelmet kerestem sz�m�ra, gyakoroltam vele, �s takar�tottam a kalitk�j�t.

Nem volt �nyemre a dolog – majdnem annyira gy�l�ltem a p�kot, mint a v�mp�rt –, de Mr. Crepsley k�z�lte velem, hogy �n loptam el, teh�t tudok r�la gondoskodni.

H�be-h�ba gyakoroltam vele n�h�ny mutatv�nyt, de csak �mmel-�mmal. M�r nem �rdekelt, �s ahogy m�ltak a hetek, egyre kevesebbet j�tszottam vele.

A v�ndorl�sban egyed�l az t�nt j�nak, hogy rengeteg helyen megfordukunk, �s mindenf�le nevezetess�get l�ttunk. Nagyon szerettem utazni. De sajnos, mivel �jszaka utaztunk, a vid�kb�l nem sokat l�ttam!

Egy napon, mialatt Mr. Crepsley aludt, nekem pedig m�r elegem lett a szob�ban kuksol�sb�l – a t�v�n hagytam egy c�dul�t arra az esetre, ha nem �rn�k vissza, mire f�l�bred –, elmentem. Nagyon kev�s p�nzem volt, �s azt sem tudtam, merre indulok, de nem sz�m�tott. M�r az is boldogg� tett, hogy kiszabadultam a sz�llod�b�l, �s valamennyi id�re egyed�l maradhatok.

A v�ros meglehet�sen nagy volt, de b�k�s hangulat�. Ben�ztem n�h�ny j�t�k�ruh�zba, �s elj�tszottam az ingyenes sz�m�t�g�pes j�t�kokkal. Azel�tt egy�ltal�n nem tudtam �gyesen b�nni a sz�m�t�g�pekkel, de a mostani reflexeimmel �s �jfajta k�szs�geimmel j�form�n mindent meg tudtam csin�lni.

V�gigv�gtattam a gyorsas�gi j�t�kok k�l�nb�z� szintjein, ki�t�ttem az �sszes ellenfelemet a harcm�v�szeti torn�kon, a sci-fi kalandj�t�kokban pedig az �sszes idegent egyt�l egyig leszedtem az �gb�l.

Ezut�n barangolni kezdtem a v�rosban. Rengeteg sz�k�k�t, szobor, park �s m�zeum volt benne; �rdekeltek, �gyhogy megn�ztem �ket. De a m�zeumokban �gyelg�sr�l anya jutott az eszembe – el�szeretettel hurcolt benn�nket ki�ll�t�sokra –, �s ez felzaklatott. Valah�nyszor a mam�mra, a pap�mra �s Annie-ra gondoltam, mindig mag�nyosnak �s szerencs�dennek �reztem magam.

Megl�ttam egy csapat velem egykor� fi�t; egy aszfaltos p�ly�n hokiztak. Nyolcan voltak mindk�t csapatban. A t�bbs�g m�anyag botokkal j�tszott, de voltak p�ran, akiknek rendes fa�t�j�k volt. A korong egy �cska feh�r teniszlabda volt.

Meg�lltam, �s figyeltem �ket. N�h�ny perc m�lva odaj�tt hozz�m az egyik fi�.

– Honnan j�tt�l? – k�rdezte.

– Nem vagyok ideval�si – feleltem. – Egy sz�llod�ban lakom az ap�mmal. – Ut�ltam �gy h�vni Mr. Crepsleyt, de ez volt a legbiztons�gosabb.

– Nem ideval�si – sz�lt vissza a fi� a t�rsainak, akik addigra szint�n le�lltak a j�t�kkal.

– � is az Addams csal�db�l val�? – ki�ltotta egyik�k, mire a t�bbiek nevetni kezdtek.

– Ez mit jelent? – k�rdeztem s�rt�d�tten.

– Nem n�zt�l mostan�ban t�k�rbe? – �rdekl�d�tt a fi�.

V�gign�ztem poros ruh�mon, �s meg�rtettem, min nevetnek: �gy n�ztem ki, mintha a Twist Oliver lapjair�l l�ptem volna ki.

– Elvesztettem a csomagomat, amiben a ruh�im voltak – hazudtam. – Ez mindenem, ami rajtam van. Nemsok�ra kapok �j cuccokat.

– R�d f�r – mosolygott a fi�, azt�n megk�rdezte, tudok-e hokizni. Azt feleltem, tudok, erre megh�vott, hogy �lljak be.

– J�hetsz a mi csapatunkba – mondta, �s adott egy botot. – 6:2-re �g�nk. Engem Michaelnek h�vnak.

– Darren – feleltem, megtapogatva az �t�t. Felt�rtem a nadr�gom sz�r�t, �s ellen�riztem, rendesen meg van-e k�tve a cip�f�z�m. Ezalatt az ellenf�l be�t�tt egy �jabb g�lt. Michael hangosan k�romkodott, �s visszavitte a labd�t a k�z�pre.

– Akarsz ind�tani? – k�rdezte.

– Persze.

– Akkor gyere – mondta, �tpasszolva a labd�t, �s m�r szaladt is el�re, hogy majd visszapasszolom neki.

�n m�r nagyon r�gen nem hokiztam – az iskolai tesi�r�kon rendszerint v�lasztanunk kellett a hoki �s a futball k�z�tt, �s �n egy alkalmat se hagytam ki, amikor focizni lehetett –, de most, hogy �t� volt a kezemben, �s labda a l�bam el�tt, �gy t�nt, mintha csak tegnap hagytam volna abba.

P�rszor balr�l jobbra �t�ttem a labd�t, hogy biztos legyek benne, nem felejtettem el, hogyan kell ir�ny�tani, majd f�ln�ztem, �s a kapura �sszpontos�tottam.

H�t j�t�kos volt k�ztem �s a kapus k�z�tt. Egy sem indult el, hogy leszereljen – ny�lv�n �gy gondolt�k, �tg�los el�nyn�l nincs r� sz�ks�g.

Elindultam. Egy megtermett sr�c – a m�sik csapat kapit�nya – megpr�b�lta el�llni az utamat, de k�nnyed�n elh�ztam mellette. Mire felocs�dtak, k�t m�sikat is magam m�g�tt hagytam, a negyediket pedig laz�n kicseleztem. Akkor t�rdmagass�gig emelt bottal becs�szott az �t�dik, akit sim�n �tugrottam, majd egy csellel megetettem a hatodikat, �s miel�tt a hetedik �s egyben utols� v�d� megakad�lyozhatott volna, l�ttem.

Eg�szen gyeng�n �t�ttem meg a labd�t, az m�gis sokkal kem�nyebb volt, mint amire a kapus sz�m�tott: egyenesen a jobb fels� sarokba v�g�dott, majd lepattant a falr�l, �s a leveg�ben kaptam el.

Mosolyogva megfordultam, �s visszan�ztem a csapatt�rsaimra. �k m�g mindig a saj�t t�rfel�k�n voltak, onnan n�ztek d�bbenten r�m. Visszavezettem a labd�t a felez�vonalra, �s egyetlen sz� n�lk�l letettem. Azt�n Michaelhoz fordultam, �s azt mondtam:

– H�t:h�rom.

Lassan pislantott, majd elmosolyodott.

– �, igen! – Halkan felnevetett, �s a t�rsaira kacsintott. – Azt hiszem, ez j� meccs lesz!

Egy darabig nagyon �lveztem, hogy uralom az eg�sz p�ly�t: visszarohantam v�dekezni, �s h�tulr�l hajsz�lpontos l�v�seket adogattam a t�rsaimnak. L�ttem k�t g�lt, �s elind�tottam n�gy m�sikat. Kilenc-h�tre vezett�nk, �s h�ztuk az id�t. A m�sik csapatnak ez persze nem tetszett, �s r�vettek, hogy adjuk �t a k�t legjobb j�t�kosunkat, de ez sem sz�m�tott. A kapusunkon k�v�l mindenkit odaadhattam volna nekik, �s m�g �gy is elp�holtam volna �ket.

Ezut�n kezd�dtek a kellemetlens�gek. A m�sik csapat kapit�nya – Danny – �jra meg �jra megpr�b�lt megakasztani, de t�l gyors voltam, �s mind�g elt�ncoltam a felemelt �t�je �s a kirakott l�ba mellett. De akkor �tni kezdte az oldalamat, vagy r�l�pett a l�bamra, vagy a k�ny�k�vel r�v�gott a karomra. Egyik se f�jt, de bosszantott. Nem b�rom azokat, akik k�ptelenek vesz�teni.

A v�ls�gos pillanat akkor k�vetkezett el, amikor Danny egy nagyon �rz�keny helyen cs�pett bel�m. M�g a v�mp�rok sem b�rnak elviselni mindent! Felord�tottam, �s a f�jdalomt�l �sszeg�rnyedve lekuporodtam a f�ldre.

Danny nevetve robogott el a labd�val.

P�r m�sodperc m�lva a d�ht�l v�r�sen pattantam fel. Danny a f�lp�lya magass�g�ban j�rhatott. Ut�naeredtem. F�lretaszig�ltam a k�z�tt�nk l�v� j�t�kosokat – nem n�ztem, hogy melyik csapat tagjai –, majd becs�sztam m�g�, �s a botommal teljes er�mmel r�v�gtam mindk�t l�b�ra. Embert�l is veszedelmesen nagy �t�s lett volna, h�t m�g egy f�lv�mp�rt�l...

�les reccsen�s hallatszott. Danny fel�v�lt�tt, �s lerogyott a f�ldre. A j�t�k abban a pillanatban le�llt. A p�ly�n mindenki tiszt�ban volt azzal, hogy mi a k�l�nbs�g egy f�jdalmas ord�t�s �s az igazi k�n gy�trelmes sikolya k�z�tt.

M�r b�ntam, amit tettem, �s azt k�v�ntam, b�rcsak visszacsin�lhatn�m. R�n�ztem az �t�mre, rem�nykedve, hogy az t�rt kett�, annak a csattan�s�t hallottam. De nem.

Elt�rtem Danny mindk�t s�pcsontj�t.

Als� l�bsz�rai esetlen�l behajlottak, �s a s�pcsontja k�r�li b�r sz�tszakadt. A v�r�s h�sb�l kifeh�rlett a feh�r csont.

Michael lehajolt, hogy szem�gyre vegye Danny l�b�t. Amikor fel�llt, elsz�rnyedve n�zett r�m.

– Teljesen sz�tt�rted a l�b�t! – mondta elakad� l�legzettel.

– Nem akartam – ki�ltottam. – Megszor�totta a... – �s mutattam a derekam alatt, hogy hol.

– Elt�rted a l�b�t! – ki�ltotta Michael, �s h�tr�lni kezdett t�lem. A k�r�l�tte l�v�k k�vett�k a p�ld�j�t.

F�ltek t�lem.

Nagy s�hajjal ledobtam a hokibotot, �s lementem a p�ly�r�l; tudtam, m�g nagyobb baj lesz, ha maradok, �s megv�rom, m�g a feln�ttek oda�rnek. Egyik fi� sem pr�b�lt meg�ll�tani. T�ls�gosan meg voltak r�m�lve. Nagyon megijedtek t�lem... Darren Shan... a sz�rny.

Bes�t�tedett, mire haza�rtem. Mr. Crepsley m�r �bren v�rt. Mondtam, hogy azonnal el kell t�nn�nk a v�rosb�l, de nem �rultam el neki, hogy mi�rt. Egy pillant�st vetett az arcomra, b�lintott, �s m�r szedte is �ssze a holminkat.

Aznap �jjel keveset sz�ltunk egym�shoz. �n azon gondolkodtam, hogy milyen pocs�k dolog f�lv�mp�rnak lenni. Mr. Crepsley �rezte, hogy valami baj van, de nem zaldatott k�rd�sekkel. Nem el�sz�r voltam ilyen mogorva. Lassan hozz�szokott a hangulatv�ltoz�saimhoz.

Egy elhagyatott templomba t�rt�nk be aludni. Mr. Crepsley v�gigny�lt egy hossz� padon, �n pedig a f�ld�n csin�ltam magamnak fekv�helyet egy gyommal ben�tt, mohos buck�n.

Kor�n f�l�bredtem, s f�lfedez� �tra indultam a templomban �s az azt k�r�lvev� kis temet�ben. A s�rk�vek r�giek voltak, sok k�z�l�k repedezett vagy felverte a gaz. �r�kig tisztogattam, gyoml�ltam a s�rokat, mostam a k�veket a k�zeli patakb�l hordott v�zzel. K�zben nem kellett a hokimeccsre gondolnom.

Egy k�zeli f�ld alatti vacokban egy ny�lcsal�d lakott. Ahogy a nap mind el�bbre haladt, k�zelebb mer�szkedtek, hogy l�ss�k, mit csin�lok. K�v�ncsi n�ps�g volt, f�leg a fiatalok. Egyszer �gy csin�ltam, mintha elnyomott volna az �lom. K�t nyuszi egyre k�zelebb �s k�zelebb mer�szkedett, m�gnem alig f�l m�terre voltak t�lem. Akkor hirtelen felugrottam, �s elki�ltottam magam:

– B��! – Hanyatt-homlok rohantak el, annyira, hogy egyik�k bukfencezve t�nt el a vacok ny�l�s�ban.

Ett�l teljesen felvidultam.

D�lut�n tal�ltam egy boltot, ahol vettem h�st �s valami z�lds�get. A templomba visszat�rve t�zet gy�jtottam, �s el�vettem Mr. Crepsley padja al�l azt a t�sk�t, amelyben az ed�nyeket tartotta. Addig kotor�sztam benne, m�g megtal�ltam, amit kerestem: egy konzervdoboz alak� kis fazekat. �vatosan, fejjel lefel� letettem a f�ldre, majd r�nyomtam a tetej�re a f�mr�szt.

Kiny�ltak a behajtott lemezek, �s a b�doged�ny ki�bl�s�d�tt. �t m�sodperc eltelt�vel egy rendes m�ret� faz�kk� v�ltozott; megt�lt�ttem v�zzel, �s f�ltettem a t�zre.

A csomagban minden konyhaed�ny ilyen volt. Mr. Crepsky egy Evanna nev� n�t�l vette r�ges-r�gen. S�lyra ugyanannyit nyomtak, mint a rendes ed�nyek, de mivel kicsire �ssze lehetett hajtogatni, k�nnyebb volt sz�ll�tani �ket.

F�ztem z�lds�ges ragut, �gy ahogy Mr. Crepsley tan�totta. Szerinte f�zni mindenkinek kellene tudni. Kivittem a marad�k r�p�t �s k�poszt�t, �s ledobtam a nyulak vacka mell�.

Mr. Crepsleyt meglepte, hogy amikor f�l�bredt, meleg vacsora v�rta – illetve neki ink�bb reggelinek sz�m�tott. A fortyog� ed�ny fel� szimatolt, �s megnyalta a sz�j�t.

– Nem utas�tom vissza – mondta mosolyogva, azt�n �s�tott, ny�jt�zkodott, ujjaival v�gigsz�ntott narancsv�r�s kefehaj�n, v�gezet�l megvakarta a bal arc�n v�gigh�z�d� sebhelyet. Gyakori szok�sa volt ez.

Sokszor meg akartam m�r k�rdezni, honnan sz�rmazik ez a ronda forrad�s, de egyszer sem tettem meg. Egy �jjel, majd ha m�r el�g b�tornak �rzem magam, megk�rdezem.

Asztal nem volt, �gyhogy az �l�nkb�l ett�nk. El�vettem a csomagb�l k�t �sszehajtott t�ny�rt, kipattintottam, �s ev�eszk�zt is raktam mell�. Kit�laltam az �telt, amit egykett�re be is faltunk.

Az ev�s v�gezt�vel Mr. Crepsley megt�r�lte a sz�j�t egy selyem asztalkend�vel, majd zavartan k�hintett.

– Nagyon finom volt – mondta dics�retk�ppen.

– K�sz�n�m – feleltem.

– �n... nos... sz�val... – S�hajtott. – Sohasem �rtettem a ravaszkod�shoz, ez�rt egyenesen r�k�rdezek: mi t�rt�nt tegnap? Mi�rt volt�l olyan zaklatott?

Beleb�multam a majdnem teljesen ki�r�lt t�ny�romba; nem tudtam, akarok-e v�laszolni, vagy sem. Azt�n hirtelen belekezdtem, �s j�form�n egy szuszra elej�t�l a v�g�ig elmondtam mindent.

Mr. Crepsley figyelmesen v�gighallgatott. Amikor befejeztem, n�mi gondolkod�s ut�n azt mondta:

– Ez olyasmi, amihez hozz� kell szoknod. T�ny �s val�, hogy er�sebbek, gyorsabbak �s kem�nyebbek vagyunk, mint az emberek. Ha le�llsz vel�k j�tszani, meg fognak sebes�lni.

– Nem gondoltam, hogy k�rt teszek benne – panaszoltam. – V�letlen baleset volt.

Mr. Crepsley megvonta a v�ll�t.

– Figyelj, Darren, ha emberek k�z� m�sz, nem tudod megakad�lyozni, hogy ilyesmi �jra el�forduljon. Ak�rmennyire is igyekszel norm�lis lenni, nem vagy az. V�letlen balesetekre mindig sz�m�tani kell.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy t�bb� nem lehet bar�tom, ugye? – n�ztem r� szomor�an. – Magamt�l is r�j�ttem. Ez�rt voltam olyan elkeseredett. Ahhoz a gondolathoz m�r hozz�szoktam, hogy soha t�bb� nem mehetek haza, �s nem tal�lkozhatom a bar�taimmal, de arra csak tegnap j�ttem r�, hogy �j bar�taim sem lehetnek t�bb�. Mag�hoz vagyok l�ncolva. Egyetlen m�s bar�tom sem lehet, ugye?

Mr. Crepsley megd�rzs�lte a forrad�s�t, �s lebiggyesztette a sz�j�t.

– Ez nem igaz – mondta. – Lehetnek bar�taid. Csak �vatosnak kell lenned. Te...

– Ez �gy nem j�! – ki�ltottam. – Maga mondta, hogy mindig sz�m�tanom kell v�letlen balesetekre. Minden k�zfog�som vesz�lyes lehet: elv�ghatom a csukl�jukat a k�rm�mmel! Nem – r�ztam meg a fejem hat�rozottan. – Nem akarok senkit vesz�lybe sodorni. T�l vesz�lyes vagyok ahhoz, hogy valaha is bar�tokat szerezhessek. K�l�nben sem lehetn�k igazi bar�t.

– Mi�rt nem? – k�rdezte.

– Az igazi bar�toknak nincsenek titkaik egym�s el�tt. De �n sohasem mondhatom el egy embernek, hogy v�mp�r vagyok. Mindig hazudnom kellene, �s tettetni, hogy olyasvalaki vagyok, aki val�j�ban nem vagyok. Mindig rettegn�k, hogy a m�sik r�j�n, mi vagyok, �s akkor megut�l.

– Ezzel a probl�m�val minden v�mp�rnak sz�molnia kell – mondta Mr. Crepsley.

– De nem minden v�mp�r gyerek! – v�gtam vissza d�h�sen. – Mag�t milyen id�s kor�ban v�ltoztatt�k �t? Feln�ttkor�ban?

B�lintott.

– A feln�tteknek m�r nem olyan fontosak a bar�tok – folytattam. – A pap�m mondta, hogy a feln�ttek megszokt�k, hogy nincs sok bar�tjuk. Van munk�juk, meg hobbijaik, �s mindenf�l�vel el tudj�k foglalni magukat. De nekem a bar�taim voltak a legfontosabbak az �letemben, lesz�m�tva a csal�domat. Maga elvette a csal�domat, amikor �tszivatty�zta bel�m a b�d�s v�r�t, �s most m�g az es�lyemet is elveszi, hogy m�g egyszer az �letben legyen egy igazi bar�tom. Nagyon k�sz�n�m! – kiab�ltam m�rgesen. – K�sz�n�m, hogy sz�rnyeteget csin�lt bel�lem, �s hogy t�nkretette az �letemet!

K�zel voltam ahhoz, hogy els�rjam magam, de nem akartam, el�tte semmik�ppen sem. A vill�mra sz�rtam az utols� darab h�st a t�ny�romr�l, bekaptam, �s elsz�ntan r�gni kezdtem.

Mr. Crepsley hallgatott. Nem tudtam, haragszik-e, vagy sajn�l. M�r kezdtem azt hinni, hogy t�l sokat mondtam. Mi lesz, ha azt mondja: "Ha �gy �rzel ir�ntam, akkor sorsodra hagylak"? Mihez kezdek akkor?

Arra gondoltam, bocs�natot k�rek t�le, de akkor halkan besz�lni kezdett. Meglep� dolgokat mondott.

– Ne haragudj. Nem kellett volna v�rt adnom neked. Rossz d�nt�s volt. T�l fiatal vagy. Elfelejtettem, milyen volt kisfi�nak lenni. Nem gondoltam a bar�taidra, �s hogy mennyire fognak hi�nyozni neked. Rosszul tettem, hogy v�rt adtam neked. Rettenetes hib�t k�vettem el. �n...

Elhalkult a hangja, �s teljesen elhallgatott. Olyan szerencs�tlen k�pet v�gott, hogy majdnem megsajn�ltam. Azt�n eszembe jutott, hogy mit tett velem, �s akkor megint gy�l�ltem. Azt�n nedvess�get l�ttam a szeme sark�ban, ami ak�r k�nny is lehetett, �s akkor megint megsajn�ltam.

Teljesen �ssze voltam zavarodva.

– Ezen m�r nincs �rtelme sir�nkozni – mondtam nagy sok�ra. – Vissza m�r �gysem mehet�nk. Ami t�rt�nt, megt�rt�nt, nem igaz?

– De – s�hajtotta. – Ha tehetn�m, visszavenn�m a sz�rny� k�pess�get, amivel felruh�ztalak. De nem lehet. A v�mp�rs�g �r�kre sz�l. Ha egyszer valaki �tv�ltozott, m�r nem v�ltozhat vissza. De az�rt – folytatta elgondolkodva – a helyzet nem olyan rettenetes, mint gondolod. Tal�n... – �sszeh�zott szemmel t�prengett.

– Tal�n mi? – k�rdeztem.

– Tal�lhatunk neked bar�tokat – mondta. – Nem kell �r�k�sen hozz�m l�ncolva �lned.

– Nem �rtem – n�ztem r� �sszer�ncolt homlokkal. – H�t nem most egyezt�nk meg abban, hogy sz�momra nem biztons�gos emberek k�z� menni?

– �n nem emberekr�l besz�lek – felelte, �s elvigyorodott. – Olyanokra gondolok, akiknek valami k�l�nleges k�pess�g�k van. A hozz�nk hasonl�kra. Akiknek elmondhatod a titkaidat...

El�rehajolt, �s a k�t kez�be vette a kezemet.

– Darren, mit gondolsz, visszamenj�nk a Cirque du Freakbe? Mi lenne, ha te is a tagja lenn�l?