Befejez�s:

Amikor visszamentem, Mr. Crepsley m�r a f�ldkupacot egyengette. N�ztem, ahogy dolgozik. Olyan k�nnyed�n forgatta a nagy �s s�lyos �s�t, mintha pap�rb�l lett volna. Elt�n�dtem rajta, milyen er�s lehet, �s hogy egyszer �n is ilyen er�s leszek.

Arra gondoltam, elmondom neki a Steve-vel t�rt�nteket, de f�ltem, hogy ut�na tal�l menni. Steve eleget szenvedett m�r. K�l�nben is, �res fenyeget�z�s volt az eg�sz. P�r h�t m�lva elfelejt engem �s Mr. Crepsleyt is, �s valami eg�szen �j dolog vonja majd mag�ra a figyelm�t.

Rem�nykedtem benne.

Mr. Crepsley �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett f�l�m.

– Biztos, hogy j�l �rzed magad? – k�rdezte. – F�radtnak l�tszol.

– Maga is ilyen lenne, ha a nappalt egy kopors�ban t�lt�tte volna – v�laszoltam.

– Shan �rfi – t�rt ki bel�le a nevet�s -, �n t�bb id�t t�ttem mindenf�le kopors�kban, mint sok val�di hulla! – M�g egyszer, utolj�ra egy j�kora �t�st m�rt a s�rra, azt�n apr� darabokra t�rdelte az �s�t, �s a darabokat elhaj�totta. – Elm�lt a merevs�g? – k�rdezte.

– M�r jobb valamivel – feleltem, a karomat �s a derekamat hajl�tgatva. – De az�rt nem szeretn�m t�l gyakran holtnak tettetni magam.

– Rem�lem, t�bb� nem lesz r� sz�ks�g – mondta elm�l�zva. – Veszedelmes mutatv�ny. Sok minden balul �thet ki.

– Nekem azt mondta, hogy kock�zatmentes – n�ztem r� dermedten.

– Hazudtam. A szer n�ha t�l er�snek bizonyul, �s a p�ciens soha t�bb� nem t�r mag�hoz. �s abban sem lehettem teljesen biztos, hogy nem fognak felboncolni. �s... de mindet hallani akarod? – k�rdezte.

– Nem – v�gtam r� gyorsan. – Nem akarom. – D�h�sen nekiugrottam, de � nevetve elhajolt el�lem. – Azt mondta, hogy biztons�gban leszek – kiab�ltam. – Hazudott!

– Musz�j volt – felelte. – Nincs m�s m�d.

– �s ha meghaltam volna? – csattantam fel.

– Nem lett volna inasom – r�ntotta meg a v�ll�t. – Nem nagy vesztes�g. Tal�ltam volna m�sikat.

– Maga... maga... �! – D�h�mben a f�ldet kezdtem rugdalni. Sok mindent kiab�lhattam volna r�, de halottak jelenl�t�ben nem szeretek cs�ny�n besz�lni. Majd k�s�bb elmondom neki, hogy mi a v�lem�nyem a sz�lh�moss�g�r�l.

– Indulhatunk? – k�rdezte.

– M�g egy perc – feleltem. Felugrottam az egyik magas s�rk�re, �s kin�ztem a v�rosra. Nem sokat l�ttam bel�le innen, de mivel tudtam, hogy ez lesz az utols� k�pem a helyr�l, ahol sz�lettem �s �ltem, nem siettem el a dolgot: minden �cska mell�kutc�t f�nyes s�t�l�utc�nak, minden m�ll� vakolat� h�zat egy sejk palot�j�nak �s minden k�tszintes �p�letet felh�karcol�nak l�ttam.

– Id�vel megszokod, hogy el kell menned – sz�lalt meg Mr. Crepsley. M�lab�s arccal �llt m�g�ttem a s�rk�v�n. – A v�mp�rok mindig b�cs�zkodnak. Soha sehol nem �llunk meg hossz� id�re. Minduntalan szedel�zk�d�nk, �s �j legel�helyet keres�nk. Ebb�l �ll az �let�nk.

– Els� alkalommal a legnehezebb? – k�rdeztem.

– Igen – felelte, �s b�lintott. – De sohasem v�lik k�nny�v�.

– Mennyi id� kell, m�g megszokom? – faggattam tov�bb.

– P�r �vtized, tal�n – felelte. – Vagy t�bb.

�vtizedek. �gy mondta, mintha h�napokr�l besz�lgetn�nk.

– Soha nem k�thet�nk bar�ts�gokat? – k�rdeztem. – Nem lesz otthonunk, feles�g�nk, csal�dunk?

– Nem – s�hajtotta. – Soha.

– Mag�nyosak lesz�nk?

– Rettenetesen – ismerte be.

Szomor�an b�lintottam. Legal�bb most �szinte volt. Ahogy kor�bban m�r eml�tettem, az igazs�got mindig t�bbre �rt�keltem – b�rmilyen kellemetlen lehetett is –, mint a hazugs�got. Az ember legal�bb tudja, h�nyad�n �ll.

– J�l van – mondtam, �s leugrottam. – K�szen vagyok. – F�lkaptam a csomagomat, �s leveregettem r�la a temet� f�ldj�t.

– Ha akarsz, felkapaszkodhatsz a h�tamra – aj�nlotta Mr. Crepsley.

– Nem, k�sz�n�m – h�r�tottam el udvariasan. – Tal�n majd k�s�bb, de el�bb hadd j�rjam ki a l�bamb�l a merevs�get.

– Nagyon helyes – hagyta j�v�.

Kezemet a gyomromra tettem, �s hallottam, amint megkordul.

– Vas�rnap �ta nem ettem semmit – mondtam. – �hes vagyok.

– �n is – felelte. K�zen fogott, �s v�rszomjasan r�m vigyorgott. – Menj�nk enni.

Nagy leveg�t vettem, �s igyekeztem nem gondolni arra, hogy mi szerepel majd az �tlapunkon. Idegesen b�lintottam, �s megszor�tottam a kez�t. H�tat ford�tottunk a s�roknak, �s elindultunk... egym�s mellett, a v�mp�r �s az inasa...

... a s�r�, s�t�t �jszak�ba.