28. fejezet:

– Ha moccanni mersz – sz�lalt meg fenyeget� hangon a t�mad� –, egy szempillant�s alatt �td�f�m ezzel a sz�vedet!

A v�rfagyaszt� szavak f�lig sem r�m�tettek meg annyira, mint az ismer�s hang.

– Steve?!? – sz�ltam elakad� l�legzettel, �s a ny�rs hegye f�l�tt az arc�t kutattam a s�t�tben. Persze hogy � volt az; nagyon b�tornak igyekezett mutatni mag�t, de val�j�ban � is meg volt rettenve. – Steve, mi a... – A ny�rs hegy�t bel�m b�kve elhallgattatott.

– Egy sz�t se! – sziszegte, �s lekuporodott a s�rk� m�g�. – Nem akarom, hogy a bar�tod meghalljon benn�nket.

– A kicsod�m? Ja, Mr. Crepsleyre gondolsz?

– Larten Crepsleyre, Vur Horstonra – felelte gunyoros hangon. – B�nom is �n, minek h�vod. V�mp�r, �s k�sz. Engem csak ez �rdekel.

– Mit keresel itt? – suttogtam.

– V�mp�rra vad�szok – morogta, �s �jra megb�k�tt a ny�rssal. – �s nicsak! Mindj�rt kett�t is tal�ltam!

– Ide figyelj – mondtam ink�bb bossz�san, mint f�lve (ha meg akart volna �lni, mindj�rt meg kellett volna tennie, ahelyett hogy besz�dbe elegyedik velem, mint ahogy a filmekben szokt�k) –, ha fel akarsz ny�rsalni ezzel a vacakkal, akkor rajta. De ha besz�lgetni akarsz, akkor tedd el. El�gg� meg vagyok viselve, f�l�sleges �j lyukakat v�gnod rajtam.

R�m meredt, azt�n n�h�ny centire visszah�zta a ny�rsat.

– Minek j�tt�l ide? – k�rdeztem. – Honnan tudtad, hogy ide kell j�nn�d?

– K�vettelek – felelte. – Az eg�sz h�tv�g�n a nyomodban voltam, miut�n l�ttam, hogy mit csin�lt�l Alannel. L�ttam, hogy Crepsley bement hozz�tok. L�ttam, hogy kidobott az ablakon.

– Te volt�l az, aki belop�dzott a nappaliba? – k�rdeztem elakad� l�legzettel, visszaeml�kezve a titokzatos �jszakai l�togat�ra.

– �n voltam – b�logatott. – Az orvosok t�l gyorsan ki�ll�tott�k a halotti bizony�tv�nyodat. Magam akartam ellen�rizni, hogy mi az �bra.

– Mi volt a pap�r, amit a sz�mba dugt�l?

– Lakmuszpap�r – mondta. – Nedves fel�lethez �rintve megv�ltozik a sz�ne. �gy �rtem, ha egy eleven testhez �rinted. Ez �s az ujjaidon l�v� jelek meger�s�tett�k a gyan�mat.

– Te tudod, mit jelentenek ezek a jelek? – k�rdeztem meglepetten.

– Olvastam r�luk egy nagyon r�gi k�nyvben – felelte. – Ugyanabban, ahol megtal�ltam Vur Horston arck�p�t. Sehol m�sutt nem eml�tett�k, ez�rt azt hittem, ez is csak valamilyen v�mp�rmese. De amikor alaposabban megn�ztem az ujjaidat, �s...

Elhallgatott, �s f�lrebillentette a fej�t. Ekkor figyeltem csak fel r�, hogy nem hallom az �s�s zaj�t. Egy pillanatra csend lett. Azt�n Mr. Crepsley fojtott hangja hallatszott a temet�ben.

– Darren, hol vagy? Darren!

Steve arca eltorzult a f�lelemt�l. Hallottam a sz�vver�s�t, �s l�ttam, hogy k�v�r izzads�gcseppek gurulnak le az arc�n. Nem tudta, mit�v� legyen. Nem gondolta �t a dolgot.

– J�l vagyok – ki�ltottam, amit�l Steve �sszer�ndult.

– Hol vagy? – k�rdezte Mr. Crepsley.

– Itt – v�laszoltam, �s Steve fegyver�vel mit sem t�r�dve fel�lltam. – Kiment az er� a l�bamb�l, le kellett fek�dn�m egy percre.

– J�l �rzed magad?

– J�l – feleltem. – Pihenek m�g egy kicsit, azt�n �jra megpr�b�lom. Ki�ltson, ha k�szen van.

Visszakuporodtam, �gyhogy egyenesen belen�zhettem Steve arc�ba. M�r nem l�tszott olyan b�tornak. A ny�rs hegye a f�ld fel� mutatott, �gy nem jelentett t�bb� fenyeget�st, � pedig �gy �lt ott, mint egy rak�s szerencs�tlens�g. Megsajn�ltam.

– Mi�rt j�tt�l ide, Steve? – k�rdeztem.

– Hogy meg�ljelek – felelte.

– Engem? Az �g szerelm�re, mi�rt?

– Mert v�mp�r vagy – mondta. – Mi m�s�rt?

– De hiszen neked semmi kifog�sod nincs a v�mp�rok ellen – eml�keztettem. – Magad is az akart�l lenni.

– Igen – h�rd�lt fel. – �n akartam az lenni, �s te lett�l v�mp�r. V�gig ez volt a terved, igaz? Azt mondtad neki, hogy gonosz vagyok. Te int�zted �gy, hogy engem elutas�tson, �s te lehess...

– Tiszta marhas�g – s�hajtottam. – Soha �letemben nem akartam v�mp�r lenni. Csak az�rt mentem bele, hogy cser�ben megmentse az �letedet. Meghalt�l volna, ha nem leszek az inasa.

– �s ezt el is higgyem? – horkantotta d�h�sen. – �s �n m�g azt hittem, hogy a bar�tom vagy! Hah!

– A bar�tod vagyok! – ki�ltottam. – Semmit sem �rtesz, Steve! Soha nem tenn�k olyat, amivel �rtan�k neked. Gy�l�l�m azt, ami velem t�rt�nt. Csak az�rt tettem, hogy...

– K�m�lj meg az �rzelmes t�rt�neteidt�l – fintorgott. – Mi�ta d�delgetted ezt a tervedet? Biztosan m�g aznap �jjel elment�l hozz�, amikor a m�sor volt. Akkor szerezted meg Madame Oct�t is, igaz? Annak fej�ben adta oda neked, hogy be�llsz hozz� inasnak.

– Nem, Steve, nem �gy volt! Ezt verd ki a fejedb�l.

De l�ttam a szem�n, hogy meg van gy�z�dve err�l, �s hogy mondhatok, amit akarok, nem hisz nekem. Viszont szent�l hiszi, hogy el�rultam �t. Elloptam t�le azt az �letet, amelyet mag�nak sz�nt. Soha nem fog megbocs�tani nekem.

– Most megyek – mondta, �s n�gyk�zl�b kiss� t�volabb m�szott. – Azt hittem, meg foglak tudni �lni ma �jjel. T�vedtem. M�g t�l fiatal vagyok, nincs hozz� el�g er�m vagy b�tors�gom. De j�l vigy�zz, Darren Shan – folytatta. – Egyszer feln�v�k. Id�sebb leszek, �s er�sebb �s b�trabb. Eg�sz �letemet arra fogom sz�nni, hogy fejlesszem a testemet, k�pezzem az elm�met, �s akkor elj�n majd a pillanat... amikor k�sznek �rzem magam... amikor meglesz a kell� fegyverzetem, �s k�szen �llok... Akkor elfoglak �s meg�llek – fogadta meg �nnep�lyesen. – �n leszek a vil�g legjobb v�mp�rvad�sza, �s nem lesz egy zug, ahov� elb�jhatsz el�lem, �s ahol nem tal�llak meg. Se lyuk, se sziklaszirt, se cella. Ha kell, a vil�g v�g�ig elmegyek ut�nad – fogadkozott eszel�sen csillog� szemmel. – Ut�nad �s a tan�t�d ut�n. �s ha megtal�llak benneteket, akkor ac�lhegy� ny�rssal fogom �tsz�rni a sz�veteket, azt�n lev�gom �s fokhagym�val t�lt�m meg a fejeteket. Azt�n el�gedek mindkett�t�ket, �s a hamvaitokat belesz�rom egy foly�ba. Semmi es�lyt nem hagyok sz�motokra. Biztos akarok lenni benne, hogy soha t�bb� nem j�tt�k ki a s�rotokb�l!

Sz�netet tartott; el�vett egy k�st, �s egy apr� keresztet v�gott vele a bal tenyer�be. F�ltartotta a kez�t, hogy l�thassam a sebb�l kicsordul� v�rt.

– Erre a v�rre esk�sz�m! – jelentette ki, majd megfordulva elfutott, �s pillanatok alatt elt�nt a s�t�ts�g �rnyai k�z�tt.

A v�res nyomokat k�vetve ut�nafuthattam volna. Ha sz�lok Mr. Crepsleynek, a nyom�ra jutunk, �s v�get vet�nk mind Steve Leopardnak, mind a fenyeget�seinek.

Ez lett volna a legokosabb.

De nem tettem. Nem tudtam megtenni. A bar�tom volt...