27. fejezet:

Mik�zben leeresztettek a s�t�t, ny�rkos g�d�rbe, a hangok fokozatosan eltompultak. A kopors� egy r�ndul�ssal el�rte a g�d�r fenek�t, majd a z�pores� kopog�s�t id�z� zaj k�s�ret�ben hullani kezdtek az els� r�g�k a kopors� fedel�re.

Ezut�n sok�ig csend volt. Azt�n a s�r�s�k kezdt�k betemetni a g�dr�t.

Az els� lap�t f�ldek �gy zuhogtak r�m, mint a t�gl�k; m�g a kopors� is megr�zk�dott t�l�k. De min�l vastagabb lett a fenti vil�gt�l engem elv�laszt� f�ldr�teg, ann�l halkabban sz�r�dtek le hozz�m a hangok, m�g v�g�l teljesen megsz�ntek.

El�tte m�g a halk �t�get�sb�l kital�ltam, hogy most d�ng�lik sima fal�ra a s�rhantot.

Ezut�n n�ma csend lett.

Ott fek�dtem a s�t�tben, hallgattam, hogyan s�pped le a f�ld, s elk�pzeltem a r�g�k k�z�tt fel�m igyekv� f�rgek neszez�s�t. Azt hittem, ijeszt� lesz, de ink�bb b�kess�ggel t�lt�tt el. Idelent biztons�gban, a vil�gt�l v�dettnek �reztem magam.

Azzal t�lt�ttem az id�t, hogy az elm�lt n�h�ny h�tr�l gondolkodtam: a R�ms�gek Cirkusz�nak plak�tj�n, azon a k�l�n�s er�n, amely arra k�sztetett, hogy becsukott szemmel, vakon ny�ljak ki a jegy ut�n, a pillanaton, amikor el�sz�r l�ptem be a s�t�t sz�nh�z�p�letbe, a hideg erk�lyen, ahonnan Steve �s Mr. Crepsley besz�lget�s�t figyeltem.

Oly sok d�nt� pillanat volt. Ha elv�tem a jegyet, most nem lenn�k itt. Ha nem megyek el megn�zni a m�sort, ha nem maradok ott, hogy kilessem, miben mesterkedik Steve, most nem lenn�k itt. Ha nem loptam volna el Madame Oct�t. Ha nemet mondok Mr. Crepsley aj�nlat�ra...

Mennyi-mennyi "ha"... de ez m�r mind nem sz�m�t. Ami t�rt�nt, megt�rt�nt. Ha vissza tudn�m forgatni az id� kerek�t...

De nem tudom. A m�lt m�r m�g�ttem van. Most az volna a legjobb, ha t�bb� nem gondoln�k arra, ami volt. Ideje elfeledni a m�ltat �s a jelenbe meg a j�v�be n�zni.

Az �r�k m�l�s�val fel�ledtek az izmaim. El�sz�r csak beg�rb�tett ujjaimat tudtam megmozd�tani, melyeket a temetkez�si v�llalkoz� egym�sba kulcsolt a mellkasomon. T�bbsz�r is ki-be hajl�tottam �ket, hogy elm�ljon a viszket�s a tenyeremb�l.

Ezut�n a szemem ny�lt ki, de ebben nem volt sok k�sz�net. Ak�r nyitva volt, ak�r csukva, egyre ment: t�k�letes feketes�g vett k�r�l.

Az �rz�keim fel�led�s�vel megj�tt a f�jdalom is. A h�tam sajgott ott, ahol az ablakon kizuhanva r�estem. A t�d�m, a sz�vem... hiszen elszoktak att�l, hogy rendesen m�k�djenek. A l�bam g�rcs�lt, a nyakam megmerevedett. Egyes-egyed�l a nagyl�bujjam �szta meg f�jdalom n�lk�l!

A kopors� leveg�je miatt akkor kezdtem aggodalmaskodni, amikor �szrevettem, hogy szab�lyosan veszem a leveg�t. Mr. Crepsley azt mondta, legf�ljebb egy h�tig tudok ebben a k�maszer� �llapotban �letben maradni. Nem lesz sz�ks�gem ev�sre, toalettre, se leveg�v�telre. De most, hogy �jra kezdtem l�legezni, r�eszm�ltem, milyen kev�s leveg� van itt, �s hogy milyen gyorsan el fogom haszn�lni.

Nem estem p�nikba. Att�l csak kapkodva szedtem volna a leveg�t, �s m�g t�bbet elhaszn�ltam volna bel�le. Nyugodt maradtam, �s fel�letesen l�legeztem. Olyan mozdulatlanul fek�dtem, amennyire csak b�rtam: a mozg�st�l is felgyorsul a l�legz�s.

Nem tudtam, h�ny �ra lehet. Megpr�b�ltam fejben sz�molni, de mindig belezavarodtam, �s ilyenkor �jb�l el�lr�l kellett kezdenem.

Magamban �nekelgettem, �s t�rt�neteket mes�ltem magamnak. Arra gondoltam, b�rcsak eltemettek volna velem egy t�v�t vagy egy r�di�t, de gyan�tom, hogy a halottak k�r�ben nincs nagy kereslet eff�l�kre.

V�gre, egy �r�kk�val�s�gnak t�n� id� m�lva �s�s zaja �t�tte meg a f�lemet.

Gyorsabban �sott, mint b�rmely emberi l�ny; olyan gyorsnak t�nt, mintha nem is �sna, ink�bb kiszippantan� a f�ldet. Bizony�ra rekordid�: nem eg�szen negyed�ra alatt �rt le hozz�m. Ami engem illet, �ppen a legjobbkor.

H�rmat koppantott a kopors� fedel�n, majd hozz�fogott, hogy kicsavarozza. Beletelt n�h�ny percbe, mire felnyitotta a kopors�t, �s akkor a szemem el� t�rult �letem leggy�ny�r�bb csillagos �gboltja.

M�lyet l�legeztem, fel�ltem, �s elfogott a k�h�g�s. Meglehet�sen s�t�t �jszaka volt, de oly hossz� id�t t�lt�ttem a f�ld alatt, hogy nappali f�nyess�g�nek t�nt sz�momra.

– J�l vagy? – k�rdezte Mr. Crepsley.

– Hullaf�radt vagyok – vigyorogtam er�tlen�l.

Elmosolyodott a tr�f�mon.

– �llj f�l, hogy megvizsg�lhassalak – mondta. Mik�zben fel�lltam, eg�sz testemben �sszer�ndultam. El voltam zsibbadva. � k�nnyed�n v�gigfuttatta az ujjait a h�tamon �s a mellkasomon. – Szerencs�d volt – mondta. – Csontod nem t�rt. Csak egy kis horzsol�s, p�r nap alatt elm�lik.

Felh�zta mag�t a s�rb�l, majd leny�jtotta a kez�t, hogy kiseg�tsen. M�g mindig merev voltam, �s f�jtak a tagjaim.

– Sz�tlap�tott t�p�rn�nak �rzem magam – sir�nkoztam.

– N�h�ny napig m�g �rezni fogod az ut�hat�sokat – mondta erre. – De ne agg�dj: j� er�ben vagy. Szerencs�nk van, hogy ma volt a temet�sed. Ha m�g egy napot v�rnak, sokkal rosszabbul �rezted volna magad a f�ld alatt.

Visszaugrott a g�d�rbe, �s lecsukta a kopors� fedel�t. Amikor kim�szott, fogta a lap�tot, �s kezdte visszah�nyni a f�ldet.

– Seg�tsek? – �rdekl�dtem.

– Ne – v�laszolta. – Csak lass�tan�d a munk�mat. Menj, j�rj egyet; a s�ta kiveszi a merevs�get a tagjaidb�l. Majd ki�ltok, ha k�szen �llok az indul�sra.

– Elhozta a csomagomat? – k�rdeztem.

Fej�vel egy k�zeli s�rk� fel� intett, amelyen ott l�gott a cuccom.

Levettem, �s megvizsg�ltam, nem kotor�szott-e bele. Semmi jel nem mutatott arra, hogy megs�rtette volna a szem�lyis�gi jogaimat, de biztosat nem tudhattam. Be kellett �rnem a szav�val. K�l�nben sem volt sok jelent�s�ge: a napl�m semmi olyat nem tartalmazott, amit ne tudott volna m�r am�gy is.

S�t�ra indukam a s�rok k�z�tt, s k�zben �lvezettel r�zogattam hol a kezemet, hol a l�bamat. Minden �rz�s, m�g a zsibbad�s �s a viszket�s is jobb volt ann�l, mint amikor semmit nem �reztem.

A l�t�som minden kor�bbin�l �lesebb� v�lt. T�bb m�ter t�vols�gb�l el tudtam olvasni a s�rk�vekre v�sett neveket �s d�tumokat. A bennem csordog�l� v�mp�rv�r tette. V�g�l is a v�mp�rok az eg�sz �let�ket s�t�tben �lik le, nem? Tudtam, hogy �n csak f�lig vagyok v�mp�r, de akkor is...

Hirtelen, mik�zben �pp az �j k�pess�geimr�l gondolkoztam, az egyik s�r m�g�l kiny�lt egy k�z, szorosan befogta a sz�mat, �s ler�ntott a f�ldre, ahol Mr. Crepsley nem l�thatott meg!

A fejemet r�ngatva igyekeztem kiszabadulni, �s sikolt�sra nyitottam a sz�mat, de akkor megl�ttam valamit, amit�l f�ldbe gy�kerezett a l�bam. A t�mad�m kez�ben, ak�rki volt is az, egy kalap�cs �s egy j�kora fany�rs volt, melynek hegye pontosan a sz�vemre mutatott!