26. fejezet:

Nem tartott sok�ig, m�g az orvosok kimondt�k az �t�letet. Nem tapasztaltak l�legz�st, sem pulzust, sem mozg�st. Az � szempontjukb�l ez egy nyilv�nval� eset volt.

A legrosszabb az, hogy tudtam, mi zajlik k�r�l�ttem. Szerettem volna, ha megk�rhetem Mr. Crepsleyt, adjon m�g egy adag szert, amit�l elalhatok. Sz�rny� volt hallanom, ahogy apa �s anya s�rva, Annie pedig sikoltozva k�ny�r�g, hogy j�jjek vissza.

P�r �ra m�lva sz�lling�zni kezdtek a csal�d bar�tai, amit�l �jrakezd�d�tt a zokog�s �s a sir�mok.

Ezt sz�vesen kihagytam volna. Jobb lett volna elsz�kni Mr. Crepsleyvel az �j leple alatt, de azt mondta, erre nincs lehet�s�g.

– Ha elsz�ksz – magyar�zta –, nyomozni fognak ut�nad. Plak�tokat tesznek ki minden�v�, k�zz�teszik a f�nyk�pedet a lapokban �s a rend�r�rs�k�n. Egy perc nyugtunk nem lesz.

Az egyetlen megold�s az volt, ha halottnak hisznek. Csak �gy v�lhattam szabadd�. Egy halott ut�n senki sem fog nyomozni.

Most, hogy hallottam, mennyire b�nk�dnak ut�nam, el�tkoztam Mr. Crepsleyt is �s magamat is. Nem lett volna szabad megtennem. Nem lett volna szabad ilyen helyzetbe hoznom �ket.

�s m�gis, ha a der�sebb oldal�t n�zem, sz�mukra legal�bb ez lesz a t�rt�net v�ge. Most szomor�ak, �s egy ideig m�g azok is lesznek, de v�g�l ki fogj�k heverni (rem�nykedtem benne). Ha elsz�kn�k, �r�kre boldogtalann� tenn�m �ket: lehet, hogy �let�k v�g�ig v�rn�k, hogy egyszer visszat�rek.

Meg�rkezett a temetkez�si v�llalkoz�, �s kik�ldte a szob�b�l a l�togat�kat. � �s egy n�v�r levetk�ztettek, �s szem�gyre vett�k a testemet. Egyes �rz�keim kezdtek visszat�rni, �gy �reztem, hogy a f�rfi hideg kez�vel b�k�d �s matat rajtam.

– Kiv�l� kond�ci�ban van – sz�lt oda halkan a n�v�rnek. – A teste kem�ny, �de �s hib�tlan. Nem lesz vele sok dolgom. Legf�ljebb egy kis r�zst teszek k�toldalt az arc�ra, hogy kicsit r�zs�sabbnak t�nj�n a b�re.

Felh�zta a szemh�jamat. Puf�k, j� ked�ly� embernek l�tszott. F�ltem, hogy bele tal�l vil�g�tani a szemembe, de nem tette. Mind�ssze gyeng�den ide-oda g�rgette a fejemet, amit�l a t�r�tt csontok recsegtek-ropogtak a nyakamban.

– Milyen t�r�keny l�ny az ember – s�hajtotta, majd tov�bb folytatta a vizsg�latot.

Aznap �jjel hazasz�ll�tottak, �s lefektettek a nappaliban egy hatalmas ter�t�vel leter�tett hossz� asztalra, hogy elj�hessenek az emberek, �s elb�cs�zhassanak t�lem.

Ez durva volt. V�gig kellett hallgatnom, amint �gy besz�lnek r�lam, mintha ott sem lenn�k: az �letemr�l, hogy milyen voltam kisbaba koromban, hogy milyen klassz sr�c voltam, �s milyen j� ember lett volna bel�lem, ha meg�rem a feln�ttkort.

Fr�szt kaptak volna, ha egyszer csak f�lugrom, �s elki�ltom magam: – Huhh!

Az id� v�nszorgott. El sem tudom mondani, mennyire unalmas volt �r�kon �t mozdulatlanul, pisszen�s, nevet�s n�lk�l fek�dni �gy, hogy m�g az orromat se vakarhattam meg. M�g a plafont se b�mulhattam, mivel csukva volt a szemem!

�vatosnak kellett lennem, ugyanis az �rz�kszerveim kezdtek magukhoz t�rni. Mr. Crepsley el�re megmondta, hogy j�val azel�tt, hogy teljesen magamhoz t�rn�k, elkezd�dik majd a bizserg�s �s viszket�s. Mozdulni nem tudtam, de ha minden er�met �sszeszedem, meg tudtam volna r�nd�tani a testemet, amivel persze el�rultam volna magam.

A viszket�s kis h�j�n az �r�letbe kergetett. Megpr�b�ltam nem figyelni r�, de lehetetlens�g volt. Az eg�sz testem bizsergett t�le – mintha ezernyi apr� p�k m�szk�lna rajtam. A legt�rhetetlenebb�l a fejem �s a nyakam viszketett, ott, ahol a csontok el voltak t�rve.

Az emberek v�gre kezdtek elsz�lling�zni. K�s�re j�rhatott, mert a szoba csakhamar ki�r�lt, �s t�k�letes csend honolt benne. Ott fek�dtem v�gre egyed�l, �s �lveztem a nyugalmat.

�s ekkor zajt hallottam. V�gtelen lass�s�ggal �s nagyon halkan kiny�lt az ajt�.

L�ptek k�zeledtek, majd meg�lltak az asztal mellett. Jeges �rz�s keletkezett a gyomromban, �s nem a m�regt�l, amelyet megittam. Ki lehet az? Egy pillanatra arra gondoltam, tal�n Mr. Crepsley... de neki nincs r� oka, hogy belop�ddz�k a h�zba. Megbesz�lt�k, hogy egy k�s�bbi id�pontban hol tal�lkozunk.

Ak�rki volt is, nagyon csendben volt. P�r percig egy pisszen�s se hallatszott.

Azt�n kezeket �reztem az arcomon.

Az illet� felh�zta a szemh�jamat, �s egy apr� zsebl�mp�val belevil�g�tott a szemembe. A szoba t�l s�t�t volt, nem l�ttam, ki az. Felmordult, leeresztette a szemh�jamat, majd kifesz�tette a sz�mat, �s valamit a nyelvemre tett; v�kony pap�rlapnak �rz�keltem, de k�l�n�s, keser� �ze volt.

Miut�n kih�zta a sz�mb�l a t�rgyat, f�lemelte a kezemet, �s megvizsg�lta az ujjbegyeimet. Ezut�n kattog� hang hallatszott, mintha f�nyk�peket k�sz�tene.

V�g�l valami �les t�rgyat – t�nek �rz�keltem – sz�rt bel�m. Vigy�zott, hogy ne ott b�kje bel�m, ahol v�rezhet, �s megk�m�lte a l�tfontoss�g� szerveimet is. A sz�r�st m�r �rz�keltem, de nem annyira, hogy k�l�n�sebb f�jdalmat okozott volna.

Ezut�n elment. Hallottam halkan t�volod� l�pteit, majd az ajt� csendes ny�l�s�t �s csuk�d�s�t. L�togat�m, ak�rki volt is, elment, �s �n ott maradtam a legteljesebb zavarban, �s egy kis f�lelemben.

M�snap kora reggel bej�tt a pap�m, �s le�lt mell�m. Sok�ig besz�lt hozz�m, elmondta, milyen tervei voltak velem, milyen egyetemre j�ratott volna, milyen foglalkoz�st sz�nt nekem. Sokat s�rt.

Nem sokkal azel�tt, hogy a v�g�re �rt volna, bej�tt a mam�m is. Egym�s v�ll�ra borulva s�rtak, �s vigasztalni pr�b�lt�k egym�st. Azt mondt�k, m�g itt van nekik Annie, �s tal�n lehet egy �jabb gyerek�k is, vagy �r�kbe fogadhatnak egyet. Legal�bb gyorsan t�rt�nt, �s nem voltak f�jdalmaim. �s hogy mindig eml�kezni fognak r�m.

Rettenetes �rz�s volt, hogy ilyen f�jdalmat okoztam nekik. A vil�gon mindent odaadtam volna, hogy ett�l megk�m�ljem �ket.

A nap tov�bbi r�sze esem�nyekben gazdag volt. Behoztak egy kopors�t, �s belefektettek. J�tt egy pap, �s le�lt a csal�ddal meg a bar�tokkal. Meg�ll�s n�lk�l j�ttek-mentek az emberek.

Hallottam, hogy Annie s�r, �s k�ny�r�g, hogy hagyjam abba a h�ly�sked�st, �s �ljek fel. Sokkal k�nnyebb lett volna, ha kiviszik �t, de bizony�ra nem akart�k, hogy azzal az �rz�ssel n�j�n fel, hogy megfosztott�k a lehet�s�gt�l, hogy elb�cs�zzon a b�tyj�t�l.

V�g�l r�m tett�k a kopors� fedel�t, �s lecsavarozt�k. Leemeltek az asztalr�l, �s kivittek a halottsz�ll�t� aut�ba. Lassan hajtottunk ki a templomig. A mise v�gezt�vel kivittek a s�rkertbe, ahol minden sz�t hallottam a pap besz�d�b�l csak�gy, mint a gy�szol�k zokog�s�t �s keserg�s�t.

�s azt�n eltemettek.