23. fejezet:

A suli ut�n ker�ltem Steve-et, �s v�gtattam egyenesen haza. �ssze voltam zavarodva. Mi�rt t�madtam meg Alant? Senki v�r�t nem akartam inni. Nem kerestem �ldozatot. Akkor h�t hogy t�rt�nhetett meg, hogy r�vetettem magam, mint valami vad�llat? �s mi lesz, ha �jra megt�rt�nik? �s ha legk�zelebb nem lesz ott senki, aki meg�ll�tson, �s �n addig sz�vom a v�r�t, am�g...

Nem, m�g belegondolni is �r�lts�g! A v�r l�tv�nya meglepet�sk�nt �rt, ennyi az eg�sz. Nem sz�m�tottam r�. Ez az eset tanuls�gul szolg�lt; legk�zelebb uralkodni fogok magamon.

A v�r �ze m�g itt volt a sz�mban, ez�rt bementem a f�rd�szob�ba, �s t�bb poh�r v�zzel �bl�gettem, majd fogat is mostam.

N�ztem magam a t�k�rben. Az arcom olyan volt, mint eddig. A fogam sem lett hosszabb, �lesebb. A szemem �s a f�lem is a r�gi. Ugyanannyi id�s fi�nak l�tszottam, mint eddig. Nem voltam izmosabb, magasabb, �j hajtincsek se n�ttek a fejemre. Egyed�l a k�rm�m�n l�tszott v�ltoz�s: kem�nyebbek �s s�t�tebbek lettek.

Akkor h�t mi�rt viselkedtem olyan furcs�n?

Egyik k�rm�met v�gigh�ztam a t�k�r �veglapj�n, s a m�ly, kapar� hang hallat�n �tvillant rajtam a gondolat: "�vatosabbnak kell lennem."

Az Alan ellen int�zett t�mad�somt�l eltekintve a helyzetem nem t�nt k�l�n�sebben rossznak. S�t min�l tov�bb gondolkodtam rajta, ann�l kev�sb� l�tszott ijeszt�nek.

Rendben, kicsit sok� fog tartani, m�g feln�v�k, �s nagyon kell vigy�znom, valah�nyszor friss v�rt l�tok. Ezek a h�tr�nyok.

De ezekt�l eltekintve csupa j�t tartogat az �let. Er�sebb voltam, mint a koroszt�lyomban b�rki, r�ad�sul gyorsabb �s eg�szs�gesebb is. Lehet bel�lem atl�ta, vagy �k�lv�v�, vagy futballista. Igaz, hogy m�g t�l fiatal vagyok, de ha el�g tehets�gesnek tal�lnak, akkor ez sem sz�m�t.

K�pzeld csak el: egy v�mp�r futballista! Milli�kat keresn�k. Velem cseteln�nek a t�v�show-kban, k�nyveket �rn�nak r�lam, megfilmes�ten�k az �letemet, �s tal�n m�g arra is felk�rn�nek, hogy egy men� band�val adjak el� egy sz�mot. Besz�llhatn�k a filmiparba, mint m�s k�lyk�k rekl�moz�ja. Vagy...

Kopog�s szak�totta f�lbe a gondolataimat.

– Ki az? – k�rdeztem.

– Annie – hangzott a v�lasz. – V�gezt�l m�r? �r�k �ta v�rom, hogy bejuthassak a f�rd�szob�ba.

– Gyere be – mondtam. – K�szen vagyok.

– Megint magadat csod�lod a t�k�rben? – k�rdezte Annie, amikor bel�pett.

– Nan� – v�laszoltam vigyorogva. – Mi�rt ne?

– Ha nekem olyan k�pem lenne, mint neked, t�vol tartan�m magam a t�kr�kt�l – kuncogott. A derek�ra egy t�r�lk�z� volt csavarva. Kinyitotta a k�d csapjait, �s al�tartotta a kez�t, hogy l�ssa, nem t�l forr�-e a v�z. Azt�n le�lt a k�d sz�l�re, �s figyelmesen n�zett r�m.

– Furcs�nak l�tszol – mondta.

– Nem �n – feleltem, majd a t�k�rbe pillantva megk�rdeztem: – Vagy igen?

– Igen – b�lintott Annie. – Nem tudom, mi ez, de valami megv�ltozott rajtad.

– Csak k�pzel�dsz – mondtam erre. – Ugyanaz vagyok, aki mindig is voltam.

– Nem – r�zta meg a fej�t. – Hat�rozottan... – A k�d kezdett megtelni, ez�rt abbahagyta, �s f�lrefordult, hogy elz�rja a csapokat. Ahogy odahajolt, a szemem val�s�ggal r�tapadt a nyaka �v�re, s hirtelen kisz�radt a sz�m.

– Sz�val, ahogy mondom... – fordult vissza Annie, hogy folytassa a megkezdett mondatot. Megl�tva a szememet, elhallgatott.

– Darren – sz�lt idegesen. – Darren, mi van...

F�lemeltem a jobb kezemet, �s � elhallgatott. Kerekre t�gult szemmel, n�m�n meredt a mutat�ujjamra, amelyet lassan mozgattam ide-oda, majd k�rbe-k�rbe, kis k�r�ket �rva le a leveg�ben. Magam sem tudom, hogy csin�ltam, de hipnodz�ltam �t!

– Gyere ide – mordultam fel a norm�lis hangomn�l m�lyebben. Annie f�l�llt, �s engedelmeskedett. �gy l�pkedett, mint egy alvaj�r�, �res tekintettel, merev v�gtagokkal.

Amikor meg�llt el�ttem, ujjaimmal v�gigsim�tottam a nyaka vonal�n. Nehezen vettem a leveg�t, �s mintha k�dfelh�n �t n�ztem volna �t. A nyelvemet lassan v�gigh�ztam az ajkamon, �s a gyomrom megkordult. A f�rd�szob�ban forr�s�g t�madt, mint egy kemenc�ben, �s l�ttam, hogy Annie arc�n izzads�gcseppek gurulnak le.

A h�ta m�g� ker�ltem, de a kezemet ek�zben egy pillanatra sem vettem le a nyak�r�l. �reztem simogato ujjaim alatt a v�n�s erek l�ktet�s�t, �s amikor az egyik nyakt�vi eret leszor�tottam, l�ttam, amint k�ken �s gy�ny�r�en kidudorodik, szinte felk�n�lva mag�t, hogy szak�tsam fel, �s sz�vjam ki a tartalm�t az utols� cseppig.

Felh�ztam az �nyemet, �s nagyra t�tott sz�jjal el�rehajoltam.

Az utols� pillanatban, amikor az ajkam m�r oda�rt a nyak�hoz, megpillantottam magamat a t�k�rben, �s h�l' Istennek ez el�g volt ahhoz, hogy meg�lljak.

A t�k�rbeli k�p egy eltorzult, v�r�s szem�, �les r�ncokt�l szabdalt, gonosz vigyor�, idegen maszkot mutatott. F�lemeltem a fejemet, hogy k�zelebbr�l is szem�gyre vegyem. �n voltam az, �s m�gsem �n. Mintha k�t ember lakott volna egyazon testben, egy rendes, h�tk�znapi fi� �s egy �jjeli vad�llat.

M�g a k�pet b�multam, a cs�farc elhalv�nyult, s a v�r ut�ni szomj�s�gom elm�lt. Elsz�rnyedve meredtem Annie-ra. Kis h�j�n megharaptam �t! Enni akartam a saj�t testv�remb�l!

Egy ki�lt�ssal ell�ptem t�le, s kezemmel eltakartam az arcomat, hogy ne is l�ssam azt a k�pet a t�k�rben. Annie h�trat�ntorodott, majd a k�bulatt�l f�l�jultan n�zett k�r�l a f�rd�szob�ban.

– Mi t�rt�nik itt? – k�rdezte. – Furcs�n �rzem magam. Bej�ttem, hogy megf�r�djek, igaz? K�sz a f�rd�v�z?

– Igen – felekem halkan. – K�sz.

�n is k�sz voltam. K�sz arra, hogy v�mp�rr� v�ljak!

– Kimegyek, hogy megf�r�dhess – mondtam, �s valahogy kivitt a l�bam.

A hallban nekid�ltem a falnak, �s p�r percen �t m�lyeket l�legezve pr�b�ltam lecsillapodni.

Teh�t nem lehet uralkodni rajta. A v�rszomj olyasmi, amin nem fogok tudni fel�lkerekedni. Mostant�l v�rt m�g l�tnom sem szabad. Csak r�gondoltam, �s felt�madt bennem a sz�rnyeteg.

Bet�molyogtam a szob�mba, �s lerogytam az �gyamra. Ott fek�dtem s�rva, mert tudtam, hogy v�get �rt az emberi �letem. Nem �lhetek tov�bb a j� �reg Darren Shank�nt. A bennem rejt�z� v�mp�rt nem lehet kord�ban tartani! El�bb vagy ut�bb r�venne, hogy valami sz�rny�s�get k�vessek el, �s a v�g�n meg�ln�m any�t, vagy ap�t, vagy Annie-t.

Nem engedhetem, hogy ez megt�rt�njen. Nem engedem meg! A magam �lete m�r nem fontos, csak a bar�taim� �s a csal�dom�. Az � �rdek�kben el kell utaznom messzire, oda, ahol nem �rthatok nekik.

Megv�rtam, m�g bes�t�tedik, �s akkor elmentem. Most nem h�ztam az id�t, m�g a sz�leim elalszanak. Nem mertem, mert tudtam, hogy miel�tt lefekszenek, valamelyik�k bej�n hozz�m. Szinte l�ttam magam el�tt, ahogy anya f�l�m hajol, hogy j��jt-puszit adjon, s �n legnagyobb d�bbenet�re beleharapok a nyak�ba!

Nem hagytam levelet, �s nem vittem magammal semmit. K�ptelen voltam ilyesmikre m�g gondolni is. Csak az j�rt a fejemben, hogy min�l el�bb el kell mennem innen. Baj lehet mindenb�l, ami k�sleltetn� az indul�somat.

Siettem, �gyhogy egykett�re a sz�nh�zhoz �rtem. M�r nem t�nt ijeszt�nek. Hozz�szoktam. K�l�nben is, a v�mp�roknak nincs semmi f�lnival�juk a k�s�rteties, s�t�t �p�letekt�l.

Mr. Crepsley a kapualjban v�rt r�m.

– Hallottam, hogy j�ssz – mondta. – Tov�bb maradt�l az emberek vil�g�ban, mint gondoltam.

– Ittam az egyik legjobb bar�tom v�r�b�l – mondtam. – �s majdnem megharaptam a h�gomat.

– K�nnyen meg�sztad – b�lintott. – Sok v�mp�r �l meg egy hozz� nagyon k�zel �ll� szem�lyt, miel�tt m�g r�eszm�lne, hogy a sorsa meg van pecs�telve.

– Nincs vissza�t, ugye? – k�rdeztem szomor�an. – Nincs var�zsital, amit�l ism�t emberr� v�lhatn�k, vagy amely meg�vna att�l, hogy megt�madjam az embereket?

– Az egyetlen dolog, amely most meg�ll�thatna, a j� �reg ny�rs egyenesen a sz�vedbe sz�rva.

– J�l van – s�hajtottam. – Nem �r�l�k neki, de sejtem, hogy nincs m�s v�laszt�som. A mag�� vagyok. Nem sz�k�m el t�bb�. Tegyen velem, ahogy j�nak l�tja.

Lassan b�lintott.

– Lehet, hogy nem hiszed el – mondta –, de tudom, min m�sz kereszt�l, �s sajn�llak. – Megr�zta a fej�t. – De ez mell�kes. Dolgunk van, �s nem vesztegethetj�k az id�t. Gyere, Darren Shan. – �s k�zen fogott. – M�g sok mindent el kell v�gezn�nk, hogy azt�n elfoglalhasd az inasomk�nt t�ged megillet� helyet.

– Mint p�ld�ul? – k�rdeztem zavartan.

– H�t, mindenekel�tt meg kell �ln�nk – mondta ravaszk�s mosollyal.