19. fejezet:

�lltam az ablakban, s arra v�rtam, hogy mindj�rt denev�rr� v�ltozik, �s f�lrep�l, de � csak szel�den megr�zta a kalitk�t, hogy l�ssa, nem t�rt�nt-e baja Madame Oct�nak.

Azt�n, m�g mindig mosolyogva, megfordult, �s elment. M�sodpercek alatt elt�nt a szemem el�l a s�t�t �jszak�ban.

Gyorsan becsuktam az ablakot, �s bemenek�ltem az �gyba. De a fejemben csak �gy ny�zs�gtek a k�rd�sek. Mi�ta �llhatott m�r odalent? Ha tudta, hol van Madame Octa, mi�rt nem vette vissza m�r kor�bban? Azt hittem, haragszik, de ink�bb olyannak t�nt, mint aki mulat mag�ban. Mi�rt nem t�pte f�l a torkomat, ahogy Steve �ll�totta?

Alv�sr�l sz� sem lehetett. Most m�g jobban megvoltam r�m�lve, mint azon az �jszak�n, amikor elloptam a p�kot. Akkor azzal nyugtathattam magam, hogy nem tudja, ki vagyok, �s �gy nem tal�lhat r�m.

Arra gondokam, hogy elmondom a pap�mnak. V�gt�re is a v�mp�r tudja, hol lakunk, �s van oka haragudni r�nk. Ap�nak tudnia kellene. Figyelmeztetni kellene, hogy fel tudjon k�sz�lni a v�dekez�sre. De...

Nem hinne nekem. K�l�n�sen most nem, amikor Madame Octa nincs t�bb�. Elk�pzeltem, amint megpr�b�lom meggy�zni, hogy a v�mp�rok igenis l�teznek, r�ad�sul egyik�k itt j�rt a h�zunkn�l, �s tal�n visszaj�n... Azt hinn�, begoly�ztam.

Hajnal fel� v�gre elszund�tottam kicsit; tudtam, hogy a v�mp�rok mostant�l kezdve napnyugt�ig k�ptelenek t�madni. Nem volt valami nagy alv�s, de m�g ez a kis pihen�s is j�t tett, �s amikor fel�bredtem, v�gre tiszta fejjel tudtam gondolkodni. R�j�ttem, hogy nincs okom f�lni. Ha a v�mp�r meg akart volna �lni, megtehette volna a m�lt �jjel, amikor m�g gyan�tlan voltam. Valami okn�l fogva nem k�v�nja a hal�lomat – legal�bbis m�g nem.

Most, hogy ezen m�r nem kellett tov�bb agg�dnom, gondolatban visszat�rhettem Steve-re �s a val�di probl�m�mra: felfedjem-e az igazs�got, vagy sem. A mam�m eg�sz �jjel bent maradt a k�rh�zban: gondj�t viselte Mrs. Leonardnak, �s k�rbetelefon�lta a bar�tokat �s a szomsz�dokat, hogy tudassa vel�k Steve betegs�g�t. Ha itthon lett volna, neki tal�n elmondom, de rettegtem a gondolatt�l, hogy a pap�mnak elmondjam.

Azon a vas�rnapon szokatlanul csendes volt a h�zunk. A pap�m kolb�szos r�ntott�t k�sz�tett reggelire, �s persze oda�gette, mint mindig, ha � f�z�tt, de nem tett�k sz�v�. Az igazat megvallva, csak ettem, de nem nagyon �reztem a kaja �z�t. Nem voltam �hes. Csak az�rt ettem, hogy �gy tegyek, mintha ez is egy norm�lis vas�rnap volna.

Amikor befejezt�k a reggelit, telefon�lt anya. Hosszan besz�lt ap�val. A pap�m nem sokat mondott, csak b�logatott �s id�nk�nt felmordult. Annie �s �n n�m�n �lt�nk, �s f�lelt�nk, h�tha hallunk valamit. Azt�n bej�tt apa, �s le�lt.

– Hogy van? – k�rdeztem.

– Nem j�l – hangzott a v�lasz. – Az orvosok nem tudj�k, mit csin�ljanak vele. �gy t�nik, hogy Annie-nak volt igaza: m�reg. De egyik sem az ismertek k�z�l. Mint�kat k�ldtek m�s k�rh�zaknak, �s rem�nykednek, hogy valahol t�bbet fognak tudni r�la. De... – megcs�v�lta a fej�t.

– Meg fog halni? – k�rdezte Annie halkan.

– Lehet – vallotta be a pap�m becs�letesen. Ez j� volt. A feln�ttek t�l gyakran hazudnak a gyerekeknek, ha komoly dologr�l van sz�. �n jobban szeretem, ha a hal�llal kapcsolatban megmondj�k az igazat, mint ha hazudnak nekem.

Annie els�rta mag�t. A pap�m az �l�be vette.

– J�l van, na, az�rt m�g nem kell s�rni – mondta. – M�g nincs mindennek v�ge. M�g �l. L�legzik, �s minden jel szerint az agy�t nem �rte k�rosod�s. Ha r�j�nnek, hogyan semleges�ts�k a test�be jutott m�rget, akkor rendbe j�n.

– Mennyi ideje van? – k�rdeztem.

– A mostani �llapot�ban g�pekkel ak�rmeddig �letben tudj�k tartani – vont v�llat a pap�m.

– Ugy, mint a k�m�sokat?

– Pontosan.

– Mennyi id� m�lva kell g�pre tenni�k? – faggattam tov�bb.

– Szerint�k p�r nap m�lva – felelte apa. – Nem tudj�k biztosan, hiszen azt sem der�tett�k ki, mivel �llnak szemben, de arra gondolnak, hogy a l�gz�szervei �s a sz�vkoszor��r-rendszere p�r nap m�lva kezd le�llni.

– A micsod�i? – k�rdezte h�pp�gve Annie.

– A t�deje �s a sz�ve – magyar�zta apa. – Am�g ezek m�k�dnek, addig �letben van. Cs�v�n �t kell etetni, de egy�bk�nt j� �llapotban lesz. Akkor kezd�dik a komoly baj, amikor, illetve ha nem tud mag�t�l l�legezni.

P�r nap. Nem sok. Egy napja m�g el�tte volt az eg�sz �let. Most p�r napja maradt.

– Megl�togathatom? – k�rdeztem.

– D�lut�n, ha el�g er�snek �rzed magad – felelte a pap�m.

– Er�s leszek – fogadkoztam.

A k�rh�z ez�ttal tele volt l�togat�kkal. �letemben nem l�ttam m�g ennyi bonbont �s vir�got. Mintha mindenki vagy egyiket, vagy m�sikat hozta volna aj�nd�kba. �n is szerettem volna venni valamit Steve-nek a k�rh�z b�f�j�ben, de nem volt p�nzem.

Arra sz�m�tottam, hogy a gyerekoszt�lyon lesz, de egy k�l�nszob�ban volt, r�szben mert az orvosok megfigyel�s alatt tartott�k, r�szben mert nem tudt�k, nem rag�lyos-e a betegs�ge. Mi is csak maszkban, keszty�ben �s hossz�, z�ld k�penyben l�phett�nk be hozz�.

Mrs. Leonard egy sz�kben �lve aludt. Anya intett, hogy maradjunk csendben. Egyenk�nt meg�lelt benn�nket, azt�n besz�lni kezdett ap�hoz.

– J�tt n�h�ny eredm�ny m�s k�rh�zakb�l – mondta a maszk miatt tomp�n hallatsz� hangon. – Mind negat�v.

– Valaki csak fogja tudni, hogy mi ez – felelte idegesen apa. – H�nyf�le m�reg l�tezhet a vil�gon?

– Ezersz�m – v�laszolta a mam�m. – K�lf�ldi k�rh�zaknak is k�ldtek mint�kat. Rem�lhet�leg valamelyik�knek szerepel a nyilv�ntart�s�ban, de id�be fog telni, mire megj�n az eredm�ny.

Mialatt besz�lgettek, �n Steve-et figyeltem. Rendesen �gyba fektett�k, az egyik karj�ba bevezettek egy cs�vet, a mell�re meg mindenf�le dr�tokat er�s�tettek. T�sz�r�sok nyomai jelezt�k, hol vettek t�le v�rt. Az arca feh�r volt, �s merev. Rettenetesen n�zett ki!

Kit�rt bel�lem a s�r�s, �s nem tudtam abbahagyni. A mam�m �tkarolt �s szorosan mag�hoz �lelt, de ett�l csak m�g rosszabb volt. Pr�b�ltam besz�lni neki a p�kr�l, de annyira er�t vett rajtam a s�r�s, hogy nem lehetett �rteni a szavaimat. A mam�m csak �lelgetett, cs�kolgatott, �s addig-addig csit�tgatott, m�g felhagytam a pr�b�lkoz�ssal.

�j l�togat�k �rkeztek, Steve rokonai, �s anya �gy d�nt�tt, jobb lesz, ha magukra hagyjuk �ket Steve-vel �s a mam�j�val. Kivezetett benn�nket, s odakint levette a maszkomat, �s egy zsebkend�vel let�r�lgette a k�nnyeket az arcomr�l.

– Nna – mondta –, �gy m�r jobb. – R�m mosolygott, �s addig nem nyugodott, m�g vissza nem mosolyogtam r�. – Megl�tod, rendbe fog j�nni – �g�rte. – Tudom, hogy rosszul n�z ki, de az orvosok minden t�l�k telhet�t megtesznek �rte. B�znunk kell benn�k, �s rem�nykedni a legjobbakban. �gy van?

– �gy van – s�hajtottam.

– Szerintem eg�sz j�l n�z ki – mondta Annie, �s megszor�totta a kezemet. H�l�san r�mosolyogtam.

– Hazaj�ssz vel�nk? – k�rdezte a pap�m a mam�mat.

– Nem is tudom. Tal�n maradnom k�ne m�g egy kicsit, h�tha...

– Angela, m�r eddig is eleget tett�l – mondta hat�rozott hangon a pap�m. – Fogadok, hogy eg�sz �jjel le se hunytad a szemed.

– Nem nagyon – ismerte be a mam�m.

– �s ha most itt maradsz, ma sem fogsz aludni. Gyer�nk, Angie, indul�s haza. – Apa "Angie"-nak h�vja any�t, ha h�zelg�ssel r� akarja besz�lni valamire. – Lesznek m�sok, akik gondj�t viselj�k Steve-nek �s az �desanyj�nak. Senki sem v�rja el t�led, hogy mindent te csin�lj.

– J�l van – adta be a derek�t anya. – De este visszaj�v�k, hogy megn�zzem, nincs-e sz�ks�g r�m.

– Rendes vagy – mondta a pap�m, �s kivezette a csal�dot a kocsihoz. Nem volt valami nagyszab�s� l�togat�s, de nem b�ntam. �r�ltem, hogy megszabadulunk innen.

Hazafel� menet a kocsiban Steve-r�l gondolkodtam: hogy is n�z ki, �s hogy mi�rt n�z ki �gy. Az ereiben kering� m�regre gondokam, �s biztos voltam benne, hogy az orvosok nem fogj�k tudni meggy�gy�tani. Fogadni mertem volna, hogy nincs olyan orvos a vil�gon, aki tal�lkozott m�r olyan p�km�reggel, amilyet Madame Octa bocs�tott ki.

B�rmennyire rosszul n�zett is ki Steve, tudtam, hogy p�r nap m�lva �llapota rosszabbra fordul. Elk�pzeltem �t, amint l�legeztet�g�pre rakj�k, maszkot tesznek az arc�ra, �s cs�veket vezetnek a test�be. Elborzadtam a gondolatra.

Csak egyf�lek�ppen lehetett megmenteni �t. Csak egyvalaki volt, aki ismerheti a m�rget, �s tudja, hogyan lehet k�z�mb�s�teni.

Mr. Crepsley.

Amikor otthon kisz�lltunk a kocsib�l, m�r eld�nt�ttem: megkeresem �t, �s r�veszem, hogy seg�tsen Steve-en. Mihelyt bes�t�tedik, kilop�zom a h�zb�l, �s megkeresem a v�mp�rt, ak�rhol legyen is. �s ha nem tudom r�venni, hogy gy�gy�tsa meg �t...

...vissza se j�v�k t�bb�.