16. fejezet:

Steve szombaton k�s� d�lut�n be�ll�tott hozz�nk. Eg�sz h�ten alig sz�ltunk egym�shoz, �gyhogy nagyon v�ratlanul �rt a l�togat�sa. A mam�m engedte be, �s leh�vott. A l�pcs�fordul�ban pillantottam meg: meg�lltam, �s leki�ltottam, hogy j�jj�n fel.

�gy n�zett k�r�l a szob�mban, mintha h�napok �ta nem j�rt volna n�lam.

– M�r majdnem elfelejtettem, hogy n�z ki a szob�d – mondta.

– Ne h�ly�skedj – feleltem. – Alig p�r hete j�rt�l itt.

– Hosszabbnak t�nik – felelte.

Le�lt az �gyam sz�l�re, �s r�m n�zett. Az arca komoly volt, �s z�rk�zott.

– Mi�rt ker�lsz engem? – k�rdezte halkan.

– Hogy �rted ezt? – tettettem magam, mintha nem tudn�m, mir�l besz�l.

– Az elm�lt k�t h�tben kifejezetten ker�lt�l – mondta. – Eleinte nem t�nt fel, de mindennap egyre kevesebb id�t t�lt�tt�l velem. A cs�t�rt�ki tesi�r�n pedig nem is v�lasztott�l be a kos�rlabdacsapatba.

– Kosaraz�sban nem vagy valami j� – v�dekeztem.

Gyenge kifog�s volt, de jobbat nem tudtam kital�lni.

– El�sz�r nem �rtettem – folytatta Steve –, de azt�n r�j�ttem. Azon a szombad �jszak�n nem t�vedt�l el, ugye? Ott volt�l valahol, tal�n f�nt az erk�lyen, �s l�ttad, hogy mi t�rt�nt k�ztem �s Vur Horston k�z�tt.

– Semmi ilyesmit nem l�ttam – tiltakoztam inger�lten.

– Nem? – k�rdezte.

– Nem – hazudtam.

– Nem l�tt�l semmit?

– Nem.

– Nem l�ttad, amikor Vur Horstonnal besz�lgettem?

– Nem!

– Nem l�ttad...

– Ide figyelj, Steve! – szak�tottam f�lbe. – Ak�rmi t�rt�nt is k�zted �s Mr. Crepsley k�z�tt, a te dolgod. �n nem voltam ott, nem l�ttam, nem tudom, mir�l besz�lsz. �s most, ha...

– Ne hazudj, Darren – v�gott k�zbe.

– Nem hazudok! – hazudtam.

– Akkor honnan tudod, hogy Mr. Crepsleyvel besz�lgettem?

– Onnan, hogy... – A legsz�vesebben leharaptam volna a nyelvem.

– �n azt mondtam, hogy Vur Horstonnal besz�lgettem – mosolygott Steve. – Ha nem volt�l ott, honnan tudod, hogy Vur Horston �s Larten Crepsley egy �s ugyanaz a szem�ly?

Lehorgasztottam a fejem. Le�ltem Steve mell� az �gyra.

– Ok�. Beismerem. F�nt voltam az erk�lyen.

– Mennyit l�tt�l, �s mit hallott�l? – faggatott Steve.

– Mindent. Azt nem l�ttam, hogy mit csin�lt, amikor a v�redet sz�vta, �s azt sem hallottam, amit akkor mondott. De ezenk�v�l...

– ...mindent – fejezte be egy s�hajjal Steve. – H�t ez�rt ker�lt�l: mert azt mondta, hogy gonosz vagyok.

– Ez�rt is – v�laszoltam. – De f�leg az�rt, amit mondt�l. Steve, te azt k�rted t�le, hogy csin�ljon bel�led v�mp�rt! Mi lett volna, ha t�nyleg azz� v�ltoztat, �s te r�m t�madsz? A legt�bb v�mp�r el�sz�r az ismer�seit t�madja meg, nem?

– Igen, de csak a k�nyvekben meg a filmekben – felelte Steve. – Ez m�s. Ez a val�s�gos �let. �n nem b�ntan�lak t�ged, Darren.

– Lehet – mondtam erre �n. – Lehet, hogy nem. A l�nyeg az, hogy nem is akarom megtudni. Nem akarok t�bb� bar�tkozni veled. Vesz�lyes lehetsz. Mi van akkor, ha tal�lkozol egy m�sik v�mp�rral, �s az teljes�ti a k�v�ns�godat? Vagy ha Mr. Crepsleynek igaza volt, �s t�nyleg gonosz vagy, �s...

– Nem vagyok gonosz! – ki�ltotta Steve, �s hanyatt l�k�tt az �gyon. R�ugrott a mellemre, �s ujjait az arcomba m�lyesztette. – Sz�vd vissza! – �v�lt�tte. – Sz�vd vissza, k�l�nben �gy �ljek, let�pem a fejedet, �s...

– Visszasz�vom! Visszasz�vom! – vis�tottam torkom szakadt�b�l. Steve eg�sz tests�ly�val nyomta a mellkasomat, s az arca l�ngolt a d�ht�l. Mindent meg�g�rtem volna, csak sz�lljon le r�lam.

M�g p�r m�sodpercig ott cs�cs�lt a mellemen, majd egy morran�ssal lefordult r�lam. Zih�lva �ltem fel, s d�rzs�lni kezdtem az arcomat ott, ahol bel�m v�jta az ujjait.

– Ne haragudj – d�nny�gte Steve. – Bocs, hogy �gy let�madtalak. Ideges vagyok. B�nt, amit Mr. Crepsley mondott, �s hogy kereszt�ln�zt�l rajtam a suliban. Te vagy a legjobb bar�tom, Darren, az egyetlen, akivel igaz�n tudok besz�lgetni. Ha megszaldtod a bar�ts�gunkat, nem tudom, mihez fogok kezdeni.

S�rva fakadt. N�h�ny pillanatig csak n�ztem; f�ltem t�le �s sajn�ltam. Azt�n gy�z�tt a jobbik �nem, �s f�l karral �tfogtam a v�ll�t.

– J�l van – mondtam. – A bar�tod maradok. Na, Steve, ne s�rj m�r. Rendben?

Id�be telt, mire abba tudta hagyni.

– Tiszt�ra bolondnak n�zek ki – mondta v�g�l szipogva.

– Ugyan m�r – pr�b�ltam nyugtatni. – �n vagyok a bolond. Mell�d kellett volna �llnom. Gy�va voltam. Sohasem gondoltam bele, hogy min mehetsz kereszt�l. Csak magammal voltam elfoglalva, �s Madame... – Elfintorodtam, �s elhallgattam.

– Mit akart�l mondani? – n�zett r�m fesz�lt k�v�ncsis�ggal Steve.

– Semmit – mondtam. – Csak nyelvbotl�s volt.

– Nem tudsz hazudni, Shan – mordult fel Steve. – sosem tudt�l. Mondd el, mi volt az, amiben megbotlott a nyelved.

F�rk�szve n�ztem r�: vajon elmondjam-e neki. Tudtam, hogy nem kellene, hogy csak baj lesz bel�le, de sajn�ltam. K�l�nben is el kellett mondanom v�gre valakinek. Meg akartam mutatni valakinek e csod�s szerzem�nyemet, �s hogy milyen mutatv�nyokra vagyunk k�pesek.

– Tudsz titkot tartani? – k�rdeztem.

– Persze – h�rd�lt fel.

– De ez komoly. Nem mondhatod el senkinek, rendben? Ha elmondom, kett�nk k�z�tt kell maradnia. Ha valaha is besz�lsz r�la...

– ...akkor te is elmondod, ami k�ztem �s Mr. Crepsley k�z�tt t�rt�nt – fejezte be vigyorogva Steve. – Nyugodj meg, b�rmit mondasz is, tudhatod, hogy m�g ha akarn�m se kotyoghatn�m ki. Mi az a nagy titok?

– V�rj egy percet – mondtam. Felpattantam az �gyra, �s kinyitottam a szob�m ajtaj�t. – Anya! – ki�ltottam le.

– Igen? – hallatszott lentr�l kiss� tomp�n.

– Megmutatom Steve-nek a fuvol�mat – �v�lt�ttem. – Megtan�tom rajta j�tszani, de csak ha nem zavarlak, j�?

– J� – ki�ltott vissza.

Becsuktam az ajt�t, �s r�mosolyogtam Steve-re. Zavartnak l�tszott.

– Fuvola? – k�rdezte. – Egy fuvola a nagy titok?

– Ez is hozz�tartozik – feleltem. – Figyelj csak, eml�kszel Madame Oct�ra? Mr. Crepsley p�kj�ra?

– Persze – mondta �. – A sz�mra ugyan nem nagyon figyekem oda, de nem hinn�m, hogy valaha is el lehetne felejteni egy ilyen cs�fs�got. Azok a sz�r�s l�bak... brrr!

Mialatt besz�lt, kinyitottam a szekr�nyajt�t, �s kivettem a kalitk�t. Amikor megl�tta, Steve szeme el�sz�r �sszesz�k�lt, majd elkerekedett.

– Ugye, ez nem az, amire gondolok? – k�rdezte.

– Az att�l f�gg – feleltem, �s ler�ntottam a takar�t. – Ha arra gondolsz, hogy ez egy veszedelmes idom�tott tarantellap�k, akkor – igazad van!

– A mindens�git! – Elakadt a l�legzete, �s ijedt�ben majdnem lefordult az �gyr�l. – Ez egy... ez a... Honnan... H���!

Boldog voltam, hogy �gy reag�lt. �gy �lltam a kalitka f�l�tt, arcomon sz�les vigyorral, mint egy b�szke apa. Madame Octa a kalitka padl�j�n �lt, nyugodtan, mint mindig, �gyet sem vetve r�nk.

– F�lelmetes! – ki�ltotta Steve, k�zelebb �vakodva, hogy jobban l�ssa. – Pontosan �gy n�z ki, mint az a m�sik, a cirkuszban. El se hiszem, hogy tudt�l egy hajsz�lra ugyanolyat szerezni. Honnan van? �llatkeresked�t�l? �llatkertb�l?

A mosolyom kicsit feszesebb� v�lt.

– A Cirque du Freakb�l szereztem, term�szetesen – mondtam kiss� szorongva.

– A m�sor ut�n? – k�rdezte, s az arca ezer r�ncba szaladt. – Eleven p�kokat is �rultak? �n nem l�ttam. Mennyibe ker�lt?

Megr�ztam a fejem.

– Nem vettem, Steve. �n... Nem tal�lod ki? Nem �rted?

– Mit? – n�zett r�m �rtetlen�l.

– Ez nem ugyanolyan p�k. Ez ugyanaz. Ez itt Madame Octa.

�gy b�mult r�m, mintha nem hallotta volna, amit mondtam. M�r azon voltam, hogy megism�tlem, amikor v�gre megsz�lalt:

– Ugyan...az? – k�rdezte lass�, remeg� hangon.

– Igen – v�laszoltam.

– �gy �rted... ez itt... Madame Octa? Az igazi Madame Octa?

– Igen – ism�tekem meg nevetve, l�tva megr�k�ny�d�s�t.

– Ez itt... Mr. Crepsley p�kja?

– Steve, mi bajod van? H�nyszor kell m�g elmondanom, hogy...

– V�rj csak egy pillanatot – v�gott k�zbe er�lyesen, �s megr�zta a fej�t. – Ha ez itt t�nyleg Madame Octa, akkor hogy jutott�l hozz�? Kint tal�ltad? Eladt�k?

– Senki sem adna el egy ilyen p�kot – mondtam.

– �n is �gy gondolom – b�lintott Steve. – Akkor hogyan... – Hagyta, hogy a k�rd�s befejezetlen�l sz�lljon el a leveg�ben.

– Elloptam – d�llesztettem ki b�szk�n a mellemet. – Kedden reggel visszamentem a sz�nh�zba, belop�ztam, megkerestem, �s eliszkoltam vele. Hagytam egy levelet Mr. Crepsleynek, hogy ne keresse, mert akkor be�rulom a rend�rs�gen, hogy v�mp�r.

– Te... te... – kapkodott leveg� ut�n Steve. Az arca falfeh�r volt, �s �gy n�zett ki, mint aki mindj�rt el�jul.

– J�l vagy? – n�ztem r� agg�dva.

– Te... h�lye! – �v�lt�tte. – Te elmebeteg! Te idi�ta!

– H�! – ki�ltottam teljesen megzavarodva.

– Eszement! Ostoba! Kret�n! – ord�totta torkaszakadt�b�l. – Tudod te egy�ltal�n, hogy mit tett�l? Van r�la fogalmad, mekkora bajban vagy?

– Mi? – k�rdeztem bamb�n.

– Elloptad egy v�mp�r p�kj�t! Meglopt�l egy �l� halottat! Mit gondolsz, Darren, mit fog veled csin�lni, ha elkap? A t�rd�re fektet, �s j�l elnadr�gol? Be�rul a sz�leidnek? Darren, ez egy v�mp�r! Felt�pi a torkodat, azt�n odadob a p�kj�nak, hogy felfaljon! Darabokra szaggat, �s...

– Nem – szak�tottam f�lbe higgadtan.

– De igen – er�sk�d�tt Steve.

– Nem, nem fog. Mert nem tal�l r�m. A m�lt kedden loptam el a p�kj�t, teh�t majdnem k�t hete volt r�, hogy megtal�ljon, de semmi jel�t nem adta, hogy keresne. Elment a cirkusszal, �s ha j�t akar, nem is j�n vissza t�bbet.

– Nem tudom – mondta Steve. – A v�mp�roknak j� az eml�kez�tehets�g�k. Lehet, hogy akkor j�n vissza, ha m�r feln�tt leszel, �s neked is gyerekeid lesznek.

– Majd akkor izgatom magam miatta – feleltem. – Eddig meg�sztam. Nem voltam benne biztos, hogy siker�lni fog... gondoltam r�, hogy megkeres �s meg�l, de siker�lt. L�gy sz�ves, te se r�misztgess, j�?

– H�t, te azt�n sz�p kis alak vagy! – cs�v�lta a fej�t nevetve Steve. – �s �n m�g azt hittem, �n vagyok a b�tor! Ellopni egy v�mp�rt�l a szel�d�tett �llark�j�t! Ezt nem gondoltam volna r�lad! M�gis mi vett r�, hogy megtedd?

– Meg akartam szerezni – v�laszoltam. – L�ttam a sz�npadon, �s tudtam, hogy mindent elk�vetn�k, csak az eny�m lehessen. Azt�n megtudtam, hogy Mr. Crepsley v�mp�r, �s r�j�ttem, hogy megzsarolhatom. Cs�nya dolog, tudom, de mivel egy v�mp�rr�l van sz�, tal�n m�gsem annyira cs�nya, nem igaz? Olyasvalakit�l lopni, aki rossz, bizonyos �rtelemben j� cselekedetnek sz�m�t, nincs igazam?

– Nem tudom, j�-e vagy rossz – nevetett Steve –, csak azt tudom, hogy ha egyszer majd t�nyleg kutatni fog ut�nad, akkor nem szeretn�k a b�r�dben lenni.

�jra szem�gyre vette a p�kot. Odadugta az arc�t a kalitk�hoz (de nem annyira k�zel, hogy a p�k megsimogathassa), �s n�zte, amint a hasa megdagad, majd lelappad.

– Kiengedted m�r a kalitk�b�l? – k�rdezte.

– Mindennap kiengedem – feleltem. K�zbe vettem a fuvol�t, �s megf�jtam. Madame Octa n�h�ny centim�terrel el�bbre ugrott. Steve ijedten felki�ltott, �s a fenek�re cs�ccsent. �n persze hahot�ztam.

– Tudsz neki parancsolni? – h�ledezett Steve.

– Mindent meg tudok vele csin�ltatni, amit Mr. Crepsley mutatott – feleltem, vigy�zva, hogy szavaim ne hassanak henceg�snek. – Nagyon k�nny�. T�k�letesen biztons�gos, am�g a figyelmedet r� �sszpontos�tod. De ha ak�r egy m�sodpercre is hagyod, hogy a gondolataid elkalandozzanak... – Mutat�ujjamat elh�ztam a nyakam el�tt, �s olyan hangot hallattam, mintha meg akarn�k fulladni.

– Engedted, hogy h�l�t sz�j�n a sz�dra? – k�rdezte Steve. Csillogott a szeme.

– M�g nem – v�laszoltam. – F�lek beengedni a sz�mba, irt�zom a gondolatt�l, hogy lecs�szhat a torkomon. K�l�nben is, sz�ks�gem lenne egy partnerre, aki a h�l� sz�v�se k�zben ir�ny�tja, de eddig egyed�l voltam.

– Eddig – vigyorgott r�m Steve. – De mostant�l nem vagy egyed�l. – Fel�llt, �s �sszecsapta a tenyer�t. – Rajta. Tan�ts meg, hogyan kell f�jni ezt a b�dogs�pot, �s azt�n engedj �ssze benn�nket. �n nem f�lek att�l, hogy beengedjem a sz�mba. Rajta, gyer�nk, gyer�nk, gyer�nk, GYER�NK!

Olyan lelkes lett, hogy nem tudtam ellen�llni. Tiszt�ban voltam vele, hogy nem valami b�lcs dolog ilyen r�vid id� alatt �sszehozni Steve-et a p�kkal – gondoskodnom kellett volna arr�l, hogy jobban megismerje Madame Oct�t –, de nem hallgattam a j�zan eszemre, �s engedtem neki.

Kik�t�ttem, hogy am�g nem gyakorolta, addig nem j�tszhat a fuvol�n, de j�tszhat Madamc Oct�val, mik�zben �n ir�ny�tom �t. Sorra elmes�ltem a tr�kk�ket, �s meggy�z�dtem r�la, hogy mindent meg�rtett.

– A cs�nd �letbev�g�an fontos – magyar�ztam. – Ne sz�lj semmit. Hangosan m�g csak ne is f�ty�lj. Mertha megzavarsz a koncentr�l�sban, �s elvesz�tem az uralmamat f�l�tte...

– Persze, persze, tudom – s�hajtotta Steve. – Ne agg�dj. Ha akarok, olyan csendben leszek, mint egy kiseg�r.

Amikor k�szen �llt, kiny�tottam Madame Octa kalitk�j�t. Az utas�t�somra kij�tt. Hallottam, hogy Steve-nek elakad a l�legzete; most, hogy a p�k kint volt, kicsit megijedt. De nem jelezte, hogy abba akarn� hagyni, �gyhogy tov�bb f�jtam a fuvol�t, �s elkezdt�k a szok�sos gyakorlatokat.

Miel�tt Steve k�zel�be engedtem volna, hagytam, hogy egy sor dolgot egymaga mutasson be. Az elm�lt h�t sor�n eg�szen �sszeszoktunk. A p�k megismerte az �szj�r�somat, a gondolatf�z�semet, �gyhogy j�form�n v�gig se kellett gondolnom az utas�t�st, m�r teljes�tette is. Megtanultam, hogy a legr�videbb instrukci�kra is k�pes akci�ba l�pni: p�r sz� el�g volt, �s m�r tette is, amit akartam.

Steve n�ma csendben figyelte a m�sort. N�h�nyszor majdnem tapsban t�rt ki, de miel�tt m�g �sszecsapta volna a tenyer�t, �szbe kapott. Taps helyett be�rte azzal, hogy felfel� b�k�tt a h�velykujj�val, �s t�togva �zente: "�ri�si", "szuper", "csod�s" �s �gy tov�bb.

Amikor el�rkezett az id�, hogy Steve is besz�lljon, az el�re megbesz�lt m�don b�lintottam neki. Nagyot nyelt, vett egy m�ly leveg�t, azt�n visszaintett. F�l�llt, el�bbre l�pett, de �gy, hogy tov�bbra se vesz�tsem szem el�l Madame Oct�t. Akkor let�rdelt, �s v�rt.

Bekkezdtem egy �j dallamba, �s �j utas�t�sokat k�ldtem Madame Oct�nak. � mozdulatlanul v�rt, �s figyelt. Amikor meg�rtette, mit akarok, m�szni kezdett Steve fel�. L�ttam, hogy Steve-et kir�zza a hideg, �s megnyalja a sz�j�t. M�r azon voltam, hogy lef�jom a mutatv�nyt, �s visszak�ld�m a p�kot a kalitk�ba, de akkor Steve abbahagyta a remeg�st, �s megnyugodott, �gy azt�n folytattam.

�jabb remeg�s futott �t rajta, amikor Madame Octa m�szni kezdett f�l a nadr�gsz�r�n, de ez term�szetes reakci� volt. N�ha m�g �n is megborzongok, amikor meg�rzem a b�r�m�n a sz�r�s l�bak �rint�s�t.

Utas�tottam Madame Oct�t, hogy m�sszon f�l Steve tark�j�ra, �s a l�baival csiklandozza meg a f�l�t. Steve halkan kuncogott, �s ezzel v�gk�pp elm�lt minden f�lelme. Most, hogy ilyen nyugodtnak l�ttam, nekem is megn�tt az �nbizalmam. �tk�ldtem a p�kot Steve arc�ra, �s apr� h�l�kat csin�ltattam vele mindk�t szem�re, majd az orr�n lecs�szva leugrott a sz�j�ra.

Steve �lvezte a dolgot, �s �gy voltam vele magam is. Most, hogy partnerre leltem, rengeteg �jdons�got tudtam kipr�b�lni.

Madame Octa �pp Steve jobb v�ll�r�l k�sz�lt lesiklani a karj�n, amikor ny�lt az ajt�, �s Annie l�pett be.

Sohasem szokott kopog�s n�lk�l benyitni. Beleval� k�ly�k, egy�ltal�n nem olyan, mint a t�bbi vele egyid�s, �s szinte mindig udvariasan bekopog, �s megv�rja, m�g kisz�lok. Aznap este azonban, balszerencs�nkre, csak �gy berontott.

– H�, Darren, hov� tetted a... – Ekkor megl�tta Steve-et, v�ll�n a sz�rny�s�ges p�kkal, amely mintha csillog� r�g�ival �pp marni k�sz�lne. Azt tette, amit mindenki m�s is tett volna.

Felsikoltott.

A hangra megriadtam, odakaptam a fejem, a fuvola kics�szott a sz�mb�l, s a fejemben megszakadt a gondolat. Elvesztettem a kapcsolatot Madame Oct�val. � megr�zta a fej�t, n�h�ny l�p�ssel k�zelebb iramodott Steve nyak�hoz, majd mintha vigyorogna, kivicsor�totta a m�regfog�t.

Steve r�m�lten felord�tott, �s felpattant. R�csapott a p�kra, de az �sszeh�zta mag�t, s az �t�s c�lt t�vesztett. Miel�tt �jra pr�b�lkozhatott volna, Madame Octa m�rgezett hegy� r�g�cs�pjait belem�lyesztette Steve nyak�ba!