15. fejezet:

Ha siker�l c�lba tal�lnia, bel�m m�lyesztette volna m�rges r�g�cs�pj�t, �s akkor meghalok. De az volt a szerencs�m, hogy az arcom helyett a fuvola v�g�hez csap�dott, �s lepottyant r�la.

G�mbb� zsugorodva esett vissza, �s p�r pillanatig k�bultan hevert a f�ld�n. Tudva, hogy az �letem m�lik rajta, vill�mgyorsan az ajkamhoz illesztettem a fuvol�t, �s f�jni kezdtem, mint egy �r�lt. A sz�m kisz�radt, de nem t�r�dtem vele; m�g annyi id�re sem mertem le�llni, m�g megnyalom a sz�m sz�l�t.

Amikor Madame Octa meghallotta a fuvola hangj�t, f�lrebillentette a fej�t, majd neh�zkesen fel�llt, �s imbolyogni kezdett, mint egy r�szeg. Lopva leveg�t vettem, �s egy lass�bb dallamba kezdtem, amely nem f�rasztotta annyira az ujjaimat.

– Hell�, Madame Octa – mondtam magamban csukott szemmel, er�sen �sszpontos�tva. – A nevem Darren Shan. M�r eml�tettem, de nem tudom, hallottad-e. Ami azt illeti, abban sem vagyok biztos, hogy most hallasz-e egy�ltal�n. �n vagyok az �j gazd�d. J�l fogok b�nni veled, kapsz majd rengeteg bogarat �s h�st. De csak akkor, ha j� leszel, �s mindent megcsin�lsz, amit mondok, �s nem t�madsz meg t�bb�.

Abbahagyta a himb�l�dz�st, �s mereven n�zett r�m. Nem tudtam, vajon a gondolataimat hallgatja, vagy a k�vetkez� ugr�sra k�sz�l.

– Most pedig �llj a h�ts� l�baidra – parancsoltam. – Azt akarom, hogy �llj a h�ts� l�baidra, �s hajolj meg egy kicsit.

P�r pillanatig nem v�laszolt. Tov�bb folytattam a fuvol�z�st, �s k�zben gondolatban k�rtem, hogy �lljon fel, majd megparancsoltam, v�g�l k�ny�r�gtem neki. V�g�l, amikor m�r majdnem kifogyott bel�lem a szusz, f�lemelkedett, �s pontosan �gy, ahogy akartam, meg�llt a h�ts� k�t l�b�n. Azt�n kicsit meghajok, ut�na megpihent, �s v�rta a k�vetkez� utas�t�somat.

Engedelmeskedett nekem!

A k�vetkez� utas�t�som �gy sz�lt, hogy m�sszon vissza a kalitk�ba. Meg is tette, �s ez�ttal el�g volt egyszer elgondolnom a parancsot. Mihelyt odabent volt, r�csuktam az ajt�t, azt�n elny�ltam a f�ld�n. A fuvol�t letettem (most m�r nem f�ltem), hogy kif�jjam magam.

H�, amikor r�m ugrott! A sz�vem �gy zakatolt, hogy att�l f�ltem, mindj�rt kiugrik a hely�r�l! Nem tudom, meddig hevertem a padl�n, a p�kot b�mulva, k�zben azon gondolkoztam, hogy milyen k�zel j�rtam a hal�lhoz.

Ennek el�g komoly figyelmeztet�snek kellett volna lennie. Minden norm�lis ember z�rva hagyta volna a kalitka ajtaj�t, �s s�rg�sen felhagyott volna azzal, hogy ilyen vesz�lyes �llattal j�tszadozzon. Mi lett volna, ha nem a fuvol�t tal�lja el? Mi lett volna, ha anya kor�bban �r haza, �s itt tal�l engem holtan a padl�n? Hs ha a p�k �t vagy ap�t vagy Annie-t is megt�madta volna? Hol az a vil�g ostob�ja, aki m�g egyszer v�llaln� ezt a kock�zatot?

L�pjen el� – Darren Shan!

�r�lts�g volt, de nem tudtam meg�lljt parancsolni magamnak. K�l�nben is, mi �rtelme volt ellopni, ha ezent�l bez�rva tartom egy �cska kalitk�ban?

Ez�ttal el�vigy�zatosabb voltam. Kinyitottam, de nem t�rtam ki a kalitka ajtaj�t. Ehelyett fuvol�ztam neki, �s gondolatban arra utas�tottam, hogy � l�kje ki az ajt�t. Megtette, �s amikor kij�tt, val�s�gos kezes b�r�nyk�nt viselkedett, �s mindent megtett, amit k�rtem.

Egy csom� tr�kk�t csin�ltattam vele. K�rbeugr�ndozta a szob�t, mint egy kenguru. Lel�gatta mag�t a plafonr�l, �s p�kh�l�b�l k�peket alak�tott ki. Azt�n s�lyokat emeltettem vele (ceruz�t, gyufasdobozt, goly�t), Meghagytam, hogy �lj�n be az egyik t�vir�ny�t�s aut�mba. Amikor beind�tottam, eg�szen olyan volt, mintha � vezetn� a j�rg�nyt! Nekivezettem egy halom doboznak, de az utols� pillanatban ki kellett ugrania, �gyhogy nem s�r�lt meg.

K�r�lbel�l egy �r�n kereszt�l j�tszottam vele, �s boldogan folytattam volna eg�sz d�lut�n, de hallottam, hogy a mam�m haza�rkezett, �s tudtam: f�rcs�llni fogja, hogy eg�sz nap f�nt kuksolok a szob�mban. Azt v�gk�pp nem szerettem volna, ha � vagy a pap�m bele�tn� az orr�t a dolgaimba.

Visszatettem h�t Madame Oct�t a szekr�nybe, �s a lehet� legk�z�mb�sebb arccal lerobogtam a f�ldszintre.

– Valami c�d�t hallgatt�l odaf�nt? – k�rdezte a mam�m. N�gy teli t�ska ruh�t �s kalapot r�moltak sz�t Annie-val a konyhaasztalon.

– Nem – feleltem.

– Mintha zen�t hallottam volna.

– �n fuvol�ztam – mondtam erre.

– Te? – �llt meg a keze a pakol�sban. – Fuvol�zt�l? – n�zett r�m csod�lkozva.

– Tudom, hogy kell – feleltem. – Te tan�tott�l r� �t�ves koromban, nem eml�kszel?

– Eml�kszem – nevette el mag�t. – �s arra is eml�kszem, hogy hat�ves korodban k�z�lted velem, a fuvola l�nyoknak val�. Megesk�dt�l, hogy t�bb� r� se n�zel a fuvol�ra.

V�llat vontam, mintha az eg�sznek semmi jelent�s�ge nem volna.

– Meggondoltam magam. Tegnap az iskol�b�l hazafel� j�vet tal�ltam egy fuvol�t, �s k�v�ncsi lettem, tudok-e m�g j�tszani rajta.

– Hol tal�ltad? – k�rdezte.

– Az utc�n.

– Rem�lem, kimostad, miel�tt a sz�dba vetted. Ki tudja, hol volt azel�tt.

– Kimostam – hazudtam.

– H�t ez kellemes meglepet�s – mondta mosolyogva, azt�n �sszeborzolta a hajamat, �s egy nagy nedves puszit nyomott az arcomra.

– H�! – ki�ltottam d�h�sen. – Ezt hagyd abba!

– M�g a v�g�n Mozartot nevel�nk bel�led – mondta. – M�r l�tom is lelki szemeimmel: ott �lsz a hatalmas hangversenyterem p�dium�n, a zongora el�tt, gy�ny�r� h�feh�r �lt�nyben, ap�d �s �n meg az els� sorban...

– Kicsit elsz�llt�l, anya – kuncogtam. – Ez csak egy fuvola.

– A t�lgyfa is a makkb�l n� ki – felelte.

– M�ris olyan vastag, mint egy t�lgyfa – vihogott Annie.

V�laszk�ppen ki�lt�ttem r� a nyelvem.

A k�vetkez� napok csod�san teltek. Amikor csak tehettem, Madame Oct�val j�tszottam, �s minden d�lut�n megetettem (napj�ban csak egyszer, de akkor j� sokat). �s nem kellett azon izgulnom, hogy bez�rtam-e aszob�m ajtaj�t, mivel a mam�m �s a pap�m beleegyeztek, hogy nem j�nnek be, ha hallj�k, hogy gyakorolok a hangszerrel.

Azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e Annie-nak Madame Oct�t, de azt�n �gy d�nt�ttem, v�rok m�g egy kicsit. �n j�l kij�ttem a p�kkal, de l�ttam, hogy �t m�g kicsit fesz�lyezi a jelenl�tem. Nem akartam behozni Annie-t addig, m�g nem voltam meggy�z�dve r�la, hogy t�k�letes biztons�gban lesz.

A k�vetkez� h�ten az iskolai munk�m is �s a futball is jobban ment. H�tf�t�l p�ntekig huszonnyolc g�lt r�gtam. M�g Mr. Dalton is elismerte a teljes�tm�nyemet:

– Ha tov�bbra is ilyen j� jegyeket szerzel, �s ilyen j�l fogsz szerepelni a p�ly�n, akkor te lehetsz a vil�gon az els� futballista egyetemi tan�r! Pele �s Einstein egy szem�lyben.

Tudtam, hogy csak ugrat, m�gis kedves volt t�le, hogy ezt mondta.

Borzaszt� sok�ig tartott, mire r�sz�ntam magam, hogy megengedem Madame Oct�nak, hogy v�gigm�sszon a testemen �s az arcomon, de p�ntek d�lut�n v�gre ezt is kipr�b�kam. Elj�tszottam a legszebb dalomat, �s addig nem engedtem elindulni, am�g t�bbsz�r is v�gig nem hallgattattam vele, hogy mit akarok t�le. Amikor �gy �t�ltem meg, hogy mindketten felk�sz�lt�nk, b�lintottam neki, �s � elindult f�lfel� a nadr�gsz�ramon.

Addig rendben is volt, m�g el nem �rte a nyakamat. Amikor meg�reztem azokat a hossz�, v�kony, sz�r�s l�bakat, kis h�ja volt, hogy el nem ejtettem a fuvol�t. Ha elejtem, akkor nekem annyi, mert enn�l jobb helyre nem is m�lyeszthette volna a m�regfog�t. Szerencs�re b�rtam idegekkel, �s tov�bb f�jtam a dallamot.

F�lm�szott a bal f�lemre, onnan f�l a fejem b�bj�ra, ahol kis id�re megpihent. Ott, ahol �ld�g�lt, pokolian viszketni kezdett a fejb�r�m, de volt annyi eszem, hogy nem pr�b�ltam megvakarni. N�ztem magam a t�k�rben, �s csak vigyorogtam. �gy n�ztem ki, mintha egy kis sv�jci sapk�t nyomtam volna a fejembe.

Utas�tottam, hogy ereszkedjen le a jobb arcomon, majd egy sz�lon ereszkedjen le az orromr�l, s azon f�ggeszkedve himb�l�ddzon. A sz�mba nem engedtem bem�szni, de azt a hint�z�st megcsin�ltattam vele, amit Mr. Crepsley, �s azt is hagytam, hogy a l�baival megcsiklandozza az �llamat.

Eleinte nem engedtem meg ezt a csiklandoz�st, mert r�m j�tt a nevet�s, �s elejtettem a fuvol�t!

Amikor p�ntek este visszatettem a kalitk�ba, �gy �reztem magam, mint egy kir�ly, akivel soha t�bb� semmi rossz nem t�rt�nhet, �s akinek ezent�l mindig minden siker�lni fog! J�l szerepeltem az iskol�ban, a futballp�ly�n, �s olyan d�delgetett �llatom volt, amely�rt minden fi� odaadta volna valamennyi kincs�t. Akkor sem lehettem volna boldogabb, ha megnyerem a lott�f�nyerem�nyt vagy egy eg�sz csokol�d�gy�rat!

Term�szetesen ekkor romlott el minden, �s ekkor d�lt �ssze az eg�sz vil�g k�r�l�ttem.