11. fejezet:

K�tgyomr� Rhamus ut�n bej�tt a k�t csukly�s, �s aj�nd�kt�rgyakat vitt k�rbe a n�z�t�ren, amiket meg lehetett v�s�rolni. Voltak k�zt�k nagyon klasszak, p�ld�ul ugyanolyan anyacsavarok, amilyeneket K�tgyomr� Rhamus nyeldesett le, csak csokol�d�b�l, �s Bord�s Alexander-bab�k gumib�l, amiket �gy hajl�tgathatt�l �s ny�jthatt�l, ahogy j�lesett. �s �rultak tincseket a Farkasember haj�b�l. Ebb�l �n is vettem; merev volt, mint a dr�t, �s �les, mint a k�s.

– K�s�bb m�g m�s �jdons�gok is lesznek – sz�lalt meg Mr. Tall a sz�npadr�l –, ne k�lts�k el m�r el�re az �sszes p�nz�ket.

– Mennyibe ker�l az �vegszobor? – k�rdezte Steve.

Ugyanaz a fajta volt, amit K�tgyomr� Rhamus evett. A k�k csukly�s nem sz�lt semmit, csak r�mutatott az �rc�dul�ra.

– Nem tudok olvasni – mondta Steve. – Mondja meg, legyen sz�ves, mennyi az �ra.

Csod�lkozva n�ztem Steve-re, vajon mi�rt hazudik? A csukly�s erre sem sz�lt semmit, csak megr�zta a fej�t, �s gyorsan tov�bbl�pett, miel�tt Steve �jabb k�rd�st tehetett volna fel.

– Mi volt ez? – k�rdeztem.

– Csak hallani akartam, hogy besz�l – r�ntotta meg a v�ll�t Steve –, hogy l�ssam, ember-e vagy sem.

– H�t persze hogy ember – r�k�ny�dtem meg. – Mi m�s lenne?

– Nem tudom – felelte Steve. – Ez�rt k�rdeztem. Nem tartod furcs�nak, hogy mindv�gig eltakarj�k az arcukat?

– Tal�n sz�gyell�sek – v�lekedtem.

– Lehet – hagyta r�m, de tudtam, hogy nem hiszi. Amikor az aj�nd�k�rus�t�k elmentek, j�tt a k�vetkez� torzsz�l�tt. A szak�llas n� volt az, �s el�sz�r azt hittem, tr�fa az eg�sz, mert egy�ltal�n nem volt szak�lla!

Mr. Tall meg�llt a h�ta m�g�tt, �s a k�vetkez�ket mondta:

– H�lgyeim �s uraim, most egy roppant k�l�nleges m�sorsz�m k�vetkezik. Az �n�k el�tt �ll� Truska �j tagja csal�dunknak. Az egyik leghihetetlenebb produkci�t fogj�k t�le l�tni, amelyhez egyed�l�ll� k�pess�g sz�ks�geltetik.

Mr. Tall azzal elment. Truska nagyon sz�p volt laza hull�mokban leoml�, s�r�n felhas�tott v�r�s ruh�j�ban. Egy csom� f�rfi a n�z�t�ren kr�kogni meg f�szkel�dni kezdett.

Truska k�zelebb l�pett a sz�npad sz�l�hez, hogy jobban l�ssuk, majd mondott valamit, ami �gy hangzott, mint egy f�kaugat�s. K�t kez�t az arc�hoz emelte, s k�toldalt finoman v�gigsim�tott a b�r�n. Azt�n k�t ujj�val befogta az orr�t, �s a m�sik kez�vel megcsiklandozta az �ll�t.

Elk�peszt� dolog t�rt�nt: elkezdett kin�ni a szak�lla! El�bb az �ll�n �tk�ztek ki a sz�rsz�lak, azt�n a fels� ajk�n, majd k�toldalt az arc�n, v�g�l minden�tt. Hossz�, sz�ke, egyenes sz�l� szak�lla n�tt.

Amikor t�z-tizenegy centim�teres lett, meg�llt a n�v�sben. Truska ekkor elengedte az orr�t, lej�tt a sz�npadr�l, k�rbes�t�lt a n�z�t�ren, �s mindenki megfoghatta, megsimogathatta a szak�ll�t. �s az mindek�zben tov�bb n�tt, m�g v�g�l le�rt a bok�j�ig! Amikor Truska el�rte a n�z�t�r legt�volabbi sz�l�t, megfordult, �s visszament a sz�npadra. �s noha sz�nh�zban �llt a leveg�, a haja vadul lebegett, �s ment�ben megcsiklandozta azok arc�t, akikhez hozz��rt.

Amikor vissza�rt a sz�npadra, Mr. Tall megk�rdezte, van-e valakin�l oll�. Sok n�n�l volt. Mr. Tall n�h�nyukat felh�vta maga mell�.

– A Cirque du Freak egy sz�narany rudat aj�nd�koz annak, aki bele tud ny�rni Truska szak�ll�ba – mondta, �s a magasba emelt egy kis s�rga aranyrudat, hogy mutassa, nem tr�f�l.

Ett�l mindenki izgalomba j�tt, �s t�z percen kereszt�l boldog-boldogtalan megpr�b�lt beleny�rn� a csod�latos szak�llba. �s nem tudtak! Semmi nem fogott a szak�llas n� szak�ll�n, m�g az a oll� sem, amelyet Mr. Tall adott nekik! �s az volt a legk�l�n�sebb, hogy tapint�sra �ppolyan selymes volt, mint a k�z�ns�ges haj!

Amikor mindenki bel�tta, hogy igyekezet�k hi�baval�, Mr. Tall ki�r�tette a sz�npadot. Truska visszaballagott k�z�pre. �jb�l v�gigsim�tott az arc�n, �s megfogta az orr�t, de ez�ttal a szak�ll kezdett visszab�jni!

Mintegy t�z perc leforg�sa alatt a sz�lak �jra elt�ntek, �s Truska ugyan�gy n�zett ki, mint amikor el�sz�r l�pett ki a sz�npadra. Hangos tapsvihar k�zepette vonult vissza a sz�nfalak m�g�, hogy nyomban helyet adjon az ut�na k�vetkez�nek.

Akit �gy h�vtak, hogy Kezes Hans. Azzal kezdte, hogy mes�lt az apj�r�l, aki l�b n�lk�l sz�letett, �gy azt�n a kez�n tanult meg j�rni �gy, mint m�s ember a l�b�n, �s a gyerekeit is megtan�totta a fort�lyaira.

Hans ezek ut�n le�lt, �s f�lh�zta, majd a nyaka k�r� csavarta mindk�t l�b�t. Fel�llt a kez�re, s f�l-le s�t�lt rajta a sz�npadon, azt�n leugrott, �s felsz�l�tott – tal�lomra – n�gy f�rfit, hogy fussanak vele versenyt. �k persze a l�bukon, m�g Hans a kez�n. Aranyrudat �g�rt annak, aki legy�zi.

A padsorok k�zti �tj�r�t jel�lt�k ki versenyp�ly�nak, �s h�tr�nyos helyzete ellen�re Hans k�nnyed�n legy�zte mind a n�gy f�rfit. Kijelentette, hogy nyolc m�sodpercen bel�l futja k�zen a sz�z m�tert, �s a k�z�ns�g soraib�l senki sem k�telkedett a szav�ban. Ut�na tornagyakorlatokat mutatott be, bebizony�tva, hogy az ember �pp�gy elboldogulhat l�b n�lk�l, mint l�bbal, produkci�ja nem volt k�l�n�sebben izgalmas, de elvezt�k.

Hans ut�n r�vid sz�net k�vetkezett, majd �jra Mr. Tall jelent meg.

– H�lgyeim �s uraim – mondta –, most ism�t valami egyed�l�ll� �s meglep� produkci�ban lesz r�sz�k. Vesz�lyes is lehet, �gyhogy arra k�rem �n�ket, ne zajongjanak, s ne is tapsoljanak, am�g enged�lyt nem kapnak r�.

A n�z�t�rre n�ma csend borult. Azok ut�n, ami a farkasemberrel t�rt�nt, el�g volt egyetlen figyelmeztet�s.

Mr. Tall ekkor el�gedetten t�vozott. Miel�tt elhagyta volna a porondot, elki�ltotta a k�vetkez� r�ms�g nev�t – ki�ltotta, de valahogy halkan!

– Mr. Crepsley �s Madame Octa!

Lassan kihunytak a f�nyek, �s egy h�tborzongat� k�lsej� ember j�tt ki a sz�npadra. Magas volt, �s v�kony, az arca feh�r, mint a fal, s a fej�n r�vidre ny�rt, narancsv�r�s haj �ktelenkedett. Bal arc�n sz�les forrad�s futott v�gig le eg�szen a sz�j�ig, amit�l �gy n�zett ki, mintha a sz�ja felny�lna az arca k�zep�re. S�t�tv�r�s ruh�t viselt, s a kez�ben egy kis fakalitk�t hozott, amit letett egy asztalra. Amikor ezzel megvolt, szembefordult a k�z�ns�ggel, meghajolt �s mosolygott. Ett�l m�g r�miszt�bbnek l�tszott; kicsit eml�keztetett arra az �r�lt boh�cra, akit egyszer egy horrorfilmben l�ttam. Ezut�n magyar�zni kezdte, hogy mit fogunk l�tni.

A besz�de elej�t nem hallottam, mert nem a sz�npadot n�ztem, hanem Steve-et. Tudj�tok, amikor Mr. Crepsley bej�tt, teljes csend volt a teremben. Kiv�ve egy valakit, aki hatalmasat s�hajtott.

Steve volt az.

K�v�ncsian n�ztem a bar�tomat. Majdnem olyan feh�r volt, mint Mr. Crepsley, �s eg�sz test�ben remegett. Kis h�j�n kiejtette a kez�b�l Bord�s Alexander gumifigur�j�t.

A szeme val�s�ggal r�tapadt Mr. Crepsleyre, �s mik�zben azt figyeltem, hogy milyen mer�n n�zi a fell�p� r�ms�get, egy gondolat futott �t az agyamon: "�gy n�z ki, mint aki k�s�rtetet l�t!"

– Nem igaz, hogy minden tarantella m�rges – mondta Mr. Crepsley. Hangja m�ly volt. Nagy nehezen siker�lt elford�tanom a tekintetemet Steve-r�l �s r�ir�ny�tani a sz�npadra. – Legt�bbj�k ugyanolyan �rtalmatlan, mint t�bbi, b�rhol fellelhet� p�k. Azoknak pedig, akik val�ban m�rgesek, rendszerint csak nagyon apr� l�nyek meg�l�s�hez elegend� a m�rg�k.

De van egy-k�t igaz�n veszedelmes is – folytatta. – N�melyik egyetlen harap�s�val ak�r az embert is meg�lheti. Ritk�n, de el�fordul ilyen is, igaz, hogy csak nagyon t�voli vid�keken.

Nekem van egy ilyen p�ld�nyom – mondta tov�bb, �s k�zben kinyitotta a kalitka ajtaj�t. P�r pillanatig semmi sem t�rt�nt, de azt�n el�m�szott egy olyan hatalmas p�k, amilyent m�g �letemben nem l�ttam. K�v�r teste z�ld-lila-v�r�s sz�n� volt, s a l�bait hossz� sz�r bor�totta. �n nem f�ltem a p�kokt�l, de ez t�nyleg megr�m�tett. Lassan el�r�bb m�szott, majd behajl�totta a l�bait, s leeresztette a potroh�t, mintha �ldozatra v�rna.

– Madame Octa �vek �ta velem van – folytatta Mr. Crepsley. – Sokkal tov�bb �l, mint a k�z�ns�ges p�kok. Egy szerzetest�l vettem, aki szerint ez a fajta p�k h�sz-harminc �vig is el�l. Ez a p�ld�ny rendk�v�l m�rges �s nagyon intelligens.

Mialatt besz�lt, az egyik k�k csukly�s bevezetett a sz�npadra egy kecsk�t. Szeg�ny p�ra k�ts�gbeesetten mekegett, �s minduntalan menek�lni pr�b�lt. A csukly�s az asztal l�b�hoz k�t�zte, majd t�vozott.

Amikor a p�k megl�tta �s meghallotta a kecsk�t, megmozdult. Elm�szott az asztal sz�l�ig, s ott meg�llt, mintha utas�t�sra v�rna. Mr. Crepsley el�h�zott a nadr�gzseb�b�l egy csillog� f�ms�pot – � fuvol�nak mondta –, �s n�h�nyszor r�viden belef�jt. Madame Octa egyetlen ugr�ssal az asztalr�l a kecske nyak�n termett.

A kecske felsz�kkent a leveg�be, �s f�lsiket�t� mekeg�sbe kezdett. Madame Octa nem zavartatta mag�t, s�t p�r centim�terrel k�zelebb m�szott az �llat fej�hez. Amikor elhelyezkedett, megmutatta cs�pr�g�it, majd m�lyen belev�jta �ket a kecske nyak�ba!

A kecske megmerevedett, szeme kerekre t�gult. Abbahagyta a mekeg�st, s p�r m�sodperc m�lva felbukott. Azt hittem, v�ge, de azt�n l�ttam, hogy l�legzik.

– Ezzel a fuvol�val ir�ny�tom Madame Oct�t – mondta Mr. Crepsley, �s tekintet�t a f�ld�n fekv� kecsk�r�l elford�tva lassan meglengette a fuvol�t a feje f�l�tt. – Annak ellen�re, hogy ilyen r�g�ta egy�tt vagyunk m�r, nem lett kezes b�r�ny, �s ha egyszer is kiengedn�m a kezemb�l, biztos, hogy meg�lne.

– A kecske csak megb�nult – folytatta. – Beidom�tottam Madame Oct�t, hogy az els� harap�s�val ne okozzon azonnali hal�lt. A kecske v�g�l elpusztul, ha hagyjuk – Madame Octa harap�s�ra nincs orvoss�g –, e hamar v�gz�nk vele. – Belef�jt a s�pj�ba, �s Madame Octa m�szni kezdett a kecske nyak�n, majd f�l a f�l�n, s ott meg�llt. Ekkor �jra "kimutatta a m�regfog�t", �s k�vetkezett az �jabb harap�s. A kecske test�n remeg�s futott �t, majd mozdulatlann� dermedt.

V�ge volt.

Madame Octa ledobta mag�t a kecsk�r�l, �s m�szni kezdett el�re, a sz�npad sz�le fel�. Az els� sorokban �l�k megr�m�ltek, egyesek fel is ugr�ltak a hely�kr�l. De meghallva Mr. Crepsley kurta parancs�t, mozdulatlan szoborr� merevedtek.

– Ne mozduljanak! – sziszegte az idom�r. – Jusson esz�kbe, amit kor�bban hallottak: egy v�ratlan zaj hal�los veszedelmet z�d�that �n�kre!

Madame Octa a sz�npad sz�l�re �rve meg�llt, majd mint egy kutya, f�lemelkedett a h�ts� k�t l�b�ra! Mr. Crepsley egy halk dallamot j�tszott a fuvol�j�n, mire a p�k, tov�bbra is k�t l�bon, lassan h�tr�lni kezdett. Amikor el�rte az asztal legk�zelebbi l�b�t, megfordult, �s f�lm�szott rajta.

– Most m�r biztons�gban lesznek – mondta Mr. Crepsley, mire az emberek lassan, �vatosan vissza�ltek.

– De k�rem �n�ket – tette m�g hozz� –, �rizkedjenek minden er�sebb zajt�l, nehogy a p�k r�m t�madjon.

Nem tudom, csakugyan f�lt-e a p�kt�l, vagy csak a hat�s kedv��rt mondta ezt, mindenesetre �gy l�tszott, mintha f�lne. Jobb ingujj�val megt�r�lte a homlok�t, majd ism�t a sz�j�ba illesztette a fuvol�j�t, �s egy k�l�n�s kis dallamot kezdett j�tszani rajta.

Madame Octa felkapta a fej�t, �s �gy t�nt, mintha b�lintana. �tm�szott az asztalon. Mr. Crepsley el�je ny�jtotta a jobb kez�t, � pedig felm�szott a karj�ra. Leizzadtam m�r a gondolat�ra is, hogy azok a hossz�, sz�r�s l�bak v�gigm�sznak a karj�n. Pedig �n szeretem a p�kokat! Azok, akik am�gy is f�lnek t�l�k, gondolom, v�resre r�gt�k bel�l a sz�jukat idegess�g�kben.

A p�k ek�zben f�l�rt Mr. Crepsley v�ll�ra, onnan a nyak�ra, a f�l�re, s meg sem �llt a feje b�bj�ig, ahol sz�pen leeresztette a potroh�t. �gy festett ott, mint egy muris kis kalap.

Kisv�rtatva Mr. Crepsley ism�t j�tszani kezdett, Madame Octa pedig leereszkedett az idom�r arc�n, v�gig a forrad�son, eg�szen addig, am�g ott nem cs�cs�lt fejjel lefel� az �ll�n. Ott kiengedett egy fonalat, �s leejtette mag�t r�.

Most ott cs�ng�tt Mr. Crepsley �lla alatt t�z centim�terre, majd lassan hint�zni kezdett a fon�lon. Egyre nagyobb �veket �rt le, s hamarosan f�lt�l f�lig l�b�lta mag�t. Mivel a l�bait maga al� h�zta, onnan, ahol �n �ltem, �gy n�zett ki, mint egy c�rnagombolyag.

Ekkor, mialatt �pp f�lfel� lend�lt, Mr. Crepsley hirtelen h�trakapta a fej�t. A p�k f�lv�g�dott a leveg�be. A fonal elszakadt, �s az �llat r�pt�ben bukfencezni kezdett. Azt hittem, a v�g�n le fog esni a f�ldre vagy az asztalra, de nem. Egyenesen Mr. Crepsley sz�j�ra pottyant!

A h�nyinger ker�lgetett, amikor elk�pzeltem, hogyan cs�szik le a tork�n, le, eg�szen a gyomr�ba! Megesk�dtem volna r�, hogy megmarja �s meg�li. Csakhogy a p�k sokkal okosabb volt, mint hittem. Es�s k�zben ugyanis kiny�jtotta a l�bait, s �gy �rkezett le az idom�r sz�j�ra.

Mr. Crepsley �jra kiegyenes�tette a nyak�t, amit�l ism�t l�that�v� v�lt az arca. A sz�ja sz�lesre volt nyitva, �s Madame Octa ott f�ggeszkedett az als� �s fels� ajka k�z�tt. �gy l�ktetett a potroha, mint egy l�gg�mb, amelybe hol bef�jj�k, hol meg kiengedik a leveg�t.

Bel�m villant a gondolat: vajon hol van a s�p, �s egy�ltal�n hogyan fogja mostant�l ir�ny�tani a p�kot? �s ekkor Mr. Tall jelent meg egy m�sik s�ppal. � nem j�tszott olyan j�l, mint Mr. Crepsley, de annyira az�rt tudott, hogy mag�ra vonja Madame Octa figyelm�t.

A p�k hallgatta, majd elindult Mr. Crepsley sz�ja egyik sz�l�t�l a m�sik fel�.

El�sz�r nem tudtam mire v�lni a mozg�s�t, �gyhogy a nyakamat ny�jtogatva pr�b�ltam kivenni, mit csin�l.

Amikor megl�ttam a feh�res csillog�st az idom�r sz�j�n, r�gt�n meg�rtettem: h�l�t sz�tt!

Amikor befejezte, megint lel�gatta mag�t Mr. Crepsley �ll�r�l. J�kora p�kh�l�t sz�tt, szinte eltakarta az idom�r sz�j�t. Ekkor Mr. Crepsley nyalogatni �s r�gcs�lni kezdte a h�l�t! V�g�l �gy, ahogy volt, megette, majd megveregette a has�t (vigy�zva, nehogy meg�sse Madame Oct�t), �s �gy sz�lt:

– H�t ez finom volt! Nincs a vil�gon �zesebb falat a frissen sz�tt p�kh�l�n�l. Ott, ahonnan sz�rmazom, csemegek�nt szokt�k felszolg�lni.

De ezzel a m�sornak m�g nem volt v�ge.

V�giggur�ttatott Madame Oct�val egy labd�t az asztalon, majd r�vette, hogy m�sszon f�l a labda tetej�re, s egyens�lyozzon rajta. Miniat�r tornaszereket �ll�tott fel, apr�cska s�lyz�kat, k�teleket �s gy�r�ket, �s minddel gyakorlatokat v�geztetett vele. Madame Octa mindent megcsin�lt, amit az emberek szoktak: a feje f�l� emelte a s�lyz�kat, felm�szott a k�t�len, �s felh�zta mag�t a gy�r�n.

Azut�n Mr. Crepsley egy kis �tk�szletet tett az asztalra: apr� t�ny�rokat, k�seket, vill�kat �s icipici poharakat. A t�ny�rokon d�gl�tt legyek �s m�s apr� rovarok voltak. Hogy a poharakban mi volt, nem tudom.

Madame Octa annak rendje �s m�dja szerint, illedelmesen megvacsor�zott. Egyszerre n�gy l�b�ba fogott k�st, vill�t, �s �gy evett. M�g egy s�tart�ut�nzat is volt az asztalon, amellyel megsz�rta az egyik t�ny�rt!

Nagyj�b�l akkor d�nt�ttem el, hogy Madame Octa a vil�g legfantasztikusabb hobbi�llata, amikor ivott a poh�rb�l. Mindent megadtam volna �rte, csak az eny�m lehessen. Tudtam, hogy lehetetlens�g – a mam�m �s a pap�m akkor se engedn� meg, hogy megtartsam, ha volna annyi p�nzem, hogy megvegyem –, de ett�l m�g v�gyakozhattam r�.

Amikor a m�sorsz�m v�get �rt, Mr. Crepsley visszatette a p�kot a kalitk�j�ba, majd hajlongva fogadta a k�z�ns�g taps�t. Mindek�zben innen-onnan z�gol�d�s t�madt, mert nem mindenki d�jazta a kecske legyilkol�s�t, de szerintem szenz�ci�s volt.

Steve fel� fordultam, hogy megmondjam neki, mennyire tetszett a tarantellasz�m, de � most is Mr. Crepsleyt figyelte. M�r nem l�tszott ijedtnek, de olyannak se, mint norm�lis �llapot�ban.

– Steve, mi bajod van? – k�rdeztem.

Nem v�laszolt.

– Steve!

– Ccsss! – csattant fel, �s nem is sz�lt t�bbet, m�g Mr. Crepsley el nem hagyta a sz�npadot. A szem�vel elk�s�rte a fura kin�zet� f�rfit, m�g az el nem t�nt a sz�nfalak m�g�tt, s csak azt�n fordult fel�m.

– H�t ez elk�peszt�! – mondta leveg� ut�n kapkodva.

– A p�k? – k�rdeztem. – T�nyleg fantaszt�kus volt! Mit gondolsz, hogyan...

– �n nem a p�kr�l besz�lek – fortyant fel. – Kit �rdekel egy v�n h�lye p�k? �n Mr... Crepsleyr�l besz�lek.

Kis sz�netet tartott, miel�tt kiejtette volna a nev�t, mintha egy m�sik nevet akart volna mondani.

– Mr. Crepsleyr�l? – k�rdeztem zavartan. – Mi volt olyan �rdekes benne? Csak fuvol�zott, �s k�sz.

– Nem �rted? – f�rmedt r�m d�h�sen Steve. – Nem tudod, igaz�b�l kicsoda �.

– Mi�rt, te tal�n tudod?

– Igen – v�laszolta. – K�pzeld el, tudom. – Megd�rzs�lte az �ll�t, �s aggodalmas arccal hozz�tette: – De rem�lem, � nem tudja, hogy �n tudom. Mert ha tudja, lehet, hogy nem ker�l�nk ki innen �lve...