8. fejezet:

Hossz�, s�t�t �s hideg folyos�n tal�kuk magunkat. Hi�ba volt rajtam a dzsekim, meg�ll�s n�lk�l reszkettem.

Dermeszt� hideg volt!

– Mi�rt van ilyen hideg? – k�rdeztem Steve-t�l. – Odakint meleg van.

– Az �reg h�zak ilyenek – v�laszolta.

Elindultunk. A folyos� v�g�n f�nyt l�ttunk, �s min�l beljebb jutottunk, ann�l t�bbet l�ttunk. Ez felvid�tott. Nem hiszem, hogy k�l�nben meg tudtam volna csin�lni: t�ls�gosan r�m�t� volt!

A falak tele karcol�sokkal �s firk�l�sokkal, a plafonr�l pedig m�llott a fest�k. H�tborzongat�. F�nyes nappal is visszatasz�t� lett volna, most azonban este van, s visszavonhatatlanul k�zeleg az �jf�l.

– Itt egy ajt� – �llt meg Steve. R�snyire bel�kte, mire az ajt� hangosan megnyikordult. Kis h�j�n sarkon fordultam. Legsz�vesebben elszaladtam volna! Olyan hang volt, mintha egy kopors� fedel�t fesz�ten�k fel!

Steve-en nem l�tszott, hogy f�lne; bedugta a fej�t az ajt�r�sbe. P�r m�sodpercig, m�g a szeme hozz� nem szokott a s�t�ts�ghez, egy sz�t sem sz�lt, azt�n visszah�zta a fej�t.

– Itt megy f�l a l�pcs� az erk�lyre – mondta majdnem suttogva.

– Ahonnan az a gyerek leesett? – k�rdeztem.

– Aha.

– Szerinted f�l kell menn�nk?

– Nem hinn�m – r�zta meg a fej�t. – Odaf�nt s�t�t van, nem l�tni semmi f�nyt. Csak akkor pr�b�ljuk meg, ha nem tal�lunk m�s utat a n�z�t�rre, de azt hiszem...

– Seg�thetek valamiben, fi�k? – sz�lalt meg valaki a h�tunk m�g�tt; ijedt�nkben majd kiest�nk a gaty�nkb�l!

Amikor h�trafordultunk, egy h�rihorgas embert l�ttunk, aki �gy n�zett le r�nk a magasb�l, mintha k�t patk�nyt l�tna. A feje majdnem a plafont verte. Hatalmas, csontos keze volt, a szeme pedig olyan s�t�t, mint a sz�n.

– Nincs t�l k�s� ahhoz, hogy k�t ilyen kisfi�, mint ti vagytok, kint csatangoljon? – k�rdezte. A hangja m�ly �s rekedt volt, mint valami v�n varangyosb�k��, a sz�ja meg j�form�n nem is mozgott besz�d k�zben. J� hasbesz�l� v�lhatott volna bel�le.

– Mi... z kezdte Steve, de meg kellett �llnia, hogy megnyalja a sz�ja sz�l�t, s folytatni tudja. – Mi a Cirque du Freak el�ad�s�ra j�tt�nk.

– Csakugyan? – Az �ri�s lassan b�lintott. – Van jegyetek?

– Van – felelte Steve, �s remeg� kez�vel el�kotorta a saj�tj�t.

– Nagyon helyes – d�rm�gte az ember. Azt�n fel�m fordult, �s azt k�rdezte: – H�t te, Darren? Neked is van jegyed?

– Van – mondtam, a zsebembe ny�lva. �s ekkor megdermedtem. Tudja a nevemet! Steve-re pillantottam, �s l�ttam, hogy eg�sz test�ben reszket.

A magas ember elmosolyodott. A fogai feket�k voltak �s hi�nyosak, a nyelve pedig s�rg�ssz�rke.

– A nevem Mr. Tall – mondta. – �n vagyok a Cirque du Freak tulajdonosa.

– Honnan tudja, hogy h�vj�k a bar�tomat? – k�rdezte Steve mer�szen.

Mr. Tall nevetett, s olyan m�lyen lehajolt, hogy a szeme egy vonalba esett Steve szem�vel.

– Sok mindent tudok – mondta halkan. – Tudom a neveteket. Tudom, hol laksz. Tudom, hogy nem szereted a mam�dat �s a pap�dat. – Arc�t fel�m ford�totta, mire �n egy l�p�st h�tral�ptem. Iszony�an b�d�s volt a lehelete. – Tudom, hogy nem mondtad meg a sz�leidnek, hogy ide akarsz j�nni. �s tudom, mik�nt nyerted el a jegyedet.

– Hogyan? – Annyira vacogott a fogam, hogy azt sem tudom, hallotta-e, amit k�rdeztem, vagy nem. De ha hallotta is, elengedte a f�ile mellett. F�legyenesedett, �s elfordult t�l�nk.

– Sietn�nk kell – mondta, �s elindult. Azt hittem, �ri�s l�ptekkel fog haladni, de nem, ink�bb nagyon is apr�zta a l�pteit. – Mindj�rt kezd�dik a m�sor. M�r mindenki a hely�n �l. Elk�stetek, fi�k. Szerencs�tek van, hogy nem kezdt�k el n�lk�letek.

A folyos� v�g�n befordult. Csak k�t vagy h�rom l�p�ssel j�rt el�tt�nk, m�gis, amikor a sarokhoz �rt�nk, m�r ott �lt egy hossz� asztal v�g�ben, amely f�ldig �r�, fekete ter�t�vel volt lebor�tva. A fej�n magas, v�r�s kalap, a kez�n keszty�.

– K�rem a jegyeket – d�rm�gte. Kiny�lt �rt�k, elvette, majd kinyitotta a sz�j�t, bekapta, sz�tr�gta �s lenyelte a jegyeket!

– Minden rendben – mondta –, most m�r mehettek. Gyerekeket ugyan nem szoktunk beengedni, de l�tom, hogy ti ketten der�k, b�tor ifj� emberek vagytok. Veletek kiv�telt tesz�nk.

Az el�csarnok v�g�ben k�t k�k f�gg�ny �llta utunkat. Steve �s �n egym�sra n�zt�nk, �s nyelt�nk egyet.

– Menj�nk tov�bb, egyenesen? – k�rdezte Steve.

– Persze – felelte Mr. Tall.

– Nincs zsebl�mp�s eligaz�t�, mint a moziban? – �rdekl�dtem elfog�dottan.

Elnevette mag�t.

– Ha az kell, hogy valaki fogja a kezeteket, mi�rt nem hoztatok magatokkal b�biszittert?

Ett�l olyan d�h�s lettem, hogy egy pillanatra m�g a f�lelmemr�l is megfeledkeztem.

– J�l van – csattantam fel, �s m�g Steve-et is meglepte, mennyire el�rel�ptem. – Ha erre kell menni... – �s m�r kereszt�l is nyomakodtam a f�gg�ny�n.

Nem tudom, mib�l k�sz�lhettek, de mintha p�kh�l�b�l sz�tt�k volna az anyagukat. A t�loldalra �rve megtorpantam. Egy r�vid folyos�n tal�ltam magam, s el�ttem p�r m�terrel �jabb k�tsz�rny� f�gg�ny h�z�dott falt�l falig. Egy hang hallatszott m�g�ttem, �s egyszer csak Steve is ott �llt mellettem. A f�gg�ny t�loldal�r�l zajok sz�r�dtek �t.

– Szerinted biztons�gos? – k�rdeztem.

– El�re biztons�gosabb lehet, mint visszafel� – felelte Steve. – Nem hiszem, hogy Mr. Tall �r�lne, ha visszaforduln�nk.

– Mit gondolsz, honnan tudott a dolgainkr�l? – pr�b�ltam faggatni.

– Csak �gy lehet, hogy tud olvasni m�sok gondolataiban – v�laszolta Steve.

– �. – Ezen elm�l�ztam kicsit. – Majd sz�rnyethaltam ijedtemben – vallottam be.

– �n is – mondta Steve.

Azt�n el�rel�pt�nk.

Hatalmas terembe jutottunk. A n�z�t�r �l�seit m�r r�gen kiszerelt�k, s a hely�kbe nyugsz�keket tettek be. N�zt�k, hol vannak �res helyek. A sz�nh�z zs�fol�sig tele volt, de gyerekeket sehol sem l�ttunk. �reztem, hogy az emberek felfigyelnek r�nk, �s �sszes�gnak.

M�r csak a negyedik sorban volt k�t �res hely. �t kellett verg�dn�nk sok-sok l�bon, �s hallgatnunk kellett a morg�sokat. Amikor le�lt�nk, r�j�tt�nk, hogy tulajdonk�ppen eg�sz j� helyre sz�l a bel�p�nk, ugyanis el�tt�nk senki sem takarta el a kil�t�st. T�k�letesen r�l�ttunk a sz�npadra.

– Mit gondolsz, �rulnak pattogatott kukoric�t? – k�rdeztem.

– A R�ms�gek Cirkusz�ban? – horkant fel Steve. – L�gy �szn�l! M�g ha k�gy�toj�st �s gy�kszemet mondt�l volna, de ak�rmibe lefogadom, hogy pattogatott kukoric�t nem �rulnak!

A n�z�t�ren mindenf�le n�ps�get lehetett l�tni. Egyesek eleg�nsan ki�lt�ztek, m�g m�sok meleg�t�ben voltak. L�ttunk v�ns�ges v�neket meg olyanokat is, akik csak p�r �vvel lehettek id�sebbek n�lunk. Voltak, akik fesztelen�l csevegtek a t�rsukkal, �s �gy viselkedtek, mintha futballmeccsre j�ttek volna, m�soknak, akik n�m�n �ltek a hely�k�n, idegesen j�rt a tekintet�k ide-oda.

A k�z�ns�gen l�tszott, hogy izgul. A szem�k el�rulta: ugyan�gy csillogott, mint Steve-� vagy az eny�m. Valahogy mindny�jan tudtuk, hogy k�l�nleges l�tv�nyban lesz r�sz�nk, amilyet eddig m�g sohasem l�ttunk.

Azt�n felharsant egy csom� trombita, �s mindenki elhallgatott. A trombit�k egyre hangosabban �s hangosabban sz�ltak, mik�zben kialudtak a f�nyek. V�g�l koroms�t�t lett az eg�sz sz�nh�zban. �jra elfogott a f�klem, de m�r k�s� volt, nem lehetett elmenni.

Egyik pillanatr�l a m�sikra elhallgattak a trombit�k, �s s�ri csend lett. Csengett a f�lem, azt hiszem, p�r m�sodperdg elk�bultam. Ahogy magamhoz t�rtem, kiegyenesedtem, �s mint aki kar�t nyelt, b�multam bele a semmibe.

Valahol a magasban kigyulladt egy z�ld f�ny, �s a sz�npad kivil�gosodott. K�s�rteties l�tv�ny volt! K�r�lbel�l egy percig semmi sem t�rt�nt. Azt�n bej�tt k�t ember, egy ketrecet h�zva maguk ut�n. A ketrec kerekeken gurult, �s le volt takarva valamivel, ami �gy n�zett ki, mint egy hatalmas medveb�r. A sz�npad k�zep�re �rve meg�lltak, ledobt�k a k�teleket, �s visszarohantak a sz�nfalak m�g�.

P�r m�sodpercig tartott m�g a csend, majd �jra felharsantak a trombit�k – h�rom r�videt f�jtak. A takar� ler�ppent a ketrecr�l, �s megl�ttuk az els� fenevadat.

Ebben a pillanatban a n�z�k iszonyatos sikoltoz�sban t�rtek ki. A r�m�lt sikoltoz�s f�l�slegesnek t�nt. A fenevad ugyan h�tborzongat� l�tv�nyt ny�jtott, de a ketrecen bel�l is meg volt l�ncolva. Azt hiszem, akik sikoltoztak, csak a m�ka kedv��rt tett�k, ahogy a hull�mvas�ton is szok�s, nem pedig az�rt, mert komolyan megijedtek. B�r igaz�n nem tudom.

A Farkasember borzalmasan n�zett ki. T�nyleg nagyon ronda volt. Test�t minden�tt sz�r bor�totta. Mind�ssze egy �gy�kk�t�t viselt, mint Tarzan, �gyhogy l�tni lehetett a sz�r�s l�b�t, has�t, h�t�t �s karjait. Hossz�, bozontos szak�lla az arca j� r�sz�t eltakarta, a szeme s�rga volt, a foga pedig v�r�s.

R�zta a ketrec r�csait, �s �v�lt�tt. F�lelmetes hangj�ra m�g t�bben kezdtek sikoltozni. Kis h�j�n �n is felsikoltottam, csak azt tartott vissza, hogy nem akartam �gy viselkedni, mint egy �vod�s.

A Farkasember tov�bb r�zta a r�csait, k�zben f�l-le j�rk�lt, azt�n lecsillapodott. Le�lt, ahogy a kuty�k szoktak, �s akkor bej�tt Mr. Tall.

– H�lgyeim �s uraim – mondta, �s b�r a hangja halk volt �s rekedt, mindenki tiszt�n hallotta a szavait –, �dv�z�lj�k �n�ket a Cirque du Freakben, a vil�g legrendk�v�libb emberi l�nyeinek otthon�ban.

�sr�gi cirkusz a mi�nk – folytatta. – �tsz�z �ve j�rjuk a vil�got, nemzed�kek sokas�g�t ismertetve meg furcsa l�nyeinkkel. Csapatunk sokszor v�ltoztatott a fel�ll�s�n, de sohasem a c�lkit�z�s�n: �mulatot �s r�m�letet kelteni �n�kben! M�sorsz�maink egyszerre ijeszt�ek �s k�l�n�sek, s az eg�sz vil�gon p�rj�t ritk�t�ak.

Az ijed�sebbek jobb, ha most r�gt�n hazaindulnak – mondta figyelmeztet�en. – Biztos vagyok benne, hogy olyanok is elj�ttek ma este, akik tr�f�ra vett�k az eg�szet. Lehet, hogy azt gondolt�k, sz�rnysz�l�tteink puszt�n be�lt�z�tt emberek vagy �rtalmatlan nyomor�kok. Nem �gy van! Minden, amit ma este itt l�tni fognak, val�di. Minden szerepl� egyed�l�ll� a maga nem�ben. �s egyik sem �rtalmatlan!

Ezzel be is fejezte a besz�d�t, �s lement a sz�npadr�l. Majd k�t csinos n� j�tt be csillog� ruh�ban, �s kinyitott�k a Farkasember ketrec�t. N�h�ny l�togat�n l�tszott, hogy meg van r�m�lve, de senki sem ment el.

A Farkasember kaffogva �s von�tva rontott ki a ketrecb�l, de azt�n az egyik n� az ujjaival meghipnotiz�lta.

A m�sik a k�z�ns�ghez besz�lt.

– Maradjanak csendben �s nyugodtan – mondta idegenes kiejt�ssel. – Am�g a befoly�sunk alatt tudjuk tartani, addig a Farkasember nem �rthat �n�knek, de egy hangos sz� is fel�breszthed, �s akkor sz�rny� dolgot m�velhet!

Amikor elk�sz�kek, lej�ttek a sz�npadr�l, �s v�gigvezett�k a hipnotiz�lt Farkasembert a sz�nh�zon. Piszkossz�rke volt a haja, �s olyan g�rnyedten l�pkedett, hogy az ujjai a t�rde magass�g�ban himb�l�ztak.

A n�k k�zrefogt�k, �s intett�k az embereket, hogy �rizz�k meg a nyugalmukat. Ha akartad, megengedt�k, hogy megsimogasd a Farkasembert, de csak finoman.

Steve meg is tette, amikor elhaladtak mellette, de �n f�ltem, hogy f�l tal�l �bredni, �s bel�m harap, �gyhogy �n nem ny�ltam hozz�.

– Milyennek �rezted? – k�rdeztem, amilyen halkan csak tudtam.

– Sz�r�s – s�gta Steve –, mint egy s�ndiszn�. – Az orr�hoz emelte az ujjait, �s megszagl�szta. – A szaga is olyan, mint az �gett gumi.

A Farkasember �s a k�t n� k�r�lbel�l f�l�ton j�rtak a padsorok k�z�tti �tj�r�ban, amikor egy �ri�si durran�s hallatszott!

A Farkasember elord�totta mag�t, �s durv�n sz�tl�kd�ste a n�ket.

Az emberek sikoltoz�sban t�rtek ki, a legk�zelebb �l�k pedig felugr�ltak, �s fut�snak eredtek. Az egyik n� nem volt el�g gyors; a Farkasember r�vetette mag�t, �s ler�ntotta a f�ldre. A n� torkaszakadt�b�l vis�tozott, de senki sem pr�b�lt seg�teni rajta. A fenevad a h�t�ra ford�totta, �s kivicsor�totta a fogait. A n� a kez�vel igyekezett eltolni mag�t�l, de a sz�rnyeteg odakapott, �s leharapta a kez�t!

P�ran el�jultak a l�tv�nyt�l, �s egy csom�an sik�tozva fut�snak eredtek. Ekkor, mintha a semmib�l l�pett volna el�, ott termett Mr. Tall a Farkasember h�ta m�g�tt, �s �t�lelte. A Farkasember p�r m�sodpercig viaskodott vele, de Mr. Tall s�gott valamit a f�l�be, �s erre megnyugodott. Mialatt Mr. Tall visszavezette a sz�npadra, a csillog� ruh�s n�k lecsillap�tott�k a k�z�ns�get, �s felsz�l�tott�k �ket, hogy foglalj�k el a helyeiket.

Mik�zben az emberek t�tov�ztak, a leharapott kez� n� tov�bb sikoltozott. A csukl�j�b�l �gy d�lt a v�r, mintha szivatty�zt�k volna, bev�rezve mindent �s mindenkit maga k�r�l. Steve-vel dermedten, t�tott sz�jjal b�multuk, s arra gondoltunk, vajon itt, a szem�nk el�tt fog meghalni?

Mr. Tall �jra lej�tt a sz�npadr�l, f�lkapta a f�ldr�l a leharapott kezet, �s hars�nyan f�ttyentett egyet. K�t k�k ruh�s, fej�k�n csukly�t visel� ember futott oda hozz�. Alacsonyak voltak, nem sokkal nagyobbak, mint �n vagy Steve, de karjuk �s l�buk izmos volt, �s l�tszott rajtuk, hogy er�sek. Mr. Tall f�l�ll�totta a n�t, �s s�gott valamit a f�l�be. A n� abbahagyta a sikoltoz�st, �s mozdulatlanul �llt.

Mr. Tall megfogta a csukl�j�t, majd beny�lt a zseb�be, �s kih�zott egy barna b�rzacsk�t. Szabad kez�vel kinyitotta, �s valami csillog�, r�zsasz�n� port hintett bel�le a n� v�rz� csukl�j�ra. Azt�n odaillesztette a leharapott k�zfejet, �s fej�vel intett a k�t k�k ruh�s embernek. Azok valahonnan el�teremtettek k�t t�t meg egy gombolyag narancss�rga fonalat, �s a jelenl�v�k legnagyobb elk�ped�s�re hozz�fogtak, hogy visszavarrj�k a n� kez�t a csukl�j�ra!

�t vagy hat percig �lt�gettek szorgalmasan. A n� m�g akkor sem �rzett semmi f�jdalmat, amikor a t�k a csukl�j�n k�rbe-k�rbe �tsz�rt�k a h�s�t. Amikor v�geztek, a csukly�sok eltett�k a t�ket meg a marad�k fonalat, �s visszavonultak. A csukly�juk egy pillanatra sem cs�szott h�tra az arcukb�l, �gyhogy igaz�b�l azt sem tudtam, f�rfiak-e vagy n�k.

Amikor elmentek, Mr. Tall elengedte a n� kez�t, �s h�tral�pett.

– Mozgassa meg az ujjait – mondta. A n� bamb�n b�mult r�. – Mozgassa meg! – hangzott fel ism�t a parancs, mire a n� engedelmeskedett.

�s mozogtak az ujjai!

A k�z�ns�g felh�rd�lt. A n� �gy b�mult a kez�re, mintha nem hinne a szem�nek. �jra megmozgatta az ujjait, majd a feje f�l� emelte a kez�t. Teljes erej�b�l megr�zta, �gy, mintha soha semmi baja nem lett volna! L�tni lehetett az �lt�seket, de v�rnek nyoma sem volt, �s az ujjak t�k�letesen m�k�dtek.

– Most m�r minden rendben lesz – mondta neki Mr.Tall. – Egy-k�t nap m�lva a fonal is felsz�v�dik, �s ut�na t�k�letes lesz a keze.

– Az�rt ez nincs teljesen rendj�n! – ki�ltotta valaki, �s egy v�r�s k�p� f�rfi l�pett el�. – �n vagyok a f�rje – mondta –, �s k�zl�m �nnel, hogy el fogunk menni az orvoshoz �s ut�na a rend�rs�gre! Hogy k�pzeli, hogy egy vad�llatot csak �gy beengedhet emberek k�z�? Mi lett volna, ha a fej�t harapja le?

– Akkor meghalt volna – v�laszolta nyugodtan Mr. Tall.

– H�t ide figyeljen, maga idom�r – kezdte a f�rj, de Mr. Tall k�zbev�gott:

– Mondja csak, uram! Hol volt �n, amikor a Farkasember megt�madta a feles�g�t?

– �n? – k�pedt el a f�rfi.

– Igen, �n – felelte Mr. Tall. – �n a f�rje. Ott �lt a feles�ge mellett, amikor a fenevad elszabadult. Mi�rt nem ugrott oda hozz�, hogy menteni pr�b�lja?

– H�t, �n... nem volt r� id�... nem tudtam... nem voltam...

De mondhatott ak�rmit, erre a k�rd�sre csak egy igazi v�lasz volt: hogy mag�t mentse, � is elfutott, mint a t�bbiek.

– Hallgasson ide – mondta Mr. Tall. – �n figyelmeztettem �n�ket. Megmondtam, hogy a mutatv�ny vesz�lyes is lehet. Ez nem valami kellemes �s biztons�gos cirkusz, ahol nem t�rt�nhet semmi baj. El�fordulhatnak �s olykor el� is fordulnak hib�k, �s voltak m�r, akik sokkal rosszabbul j�rtak, mint a kedves feles�ge. Ez�rt tiltottak be benn�nket. Ez�rt kell r�gi sz�nh�z�p�letekben fell�pn�nk az �jszaka kell�s k�zep�n. T�bbnyire minden sim�n zajlik, �s senkinek nem esik b�nt�d�sa. De nem garant�lhatjuk a testi �ps�g�ket.

Mr. Tall lassan k�rbefordult, �s �gy t�nt, mintha ezalatt mindenkinek m�lyen a szem�be n�zett volna.

– Senkinek nem garant�lhatjuk a testi �ps�g�t – harsogta. – Val�sz�n�tlen, hogy m�g egy hasonl� baleset t�rt�nj�k, de megt�rt�nhet. M�g egyszer mondom, aki f�l, az menjen haza. Most, miel�tt k�s� lenne!

N�h�nyan t�nyleg elmentek. De a t�bbs�g ott maradt, hogy l�ssa a m�sor tov�bbi sz�mait; m�g az a n� is, aki kis h�j�n elvesz�tette a kez�t.

– El akarsz menni? – k�rdeztem Steve-t�l, f�lig-meddig rem�lve, hogy igent mond. Fel voltam villanyozva, de f�ltem is.

– Meg�r�lt�l? Ilyen szuperj� bulib�l?! Rem�lem, te sem akarsz elmenni!

– Sz� sincs r�la – hazudtam, s m�g egy halv�ny kis vigyort is megkock�ztattam.

B�rcsak ne f�ltem volna annyira att�l, hogy gy�v�nak mutatkozzam! Ha akkor elmegyek, most minden j� lenne. De nem, minden�ron �gy akartam viselkedni, mint egy feln�tt, �s elt�k�ltem, hogy kiv�rom a v�g�t. Ha tudn�tok, az�ta h�nyszor, de h�nyszor gondoltam r�, milyen j� lett volna, ha akkor felk�t�m a ny�lcip�t, s �gy elfutok, hogy vissza se n�zek...