7. fejezet:

A jegyek a szombat esti el�ad�sra sz�ltak, ami ann�l is jobb volt, mert alkalmat adott r�, hogy besz�ljek a sz�leimmel, �s megk�rjem �ket, hadd aludhassak szombat �jjel Steve-�kn�l.

Nem sz�ltam nekik a cirkuszr�l, mert tudtam, hogy nem engedn�nek el. B�ntott a lelkiismeret, ami�rt nem mondtam el nekik a teljes igazs�got, de az is igaz, hogy hazudni sem hazudtam; mind�ssze elhallgattam valamit el�l�k.

A szombat sehogy sem akart v�get �rni. Megpr�b�ltam elfoglalni magam. Gondoltam, �gy majd �szrev�tlen�l elr�ppen az id�, de egyfolyt�ban a Cirque du Freak j�rt az eszemben, �s az, hogy mikor lesz m�r este. Mogorva voltam, ami nem szoktam lenni szombaton, �gy azt�n a mam�m cseppet sem b�nta, amikor v�gre elindultam Steve-�khez.

Annie tudta, hogy el fogunk menni a sz�rnyek par�d�j�ra. K�rte, hogy hozzak neki valamit, legal�bb egy f�nyk�pet, ha lehet, de megmondtam neki, hogy f�nyk�pez�g�pet tilos bevinni (ez r� volt nyomtatva a jegyre), annyi p�nzem meg nem volt, hogy egy p�l�val lepem meg. Viszont meg�g�rtem, hogy kap egy kit�z�t, ha lesz ilyen, esetleg egy plak�tot, de el kell dugnia, �s ha m�gis megtal�lj�k, nem szabad elmondania any�nak �s ap�nak, hogy kit�l kapta.

A pap�m este hatkor tett ki Steve-�k h�za el�tt. Megk�rdezte, h�nyra j�jj�n �rtem reggel. �n azt feleltem, d�lben, ha ez megfelel neki.

– Ne n�zzetek horrorfilmeket, rendben? – figyelmeztett, miel�tt elment. Nem szeretn�m, ha azt�n otthon lid�rcnyom�said lenn�nek.

– Jaj, apa! – ny�gtem. – Az oszt�lyban mindenki n�z horrorfilmeket!

– Na j�, nem b�nom, ha egy-k�t klasszikust megn�zhetsz k�z�l�k, vagy valamelyik kev�sb� ijeszt� Drakula-filmet, csak ne ezeket az undor�t� mostaniakat. Meg�g�red?

– Meg�g�rem.

– L�gy j� fi� – mondta, �s elhajtott.

F�lsiettem a kapuhoz, �s n�gyszer megnyomtam a cseng�t. Ez volt a titkos jel�nk Steve-vel. Ott �llhatott az ajt� m�g�tt, mert abban a pillanatban kiny�lt, �s ber�ntott az el�szob�ba.

– �pp id�ben �rkezt�l – mordult r�m, �s f�lmutatott a l�pcs�re. – L�tod azt a dombot? – k�rdezte pontosan �gy, mintha egy h�bor�s filmben egy katon�t j�tszana.

– Igenis, uram – mondtam, �s �sszev�gtam a bok�mat.

– Hajnalra el kell foglalnunk.

– Pusk�val vagy g�pfegyverrel, uram? – k�rdeztem.

– Meg�r�lt? – mordult r�m. – Hogy tudn�nk elvonszolni od�ig egy g�pfegyvert ezen az ingov�nyon �t? – �s a sz�nyeg fel� biccentett.

– �rtettem, urarn. Teh�t pusk�val.

– �s arra az esetre, ha elfogn�nak benn�nket – figyelmeztetett –, az utols� goly�t tartal�kolja �nmag�nak!

�gy indultunk f�l a l�pcs�n, mint k�t katona, k�pzeletbeli pusk�nkkal l�v�ld�zve a k�pzeletbeli ellens�gre. Gyerekes dolog volt, de nagyon sz�rakoztat�. Steve-nek f�lfel� menet ell�tt�k a f�l l�b�t, �gyhogy nekem kellett f�lseg�tenem a l�pcs� tetej�re.

– A l�bamat elvehetitek – ki�ltotta a l�pcs�pihen�r�l –, vagy ak�r az �letemet is, de a haz�mat nem vehetitek el!

Hat�sos besz�d volt. Mrs. Leonardra legal�bbis hatott, mivel kij�tt a f�ldszinti nappalib�l, hogy megn�zze, mi ez a nagy zenebona. Amikor megl�tott, elmosolyodott, �s megk�rdezte, nem k�rek-e valamit enni vagy inni. Nem k�rtem. Steve azt mondta, � kavi�rt �s pezsg�t k�r, de az, ahogy mondta, valahogy nem volt vicces, �s nem is nevettem rajta.

Steve nincs j�ban a mam�j�val. Kettesben �lnek – a pap�ja otthagyta �ket, amikor � m�g kicsi volt –, �s mindig veszekednek meg kiab�lnak egym�ssal. Nem tudom, mi�rt. Sohasem k�rdeztem. Az ember, ha fi�, bizonyos dolgokat m�g a legjobb bar�tj�val sem besz�l meg. A l�nyok tudnak ilyesmikr�l is besz�lni, de ha fi� vagy, akkor a sz�m�t�g�pekr�l, a futballr�l, h�bor�r�l meg hasonl�kr�l besz�lgetsz a bar�taiddal. A sz�l�k nem t�ma.

– Hogy fogunk kil�gni este? – k�rdeztem suttogva, amikor Steve mam�ja visszament a nappaliba.

– Semmi g�z – felelte Steve. – Elmegy itthonr�l. – Steve gyakran besz�lt �gy a mam�j�r�l, hogy nem mondta ki, hogy "a mam�m" vagy hogy "anya", csak egyszer�en egyes sz�m harmadik szem�lyben besz�lt r�la. – Ha haza�r, azt fogja hinni, hogy m�r alszunk.

– �s ha megn�zi?

Steve felr�h�g�tt.

– M�g hogy h�v�s n�lk�l bel�pjen a szob�mba? Nem lenne mersze hozz�.

Nem szerettem, amikor �gy besz�lt, de nem sz�ltam, nehogy bep�ccenjen. Semmi olyat nem akartam csin�lni, amivel elronthatn�m a ma esti sz�rakoz�sunkat.

Steve el�vette a horrork�preg�ny-�js�gjait, �s ezeket kezdt�k hangosan olvasni. Vannak olyanok is k�zt�k, amelyek kifejezetten csak feln�tteknek val�k. A mam�m �s a pap�m �ri�si botr�nyt rendezn�nek, ha l�tn�k ezeket!

Steve-nek ezenk�v�l rengeteg r�gi �js�gja �s k�nyve van mindenf�le sz�rnyekr�l, v�mp�rokr�l, farkasemberekr�l meg szellemekr�l.

– A ny�rsnak felt�den�l f�b�l kell k�sz�lnie? – k�rdeztem, miut�n elolvastam egy Drakula-sztorit.

– Nem – felelte Steve. – K�sz�lhet f�mb�l, vagy elef�ntcsontb�l, vagy ak�r m�anyagb�l is, a l�nyeg, hogy el�g er�s legyen ahhoz, hogy kereszt�ld�fhesse a sz�vet.

– �s t�nyleg meg�li a v�mp�rt? – faggattam tov�bb.

– Mindig – hangzott a lakonikus v�lasz.

– De te azt mondtad, hogy le kell v�gni a fej�ket, ki kell t�mni fokhagym�val �s bedobni egy foly�ba – vetettem ellene.

– N�h�ny k�nyv t�nyleg ezt mondja – adta be a derek�t –, de csak az�rt, hogy biztos legy�l benne, hogy a v�mp�r lelk�t is meg�lted a test�vel egy�tt, �s ne tudjon visszaj�rni szellemk�nt.

– Mi�rt, egy v�mp�r vissza tud j�rni szellemk�nt? – k�rdeztem elkereked� szemmel.

– Lehet, hogy nem – v�laszolta Steve. – De ha van r� id�d, �s biztos akarsz lenni a dolgodban, meg�ri lev�gni a fej�t, �s megszabadulni t�le. Ha v�mp�rr�l van sz�, jobb, ha az ember nem kock�ztat, nem igaz?

– De – feleltem borzongva. – �s mi van a farkasemberekkel? T�nyleg csak ez�stgoly�val lehet �ket meg�lni?

– Nem hiszem – v�lekedett Steve. – Szerintem a k�z�ns�ges goly� is megteszi. Lehet, hogy sokat kell kil�d�zni, de a v�g�n biztos, hogy leter�tik.

Steve mindent tud, amit a r�mt�rt�netekb�l tudni lehet. Mindenf�lefajta r�mreg�nyt olvasott m�r. Azt mondja, mindegyikben van legal�bb egy szemernyi igazs�g, m�g ha a legt�bb sztori az �r� agysz�lem�nye is.

– Szerinted a Cirque du Freak farkasembere is igazi farkasember? – k�rdeztem.

Steve megr�zta a fej�t.

– Azok ut�n, amiket olvastam, az ilyen cirkuszi farkasemberek �ltal�ban csak nagyon sz�r�s emberek. Vannak k�zt�k, akik jobban hasonl�tanak �llatra, mint emberre, �s elevenen falnak fel csirk�ket, de att�l m�g nem farkasemberek. Az igazit nem �rdemes cirkuszban mutogatni, mert csak teliholdn�l v�ltozik �t farkass�, minden m�s est�n olyan, mint egy k�z�ns�ges ember.

– Aha – d�nny�gtem. – �s a k�gy�test� fi�? Szerinted...

– H�! – nevette el mag�t Steve. – Tartogasd a k�rd�seidet k�s�bbre! A hajdani mutatv�nyosok m�sorai r�m�t�ek voltak. A tulaj rendszerint ki�heztette a torzsz�l�ttjeit, ketrecben tartotta �ket, �s �gy b�nt vel�k, mint a kapcarongy�val. De hogy ez milyen lesz, nem tudom. Lehet, hogy nem is lesznek benne igazi r�ms�gek; lehet, hogy csak be�lt�znek mindenf�le sz�rnyalaknak.

Az el�ad�s helysz�ne valahol a v�ros t�ls� pontj�n volt. Nem sokkal 9 �ra ut�n kellett indulnunk, hogy id�ben oda�rj�nk. Taxival is mehett�nk volna, csakhogy a zsebp�nz�nket arra tartogattuk, hogy visszap�toljuk azt a p�nzt, amit Steve a mam�j�t�l vett el. �s egy�bk�nt is sz�rakoztat�bb volt gyalog menni. Olyan k�s�rteties volt!

�tk�zben k�s�rtethist�ri�kat mes�lt�nk egym�snak. T�bbnyire Steve dum�lt, mert � jobban ismeri ezeket. Cs�csform�ban volt! Van, hogy elfelejti a sztori v�g�t, vagy �sszekeveri a neveket, de ma este nem! Sz�rakoztat�bb volt, mint Stephen King k�nyvei!

Hossz� volt az �t, hosszabb, mint gondoltuk, �s m�r f�lt�nk, hogy elk�s�nk. Az utols� �tsz�z m�tert futva tett�k meg. Zih�lva �rt�nk oda.

Egy r�gi sz�nh�z�p�let volt ez, amit ut�bb mozinak haszn�ltak. R�gebben egyszer-k�tszer elmentem el�tte. Steve eml�tette egyszer, hogy bez�rt�k, mert egy fi� leesett az erk�lyr�l, �s meg is halt. Azt is mondta, hogy k�s�rtetek j�rnak odabent. Megk�rdeztem a pap�mat, �s � azt mondta, mer� kital�l�s az eg�sz. N�ha neh�z eld�nteni, hogy az ember az apj�nak higgyen-e, vagy a legjobb bar�tj�nak.

K�v�l az ajt�n nem volt semmif�le t�bla, aut�k sem parkoltak a k�zelben, �s emberek sem �lltak sorban. Meg�lltunk a kapu el�tt, s addig �lltunk der�kban meghajolva, m�g �jra szab�lyosan nem vett�k a leveg�t. Azt�n f�legyenesedt�nk, �s szem�gyre vett�k az �p�letet. Magas, s�t�t, kicsorbult, sz�rke k�vekkel kirakott h�z volt. A legt�bb ablaka kit�rve, az ajtaja meg mint egy �ri�s kit�tott sz�ja.

– Biztos, hogy ez az a hely? – k�rdeztem, igyekezve elrejteni ijedts�gemet.

– Ez van a jegyekre �rva – felelte Steve, de a biztons�g kedv��rt m�g egyszer ellen�rizte. – Igen, ez az.

– Tal�n rajtuk �t�tt a rend�rs�g, �s od�bb kellett �llniuk – v�lekedtem. – Lehet, hogy ma este nem is lesz megtartva a m�sor.

– Lehet – mondta Steve is.

R�n�ztem, �s idegess�gemben megnyaltam a sz�m sz�l�t.

– Szerinted mit csin�ljunk? – k�rdeztem.

� visszan�zett r�m, �s kis haboz�s ut�n azt felelte:

– Szerintem menj�nk be. Ha m�r id�ig elj�tt�nk, h�lyes�g lenne most visszafordulnunk an�lk�l, hogy valami biztosat tudn�nk.

– Helyes – b�lintottam. Azt�n feln�ztem az ijeszt� �p�letre, �s nagyot nyeltem. Olyasfajta h�z volt, amilyent a horrorfilmekben lehet l�tni: sokan mennek be, de senki sem j�n ki.

– F�lsz? – k�rdeztem Steve-t�l.

– Nem – felelte, de hallottam, hogy �sszekoccantaka fogai, �s ebb�l tudtam, hogy hazudik. – �s te?

– Ugyan – v�laszoltam. Egym�sra n�zt�nk, �s elvigyorodtunk. Tudtuk, hogy mindketten teljesen be vagyunk gazolva, de legal�bb egy�tt voltunk. Nem olyan sz�rny� rettegni, ha az ember nincs egyed�l.

– Bemegy�nk? – k�rdezte Steve tettetett k�nnyeds�ggel.

– Fel�lem!

Vett�nk egy nagy leveg�t, keresztbe tett�k az ujjunkat, elindultunk felfel� a l�pcs�n (kilenc repedezett, mohos k�l�pcs� vezetett f�l az ajt�hoz), �s bel�pt�nk.