5. fejezet:

M�snap reggel Tommy, Alan �s �n a kapu el�tt v�rtuk Steve-et, de m�g akkor sem j�tt, amikor becs�ngettek, �s be kellett menn�nk �r�ra.

– Fogadok, hogy m�g szuny�l – mondta Tommy. – Nem tudott jegyet szerezni, �s most nem akar a szem�nk el� ker�lni.

– Steve nem ilyen – ellenkeztem, mert t�nyleg nem ilyen.

– Rem�lem, visszahozza a plak�tot – mondta Alan. – Akkor is szeretn�m megtartani, ha nem tudunk elmenni. F�lrakn�m az �gyam f�l�, �s...

– Nem rakhatod f�l, te �t�d�tt! – nevetett Tommy.

– Mi�rt nem? – h�kkent meg Alan.

– Mert Tony megl�tn� – vil�gos�tottam f�l.

– Ja! – szontyolodott el Alan.

Az �r�n siralmasan szerepeltem. F�ldrajz volt az els� �ra, �s valah�nyszor Mrs. Quinn k�rdezett t�lem valamit, rosszul feleltem. Pedig am�gy f�ldrajzb�l vagyok a legjobb, mert a b�lyeggy�jt�s korszakomb�l kifoly�lag csom� mindent tudok.

– K�s�n fek�dt�l le, Darren? – k�rdezte a tan�rn�, amikor �t�dsz�rre is mell�fogtam.

– Nem, Mrs. Quinn – hazudtam.

– Szerintem pedig igen – mosolygott a tan�rn�. – Nagyobb t�sk�k vannak a szemed alatt, mint a bev�s�rl�k�zpontban.

Ezen mindenki nevetett – Mrs. Quinnre nem jellemz�, hogy tr�f�kat ereszt meg –, m�g �n is, pedig �n voltam a c�lpont.

Az id� �gy v�nszorgott, mint olyankor szokott, amikor az ember le van t�rve vagy v�r valamit, amib�l a v�g�n m�gsem lesz semmi. Eg�sz id� alatt a torzsz�l�ttek m�sorsz�mait k�pzeltem magam el�. Elhitettem magammal, hogy �n is ott vagyok k�z�tt�k, a cirkusz tulajdonosa pedig egy s�t�t lelk� gazfick�, aki akkor is megkorb�csolja az embert, amikor a sz�ma j�l siker�lt. Minden sz�rny gy�l�lte �t, de olyan hatalmas volt, �s olyan gonosz, hogy senki nem mert sz�lni. M�gnem egy sz�p napon megel�geltem a sok korb�csol�st, farkass� v�ltoztam, �s leharaptam a fej�t! Mindenki ujjongott, �s �n lettem az �j tulaj.

Nagyon j�l elsz�rakoztam ezzel.

Azt�n a sz�net el�tt p�r perccel ny�lt az ajt�, �s ki s�t�lt be rajta? Steve! A mam�ja l�pett be m�g�tte; mondott valamit Mrs. Quinn-nek, aki b�lintott �s mosolygott. Azt�n Mrs. Leonard t�vozott, Steve pedig a hely�re ballagott, �s le�lt.

– Hol volt�l? – s�gtam oda d�h�sen.

– Fogorvosn�l – s�gta vissza. – Elfelejtettem sz�lni, hogy menni fogok.

– �s mi van a...

– El�g legyen, Darren – sz�lt r�m Mrs. Quinn, �gyhogy befogtam a sz�m.

A sz�netben Tommy, Alan �s �n megrohamoztuk Steve-et. Igyekezt�nk egym�st t�lkiab�lni, �s k�zben ide-oda r�ngattuk.

– Megszerezted a jegyeket? – k�rdeztem.

– T�nyleg fogorvosn�l volt�l? – tudakolta Tommy.

– Hol a plak�tom? – szorongatta Alan.

– Nyugalom, k�lyk�k, nyugalom – tolt el mindh�rmunkat nevetve Steve. – T�relem r�zs�t terem.

– Na ne sz�rakozz m�r vel�nk, Steve – fortyantam fel. – Megvannak, vagy nincsenek meg?

– Igen is, meg nem is – hangzott a v�lasz.

– H�t ez meg mi akar lenni? – horkant fel Tommy.

– Az, hogy van egy j�, egy rossz, meg egy dilis h�rem – felelte Steve. – Melyiket akarj�tok hallani els�nek!

– Dilis h�r? – k�rdeztem csod�lkozva.

Steve f�lreh�zott benn�nket az udvar egyik sark�ba, ahol senki sem hallgathat ki, majd suttog�ra fogott hangon mes�lni kezdte:

– Megszereztem a p�nzt, �s h�tkor, amikor anya �pp telefon�lt, megl�ptem otthonr�l. Egyenesen a jegyp�nzt�rhoz mentem, �t a v�roson, �s amikor meg�rkeztem, tudj�tok, kit l�ttam ott?

– Kit? – k�rdezt�k k�rusban.

– Mr. Daltont! – v�gta ki. – N�h�ny rend�r t�rsas�g�ban. Egy t�kmag alakot cib�ltak ki a b�d�b�l – t�nyleg csak egy olyan kis deszkab�d� volt –, amikor egyszer csak hatalmas d�rren�s hallatszott, �s mindny�jan, ah�nyan csak voltak, elt�ntek a f�stben. Mire a f�st sz�toszlott, a t�kmag elt�nt.

– �s mit csin�lt erre Mr. Dalton meg a rend�rs�g? – k�rdezte Alan.

– �tkutatt�k a b�d�t, n�zel�dtek erre-arra, azt�n elmentek.

– T�ged nem l�ttak meg? – ijedezett Tommy.

– Nem – felelte Steve. – Elb�jtam.

– Teh�t nem vetted meg a jegyeket – mondtam szomor�an.

– Ezt nem mondtam – jelentette ki Steve.

– Megvannak? – n�ztem r� felvillanyozva.

– Amikor megfordultam, hogy elmenjek – mes�lte Steve –, szembetal�lkoztam a m�g�ttem �ll� t�kmaggal. R�m kicsi volt, s a k�peny, amelybe beleb�jt, a fej�t�l a sark�ig bebor�totta. Kisz�rta a kezemben l�v� sz�r�lapot, elvette, �s odany�jtotta a jegyeket. En odaadtam a p�nzt, �s...

– Akkor h�t megvannak a jegyek! – t�rtem ki boldog ujjong�sban.

– Igen – vigyorgott a bar�tom, de azt�n megint elkomorodott. – De itt van az �tejt�s is a dologban. Eml�keztek, ugye, mondtam, hogy van rossz h�r is?

– Mi az? – Arra gondoltam, hogy tal�n elvesztette �ket.

– Csak kett�t adott – felelte Steve. – Megvolt a p�nzem a n�gy jegyre, de nem vette el. Nem sz�lt semmit, csak r�b�k�tt a sz�r�lapon arra a sorra, hogy "Jegyel�v�tel korl�tozott sz�mban", azt�n �tadott egy k�rty�t, melyen az �llt, hogy a Cirque du Freak plak�tonk�nt csak k�t jegyet ad el. K�n�ltam neki pluszp�nzt – �sszesen majdnem hetven font volt n�lam –, de nem fogadta el.

– Csak k�t jegyet vehett�l? – k�rdezte d�bbenten Tommy.

– De hiszen akkor... – Alan be sem tudta fejezni.

– ...csak kett� mehet el n�gy�nk k�z�l – fejezte be Steve. Komor k�ppel n�zett v�gig rajtunk. – Kett�nek otthon kell maradnia.