3. fejezet:

Steve r�vette Mr. Daltont, hogy megtarthassa a sz�r�lapot. Azt mondta, szeretn� kitenni a szob�ja fal�ra. Mr. Dalton nem akarta odaadni neki, v�g�l meggondolta mag�t. De miel�tt �tadta volna, let�pte az alj�r�l a c�met.

Tan�t�s ut�n mi n�gyen – �n, Steve, Alan Morris �s Tommy Jones – �sszegy�lt�nk az udvaron, �s alaposan megvizsg�ltuk a csalogat� hirdet�st.

– Biztos, hogy csal�s – jelentettem ki.

– Mi�rt? – k�rdezte Alan.

– Mert m�r nem enged�lyezik az ilyesmit – okoskodtam tov�bb. – �vekkel ezel�tt betiltott�k m�r a farkasemberek �s a k�gy�test� fi�k mutogat�s�t. Mr. Dalton is megmondta.

– Nem csal�s! – er�sk�d�tt Alan.

– Hol szerezted? – k�rdezte Tommy.

– Loptam – felelte halkan Alan. – A b�ty�m�.

Alan b�tyja, Tony Morris, a legvereked�sebb fi� volt az eg�sz iskol�ban, am�g ki nem r�gt�k. Nagydarab, komisz, rosszindulat� alak volt.

– Te Tonyt�l lopt�l? – h�ledeztem. – Meguntad az �letedet?

– Nem fogja megtudni, hogy �n voltam – felelte Alan. – Benne volt a nadr�gj�ban, amit a mam�m berakott a mos�g�pbe. Amikor kivettem, betettem a hely�re egy �res lapot. Azt fogja gondolni, hogy az �r�s lemos�dott r�la.

– Ravasz – b�logatott Steve.

– �s Tony honnan szerezte? – k�rdeztem.

– Egy mell�kutc�ban osztogatta egy alak – hangzott Alan v�lasza. – Az egyik szerepl�, valami Crepsley.

– Akinek a p�kja van? – k�rdezte Tommy.

– Az – felelte Alan –, csak akkor nem volt vele. Egyik este Tony �pp j�tt hazafel� a kocsm�b�l. – Tony nincs m�g annyi id�s, hogy egy kocsm�ban kiszolg�lj�k, de id�sebb fick�kkal j�rk�l, akik szoktak neki italt fizetni. – Ez a Crepsley kez�be nyomta ezt a pap�rt, s m�g azt is mondta, hogy ezzel a m�sorral j�rj�k a vil�got, �s titokban mutatj�k be a legk�l�nb�z�bb v�rosokban. Azt mondta, csak az vehet jegyet, akinek van ilyen sz�r�lapja, ugyanis csak olyanoknak adnak, akikben megb�zhatnak. �s nem szabad senkinek sem sz�lni a m�sorr�l. �n is csak az�rt tudok r�la, mert Tony j� hangulatban volt – mint mindig, ha iszik –, �s nem tudta tartani a sz�j�t.

– Mennyibe ker�l a jegy? – k�rdezte Steve.

– Tizen�t font per koponya – v�laszolta Alan.

– Tizen�t font! – ki�ltottuk egyszerre elh�lve.

– Ki adna ki �zen�t fontot az�rt, hogy l�sson n�h�ny torz pof�t! – horkant fel Steve.

– �n – kottyantottam el magam.

– �n is – csatlakozott Tommy.

– Meg �n – tette hozz� Alan.

– H�t persze – sz�gezte le Steve. – Csakhogy nek�nk nincs kidobni val� tizen�t fontunk. A vita teh�t akad�mikus.

– Mit jelent az, hogy akad�mikus? – �rdekl�d�tt Alan.

– Azt jelenti, hogy nincs p�nz�nk a jegyekre, �gyhogy nem sz�m�t, megvenn�nk-e, vagy sem – magyar�zta Steve. – K�nny� azt mondani, hogy megvenn�l valamit, ha �gyis tudod, hogy nem �ll m�dodban.

– �s mennyink van? – tette fel a k�rd�st Alan.

– K�t fill�r meg egy f�l – mondtam nevetve. A pap�m szokta ezt mondogatni.

– �n szeretn�k elmenni – mondta b�san Tommy. – Ha a tan�r �r nem szereti, akkor csakis szuper lehet. Amit a feln�ttek nem b�rnak, az �ltal�ban fantasztikusan j� szokott lenni.

– Biztos, hogy nincs annyi p�nz�nk? – k�rdeztem. – Lehet, hogy gyerekeknek olcs�bban adj�k a jegyet.

– Szerintem gyerekeket be sem engednek – v�lte Alan, de az�rt el�rulta, hogy mennyije van: – �t font hetven.

– Nekem kereken tizenk�t fontom van – k�z�lte Steve.

– Nekem hat font nyolcvan�t penny – mondta Tommy.

– Nekem pedig nyolc font huszon�t – mondtam �n.

– �sszesen t�bb mint harminc fontunk van – adtam �ssze gyorsan a fejemben. – Holnap kapunk zsebp�nzt. Ha �sszedobjuk...

– Csakhogy m�r majdnem minden jegy elkelt – vetette k�zbe Alan. – Tegnap volt az els� el�ad�s. Kedden lesz az utols�. Ha megy�nk, akkor vagy holnap, vagy szombat este kell menn�nk, mert a sz�leink m�s napokon nem engednek el este. A fick�, aki a plak�tot adta Tonynak, megmondta, hogy a k�vetkez� k�t est�re m�r alig van jegy. Ma este meg kell venn�nk.

– H�t akkor ennek l�ttek – mondtam olyan k�ppel, mint aki nem b�nja.

– Tal�n nem – sz�lalt meg Steve. – A mam�m egy csom� p�nzt tart otthon egy bef�ttes�vegben. K�lcs�nveszek bel�le valamennyit, �s visszateszem, ha megkapjuk a zsebp�nz�nket.

– Vagyis ellopod? – k�rdeztem.

– K�lcs�nveszem – csattant fel. – Csak akkor sz�m�t lop�snak, ha nem teszem vissza. Na, mit sz�ltok?

– Hogy vessz�k meg a jegyeket? – �rdekl�d�tt Tommy. – Estig itt vagyunk a suliban. Nem fognak kiengedni benn�nket.

– Kil�gok – legyintett Steve. – Majd �n megveszem.

– Igen �m, de Mr. Dalton let�pte a c�met – eml�keztettem. – Honnan tudod meg, hov� kell menned?

– Megjegyeztem – vigyorgott r�m Steve. – Na, eg�sz este itt fogunk �llni, �s kifog�sokat keresg�l�nk, vagy t�nyleg el akarunk menni?

Egym�sra n�zt�nk, majd – egyenk�nt – n�m�n b�lintottunk.

– Helyes – mondta Steve. – Most pedig indul�s haza, otthon felmarkoljuk a p�nzt, �s tal�lkozunk �jra ugyanitt. Mondj�tok azt, hogy itt felejtettetek egy k�nyvet vagy ilyesmi. �sszedobjuk a l�v�t, a t�bbit meg hozz�teszem a bef�ttes�vegb�l.

– �s mi van, ha nem tudod ellop... akarom mondani, k�lcs�nvenni a p�nzt? – vetettem k�zbe.

– Akkor l�ttek az �zletnek – vont v�llat. – De ez is csak akkor der�l ki, ha legal�bb megpr�b�ljuk. �s most indul�s!

Azzal sarkon fordult, �s fut�snak eredt. Mi m�g gondolkoztunk p�r m�sodpercet, azt�n k�vett�k a p�ld�j�t.