BEVEZET�S

Vil�g�letemben odavoltam a p�kok�rt. Kisebb koromban gy�jt�ttem is �ket. K�pes voltam �r�kig kutatni a kert�nk v�g�ben �ll� �cska f�szerben p�kh�l�k ut�n, hogy meglessem e nyolcl�b� ragadoz�kat. Ha r�bukkantam egyre, behoztam, �s szabadon engedtem a szob�mban.

Az �r�letbe tudtam kergetni vel�k a mam�mat!

A p�kok egy vagy k�t nap ut�n rendszerint egyszer �s mindenkorra lel�ptek, de n�ha megesett, hogy tov�bb id�ztek a szob�mban. Volt egy, amelyik az �gyam f�l� sz�tt h�l�t, �s majdnem egy h�napig �llt �rt benne. Elalv�s el�tt gyakran elk�pzeltem, hogy leereszkedik, bem�szik a sz�mba, le a torkomon, �s a hasamban lerakja a toj�sait. Egy id� m�lva azt�n kikelnek a kisp�kok, �s bel�lr�l, elevenen felfalnak.

Kiskoromban nagyon szerettem f�lni.

Amikor kilenc�ves lettem, kaptam a mam�mt�l �s a pap�mt�l egy kis tarantellap�kot. Nem volt m�rges, se t�l nagy, de ez volt a legfantasztikusabb aj�nd�k, amit valaha kaptam. Szinte minden �bren t�lt�tt id�mben ezzel a p�kkal j�tszottam. A legfinomabb falatokat tettem el�be: legyet, sv�bbogarat, apr� kukacokat. Gyal�zatosan elb�nt vel�k.

Azt�n egy napon nagy marhas�got csin�ltam. L�ttam egy rajzfilmet, amelyikben az egyik szerepl�t beszippantotta a porsz�v�. De nem lett semmi baja. Porosan, mocskosan kipr�selte mag�t a porzs�kb�l. Muris volt.

Annyira, hogy magam is kipr�b�ltam. A tarantellap�kkal.

Mondanom se kell, nekem nem s�lt el olyan j�l, mint a rajzfilmben. A porsz�v� darabokra szaggatta a p�komat. Sokat b�gtem miatta, de ez m�r nem seg�tett rajta. A kedvencem elpusztult, r�ad�sul az �n hib�mb�l. Ezen m�r nem lehetett v�ltoztatni.

Amikor a sz�leim megtudt�k, mit tettem, a hajukat t�pve ord�toztak velem – a tarantella ugyanis j� sok p�nzbe ker�lt. Felel�tlen, ostoba k�ly�knek neveztek, �s att�l a napt�l kezdve t�bb� nem engedt�k meg, hogy saj�t �llatom legyen, m�g a k�z�ns�ges kerti p�kot sem enged�lyezt�k.

K�t okb�l fogtam bele a t�rt�net elmes�l�s�be. Az egyik a k�nyv olvas�sa k�zben ki fog der�lni. A m�sik ok a k�vetkez�:

A t�rt�net igaz.

Nem v�rom el t�led, hogy elhidd – magam sem hinn�m el, ha nem �ltem volna �t –, de t�nyleg megt�rt�nt. Minden, amit a k�nyvben le�rok, sz�r�l sz�ra �gy esett meg.

A val�s�gos �letr�l tudni kell, hogy ha valami marhas�got csin�lsz, rendszerint megkeser�l�d. A k�nyvekben a h�s annyi hib�t k�vethet el, amennyit csak akar. Nem sz�m�t, mit csin�l, a v�g�n �gyis minden j�ra fordul. A rosszaknak ell�tj�k a baj�t, a gubancokat kibogozz�k, �s v�g�l minden rendbe j�n.

Az igazi �letben a porsz�v�k meg�lik a p�kokat. Ha �gy m�sz �t egy forgalmas �ton, hogy nem n�zel k�r�l, el�t egy aut�. Ha leesel a f�r�l, biztos, hogy elt�r�d valamelyik csontodat.

Az igazi �let azonban veszedelmes. �s kegyetlen. Nem kellenek neki h�s�k, f�ty�l a szerencs�s befejez�sre, �s arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenni�k. Az emberek meghalnak. A csat�kat elvesz�tik. Gyakran a gonosz gy�z.

Ezt le akartam sz�gezni, miel�tt nekikezdek.

�s m�g valamit: a nevem val�j�ban nem Darren Shan. Ebben a k�nyvben minden �gy igaz, ahogy le�rom, kiv�ve a neveket. Meg kellett v�ltoztatnom �ket, mert... nos, mire a v�g�re jutsz, r� fogsz j�nni, mi�rt.

Nem haszn�ltam egyetlen val�di nevet sem, sem a saj�tomat, sem a h�gom�t, sem a bar�taim�t, sem a tan�raim�t. Egyik n�v sem igazi. M�g a v�rosom, s�t az orsz�gom nev�t sem �rulom el. Nem merem.

Ennyi tal�n el�g is bevezet�nek. Ha felk�sz�lt�l, akkor kezdhetj�k.

Ha kital�lt t�rt�net lenne, �gy kezd�dne, hogy �jszaka van, odakint vihar tombol, huhognak a baglyok, s az �gy al�l recseg� zajok hallatszanak. Csakhogy ez igaz �rt�net, �gyhogy ott kell kezdenem, ahol val�j�ban elkezd�d�tt.

A v�c�n.